Pest Megyei Hírlap, 1994. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-13 / 10. szám

i PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1994. JANUÁR 13., CSÜTÖRTÖK 5 Közösség születik Tápióság már nem alszik Tápióságon az idei tanév előtt avatták fel az új torna- csarnokot, amely azóta a falu kulturális és szabadidós központja, a ságiak találkozóhelye lett. Egyfajta szim­bólum is ez az épület: a falu elmúlt éveinek, jó irányú változásainak a jelképe. Szerény lehetőségek Sóskúton Minden utcában lesz vezetékes víz Nincsenek könnyű helyzetben a kis települések önkor­mányzatai. így van ez a sóskútival is. Szerények a lehetősé­geik, hiszen a polgárok többsége idős, a munkavállalók zöme kis fizetésű, kevés a vállalkozás, a meglévő vállalatok többsége pedig leginkább veszteségesen termel. A norma­tív támogatásból származó bevétel pedig csak a község üze­meltetési költségeinek felére elegendő. A Gödöllőtől Ceglédber- celig húzódó dombok kö­zött ugyanis évtizedekig csendesen aludt a település. Szó szerint, hisz’ hajnalban Pestre ingáztak, buszoztak, vonatoztak a sági emberek, itthon aludtak egy rövidet, s aztán kezdték az egészet elölről. Kivéve persze a hét­végéket, amikor viszont a konyhakert vagy a gyümöl­csös adott munkát a falusiak­nak. Emiatt igencsak elszok­tak az itteniek a rendszeres összejövetelektől, a helybe- ni szórakozástól, legfeljebb a kocsmában diskuráltak kö­zös dolgaikról. Már csak azért is így alakult ez, mert nem volt hely, megfelelő nagyterem az efféle rendez­vényeknek, s nem akadt éve­kig olyan ember sem, aki hi­vatalból megszervezte vol­na a közösségi alkalmakat. Csoda-e, hogy sokáig úgy tűnt: nincs is rá igény. Most már nyilvánvaló: ez csakis a látszat lehetett... Sokszínű közélet Az impozáns tornacsarnok egyik bejárata az általános iskola — gyönyörű, tágas parkjában két esztendeje lep­lezték le Tápióság tudós geológus szülöttjének, Papp Károlynak a szobrát —, má­sik a falu felé nyílik. Samu János polgármester szerint mindez azt jelenti, hogy a lé­tesítmény elsősorban az is­koláé, de a szó legszoro­sabb értelmében nyitott a sági polgárok, felnőttek felé, akik egyre többen él­nek is az alkalommal. Rend­szeresek benne — különö­sen télvíz idején — a labda­rúgó-, az asztalitenisz-, a ko­sárlabda-bajnokságok, jó hangulatú „sörmeccsek”. A színpadon gyakran lépnek fel énekesek, zenészek, mű­vészek. A kisebb termekben egymást érik az egyre-más- ra alakuló klubok összejöve­telei, tanfolyamai. Ehhez hozzátartozik, hogy Tápiósá­gon soha nem látott módon szaporodnak a civil szerve­ződések, amelyek között nagy az átfedés, sokan itt is, ott is aktív tagok, mégis más-más falusi réteget igye­keznek megcélozni. Nyü­zsögnek az önkéntes tűzol­tók, fáradhatatlanok a nyug­díjasok. A faluvédő egylet nehezen jött össze, ám azó­ta soha nincsenek keveseb­ben 100-120-nál, nem be­szélve a dolog hasznáról, fő­leg a diszkós nagylegények megfékezéséről, szemmel- tartásáról. Sokan fejtik ki közéleti tevékenységüket Tápióság Baráti Körében: e pártsemleges egyesületben olyan helybéliek tevékeny­kednek, akik visszahúzódná­nak, ha ez a „terep” nem len­ne, azaz elvesznének, vagy fel sem tűntek volna a köz­életben. Érvényes ez a nagy- családosok egyesületére is: számukra már egy külön nagycsaládos bolt kínál ol­csóbb termékeket. Tápiósá­gon alakult meg tavaly a Magyarországi Gyermekba­rát Mozgalom 4-es számú alapszervezete, amelyikbe sok felnőtt lépett be. Sorol­hatnánk tovább a falusi köz­élet eme sokszínű színtereit: valamennyi azt bizonyítja, hogy Tápióság már nem az az alvó település, ami né­hány évvel korábban volt. S mindez aligha lenne így klubház, tornacsarnok, s a programokat koordináló közművelődési szervező nél­kül, ami, aki természetesen pénzbe kerül... A polgármester persze a gondoknak is nehezen ér a végére. Ezek közül legfáj­dalmasabb a munkanélküli­ek számának kitartó gyara­podása: azokkal együtt, akik jövedelempótló támo­gatásra szorulnak, már 190-en vannak. Többségük ingázott vagy tsz-ben dolgo­zott. A ságiak alaposan, leg­alább 300 ezer forinttal túl is lépték költségvetésük szo­ciális keretét 1993-ban, mert szinte senkit sem utasí­tanak vissza segélykérése esetén. Városi közművek Jellemző egyébként Tápió- ságra, hogy a 900 család egyharmada úgynevezett „betelepült”: a fővárosból főleg nagycsaládosok vesz­nek itt a városinál olcsóbb házat az ugyancsak olcsóbb falusi élet reményében. Ha ez a szándék azzal is páro­sul, hogy kihasználják a ká­posztáskerteket, az állattar­tó istállókat, akkor nincs en­nek akadálya. Másfelől az infrastruktúra lassan itt is városi szintre emelkedik: ed­dig 600 család igényelt az idén Ságra érkező földgáz­bői. Telefonra 500-an vár­nak, s minden család fizeti még a három évvel ezelőtt épített vízmű költségeit. — Épp emiatt nem vetünk ki helyi adót a lakosságra — magyarázta érdeklődé­sünkre Samu János. — A közműfejlesztés leírható az adóból: több lenne az admi­nisztráció, mint az önkor­mányzat tényleges bevétele. Nem is tartanánk helyesnek, hogy még ezek után is meg­terheljük a családokat: van éppen elég bajuk... Bíznak a földben Akad gond is persze, de a fentiek tükrében ez viszony­lagos, miképpen az is, hogy így vagy úgy, de megállt a tápiósági népesség csökke­nése. Jelenleg 2370-en él­nek itt: 1960-tól a 90-es évek elejéig lefelé esett a létszám. Az ellentmondás az, hogy még most sem a természetes szaporodásnak, hanem az említett betelepü­lésnek köszönhető a fogyás megállítása. A mai átmeneti állapotokat tükrözi az is, hogy évente 3-4 építési en­gedélyt adnak ki a faluban a néhány évvel ezelőtti 10-12-höz képest. A falu jövőjét döntően be­folyásolja a vállalkozói szfé­ra kiépülése: közel 100-an igyekeznek önállóan meg­alapozni vagy tovább építe­ni egzisztenciájukat. A többiek a földben bíz­hatnak — szinte minden csa­ládnak van már valamennyi —, s természetesen saját ma­gukban. No meg a falusi kö­zösségben, amely a jelek sze­rint jó utakon jár Tápiósá- gon. (tóth) Kevesebb munkanélküli A most elkészült előrejelzés szerint tovább mérséklődik a munkanélküliség Pest megyé­ben: a jelenleg regisztrált 45 200 állástalan lakos száma júniusig két-háromezerrel csökken. A Pest Megyei Mun­kaügyi Központ igazgatóhe­lyettese, Lengyel János az MTI tudósítójának elmondta: sokan kikerülnek a munkanél­külieknek kifizetendő járadék­ból, jó néhányan viszont rö­vid munkanélküliség után újra találnak állást maguknak. Ez utóbbi folyamat gyorsításá­ra az idén a központ 800 mil­lió forintot fordít, amiből át­képzésre, a munkanélküliség­ből vállalkozóvá vált polgá­rok támogatására, és a munka- nélkülieket tartósan foglalkoz­tató vállalkozók munkájának finanszírozására költenek, de emellett a közhasznú munká­kat is támogatják. Ez utóbbi tevékenységre az önkormány­zatoknak pályázat útján adha­tó juttatást a tavalyi 200 mil­lióról 300 millió forintra eme­lik. Korábban sok átképző tan­folyamot érdeklődés híján el sem lehetett indítani, most pe­dig egyre gyakoribb a több­szöri túljelentkezés. A kis létszámú hivatalra igen sok feladat hárul — mondta Kummer János polgármes­ter. — El kell látniuk az ál­lamigazgatási tennivalókat, végre kell hajtaniuk a képvi­selő-testület által hozott hatá­rozatokat és működtetniük a település intézményeit. Itt is, mint számos helyütt másutt, sok vita előzte meg cgy-egy határozat meghoza­talát, de mint azt a polgár- mester mondta: a képviselő- testület tagjai mindig telepü­lésük, annak fejlődése érde­kében döntöttek. így aztán igen szép ered­ményeket értek el tavaly. El­készült a belterületen tizen­nyolc kilométer hosszan a ve­zetékes gázhálózat még a fű­tési idény előtt. Megépült a távbeszélő-hálózat törzskábe­leinek kül- és belterületi sza­kasza, digitális telefonállo­más létesült. Átadták az isko­la nagy teljesítményű gázka­zánházát és megoldották az óvoda gázfűtését is. Sikerült elérniük, hogy a település minden utcájában beköthető- vé válik az egészséges vezeté­kes víz. Az Elektromos Mű­vek beruházásában az etyeki főhálózatról 20 kilovoltos nagyfeszültségű hálózatfej­lesztés kezdődött meg, mely­nek elkészülte után biztonsá­gosabbá válhat az ellátás, ki­válthatják a korszerűtlen, elö­regedett elektromos hálóza­tot. Elkészült a legmélyeb­ben fekvő Vadász utca szi­lárd burkolata, idén pedig a Park, a Kőszikla-, a Béke- és a Petőfi Sándor utca követke­zik. Átadták az idősek házát, amely negyven idős ember számára teremt kulturált kör­nyezetet. Felújították a sport­kör öltöző- és iroda-, vala­mint vizeshelyiségeit, elekt­romos hálózatát. Az iskolai sportcentrum aszfaltozott ké­zilabdapályáját is birtokba vehették a diákok, a kiegészí­tő létesítmények pedig idén készülnek el. Á.M. * Épül a péceli piac Egyenesben van, a befejezéséhez közeledik Pécelen a piac és a hozzá tartozó kereskedel­mi központ építése. Rövidesen négy új üzlet nyitja meg kapuit a vásárlók előtt, így a már meglevő üzletekkel és a piaccal együtt kulturált bevásárlóhelye lesz a nagyközségnek Hancsovszki János felvétele Szivárványt láttunk és reménykedünk Az új év első napjaiban — régi szokásunkhoz híven — végiggondoltuk a mögöttünk lévő esztendő sikereit, ku­darcait, hiábavaló erőfeszítéseit. Szívből örültünk az eredményeknek, s elkeseredtünk m gáncsoskodó betartá­sok miatt. Értelmi képességünket haladja meg az, ami — gyakran — ebben az országban történik. Nevezete­sen, hogy vannak olyan emberek, akik számára nem a nemzet érdeke az elsődleges a nehéz években, a minde­nek fölötti, hanem a „csakazért sem " elve alapján a kö­zös cél elvetése, elérésének lehetetlenné tétele. S a kö­zös, egyetlen cél: e nemzt felemelkedése — erkölcsileg és gazdaságilag. Ma, ezért nem tenni, nem segíteni, sőt inkább akadályozni — bűn! Pótolhatatlan veszteség érte a nemzetet a múlt év de­cemberében Antall József miniszterelnök eltávozásával. Temetésén megrendültén vettünk részt. Ott álltunk az Or­szágház előtt, hallgattuk Szabad György gyászbeszédét, majd Sütő András búcsúbeszéde következett. S miközben e szeretett író a magyar nép tragikus múltjáról beszélt, Trianonról, a kisebbségi sorsra jutott magyarok helyze­téről, Antall József elvesztése miatt a tizenötmilliós nem­zet gyászának szomorúságáról — a Kossuth téren lévők számára — csoda történt. Szivárvány jelent meg az ég­bolton — a Margit híd irányában. Nem akartunk hinni a szemünknek! Suttogás kezdődött körülöttünk, tekintetün­ket az égre emeltük. Perceken keresztül lehetett látni a csodálatos ívet. A szivárvány — a szövetség jele. Olyan szövetségé, amelyet Isten kötött — Noén keresztül — az emberiséggel, az egész világgal. S mikor mély fájdal­munk volt, a koporsó mellett álltunk, gyászoltunk és si­rattunk — megjelent a szivárvány. Biztatás, erőt adó re­ménység érkezett a láthatatlan világából. Az igaznak emlékezete áldott — tudjuk a Példabeszé­dek könyvéből. Antall József emlékét kegyelettel őrizzük. Hetek teltek el a temetése óta: valahányszor vissza­gondolunk a nemzeti gyásznapra, a szivárványról beszél­getünk és reménység költözik szívünkbe. Senki nem ígér­te, hogy a közös cél eléréséhez könnyű út vezet. Most még nehéz a teher, talán úgy érezzük időnként, hogy erőnkön felüli. Azonban, ha helyt tudunk állni becsület­tel és tisztességgel, föl fogunk jutni a csúcsra. Higgyünk a zsoltáros szavainak: Akik könnyhullatással vetnek, vi- gadozással aratnak majd. Aki vetőmagját sírva emelve megy tova, vigadozással jő elő, kévéit emelve. Técsy Zsoltné Nagykőrös

Next

/
Oldalképek
Tartalom