Pest Megyei Hírlap, 1993. december (37. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-04 / 283. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. DECEMBER 4., SZOMBAT Diákszínjátszók sikere Pomázon Aki gyújtani akar, annak lángolnia kell Felszabadultan és vidáman komédiáztak a pomázi Sashegyi úti általános iskola 6. b. osztályos tanulói a „Pléh-boy” című zenés mesejáték-komédia előadásain nemrég a profi színpaddá varázsolt osztályteremben. A gyerekek olyan természetességgel mozogtak, beszéltek, szidták vagy ugratták egymást, mintha nem is közönségnek játszanának, hanem egymás szórakoztatására bolondoznának az órák közötti szünetekben. Egy reklámfotó és környéke A darab színrevitele, mint a prológusból megtudtuk, igazi csapatmunka eredménye volt. A díszletek elkészítésétől kezdve a színpad berendezésén, hangosításán, a dalok kíséretén át a betanításig az egész osztály, a kollégák és szülők sora működött közre. Segítve a darabot író és igen ötletesen rendező' osztályfőnököt, Duró Imre magyartanárt. A darab mindannyiunk által jól ismert témáról: egy reklámfotó készítésének körülményeiről szólt. A fotón egy háromfejű sárkány és egy vitéz küzdelmét kellett megjeleníteni, előtérben a rabul ejtett királylánnyal, ami mellesleg kezében tartja a reklámozandó cég nevével teleírt luftballont. A királylányt egy ismert padló- viaszmodell, a sárkányt egy szerszámkészítő „személyesítette meg”, s csak a vitéz volt igazi.A húsz éve megmentett királylány (egyben mai neje) zaklatására egy újsághirdetésre jelentkezve érkezett a helyszínre: az egykori sárkánybarlang elé. A mesekönyvekből, televíziós és filmélményeikből a gyerekek bőséges élményekkel rendelkeztek a sárkányokról, királylányokról, reklámról, a rettenthetetlen sajtosokról. A vidám diákzsargonban megírt jelenetekhez Ferenczy Béni: Golyózó fiú (1936) pedig csak saját humorukat kellett kölcsönözniük. S mert a téma és a szöveg otthonos volt számukra, hát sikerre vitték az előadást. Önmagukat alakították Ez a diákszöveg azonban túlságosan 'is nyírbálatlanul „emelődött” színpadra, ami az egyedüli zavaró tényező volt az előadáson. A „hülye” és ennek valamennyi képzett és ragozott változata állandó kötőszóként szerepelt e szövegekben. Erről a problémáról, valamint a jól sikerült előadás életrehí- vásának körülményeiről kérdeztem Duró Imrét. — A darab egy másfél éves drámapedagógiai munka „mellékterméke”, és nem igazi színpadi produkciónak készült — mondta. — A drámapedagógiai foglalkozásaink, és persze a sok rajzolás, gitározás, éneklés, újságszerkesztés az iskolarádió működtetése, a kézilabdaedzések az osztály hétköznapjaihoz tartoznak. Sok mindent tanítok a diákjaimnak — részben, hogy színesedjék személyiségük, hogy felszabdultak legyenek, részben hogy ha egzisztenciális gondjaik támadnának az életben, és persze legfőképpen azárt, hogy kiben-kiben kibontsam a benne rejlő képességeket. Szerintem ma ez az iskola legfőbb feldata, természetesen a tananyag megtanítása mellett. Az elbugrisodás veszélye ■— Ön az életre nevelésről beszél, amihez a finom viselkedésre, az elegáns beszédre való nevelés is hozzátartozik. Az egyre inkább elbugrisodó társadalomban ezt a gyerekek nehezen sajátíthatják el. A színpad ugyanakkor nevelő erejével hiányt pótolhatna. Nem nagy kockázat-e a felszabadult jólét érdekében erről lemondani? — A „hülye” manapság jópofa alapszó, nem tartom feltétlenül elvetendőnek — mondta Duró Imre. — Egyénbként magam egész napomat diákjaimmal töltöm, szabadidőnkben játszom és bolondozok velük, de az órákon szigorú vagyok és fegyelmet követelek. Példámon látják, hogy tudni kell különbséget tenni, és meg kell tanulni viselkedésünket változtatni a helyzetnek megfelelően. Ezért nem félek a diákszleng színpadra emelésétől. — Felnőttként nyilván azért tudja viselkedését megfelelően változtatni, mert gyermekkorában a színpadról, a könyvekből, a tanárai és szülei példájából és már mérvadó színtereken megtanulta a kulturált viselkedést és modort, és vérévé vált a megkülönböztetés: mit engedhet meg magának gyerektársai, és mit a felnőttek között. — A gyerek akkor boldog, ha mindent gyerek módjára csinál. És én azt szeretném, ha diákjaim valóban boldogok lennének — hangzott Duró Imre kitérő válasza, noha úgy tűnt fel, kissé elgondolkozott szavaimon: Szeretném, ha így lenne, mert nemcsak ritka színes és művelt pedagógust ismertem meg a tanár úrban, akinek céljaival is egyet lehet érteni, hanem mert ismeri a módját is, amivel egyedül lehet hatni a diákságra: „Aki gyújtani akar, annak lángolnia kell" — mondta. És ahogy tapasztaltam, lelkesíteni tudta osztályát. Színpadon és színfalak mögött, ruhatárban, a jegyszedő és büféasztalnál ki-ki vidáman végezte a dolgát. „Tanulják meg értékelni a befektetett munkát, és leljenek örömet a munkájukban” — jutottak erről eszembe a tanár úr szavai útban haza felé, miközben a csapattá összeállt 6. b.-re visszagondoltam. Vajon ők miként fognak majd „lángolni”? D. Veszelszky Sára Elkezdődött Gödöllőn a VI. országos stúdió és alternatív színházi találkozó, megnyitóként a budapesti Merlin Színház „Pétervár meséi” című előadásával. Gogol műveiből állították ösz- sze á Jefim Koutsher által rendezett előadás szövegét. „Az orr”, a „Háztűznéző” és „Az őrült naplója” alakjai elevenednek meg, járnak át egymáshoz a színen. Gogol jelen van, a maga testi mivoltában, embemagysáKi lehet az a kockásnadrágos? Pétervár meséi Gödöllőn gúnál kisebb bábuként, arcán tűnődő, csodálkozó, s ha oldalról nézzük, fitymáló; ha szemből, riadt arckifejezéssel, híres-nevezetes köpönyegébe burkolózva. A kezdeti jelenet mintha ravatalánál találná a szereplőket, ravatalánál a halhatatlannak, akivel aztán előbb vagy utóbb mindnyájan bizalmas viszonyba, érzelmi kapcsolatba kerülnek. Pétervár, mint Gogoltól (aki rongyos ukrán szülőfalujának babonáit hozta a cári székváros ködös utcái, főúri palotái, hivatalnokoktól hemzsegő középületei közé) tudjuk: a csodák birodalma, ahol hihetetlennél hihetetlenebb históriák esnek. Ne kérdezzük meg tehát, hogyan kerülnek Cha- gall-i állatfejek és lobogó mécsesek Gogol színpadára, hogy mi köze Gogolnak a cirkuszhoz, melybe végül torkollik a némileg elnyújtott, néhol fölösleges ismétlésekbe, szájbarágósokba bocsátkozó előadás — hiszen Gogolnak mindenhez köze van. Kifogások helyett — s ha már fontoskodón el akarjuk dönteni, mi az a „gogo- li” — örüljünk inkább az igazán Gogol-i jeleneteknek és figuráknak, a rangok és címek közt bukdácsoló kisemberek kínjai megjelenítésének, az abból következő számtalan kalandnak, hogy magunkat házasságra szánjuk és házasságszerzők kezére adjuk, örüljünk továbbá Lázár Kati nem csupán jelmezében színes házasságszerző asszonyának, Jordán Tamás korábban látott előadások Popriscsinjá- tól szikárabb, „józanabb” őrültjének, s annak a kockásnadrágos fiatalembernek, aki ravaszkás mozgékonyságával valóságos motorja az előadásnak. Hogy ki is lehet ő a Merlin Színház tizenkét stúdiósa közül, kiket felsorolnak az elődás szereplőiként, nem tudni, de valószínűleg lesz még alkalmunk megtanulni a nevét. N. A. Szógyűjtő pályázat fiataloknak Ne hiányozzon az ünnep öröme A közelmúltban szógyűjtő és jelentésértelmező versenyt írt ki a gödöllői Petőfi Sándor Művelődési Központ Gödöllő és környéke diákjai számára. A feladat szerint az ünneplési alkalmakhoz kötődő elnevezéseket kellett gyűjteniük — egyénieket, családiakat, iskolaiakat, közösségieket, szórakozásiakat, mozgásosakat, településieket, régieket és újakat, komolyakat, bizalmasakat, tréfásakat — és leírniuk azok jelentését. Dr. Gelencsér Katalin, a művelődési központ Igazgatóhelyettese elmondta, hogy pályázatukkal az „ünneptelen lét” ellen szerettek volna tenni. Fel akarták hívni a figyelmet, mennyire fontos az ünnep, mennyire fontos, hogy a gyerekek életéből az élmény, az öröm ne maradjon ki. Mostanra az ünnep sokak számára mindössze ajándékozási alkalmat jelent. Azonban — a pályázatokra beérkezett munkák is bizonyítják — a gyerekeket nem lehet csupán ajándékkal kielégíteni. Ha nincs, csinálnak maguknak ünnepet. Igényük van a rítusra, a ceremóniára, a szokásra. Bármi, ami örömet hoz számukra, a köszöntést, a dicséretet — ünnepként értékelik. Az ünnep kategóriájába sorolnak minden olyan élményt, amely kiemeli őket a hétköznapi létből, így vicces, furcsa, meghökkentő, többnyire maguk által alkotott kifejezéseket is, mert az már örömforrás, tehát ünnep számukra, hogy jót lehet nevetni, el lehet csodálkozni rajtuk. Mivel átveszik őket egymástól, közösségteremtők is ezek a szavak — ily módon is megfelelnek az ünnep követelményének. 102 pályázat érkezett be a művelődési központba. A gyerekek 5800 kifejezést gyűjtöttek össze, kitérve az évszakok szerinti jeles napokra, a családi, nemzeti, helyi, kulturális ünnepekre, ' valamint „saját” ünnepeikre. Ez kezdete volt egy folyamatnak. Nem sokkal a pályázat lezárulása után, november végén „Az ifjúság és az ünnep” címmel antropológiai szemináriumot rendeztek, melynek előadásait meghallgatni az ország minden részéről érkeztek Gödöllőre a fiatalokkal foglalkozó szakemberek. Tavaszra hasonló szemináriumot terveznek, a gyerekek számára pedig újabb pályázatot: az általános iskolák felső tagozatos tanulóitól ünneppel kapcsolatos verseket, novellákat, az alsó tagozatosoktól pedig rajzokat várnak majd. A mostani pályázat jutalma- zottjai a következők: A 6. osztályosok közül: Az isaszegi Klapka György Általános Iskola 6/a osztálya A gödöllői Petőfi Sándor Általános Iskolából: Guba Anna, Fenyvesi Laura, Kardos István, Fogarasi Balázs, Egri Edit, Nagy Mariann — Kiss Melinda A gödöllői Hajós Alfréd Általános Iskolából: Panker Petra. A gödöllői Erkel Ferenc Általános Iskolából: Jakus Péter. A 7. osztályosok közül: Hévízgyörkről: Balázs Csilla, Kovács Bernadett. A gödöllői Hajós Alfréd Általános Iskola 7/a osztálya; A gödöllői Hajós Alfréd Általános Iskola 7/c oszálya; A gödöllői Petőfi Sándor Általános Iskolából: Kerék Lilla és Lénárt Attila. A gödöllői Hajós Alfréd Általános Iskolából: Kolozs Henriett. A 8. osztályosok közül: Isaszegről a Kurunczi Adrienn — Fodor Mónika — Szabó Gergely hármas. A gödöllői Petőfi Sándor Általános Iskolából: Lukács Adrienn, Péter Krisztina, Marton Gergely, Pál Krisztina, Kolozs Tímea és Tóth Emese. A pályázat lezárulása után érkezett meg Zsámbokról a hetedikes Tóth Laura munkája, amely nem is csupán ünneppel kapcsolatos kifejezéseket tartalmaz, de már-már tudományos alapossággal szól a különböző ünnepekről. Mivel elkésett, nem jutalmazhatták, azonban lapunk szombatonként megjelenő „Kicsik- nek-nagyoknak” oldalán majd részleteket közlünk belőle. (nádudvari) Magyar bábuk Franciaországban Háromhetes franciországi bai bábszínház a tervek sze- vendégszereplésre utazott a rint huszonkétszer mutatja békéscsabai Napsugár Báb- be a francia gyermekeknek a együttes. Lenkefi Konrád Hamupipőke című bábjáté- bábművész által vezetett csa- kát. A felnőttképzésről Napjainkra átrendeződött a felnőttképzés szerkezete, az iskolai rendszerű oktatást a munkaerőpiachoz igazodó képzés váltotta fel — hangzott el azon a háromnapos nemeztközi konferencián, amely — Felnőttképzés és stabilizáció” címmel minap kezdődött Pécsett. A tanácskozást a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem szervezte. Az oktatásba száztíz, korábbi művelődési ház típusú intézmény kapcsolódd be. Ezek az intézmények Magyarországon korábban nem honos felnőttképzési eljárásokat vezettek be: a gyorsított szupertanulást, a relaxációs módszereket és a csoportdinamikai eljárásokat.
