Pest Megyei Hírlap, 1994. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-14 / 11. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. JANUAR 14.. PENTEK Trianon utáni ellenszenvvel Képernyőn a Kanári Ma este mutatja be a televízió Kosztolányi Dezsó' — Cselényi László által televízióra alkalmazott és rendezett — jelenetét, a Kanárit. A tv-játék azért is figyelemre méltó, mert kolozsvári színészeket ismerhetünk meg benne, köztük az érdekes pályát megtett Spolarics Andreával, aki a budapesti Színművészeti Főiskola elvégzése után a Madách Színházhoz került, majd jobb művészi lehetőségeket keresve a szolnoki színházhoz szerződött, most pedig Kolozsvárott játszik. A jámbor polgár és a történelem. A jámbor polgár, aki értetlenül, de mégérteni kívánón, mindenáron a békességet őrizni akarván szemléli a környezetében levő „magyar” és „francia” nagyon is magyar és nagyon is francia voltát, megnyilvánulásait, egymás iránti ellenszenvét, indulatát. Az első világháború után vagyunk, Trianon után vagyunk. Talán ezért is ábrázolják olyan nagyon ellenszenvesnek a francia kisasszonyt — Anda Chirpelean játssza —, aki nevelőnőnek érkezik egy pesti polgári otthonba, egy fiatal, nem különösebben tehetős házaspárhoz, hogy francia nyelvre tanítsa, a francia kultúrával megismertesse a kisfiúkat. Legalábbis a házaspár ezt szeretné. Jean-Jacques Rousseau hangzik el az apa — Bács Miklós — szájából, és ugyanő békítőn mondja a cselédlánynak, Bözsinek, házuk addigi „egyeduralkodójának” — Rekita Rozália alakítja —, aki egyre sértettebben figyeli a jövevényt: Mi is magyarok vagyunk. Az anya — Spolarics Andrea — a lényéből fakadó gyámoltalanság és a korban adott mintát követő háziasz-' szonyi szigor között egyensúlyozva igyekszik hatni Bözsire. Hiába. Bözsit nem lehet visszatartani. Még azon az estén, mikor a kisasszony érkezett, felmond, távozik. Utolsó, sajátos cselekedete boszszú is, jelkép is. Vele tágabb értelmet nyer a történet, a cselédlány már nem csupán az újonnan előállott helyzet ellen lázad, de egész addigi életformája, beszűkült sorsa ellen is. A színészek finom, érzékeny játékkal jelenítik meg Kosztolányi Dezső finom, érzékeny alakjait. Egyedül a francia kisasszony feleslegesen harsány, adós maradván az árnyalatokkal, melyre szerepe pedig lehetőséget adna. Erről persze nem annyira a színésznő, mint inkább a rendezés tehet, mely ilyen karikatúrafigurát hozva a „normális” szereplők közé, némileg azok drámáját is lefokozza. Nádudvari Anna Kisfilm Munkácsy Mihályról Munkácsy Mihály születésének közelgő, ISO. évfordulóját köszönti a televízió holnap, január 15-én a tv 2-es műsorában (18.40) bemutatásra kerülő művészeti rövidfilmmel. Munkácsyt látványos karrierje, heroikus életműve a magyar festészet jelképévé avatta. Mindössze huszonhat esztendős, amikor 1870-ben a Siralomház című festményével elnyerte a párizsi szalon aranyérmét. A művész jelentkező tehetsége a Tépéscsinálók festményében emelkedett a lehetőségek legharmoniku- sabb felhasználásáig, hasonló motívumvilágból született az Éjjeli csavargók címet viselő munkája is. Munkácsy Mihály: Honfoglalás (1893) (részlet) A néző elmerenghet a mester kétségtelenül legidőtlenebb alkotásaiban, a csendéletekben (Virág csendélet, 1881). Láthatjuk még Munkácsy vallási témájú vásznait a (Krisztus-trilógia) továbbá híres történelmi képeit is (Honfoglalás, 1893), ezek a gyógyíthatatlan betegségben szenvedő festőművész utolsó alkotásai... A népből „érkezett” magyar művésznek, az elemi erővel feltörő tehetségnek, a túlhajszolt önigazolású alkotó művészetének stációit követhetjük nyomon a Munkácsy- film képsorain, az alkotóhármas — Fitz Péter, Herczeg László, Kálmán János — munkájának köszönhetően. (hozó) A Magyar Filmszemle elé Életművek és díjak Nekünk is lesznek hát életmű-díjasaink. Folynak a 25., jubileumi Magyar Filmszemle előkészületei. A február elején sorra kerülő vetítéssorozat és verseny hét életmű-díjától azonban már döntöttek. Fábri Zoltán, Jane só Miklós, Makk Károly, Szó'ts István, az operatőr Illés György, Törő- csik Mari és Nemeskürty István kapják majd az elismerést. A 25-ös szám arra is ösztönözte a szervezőket, hogy a zárást, a díjkiosztást — miként lapunk tegnapi számában jeleztük — olyan látványosság közepette rendezzék meg, amelyik alkalmas lehet majd egy élő tévé-show bemutatására is. Ezzel is szeretnénk a magyar közvélemény figyelmét felhívni, hogy él még, egyáltalán van magyar filmgyártás. Sokan ugyanis hajlamosak arra, hogy ezt a tényt kétségbe vonják. Mire e nagy felhajtás, pénzkidobás a fesztivállal? —- kérdezgetik gyakran még azok is, akik amúgy nem ellenségei a magyar filmnek. A „felhajtás” természetesen nem más, mint reklám — válaszolhatják az érintettek, akiknek, mi tagadás, egzisztenciális érdekei is fűződnek az ilyesfajta reklámhoz, márpedig nagyszabású hírverés nélkül ebben a szakmában már régen nem lehet sikereket elérni. Fogadjuk el hát reklámnak a Filmszemlét — amit csak óvatosságból nem kereszteltek annak idején Fesztiválnak —, de »akkor is meg kell kérdezni: mit propagál, mit kínál a mozijegyvásárlónak ez a találkozó? Mert régen még csak érteni lehetett, miket próbáltak üzengetni a filmesek. A maguk meséivel, képi vagy egyéb szimbólumaival éppen a legjobbak arról beszéltek, hogy ők ezt a magyar valóságot (és történelmet) valahogy másképpen látják, mint azt hivatalosan elvárták tőlük. No de manapság? Még a parlament padsoraiban is fel lehet állni, és ezt vagy azt a vétkét a fejére olvasni akár egy miniszternek is. Mit akarnak ilyen helyzetben közölni a filmesek, amikor mindenről nyíltan lehet szót váltani? Úgy tetszik, akár ma is van mit „üzengetni”, ha ehhez nem is kell bátorság, kockázatvállalás. Itt van például a Kutyabaj, ami valósággal elbújt a mozikban, alig hallhatott róla aközvélemény, pedig az 1993-as év talán leg- szórakoztatóbb filmje a kutyává degradálódó ebadó-be- hajtó története — Bán János remek megformálásában. Vagy itt volt az Anna filmje, ami azt a tiszta, egyszerű kérdést tette fel: vállalhat-e felelősen negyedik gyereket egy értelmiségi család? Ám ezt nagy művészi beleérzőképességgel állította elénk Molnár György rendező és Ráczkevei Anna színésznő. Vagy itt egy másfajta üzenetével Sára Sándor a Vigyázók- ban. Ami ugyan az 50-es évek legkeményebb korszakában játszódik, de a kérdés: ismer- jük-e egymást akár barátok, családtagok, feltételezhető-e rőLynk is, hogy roppant a gerincünk, torzult a lelkünk bármiféle nyomás alatt? — ezek nem korhoz kötött kérdések. Félreértés ne essék, nem egyforma minőségű filmek ezek sem, a példák csak arra jók, hogy a kételkedők elhigy- gyék: ma is van magyar film. Jobb is, rosszabb is. Ám ha arra figyelünk, mit láthatunk a televíziónkban, ahol ötven- szer, ötszázszor több filmet nézünk már, mint a moziban, akkor mégiscsak azt tapasztaljuk, hogy a magyar filmstúdiók még mindig a kísérlet műhelyei. Itt gyártják még mindig az egyedi munkákat. S ami itt készül — ha nem is nézzük meg a mozikban —, előbb-utóbb elénk kerül a képernyőn. S hogy mi várható holnap a képernyőn, azt éppen ilyen filmszemléken lehet előre megismerni. S ha valahol azt mondják, hogy Körhinta, Szegénylegények, Szerelem, Emberek a havason, akkor egy moziba nem járó ember is tudja, miről van szó. Mert ezek a művek — s még néhány hasonló — úgy beépültek a magyar kultúra egészébe, mint Petőfi Nemzeti dala, Arany Toldija, Bartók Kékszakállúja. S ezt jórészt azoknak a művészeknek is köszönhetjük, akikre most életmű-díj vár. (B.) Szarajevó-filmhétvége a fővárosban Szarajevó-filmhét lesz Budapesten január 15—17. között a Hunnia Moziban és az Örökmozgóban. A holnap kezdődő rendezvényen a boszniai konfliktusok kitörése előtt készült játékfilmeket, illetve a boszniai háborúról tudósító dokumentumfilmeket vetítenek. A filmhétvégén szereplő, csaknem minden alkotás először látható Magyarországon. A porgramból kiemelkedik az elmúlt évben a világ nagy fesztiváljait megjárt Szarajevói életképek (SA-LIFE) című film, a városban élő és az ostrom kezdete óta tudósító boszniai filmesek többórás dokumentumfolyama, valamint a BBC filmje, a Paul Pawlikowski rendezte Szerb eposz, amely Radovan Karadzic boszniai szerb vezető portréját „festi meg”. Diákoldalak az Élet és Tudományban Megkezdődtek a felvételi előkészítők az Élet és Tudomány című lap most megjelent számában. A Diákoldalak a felvételi vizsgák időpontjáig jelennek meg. Hetente 4 oldalon matematikából, fizikából, kémiából, biológiából és földrajzból közölnek írásokat a felvételi tárgyak témaköréhez kapcsolódó legfontosabb témákból. A cikkeket az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karának oktatói írják. A Diákoldalak — további 4 oldalon — azokra is gondol, akik az Élet és Tudományt olvasva nemcsak tanulni, hanem szórakozni is szeretnének. Tárlat a lengyel kultúra házában Gyerekeknek készült rajzok, vetően a látogatók megte- versek illusztrációi, görög kinthették a művész két ani- tájképek és szatirikus alkotá- mációs filmjét is a Nagyme- sok tekinthetők meg Boh- ző utcai intézményben. A dán Botenko tegnap nyílt tár- mintegy félszáz művet be- latán, a budapesti Lengyel mutató kiállítás február kö- Kultúrában. A megnyitót kö- zepéig tart nyitva. PMH-Galéria § PMH-Galéria * PMH-Galéria Molnár Elek: Ikrek Molnár Elek Nagykőrös szülötte. 1933. és 1939. között a budapesti Iparművészeti Főiskola kerámiaszakán végezte tanul-: mányait — Orbán Antal és Simái Imre tanítványaként, ezt követően két éven át a herendi porcelángyárban — ösztöndíjasként — a műfaj technikáját sajátítja el. Aztán olaszországi tanulmányi út következik — rendszeresen látogathatja a világhírű nagymesterek tárlatait; tanulmányozhatta Luca della Robbia műveit. 1942-től a már említett Iparművészeti Főiskolán kerámiaosztályt vezet, majd rendes tanárként itt oktat. Az ötvenes évektől, húsz éven át a Nagykőrösi Képzőművészeti Körben tanítja a kerámia művészete iránt érdeklődőket. Képünkön Molnár Elek mázas samottszobra, az „Ikrek” látható. A tv-ben bemutatásra kerülő kisfilmben a magyar tárgyú népi életképek mellett megcsodálhatjuk a világhírű mester párizsi szalonképeit. Egyik olajképén — az 1876-ban festett — Műteremben című alkotáson láthatjuk magát Mun- kácsyt.
