Pest Megyei Hírlap, 1994. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-12 / 9. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. JANUAR 12.. SZERDA II. János Pál pápa levele Üzenet a püspököknek II. János Pál pápa hétfőn — az olasz sajtó által egyöntetű­en példa nélkülinek nevezett — hosszú levélben fordult az olasz püspökökhöz és üzeneté­ben a katolikus politikai erő szükségességére figyelmezte­tett, a kereszténydemokraták és az ország egységének meg­őrzésére szólított fel. A pápa levele ugyanis alig néhány nappal azelőtt született meg, hogy sorsdöntő, újjászervező kongresszust tart a tekintélyét és politikai súlyát veszített ke­reszténydemokrata párt, hogy rendezze sorait a várhatólag még ezen a héten kiírásra ke­rülő új általános választások előtt. A több mint négy évtizede hatalmon lévő párt már új ne­vet választott (ezentúl Nép­párt elnevezés alatt szerepel), de az új főtitkár által meghir­detett mérsékelt centrista prog­ram vitája annyira mégosztot­ta a vezetőséget, hogy az eset­leges pártszakadást már sokan kész tényként kezelik. Emel­lett ezen a héten várható, hogy Oscar Luigi Scalfaro ál­lamfő feloszlatja a törvényho­zást és kihirdeti az előreho­zott választások várva várt időpontját — azaz hivatalo­san is bejelenti az első köztár­saság megszűntét. Levélben a pápa arra emlé­keztetett: a II. világháború vé­gétől napjainkig a katolikus erő — a többi demokratikus erővel együtt — múlhatatlan érdemeket szerzett a szabad­ság és a demokrácia megvédé­sében, abban, hogy Olaszor­szág a világ hét legfejlettebb ipari államának elit klubjába került. II. János Pál szerint té­ves az az értékelés, amely sze­rint az új politikai szakaszban már nincs szükség „a keresz­tény ihletésű erőre”. Ellenke­zőleg, a keresztények feladata az, hogy egységesek maradja­nak és a keresztesháború hevü­lete nélkül nyitottak legyenek „a nemzet minden egészséges erejével való őszinte együtt­működésre”. II. János Pál fellépése nem előzmények nélküli. Karácso­nyi üzenetében — az előre el­készített szövegtől eltérve — már síkra szállt az egységes Olaszország megőrzésének szükségessége mellett. Nem sokkal később a Vatikán hiva­talos lapja, a L’Osservatore Romano vitte tovább nagy fi­gyelmet keltő kommentárjá­ban a pápai gondolatot, kiegé­szítve azzal, hogy az olaszok új közös otthonának megte­remtéséből a katolikusokat nem lehet kizárni. Vita az ukrán fegyverekről Nem sikerült eddig végleges formába önteni az ukrán atomfegyverek leszerelésére vonatkozó egyezményt, ame­lyet a péntekre kitűzött moszkvai orosz—amerikai— ukrán hármas csúcstalálkozó során terveznek aláírni. Ez derült ki Jurij Szergejevnek, az ukrán külügyminisztérium szóvivőjének tegnapi sajtóér­tekezletén. Szergejev szerint több kér­désben, így a Kievnek nyúj­tandó biztonsági garanciák kérdésében is folyik még az egyeztetés. Ha a még vitás kérdéseket péntekig nem tud­ják megoldani, a moszkvai ta­lálkozó csupán tanácskozó jelleget ölthet — vélekedett a szóvivő. Szergejev arról is beszá­molt, hogy Bili Clinton ameri­kai elnök szerdai kievi villám- látogatásán az ukrán fél a két­oldalú kapcsolatok kiegyensú­lyozására és gazdasági jelle­gük erősítésére helyezi a hangsúlyt. Rákosi János, tizennegyedik kerü­leti budapesti lakos levelét hordo­zom magammal napok óta. Mit vá­laszoljak a nyugdíjas tanárnak, aki bizalommal és kéréssel fordult hozzám, remélvén, hogy segítsé­gemmel világgá kiálthatja azt, amit némán, magába zártan körbe- vitt már a fél földtekén? Életét kényszerek igazgatták, sorsát a közép-európai, vagy ahogy az utóbbi fél évszázadban átváltozott: a közép-kelet-euró- pai história írta. A Holnap városából Dél-Amerikáig fu­tott, hajózott, mint írja: „koldus, csavargó, világ vándo­ra” lett belőle. Szüleit 1974-ben Nagyváradon megölték a Ceausescu-féle hatóságok, „bírósági eljárás nélkül”. Őt magát kitették tanári állásából, feldúlták házasságát, gyermekeit elvették tőle. A nyolcvanas esztendőkben si­került átjutnia Magyarországra: „itt is ütöttek-vertek, a szocialista internacionalizmus jegyében”. 1986-ban disz- szidált Nyugatra, valahogy elvergődött Venezueláig. 1990-ben, amikor Iliescu hazahívta a politikai menekül­teket, visszament Romániába. Nagyváradon a román nyelvű Gazeta de Vest cikksorozatban mutatta be üldöz­tetését és megpróbáltatásait — Iliescu elnök személye­sen tiltotta meg az írások közlését. A nyomaték kedvé­ért hamarosan a bátor hangú, a román—magyar együtt­élés kérdéseit tisztázni igyekvő szerkesztőséget is fel­oszlatta. Rákosi János másodszor is Magyarországra jött, immár Clinton es Wörner a brüsszeli csúcstalálkozóról Történelmi fordulópont Mind Bili Clinton amerikai el­nök, mind pedig Manfred Wörner NATO-főtitkár „tör­ténelmi fordulópontként” ér­tékelte a kedden véget ért csúcstalálkozót, amely — Wörner szavai szerint — a megfelelő sínekre helyezve vezetheti át a szövetséget a 21. századba. A csúcs után tartott sajtóér­tekezleten mindkét politikus elsőként emelte ki a békepart­nerség meghirdetését. Mint Clinton fogalmazott: nagy örömmel tölti el, hogy a kez­deményezést valamennyi tag­állam támogatta, és különö­sen örül annak, hogy a kelet­európai partnerek részéről is láthatóan pozitív fogadtatásra talál a felhívás. Hangsúlyoz­ta, hogy a partnerség elvezet majd a NATO kiszélesítésé­hez, hozzásegítve ahhoz, hogy az új biztonsági rend­szer „ne Európa megosztott­ságán, hanem az integráció nyújtotta előnyökön alapul­jon”. Az amerikai elnök egyút­tal „drámai előrelépésnek” minősítette a szövetség szer­kezeti reformjáról — minde­nekelőtt a többnemzetiségű, egyesített fegyvernemi alaku­latok felállításáról — hozott döntést is. Ez lehetővé teszi majd, hogy NATO-eszközök és -források igénybevételével hajtsanak végre az eddigi ha­gyományoktól eltérő misszió­kat, megfelelve a hideghábo­rú korszakát felváltó időszak kihívásaira — tette hozzá. Az elnök és a szövetség fő­titkára a boszniai helyzet kap­csán egyaránt hangsúlyozot­tan szólt a tagországok azon eltökéltségéről, hogy Boszni­ában szükség esetén légicsa­pást mérjenek részint a „vé­dett körzeteket” szorongató erőkre, részint az ENSZ-egy- ségek védelmében. Clinton ez alkalommal is megerősí­tette azt az amerikai álláspon­tot, hogy ideje túllépni a fe­nyegetések korszakán, és egyértelművé kell tenni, hogy a szövetség valóban kész a kilátásba helyezett ak­ciók végrehajtására. „Ami minket illet, világosan értés­re adtam, hogy a magunk ré­széről mi készek vagyunk tet­tekkel követni szavainkat” — szögezte le az amerikai el­nök. Jelcin együttműködést szeretne Megalakult az új parlament Oroszország népe a társadalmi béke erősítését célzó lépéseket vár a parlamenttől — jelentette ki Borisz Jelcin orosz elnök az új, kétkamarás törvényhozás felsőházának tegnapi alakuló ülésén. Az alsóház, a Duma kü­lön ülésezett. A Duma előtt mondott beszédében Viktor Csemomirgyin kormányfő tol­mácsolta az elnök üdvözletét, és beszédében hangsúlyozta: a kormány tartózkodni fog a jö­vőben a sokkot kiváltó dönté­sektől és átgondoltabb politikát ígért. Az orosz sajtó házának kon­ferenciaterméből sebtében ki­alakított felsőházi ülésterem­ben elhangzott félórás beszédé­ben Jelcin rámutatott: az elnök mellett a parlament is felelőssé­get visel az új alkotmányban foglaltak megvalósításáért. Le­szögezte, hogy maga is szigorú­an betartja és betartatja a de­cemberben elfogadott új alap­törvényt. Az elnök hangsúlyoz­ta, hogy a törvényhozásban lát­ja az orosz államiság egyik fő stabilizáló tényezőjét. —A vi­tás politikai kérdéseket jogi úton lehet és kell megoldani — szögezte le. Noha a parlament különböző pártokból áll, van le­hetőség a konstruktív együtt­működésre. Ennek alapját a gazdasági reformok irányvona­lának megőrzése jelenti — hangsúlyozta az elnök. Külpolitikai kérdések kap­csán Jelcin leszögezte, hogy Moszkva a nemzetközi normák szerint jár el, s nem fogadja el a kirekesztést. Hangsúlyozta, hogy nem alkalmazhatnak ket­tős mércét a külföldi országok Oroszországgal szemben. A FAK-kal kapcsolatban külön ki­emelte, hogy annak tagjai felis­merték: egyedül nem boldogul­nak. Az orosz elnök leszögezte, hogy Oroszországnak elhivatott­sága, hogy az első legyen az egyenlők között. Viktor Csemomirgyin kor­mányfő a volt KGST-palotá- ban mondott beszédet a Duma alakuló ülésén. Először az el­nök üzenetét olvasta fel, majd beszédében a múlt tanulságai­nak levonására szólította fel a képviselőket. Rámutatott: le kell mondani a gyors reformok­ról, amelyek hatásos, de koránt­sem hatékony eredményekre vezetnek. A választások ered­ménye kapcsán Csemomirgyin úgy vélekedett, hogy jórészt el­fogyott a társadalom türelme. Vlagyimir Zsirinovszkij válasz­tási ígéreteire utalva leszögez­te: a populizmus nem vezet si­kerre, csak elhúzza a reformok megvalósítását. A nagyvilág hírei * A bukaresti katonai bí­róság hétfó'n teljesítette az 1989 decemberi ese- ménykkel kapcsolatban elítélt Tudor Postelnicu, volt belügyminiszter ké­relmét, hogy egészségi ál­lapotára való tekintettel engedélyezzék szabadon bocsátását. Az engedély a börtönbüntetés hat hó­napos megszakítását te­szi lehetővé orvosi keze­lés céljából. Izrael és a PFSZ meg­egyezett az autonómiával felruházandó körzetek kül­ső határainak ellenőrzésé­ről és a jerikói körzet kiter­jedéséről. Ez a két kérdés volt a felek közötti alku eddig ismert legkénye­sebb problémája. Fokozódik a harci te­vékenység Angolában a kormányerők és az UNI- TA lázadói között. Ugyanakkor a zimbab­wei fővárosban folyó bé­ketárgyalásokon nem ta­pasztalható lényegi előre­lépés. * Butrosz Gáli ENSZ-fő- titkár hétfőn — jobb meggyőződése ellenére — a világszervezet Szo­máliái katonai szerepé­nek drasztikus korlátozá­sát, a kéksisakosok szá­mának 16 ezer főre való csökkentését javasolta a Biztonsági Tanácsnak, mivel számos állam beje­lentette csapatainak ki­vonását, a távozó kéksi­sakosok újakkal való fel­váltására pedig nincs ki­látás. ¥ Tegnap reggel újabb robbanás volt egy észak-ír­országi brit laktanyában, ahol rendőrőrs is műkö­dik. Két katona súlyosan megsebesült. VÉLEMÉNY Közép-európai rapszódia nyugdíjasként. Papirost tett maga elé, s az asztal fölé ha­jolt. Dokumentumregényével, élete történetével hónapok, évek óta kiadóknál házal. „Könyvem címe: Kisfiam, apá­dat ne felejtsd el! Nyugdíjamból sehogy sem tudom megje­lentetni, a könyvkiadók meg nem állnak szóba velem... A regényemet véremmel, idegeimmel és keserves könnyeim­mel írtam meg, bocsánat a nagy szavakért... Az elmúlt kor­szakról, a szerelemről, a családépítésről és a gyermekneve­lésről szól. Nagy szenvedésekről, átélésekről, tragédiák­ról...” Segítenem kellene Rákosi Jánoson, a Partium — oda so­rolta az e századi történelem, tehát mondhatom így is: Er­dély — földönfutóján. Közép-Európa, vagy ahogy megtaní­tották velünk, Közép-Kelet-Európa hajótöröttjén. Segítenem kellene, ha tudnék. De nem ismerek ma ki­adót Magyarországon, amely az ő dokumentumregényé­nek kiadására vállalkozna. Ma a kiadók többsége a ráfize­tés, a csőd réme elől menekül, fuldokolva próbál partot ér­ni, ahol megvethetné a lábát. A múlt három-négy esztendő­ben kellett volna, lehetett volna megmenteni, okos gazdál­kodással megerősíteni nagy múltú, nagy nevű kiadókat — senkinek szívügye nem volt ez a feladat. Másfelől, gomba módra elszaporodtak a különféle könyvkiadók, sajnos igen gyakran bolondgomba módra. Horror, szex, bűnügy, ez hozza a pénzt. Talán még a szakácskönyv. A horoszkópos könyv. Nem tudom hát sehová beajánlani Rákosi János emlék­írását. Nemhogy kiadásra nem tudom ajánlani, még elolva­sásra sem. Nem olvasnak mostanság a kiadókban ilyen világgá futá- sos, űzetéses, keserű írásokat, nem kellenek az ilyen ma­gyar sorsok az újságokban, a rádióban sem. „Hagyjuk a múltat, ne nézzünk vissza örökké!” Ugyanezt hajtogatták negyven-negyvenöt esztendőn át is, amikor az ezeréves magyar históriát, a tíz évszázados hányattatást, szenvedést, árvaságot kellett elfeledni. Aki nem akarta feledni, lett múltban bóklászó, naciona­lista, haladásellenes. Aki ma a Trianonnal és a Párizzsal az utódállamokba kényszerített magyarság hét évtizedes vesszőfutásáról szól, könnyen megkapja ugyanezeket a jelzőket. Mint szé­gyenbélyegeket. Halogatom a levélírást; a fenti sorokat küldjem válasz­ként Rákosi Jánosnak? írjam azt, hogy szenvedését záija magába, bocsásson meg élete tönkretevőinek, gyermekei elrablóinak, felejt­sen, felejtsen, felejtsen? Nyitott sebbel járnak emberek, ezrek, tízezrek Magyaror­szágon, Erdélyben, Felvidéken: a Kárpát-medencében, s ha hozzánk fordulnak, nem tudunk válaszolni. Csak a fejünket hajthatjuk le, tehetetlenül, szégyenkezve. (Kosa Csaba)

Next

/
Oldalképek
Tartalom