Pest Megyei Hírlap, 1994. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-13 / 10. szám
PEST MEGYEI HI RI AP KÜLFÖLD 1994. JANUÁR 13., CSÜTÖRTÖK Vatikáni felhívás A békéhez bátorság kell „A Balkánon Európa haldoklik, a térségben egész Európa békéje forog kockán” — figyelmeztetett kedden a Vatikán a délszláv válsággal kapcsolatos minden eddiginél erőteljesebb hangvételű békefelhívásában. A „Justitia et Pax” nevű pápai tanács által készített dokumentumot a Boszniában határozott fellépést ígérő brüsszeli NATO- csűcsal egy időben tették közzé. A felhívás abból indul ki, hogy a Balkánon lehetséges a béke, bár „több bátorság kell a béke megteremtéséhez, mint a háborúskodáshoz”. Ezzel kapcsolatban a dokumentum kíméletlen keménységgel fogalmaz: „bűnös hanyagságról” „kollektív beletörődésről”, „szégyenletes gyávaságról” beszél, amikor a balkáni béke megteremtésére tett erőfeszítéseket hiányolja. A pápai tanács ismét leszögezte — amit már II. János Pál pápa többször hangoztatott —, hogy a béke megteremtése nem lehetséges etnikai alapon történő területfelosztással, a tárgyalások nem folyhatnak a kész tények elfogadtatásáról. A Vatikán azt váija a nemzetközi közösségtől, hogy „a tárgyalások kulcsfontosságú szakaszában tegyen meg mindent azért, hogy ne engedje a problémát a népek kiűzésével, áttelepítésével, sőt kiirtásával megoldani”. A dokumentum hangsúlyozza, hogy a Boszniában élő népek békét akarnak, már a konfliktus kitöréséig terjedő időben is „példás bizonyítékát adták a türelemnek, a nehéz, de valós együttélésnek”. / Újévi fogadás Berlinben Richard von Weizsäcker német államfő tegnap Berlinben leszögezte, hogy amikor a németek az egyesült Európáról beszélnek, egész Európára gondolnak, s nemcsak a kontinens nyugati felére. „Külpolitikai cél számunkra az egyesült Európa megteremtése, értvén ezen a kibővített Európát, egész Európát” — mondta a szövetségi elnök a diplomáciai testület tiszteletére adott újévi fogadáson. Az 1990-es német újraegyesítés óta először fordul elő, hogy az újévi fogadás színhelye nem Bonn, hanem a régiúj főváros, Berlin. Von Weizsäcker, aki májusban távozik posztjáról, ezzel a lépéssel is példát kívánt mutatni, hogy az 1991-es Bundestag-határozat- nak eleget téve költözzön a Rajna partjáról a Spree-hez. Még jóval a „rendszerváltás” előtt, nyugati gyepünyitáskor, a fejlettség becsordogáló felszíni vizeinek fogalom- és szóuszadéka közt akadt fenn ág-bogainkon ez a szó: know-how („nóu-hóu”). Annyi, mint „tudni, hogyan”. A mi gazdag magyar nyelvünk egy-egy mesterség csínja-bínja- ként tartotta számon ezt a fogalmat, amíg divat volt magyarul beszélni, s még erdélyi szinonimája is volt: „magas Déva várát építeni kezdték, annak élit-ügyét semmibe se vették”. Van egy különös mesterség, amelynek csínja-bínja, éle- ügye életbevágóan fontos. Ez a vezetés. Csakhogy ezt miná- lunk olyannyira semmibe veszik, hogy még mesterség-voltát is tagadják. A vezetés minálunk általában a hatalom élvezésével egyenlő, a másokon való uralkodás gyönyörűségével. Vannak azért olyanok is, akik a vezetést azonosnak tartják az irányítással. Ők úgy gondolják, hogy szerves számítógépek. A vezetés emberi viszony. Embernek emberhez való viszonya. Kiadni egy utasítást: ez az irányítás fogalomkörébe tartozik. Szabály szerint eljárni: ez is irányítás. Pontosan ragaszkodni formális jogszerűséghez: még mindig irányítás. A vezetés annyi, mint egy embernek, akinek hatalom adatott más emberek fölött, percenként elérni, hogy ezek a hatalma alá vetett emberek őt önként és saját meggyőződésükből kövessék. Az a vezető, aki csak hatalmi eszközeivel tud élni, nem vezető. A vezetésnek tehát csínja-bínja van, s ez két egymáshoz tartozó elemből van összetéve. Az egyik azoknak a képességeknek az összessége, amelyek a génekbe voltak beírva vagy nevelés útján fejlődtek ki (inkább „és”, mint „vagy”) és együttesen lehetővé teszik, hogy az adott személyiség hatni tudjon más személyiségekre. A másik az a tudás, amelyet meg kell szerezni: a vezetés mesterségbeliségének, mondhatni, technikájának ismerete. Hozzáfogni a vezetéshez mindezek nélkül: életveszélyes. Ez mindenféle vezetésre vonatkozik. Katonaira, iparira, kereskedelmire, közszolgálatira, politikaira, mozgalmira. Ez a vezetésnek a csínja-bínja, függetlenül attól, hogy a vezetés jó célra irányul-e vagy rosszra, illetve, hogy egy bizonyos cél kinek jó és kinek rossz. Ez másik kérdés, ez politikai vagy etikai kérdés. A vezetés csínja-bínja mesterségbeli, „szakmai”, professzionális kérdés. A vezetőnek céltudatosnak, határozottnak, előrelátónak, jó szervezőnek és gyakorlati pszichológusnak kell lennie. Mindenki mástól az különbözteti meg, hogy nagyobb a feladata, Sajtótájékoztató Prágában Egyetértenek a visegrádiak (Folytatás az 1. oldalról) Az ebéden mind az öt államfő beszédet mondott. Bili Clinton, Václav Havel, Göncz Árpád, Lech Walesa és Michal Kovác az ebéd után közösen állt az újságírók elé, de ezúttal már csak két, előre megfogalmazott nyilatkozat hangzott el. Clinton körülbelül ugyanazt mondta, mint az ebédnél, a cseh köztársasági elnök pedig a négy visegrádi állam nevében szólt. Az amerikai elnök hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok részt kíván venni a közép-európai demokrácia és piacgazdaság megszilárdításában, és hogy a megbeszéléseken szó volt arról, miként lehet bővíteni a térségbe irányuló amerikai tőkebefektetéseket. Azt a többször hangoztatott tételt is megismételte Clinton, hogy a térség biztonsága az Egyesült Államok biztonsága szempontjából is fontos. Václav Havel beszédének figyelemre méltó kitétele volt, hogy egyfelől nem lenne kívánatos Oroszország elszigetelése, másfelől viszont a visegrádi államok független, önálló országok, amelyek saját maguk akarnak dönteni politikájukról és irányultságukról. Ez utóbbi megállapítással Havel visszaVÉLEMÉNY Csín-bín . mint amit egymaga meg tud oldani. Az a dolga, hogy dolgoztasson: hogy a rábízott feladatot a rendelkezésére bocsátott emberek szervezett együttműködésével oldja meg. Ha valóban vezető — és nem a valóság ismeretétől elrugaszkodott ki- sebb-nagyobb zsarnok — akkor tudnia kell, hogy az emberek önálló egyéniségek és mindegyiknek megvan a maga célja. Ha azt hiszi, hogy a vezetése alatt álló emberekből kiparancsolhatja saját céljaikat, miközben ezek az emberek az ő vezetése alatt egy közös célért — a szervezeti célért — munkálkodnak, máris kudarcot vallott. Az ő dolga az, hogy minden egyes beosztottjának személyes célja összesimuljon a szervezeti céllal. A vezetőnek tapintatosnak is kell lennie. Észre kell vennie azt is, amiről beosztottja nem szívesen beszél, sőt, talán önmagának sem vall be. Neki. a vezetőnek, a körülményeket kell a beosztott számára megszerveznie, úgy, hogy a beosztott szívesen kövesse azt a célt, amelyet ő, a vezető jelöl ki, arra törekedve, hogy ezt a célt valamennyi beosztottja számára saját személyes céllá tegye. A vezetőnek tudnia kell, hogy a személyiségek különböznek egymástól, és ahol emberek gyűlnek össze, ott rokon- szenv- és ellenszenv-viszonyok keletkeznek, lelki „elektromos töltések” vonzzák és taszítják egymást. Ezeket a viszonyokat nem teszi semmivé egy olyan szózat, miszerint „a kapun kívül azt szeret és azt utál, akit akar, de itt azért kapja a fizetését, hogy szó nélkül ellássa a dolgát”. A vezetőnek pszichológusnak kell lennie, aki tudja, hogy az ember tudatból és tudattalanból áll. S ezt már az emberek feladatra választásakor is tudnia kell, s nem hagyhatja figyelmen kívül, mennyire illenek össze azok a személyiségek, akik együtt fognak dolgozni. S éles szemének kell lennie, hogy felfigyeljen a versengésre, mely egyszerre áldás és átok. (Még Jézus tanítványai is olyan rangvitába bocsátkoztak, hogy a Mesternek kellett beavatkoznia; s milyen mesterien tette!) A ranghierarchiát jogi szabályozás rögzíti. Ez azonban csak keret és nem a lényeg, nem a vezetés tartalma. „Kinevezni”, azután „leváltani” — ezt tárgyakkal is meg lehet tenni. Veszek egy írógépet, azután nem vagyok vele megelégedve, (tetemes veszteséggel) eladom, s veszek egy másikat. Csakhogy az ember nem gép. A római politikai gazdaságtan a rabszolgát „beszélő munkaeszközének tekintette, de hamarosan nagyon megbánta az a dominus, aki ezt az elméletet a gyakorlatban is alkalmazhatónak vélte. A mai vezető beosztottja nem rabszolga, hanem széles körű jogokkal felruházott szabad személyiség. pektusnál szélesebben értelmezi. A sajtóértekezleten Bo- ross Péter miniszterelnök felhívta a figyelmet egy olyan elemre, amely korábban nem kapott ekkora hangsúlyt. Arról van szó, hogy Clinton elnök bejelentette: az Egyesült Államokban konferenciát terveznek, amelynek az lesz a célja, hogy serkentsék a közép-európai térségbe történő tőke- beruházások bővítését. A magyar miniszterelnök fontosnak tartja, hogy a békepartnerség koncepcióját egy olyan amerikai elnök terjesztette elő, aki várhatólag még évekig marad hivatalában. Clinton elnök első nagy horderejű nemzetközi kezdeményezéséről van szó — mondta Boross, aki szerint így jogos a várakozás, hogy a mostani amerikai elnöki ciklus alatt konkrét lépések is történnek majd. A cseh, a lengyel és a szlovák kormányfővel folytatott tárgyalásairól Boross Péter elégedetten nyilatkozott, és a megvitatott témák közül kiemelte azokat a problémákat, amelyek a visegrádiak szabadkereskedelmi övezetének megteremtésével függnek össze. E téren fel kell gyorsítani a folyamatokat — állapította meg. Hát még, ha ez a beosztott önálló értelmiségi, aki önmagát is vezetésre alkalmas személyiségnek látja. Ebben, a rendszeresen zúzdába küldött hazában négy évtized alatt a vezetési technika általános modelljévé vált a „leto- lás”. Aki vezetői megbízást kapott, (saját tapasztalatai alapján) azt hitte, hogy a „legnagyobb magyar letoló”-vá lépett elő. Holott: ennél nincs rosszabb. Különösen a nyilvános „leto- lásnál”. S még különösebben: nők esetében. A „letolás” (és fagyosabb változata, a kurta „menesztés” vagy „leváltás”) súlyos támadás az ember önértékelése ellen. Ez a támadás az embert ösztönösen és elkerülhetetlenül védekezésre kényszeríti. Következmény: először is, az ösztönös védekező reakció következtében, a vezető mélyebbre lökte azt az embert a helytelen viselkedésbe, mint volt; másodszor: a vezető szerzett magának egy ellenséget. (Paul Valéry: „Szeresd ellenségeidet, hiszen te szerezted őket magadnak”.) Ha nőről van szó, a hiba egyenesen végzetes. A nők érzékenyebbek, sérülékenyebbek, és sohasem bocsátják meg a vezetőnek a nyilvános „letolást”, sem a nyilvános megszégyenítést (különösen, ha ezt a sajtóban közzéteszik). A vezető dolga az, hogy a szervezet működését az elérendő célra irányítva egyensúlyban tartsa, s ez nem könnyű dolog, mert élő emberekből álló szociális, illetve viselkedési rendszerről lévén szó, ez az egyensúly újra meg újra megbillen, s újra meg újra helyreállítandó. Ezért a vezetőnek is mindig meg kell vizsgálnia önmagát: az adott pillanatban, a valóságban, éppen milyen célt követ. A szervezet célját (amely lehet nemzeti, politikai, gazdasági, eszmei, erkölcsi, stb.), vagy esetleg saját rövi- debb távú karrier- vagy gazdasági célját, bosszúcélt, saját érzelmi kielégülését, és így tovább. Hiszen a vezető is ember. Egy pillanat alatt át lehet csúszni az egyik célpályáról másikra. S nem kis mértékben ettől függ, milyen eszközökkel fog élni a vezető a szervezeten belül fellépő apró és nagy konfliktusok megoldásában. Mert ha ő maga szem előtt téveszti a közös célt, akkor döntéseit sem a közös cél fogja összehangolni. Vagyis hát a vezetés csínja-bínja, „know-how”-ja minden más mesterségénél bonyolultabb. Áki csak a hatalom gyönyörűségét látja benne, ahhoz hasonlatos, aki azt hiszi, hogy a paprikás csirkét csak megenni kell, elkészíteni nem. Mert annak a súlya, hogy a vezetés megtiszteltetés és dicsőség, ugyancsak milligrammokra zsugorodik ahhoz képest, hogy a vezetés önelkötelezés, felelősség, önmegtagadás és szolgálat. /\ / (Sándor András) utasította a NATO esetleges kibővítésével kapcsolatban kifejezésre juttatott orosz kifogásokat. Egyúttal arról is beszélt a cseh köztársasági elnök, hogy a békepartnerséget nem a NATO-tagság he- lyettesítőjeként, hanem az ahhoz vezető első lépésként kell felfogni. Közép-Európa nem lehet szürke zóna, biztonsági vákuum — fogalmazta meg a magyar biztonságpolitikai megfontolások kiinduló tételét Göncz Árpád magyar köztársasági elnök, a Prágában lezajlott amerikai—visegrádi tanácskozás-sorozat végén tartott sajtóértekezletén. A magyar államfő a békepartnerség koncepciójával kapcsolatosan elmondta — a négy visegrádi ország e vonatkozásban minden lényeges ponton egyetért egymással, legfeljebb az egyes országok eltérő földrajzi helyzetéből következő árnyalatnyi nézetkülönbségek mutatkoznak. Göncz kifejezte azon meggyőződését, hogy a kezdeményezés eredményességét a konkrét együttműködési programpontok fogják bizonyítani. Hozzátette azt is, az együttműködés gazdasági feltételeit szintén meg kell teremteni, hiszen a biztonságot Budapest a pusztán katonai asA nagyvilág hírei * Az Egyesült Államok segítséget nyújt Oroszországnak 44 ezer tonna vegyi fegyver megsemmisítéséhez. Az amerikai kongresszus fegyveres erők bizottságának tagjai bejelentették, hogy az orosz kormány elfogadta az erre vonatkozó amerikai ajánlatot. * A Fidzsi-szigetek törzsi vezetőiből álló főnökök nagy tanácsa szerdán Ratu Sir Kamisese Mara volt miniszterelnököt nevezte ki a Fidzsi Köztársaság elnökévé. A dél-angliai Portsmouth kikötőjében a brit vámhatóság feltartóztatott egy német teherhajót, amely orosz harckocsikkal és ágyúkkal megrakva Angolába akart továbbindulni. Az Antiguán bejegyzett hajó üzemanyagért állt meg Portsmouth-ban. ¥ Margatretha af Ugg- las svéd külügyminiszter asszony bírálta az orosz vezetést, amiért a héten készültségbe helyezett határőr-egységeket a lett határ mentén. A svéd diplomácia vezetője szerint az intézkedés teljességgel elfogadhatatlan és ellentétes az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet (EBEÉ) alapelveivel.
