Pest Megyei Hírlap, 1994. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-19 / 15. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP GAZDASAG 1994. JANUAR 19., SZERDA Az iparban jelentősen nőtt a termelés Beszélgetés Latorcai János miniszterrel Szerkesztősegünkbe látogatott a napokban Latorcai Janos ipari és kereskedelmi miniszter, akivel Vödrös Attila főszerkesztő, valamint Bánó Attila és Deregán Gábor főszerkesztő-helyettesek beszélgettek. — Engedjen meg miniszter úr elsőként egy nem szorosan az iparhoz kapcsolódó kérdést. A közelmúltban nagy visszhangot keltett belépése a Kereszténydemokrata Néppártba. Mi késztette erre a döntésre? — Soha nem titkoltam, eszmei értékrendemben mindig is kereszténydemokrata voltam. Ez a világon semmiféle gondot nem jelentett számomra, eddigi munkámban sem, hiszen akár a Magyar Demokrata Fórum, akár a Kisgazdapárt ezen a platformon áll, s ilyen értelemben nem volt nehéz ezt az értékrendet a koalíció értékrendjével azonosítani. Még mielőtt szóba került a miniszteri jelölésem, tájékozódtam — alapszervi szinten — a kereszténydemokratáknál, kinevezésemkor azonban, értelemszerűen, döntésemet későbbre halasztottam. Ez a tárca ugyanis erredetileg annak idején az MDF-nek lett „kiosztva”. Konzultálta ez ügyben Antall József miniszterelnökkel is. Később azonban már engem kerestek meg a KDNP-től, mert végül is az elképzeléseim nem voltak titkosak. Talán feltűnhetett Surján László miniszter úrnak is, hogy meglehetősen közel állunk egymáshoz gondolkodásban, a világ dolgainak a megítélésében, szemléletében. Ismételten beszéltem a miniszterelnök úrral, ez még kölni gyógykezelése előtt volt, s úgy vélte, hogy nem lehet akadálya célom valóra váltásának, ám belépésem a KDNP-be nem szolgálhat kampánycélokat, ennek még a látszatát is kerülni kell. Azt is egyértelművé és nyilvánvalóvá kell tenni, hogy lépésem semmilyen úgymond belső egyensúlyt nem kíván módosítani. Nem véletlen időpont Végül is október 23-án léptem be a Kereszténydemokrata Néppártba, s nem állítanám, hogy teljesen véletlen volt ez az időpont. Döntésemet aznap nyilvánosságra is hoztuk. A párt vezetése elfogadta azt az álláspontomat, hogy én e kormányzati ciklus ideje alatt a pártban vezető szerepet nem vállalok, illetve, mindaddig, amíg ezen a poszton állok, semmiféleképpen nem fogok pártszempontokat érvényesíteni. Ez annál inkább lehetséges, mert munkám ellátásánál elsőrendű kormányzati felelősség érvényesül, ami azt jelenti, hogy alapvető kérdésekben a kormány dönt, a tárcám területére vonatkozóan is, s azt én köteles vagyok végrehajtani. Több ezer éves értékrend — Bizonyos ellenzéki körökben előszeretettel hangoztatják, hogy a kereszténydemokrácia korszerűtlen, mo- demizációellenes. Mi erről az ön véleménye? — Ha az ember kissé behatóbban boncolgatja a kérdést, s visszanyúl a gyökerekhez, akkor nagyon hamar arra a következtetésre jut, hogy az ilyen vélekedés hamis. Azt például mindenki, még a legliberálisabb politikus is el kell ismerje, hogy mindenekelőtt nemzetben és társadalomban lehet gondolkodni. Kizárólag világban nagyon nehéz gondolkodni, kozmoszban, koz- mopolitizmusban hinni, akkor, amikor az országok határait átlépve alapvetően mindig megváltozik valami, valami mással, valami sajátossal találja szemben magát az emmber. Ez a mának, a huszadik század végének a valósága. Meggyőződésem, hogy a háborúktól, a társadalmi feszültségektől rendkívül terhelt századunkban — ismétlem — elsőrendűen nemzetben, társadalomban lehet és kell gondolkodni. A keresztény értékrend többezer éves, hiszen kétezer éve egyértelműen csak megerősítésre talált az az értékrend, amely megfogalmazódott a mózesi tízparancsolatban, s végigvonult az évezredek során. Ez a rendszer olyan értékeket mutat fel, amelyre fel lehetett építeni egy világtársadalmat és egy világkultúrát. Másrészt: közismert, hogy a kereszténydemokrácia hozta létre a huszadik század Európájának azt a szociális piacgazdaságát, amelyet ma mindenütt példaként emlegetnek, amely a legelismertebben volt képes ötvözni a piacot az úgynevezett szociális hálóval, és törvényilag szorította vissza, amennyire csak lehetséges, a munkavállalók kiszolgáltatottságát. — Milyen esélyeket lát a kereszténydemokrácia számára a választásokon? — Teljesen bizonyos vagyok abban, hogy a kereszténydemokrácia Magyarországon meg fog erősödni. Abban is biztos vagyok, hogy ebben az országban alapvetően ugyanez a gazdaságpolitikai irányzat marad az elkövetkező kormányzat ideje alatt is. Ennél jobbat, lényegesebben mást egyetlen politikai erő nem tudott eddig felvázolni. Ha figyelmesen végigböngésszük a különböző pártok gazdaság- politikai elképzeléseit, téziseit, akkor a legjobb szándékkal sem lehet mást felfedezni bennük, mint árnyalatnyi eltéréseket a jelenlegi koalíció gazdaságpolitikájától. Az ipar tudott váltani — Pedig szocialisták és a liberálisok kitartóan sulykolják propagandagépezetükön keresztül, hogy ez a kormány tönkretette a korábban ugye virágzó országot, hogy összeomlott a gazdaság, és ezen belül persze az ipar is. Mi erről a véleménye? — Enyhén szólva naivitás ilyen állításokkal kiállni a közvélemény elé. Az ország, a gazdaság — tessék körülnézni — nem omlott össze. Visszaesés, stagnálás, válság az utóbbi három esztendőt is jellemezte, egyértelműen a megelőző rendszer, a korábbi egyoldalú keleti orientáltság, a KGST, illetve annak összeomlása következményeként. Mindemellett recessziót élt és él még ma is át a világ. El ne feledjük: még a ’80-as években is a hazai termelés hatvan százaléka szocialista piacokra ment. Ezek a piacok 1990—91-ben összeomlottak. A gazdaságpolitika célja tehát nem lehet más, mint a válság kezelése, a gazdaság alkalmazkodóképességének a megteremtése, megerősítése. Ez sikerrel járt, a magyar ipar tudott váltani, meg tudott jelenni számára addig nehezen megközelíthető, vagy éppen megközelíthetetlen piacokon, és ott eredményeket ért el. Eljutottunk oda, hogy ma az exportunknak több mint a fele korábban nem létező piacokra irányul. Az ipar számára hatalmas feladatot és — tegyem hozzá — megrázkódtatást jelentett az átállás, mert egyidejűleg kellett elkezdeni a tulajdonosváltást, a vállalati szerkezetváltást, és meggyorsítani a termékszerkezet-váltást is. Aki e témákban egy kicsit is szakértőnek vallja magát, az tisztában van azzal, hogy mindez áldozatokkal, például a munkanélküliség növekedésével jár együtt, a haszna pedig nem azonnal, hanem bizonyos idő után érezhető. S Latorcai János: Az exportnak több mint a fele új piacokra irányul érezhető volt először: tavaly! Az első jeleit már 1992 végén érzékeltük, de a rendszerváltozás óta most először mondhatjuk el, hogy az ipari termelés — nem végleges adatok szerint —]993-ban növekedett, mégpedig közel öt százalékkal! Ha figyelembe vesz- szük, hogy az élelmiszer- ipar termelése több, mint hét százalékkal csökkent, akkor különösképp értékelendő a hagyományos alap- anyagipar és feldolgozóipar eredménye. S mindez az iparban foglalkoztatottak számának százezres csökkenése mellett ment végbe! Ezt úgy szokták mondani, hogy jelentősen nőtt az ipari munka hatékonysága. Közben pedig nem emelkedett, hanem ellenkezőleg: mérséklődött, mintegy kilencve- nezerrel, a munkanélküliek száma. Megtartani sem kis feladat — Örömmel adunk hírt eredményekről. Csakhogy mifelénk, ebben a kis országban már-már az a megszokott gondolkodás, hogy a hibákért a kormány a felelős, az eredményekben azonban nincs része. De félre a szo- cioliberális logikát! Milyen szerepet töltött, tölthetett be ebben a reméljük tartós fordulatban a kormányzat, a minisztérium? — Az átmeneti, a piacosodó, a piacgazdaságban a minisztériumnak eleve nem lehet olyan meghatározó szerepe, mint amilyen volt a központosított gazdaságban, a tervutasításos rendszerben. Nagy baj lenne, ha így lenne. Az is igaz viszont, hogy az állami ipar magánkézbe adása lassabban halad, mint azt szeretnénk, ezért még feladataink sem korlátozódtak csupán a legszükségesebbekre. Én most mégis elsőként az iparvállalatok irányítóinak, vezető szakembereinek, az úgynevezett menedzsmentnek a jelentőségét hangsúlyoznám. Tapasztalataim, megítélésem szerint jó egy év kellett ahhoz, hogy a menedzsmentek idomulni, alakulni tudjanak az új feltételekhez, követelményekhez, hogy töb- bé-kevésbé birtokába jussanak annak a marketing- szemléletnek, stratégiának, amely nélkülözhetetlen a nyugati piacok meghódításához.-— Meghódításához? — Meghódításához, és ami nem kevésbé fontos: megtartásához. Tavaly év elején éppen azért következett be, nem utolsó sorban, exportcsökkenés, mert egyes vállalatok a már megszerzett piacokat nem tudták megőrizni. Napi harc megmaradni a piacon! Ezt is meg kellett tanulni, s mindez a menedzsmentek jelentős hányadának viszonylag rövid idő alatt elég jól sikerült. (Befejező rész a holnapi számunkban.) Forintos hírek A devizakódex bevezetésétől várja a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma a magyar cégek külföldi tőkekihelyezésének szabályozását. Az engedélyezési rendszer régi, 1974-es jogszabályok alapján működik, ez a jelenlegi követelményeknek már nem tesz eleget. Még korábban főként a nagyvállalatok létesítettek külföldön magyar tőkével vegyes vállalatokat, újabban az a jellemző, hogy sok kisebb cég ruház be, 1991 és 1993 között ezret regisztráltak. Változás tapasztalható a tőkekivitel terüleú eloszlásában is, napjainkban a vállalkozók a közép-kelet-európai országokat célozzák. Kevés a termelő vállalat, inkább a munkaerő-közvetítő irodák létesítése, és a szellemi export a jellemző. Áprilisban megkezdődik a végelszámolási folyamat a papíripari társaságok vagyonkezelőjénél, a Papíripari Vállalatnál. A holding megszűnéséről nemiégiben döntött az Állami Vagyonügynökség Igazgató Tanácsa, úgy vélve, megfelelően sínre tette a PV-hez tartozó papírgyárak privatizációját. A tervek szerint év végére önálló, 100 százalékos magántulajdonú céggé válhat a leányvállalatokból átalakított és leválasztott papírgyárak többsége. Megteremtették a Komá- rom-Esztergom Megyei Vállalkozói Központ működésének anyagi feltételeit, így lehetőség nyílik az országrész kis- és középvállalkozóinak hathatós támogatására — jelentették be Tatabányán, a Regionális Vállalkozásfejlesztési Alap kuratóriumának ülésén. A vállalkozói központban sokféle információihoz juthatnak a már működő és leendő vállalkozók, s szolgáltatásuk egy részéért nem kell fizetniük a hozzájuk fordulóknak. Kamatozik a bánatpénz a január 17-e után kiírt privatizációs pályázatok esetében — jelentették be tegnap az Állami Vagyonügynökségnél tartott sajtótájékoztatón. Bánatpénzt a pályázónak akkor kell fizetnie, hogy megnyerte a kiírt tendert, ám valamilyen oknál fogva végül is nem kötött adásvételi szerződést a vagyonügynökséggel. Azoknak, akik befizették a bánatpénzt, de nem nyertek, az összeget a kiíró visszafizeti. TÁMOGASD A MAGYAR IPART! Vásárolj hazai terméket!
