Pest Megyei Hírlap, 1994. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-10 / 7. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1994. JANUÁR 10., HÉTFŐ J3 Az Emil, a Gusztáv, a polgármester meg a Pest Megyei Hírlap # Októberben két alkalommal is foglalkozott a Pest Megyei Hírlap a gödöllői szocialisták, ezen belül Körösfői László, valamint a sport kapcsolataival. Az egyik szerzője Tallós Emil, az újság egykori, majd kirúgott főszerkesztője (megjegyezzük, hogy alatta a Hírlap színvonala nagyságrenddel jobb volt), illetve Balázs Gusztáv, a lap valamikori háromfős gödöllői stábjának megtartott hírmagja. Először úgy gondoltuk, hogy a Pest Megyei Hírlap hasábjain válaszolunk, de miután egy gödöllői közvélemény-kutatás alapján (Gödöllői Express, 1993. október 15., III. évfolyam 20. szám) értesültünk, hogy .....száz megkérdezett köz ül mindössze hatan rendszeres olvasói a lapnak...; valakinek tetszik...; ... más valaki szerint a legrosszabb újság, ami létezik..." ezért úgy döntöttünk, hogy maradunk a RACIO-nál. Kedves Emil! Örömmel láttuk mosolygós arcod és olvastuk briliáns eszmefuttatásod a „Vélemény” rovatban „MSZP-s cselezés” címmel. Gratulálunk! Sportnyelven szólva újságíró még ennyi luftot nem rúgott, s hogy igen tisztelt miniszterelnökünk kedvenc jelzőjét használjuk, újságíró még ennyi szamárságot nemigen hordott össze egy cikkben. Csak néhány kiragadott példa: a) Körösfői László jelenleg is a GSC elnökségének tagja. Ez valóban rendkívül megnehezíti, hogy újból tagja legyen az elnökségnek. b) „A más pártok forrásait messze meghaladó pártvagyon- nal” sajnos nem rendelkezünk, amennyiben mégis, azt felajánljuk: — Csurka Istvánnak, hogy kiegészítse az eddig felvett 28 milliót, s be tudja fejezni a kárpótlásról szóló filmjének forgatókönyvét, avagy — az Állami Vagyonügynökség Rt. mostanában elbocsátott hat munkatársának a kapott 60 milliós végkielégítés kiegészítéseként. c) Az, hogy a sakkszakosztály értekézletére miként került a jelenlegi elnökséget képviselő asztalitenisz-szakosztályvezető, (sic!) számunkra is váratlan lépés. Jelenleg is szekundánsa- ink népes csoportja dolgozik a lépés elemzésén. d) Marx, Engels nevének és tanításainak felidézése arra enged következtetni, hogy jól kamatoztatod múltban szerzett ismereteidet, melyet a Münnich Ferenc Társaság elnökének tanszékén szereztél. Kedves Emil! Nem haragszunk Rád! Ezután is, mint régen, sok-sok szeretettel várunk Ady sétányi palotánkba, a sakkA Román Püspöki Kar memoranduma 1879-ból Eltekintve ezen in- • tézkedésnek utolsó részétől, mely egyenesen egyházi autonómiánkba ütközik, az egészre nézve előáll az, ami külömben is az egész törvényjavaslatot szerintünk legjobban jellemzi, t. i. a gyakorlati kivihetetlenség, tudva van ugyanis, miszerint — hogy más felekezetek iskoláira ne terjesszük figyelmünket — metropo- liai tartományunkban és különösen oly vidékeken, ahol a magyar nyelv a köznépnél használatban nincsen, jelentékeny, hogy ne mondjuk túlnyomó része a működő tanítóknak, az eddigi viszonyokból kifolyólag vagy sehogy sem, vagy pedig csak igen hiányosan búja a magyar nyelvet, úgy hogy ezek a magyar nyelvet tanítani és —- amit a törvényjavaslat az »azon való« szókkal szándékba venni látszik — magyar nyelven tanítani egyáltalában nem képesek. Ehhez járul még azon sajnos körülmény is, hogy az általában véve szegény egyházközségeink által fizetett népiskolai tanítóknak évi fizetése csaknem kivétel nélkül aránylag oly csekély, hogy azzal a tanító mindennapi szükségleteit fedezni nem bírja, hanem sanyarú háztartása érdekében szabad idejét más egyéb kereseti foglalkozásokra kénytelen fordítani. Ily tanítóktól, kiknek száma — fájdalom — nálunk igen nagy, nem lehetvén azt kívánni, hogy időt vegyenek maguknak a magyar nyelv utólagos megtanulására, ami csupán magánszorgalom által a legjobb viszonyok közt sem eszközölhető, reájuk nézve a törvényjavaslatból kifolyólag nem maradna egyéb hátra, mint az : hogyha életük ötvenedik évét még be nem töltötték, moz- díttassanak el állomásaiktól, de ily esetben azután nem képzelhetjük, miként lehetne az elmozdított tanítókat más alkalmasakkal pótolni, midőn tudva van, hogy ilyenék a kellő számot csak megközelítőleg sem léteznek, újabb tanítókat pedig rögtönözve kiképezni képtelenség, kivált oly állomásokra, ahol a tanítóknak még csak mindennapi kenyere sincsen eléggé biztosítva. Mielőtt az 1868. évi népiskolai törvénynek javaslata elkészíttetett volna, boldog emlékű akkori közoktatási miniszterünk, a tárgy kellő megbeszélése és megfontolása végett szakértőbizottságot hívott össze és abban a külön felekezetek részéről is szakértőket hívott meg egyházhatóságaik útján. Mélyen sajnáljuk, hogy az akkor követett eljárástól elté- rőleg ezúttal egyházhatóságainknak nem adatott meg az alkalom, hogy egy ily nagy horderejű és különféle szempontokból behatóan élet centrumába, hogy megvitassuk éppen Csurkávai kapcsolatos írásodat, -vagy hogy le- játsz egy-két snell partit a téged mindig csodáló gödöllői szocialistákkal. Kedves Gusztáv! A Te „Hasznos-e a futás?” című írásod viszont szomorú szívvel olvastuk. Igen, mert az ott leírt vélemény bizony nem a TE VÉLEMÉNYED. Ugyanis azt tartalamában és mondanivalójában már olvastuk dr. Gémesi György polgár- mester, az Ötvös Károly futógála résztvevőihez és támogatóihoz futárpostával eljuttatott levelében. Szomorúak vagyunk, mert írásodban már emberi érzéseket sértesz. Nem a miénket, azt elviseltük volna, hanem Ötvös Karcsi bácsi feleségéét és családjáét, akik az önéletrajzot megfogalmazták. Kérjük, minél hamarabb tedd jóvá hibád! a gödöllól szocialisták (A Ráció című havilap novemberi száma nyomán) ' * Kedves Gödöllői Szocialisták! Köszönöm válaszotokat, még ha nem is a Pest Megyei Hírlap hasábjain jelent meg. Sajnos aktivistáitok a Rációt postaládámba nem dobták be, azért némi utánjárás révén sikerült e ritka lappéldányt megszerezni. Ha sportszerűek vagytok, akkor reagálásomat is közlitek. íme: ad a. A demokrácia játékszabályai szerint egyes tisztségre bárkit határozott időre szokás választani. Ha tehát az újraválasztás lehetséges, akkor egy korábbi tisztségviselő (például elnökségi tag) betöltheti ugyanazt a tisztséget újból- is. Ehhez persze időnként demokratikusan kellene választani, hogy az a szerencsétlen, elvont gondolkodású sakkozó is tudja: kik az egyesületben a főnökei. Persze lehet, hogy Körösfői László Isten kegyelméből (vagy a régi félistenek kegyelméből) a GSC elnökségének örökös tagja. De ha így van, akkor ezt a szokást a GSC-ben még a ti régi elvtársaitok alakították ki. ad b. Szamár vagyok valóban, mert nem értem, hogy kerül ide Csurka és az Állami Vagyonügynökség. Magam csupán 62 kilogrammot nyomok é- lősúlyban, s immár 49 éve magántulajdonomban vagyok. ad c. A képviselet ügyében ne elemezzetek sokat, szekun- dásként vonjátok be a sportkör elnökét. Gondolhattok arra is, hogy nem lenne-e taktikus egy intuitív áldozat számításba vétele. ad d. Ejnye, ejnye fiúk és lányok! Nem lehetne kicsit sportszerűbben? Erre szokták azt mondani: Nehogy már a lekvár tegye el a nagymamát! A múlt rendszerben mindenkinek kommunista főnöke volt, ha közvetlenül nem, akkor magasabb szinten. Az én egykori főnökömet a Ti egykori elvtársaitok állították posztjára, nekem mindössze leváltásában volt némi szerepem. A tanszéken egyébként én nem tanultam, hanem HISTÓRIA fontolóra veendő törvényjavaslat iránt véleményét eleve kimondhassa, mi, ha megtörténik, hihetőleg alig jutott volna egyházunk azon mindenesetre kényelmetlen helyzetbe, hogy ezen, szerintünk célszerűtlen törvényjavaslatból származó aggodalmaival egyenesen Felséged legmagasabb trónjához kényteleníttessék járulni. Miután nem kecsegtethetjük magunkat azon reménynyel, hogy az általunk fentebb a célszerűség és kivihetőség tekintetéből közelebbről szemügyre vett törvény- javaslatnak, ha az a törvényhozótestület elé terjesztetnék, — elfogadását megakadályozhassuk, — hazafias kötelességünknek tartjuk Felségednek alattvalói hódolatunk és változatlan hűségünk újabb kijelentése mellett azon legalázatosabb kérelmünkkel járulni: hogy az említett törvényjavaslattól a legfelsőbb előleges jóváhagyást, a közmívelődés és népeinek benső nyugalma érdekében megvonni legkegyei- mesebben méltóztassék. Kik egyébiránt egyházunkat Felséged legmagasabb kegyeibe és mindenkor hálásan tapasztalt atyai gondoskodásába ajánlva, a legmélyebb hódolatteljes tisztelettel vagyunk Felségednek Bécs, 1879. február hó 12-én hű alattvalói. A magyarországi és erdélyi görögkeleti román egyház püspöki kara és egyház- megyei consistoriumainak küldöttsége Román Miron érsek és met- ropolita, Popasu János püspök, Metianu János püspök, Traján Doda Gm., Pope a Miklós archimandrita és érseki helyettes, Ticzán János esperes, Andreevics Miklós esperes, Cosma Párthén orsz■ képviselő, M. Strevoiu orsz. képviselő, Popovics Elek ügyvéd, Radulescu Constantin ügyvéd, Rotariu Pál ügyvéd (A memorandumok eredeti példányai Pápay István hagyatékában találhatók, az Országos Levéltárban.) * Az 1868: XXXVIII. törvénycikk a hitfelelkezetek által felállított népoktatási tanintézetekre vonatkozólag akként rendelkezett (II. §), hogy »a hitfelekezetek mindazon községekben, hol híveik laknak, saját erejűkből tarthatnak fönn és állíthatnak föl nyilvános népoktatási tanintézeteket, az ilyen tanintézetek felállítására és fenntartására híveik anyagi hozzájárulását a saját képviseletük által meghatározandó módon és arányban, mint eddig szokásban volt, ezentúl is igénybe vehetik, azon tanítottam. Mégpedig az UNESCO ajánlott tanterve szerint, amely ugye közismerten nem a Münnich Ferenc Társaság, vagy az MSZMP, netán az MSZP irányelveit tartalmazta. Már csak azt nem értem, hogy ennek mi köze sportügyi pengeváltásunkhoz? Kedves Gödöllői Szocialisták! Ezek szerint kölcsönösen nem haragszunk egymásra. Szívesen elmegyek Hozzátok máskor is vitatkozni, s ha sor kerülne a focihoz hasonlóan egy MDF—MSZP sakkmeccsre — ha időm engedi — azon is részt vennék. Bízisten én is bevetnék minden cselt ellenetek, de csak a sakktáblán. Szükség esetén lapotok korrektúrázását is elvállalom. A „lejátszik” ige felszólító módját, vagy a „feleség” elválasztási szabályait ugyanis még ismerem. Választási vereségetek, és a mi választási győzelmünk reményében szeretettel üdvözöl benneteket: Tallós Emil * Lám, ha véleményem nem tér el a polgármesterétől, a gödöllői szocialisták szemében csak egy hírmagot jelentek. A szocialisták elvetettek. S mi kelt ki e hírmag „nem' véleményéből”? Olyan megjegyzés a Rációban, amely másról szól, mint amiről írtam. Véleményemre — ha azonos a polgármesterével — tehát már választ sem kell adni. Olvasóink emlékezhetnek rá, hogy nem a nagyra becsült Ötvös Károlyról szólt a történet, s mivel a szocialisták által jegyzett emlék-futóversenyre készített meghívóban semmi sem jelezte, hogy az életrajzot az özvegy és hozzátartozói írták, nem is gondolhattam arra, megsérthetem őket. De hogyan, mivel is sértettem volna meg? Hiszen mit kifogásoltam? Azt a kitételt, amely így szólt: „1950-től a gimnázium helyére került Agrártudományi Egyetem tanára”. „Az egyetem nem a gimnázium helyére került — írtam —, hanem abba az államosított épületbe költöztették, amit a premontrei rend építtetett trianoni iskolavesztcsei után. Mindebben — aki nem tudná — valamelyest része volt a mai szocialisták elődjeinek”. Ez volt az észrevételem, s mivel az életrajz arra emlékeztetett, bátorkodtam meg is fogalmazni: „valóságos szocialista életrajz”. Ha ezzel megsértettem a tanár úr özvegyét és családját, amit a gödöllői szocialisták állítanak, az érintetteket megkövetem, de ez mit sem változtat a tényeken. A szocialisták elismerhették volna, hogy most az egyszer — sportnyelven szólva — nem javították meg a százméteres futás világcsúcsút. A tévedhetetlenek, véletlenül, hibát követtek el, amikor pártszínekbe öltöztettek egy futóversenyt, melyen az önkormányzati iskolák tanulói is részt vettek. Vagy könnyebben lesz a hírmag- bíl „írmag sem”, minthogy önkritikát gyakoroljanak? Balázs Gusztáv intézetekben a tanítókat és tanárokat maguk választhatják, azoknak fizetését maguk határozhatják meg, a tankönyveket maguk szabhatják meg s a tanítási rendszer és módszer iránt is ... intézkedhetnek«. Minthogy pedig az 1868: XLIII. te. Erdély mindazon törvényeit, melyek idáig Erdélyben és a Partiumban »a bevett vallásfelekezetek, egyházak és egyházi hatóságok vallásgyakorlati s önkormányzati szabadságát, jogegyenlőségét, egymás közötti viszonyait s illetőleg hatáskörét« biztosították, a görögkatolikus és a görögkeleti egyházakra is ki- tejesztette (14. §), figyelem- bevéve továbbá a »nemzetiségi egyenjogúság tárgyában« hozott 1868: XLIV. te. rendelkezéseinek szellemét és intencióit is, megállapíthatónak látszik, hogy a felekezetek, illetőleg a nemzetiségek iskolalétesítő és fenntartó jogát az államhatalom olyan autonóm jognak tekintette,'melyre nem kívánt befolyást gyakorolni. (Folytatjuk) Fennena királyné oklevele Árpád-házi királyaink hitvesei között voltak, akiknek emlékét a történettudomány is számon tartja, válságos időkben maguk is bátor döntésekkel segítették uruk országépítő munkáját. III. Endre első hitvese, Fennena királyné nem tartozik közéjük; igaz, fiatalon ragadta el a halál. Néhány oklevele mégis fennmaradt, ezek egyikét 1293. január 10-én adta ki. A királyné Tódor fehérvári prépostnak adományozta a Csepel-szigeten fekvő egyik birtokot, a Halásztelek nevű földet. A birtokhoz halászóhely, nedves erdő és mocsaras rétek is tartoztak — olvashatjuk az oklevélben. A királyné kegye a fehérvári prépostot minden bizonnyal azért tüntette ki, mert nagy szerepe volt házassága előkészítésében. Amikor III. Endre — utolsó királyunk az Árpádok véréből — trónra lépett, környezetének első gondja volt, hogy feleséget szerezzen az uralkodónak. Az urak Tódor fehérvári prépostot követségbe küldték Lengyelországba, hogy Zemovit herceg leányát, a szép Fennena hercegnőt jegyezze el. Tódor prépost tárgyalásai eredményesek voltak, a menyasszony 1290-ben útra kelt Lengyelországból és még abban az évben Endre hitvese lett. A házasságból Erzsébet hercegnő született, akit gyermekként eljegyeztek a cseh király fiával, de életét végül 1338-ban kolostorban fejezte be. Édesanyja, Fennena királyné 1295 őszén hunyt el. Pogány György
