Pest Megyei Hírlap, 1993. december (37. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-17 / 294. szám

J PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. DECEMBER 17., PÉNTEK 7 Főhajtás nagyjaink előtt A halhatatlan utókor _________(Heszke Béla)_________ A reneszánsz mester (Varga Mátyás) Esszéistának, kritikusnak és színháztörténésznek vallja magát, „életművet” azonban leginkább pedagógusként al­kotott a nyolcvanévesen is ak­tív polihisztor. Tanulmányai­nak, könyveinek és fordításai­nak száma is tekintélyes —, ám amint mondja, tízezernél is több tanítványában véli leg­biztosabbnak a halhatatlansá­gát. Marosvásárhelyen szüle­tett, ott töltötte tanulóéveit is, majd a kolozsvári egyetem magyar—francia—romanisz- tika szakán szerzett tanári dip­lomát. Brassóban kezdi meg tanári pályáját, később a ko­lozsvári piarista gimnázium­ba helyezik. Rövidesen tevé­keny tagja lesz a város magas színvonalú irodalmi életének. Esszéi, kritikái a Reményik alapította ,,Pásztortűz”-ben, az „Erdélyi Múzeumiban és a „Helikoniban látnak napvi­lágot — Erdélyben, társszer­kesztője a kolozsvári „Ellen­zék” című napilapnak, dráma­fordításait műsorára tűzi az ottani Nemzeti Színház és a budapesti Madách Színház is. Szoros kapcsolatot tart fenn többek között a költő-fő­szerkesztő Reményik Sándor­ral, Kéki Bélával, Szenczei Lászlóval, Ligeti Ernővel, s jneleg barátság fűzi Tamási Áronhoz, akivel 1944 őszén együtt hagyják el Erdélyt. Rö­vid miskolci intermezzót kö­vetően Budapesten kap tanári állást, előbb a Zrínyi Miklós Gimnáziumban, majd 1948-ban ő lesz az államosí­tott piarista gimnázium meg­bízott igazgatója. Emlékezése szerint „hosz- szas lelki tusa után vette ma­gára ezt a keresztet”, amit nem sokáig kellett vonszol­nia, ugyanis 1949 őszén meg­alázó körülmények között fel­függesztik állásából. Egy évre rá a Kodály Zoltán alapí­totta zenei gimnáziumba ke­rül (jelenleg Bartók Béla Ze­neművészeti Szakiskola), ahol huszonhét éven át fran­cia nyelvet és irodalmat tanít az ifjú zenei tehetségeknek — közben 1969-től a Zene- művészeti Főiskolán is oktat, s az ELTE bölcsészeti kará­nak címzetes docense lesz. Tanítványainak hosszú­hosszú sorából mintegy „mu­tatóba” néhány név: Ránki Dezső, Fellegi Ádám, Rolla János, Durkó Zsolt, Eötvös Péter, Joó Árpád, Medveczky Ádám, Kincses Veronika, Fá­bián Márta, Hamburger Klá­ra —-, s ki ne felejtsük közü­lük Szervátiusz Tibort és Sán­ta Ferencet, kik még a ko­lozsvári piarista gimnázium­ban voltak növendékei. Régebbi munkái közül az 1944-ben Kolozsvárott meg­jelent „Világszínházi Breviá­rium” új kiadásán dolgozik, s könyvet készül írni Salvador Daliról. „Sohasem lettem hűt­len a keresztény-humanista etikához — summázza életét —, a görögöktől tanult »kálo- kagathia« eszméjéhez, tehát a szép és a jó szüntelen kere­séséhez, ami magában rejti az igazságot is.” Nehéz közhelyek nélkül írni róla. Az mindenesetre tény, hogy a magyar színházi dísz­letművészet élő klasszikusa. Igaz róla az is, hogy amit ő nem tud a szcenográfiáról, azt már nem fis érdemes tud­ni. Mint egy reneszánsz mes­ter, olyan derűvel és nyuga­lommal teszi a dolgát lár­más és tülekedő világunk­ban, s alkot, szinte „észrevét­lenül” olyan virtuóz mester­művet, mint az idén nyáron a Margitszigeten bemutatott „Atilla — Isten kardja” című rockopera színpadképe. A köztudat — okkal, még­is egyoldalúan — díszletter­vezőként ismeri, holott Var­ga Mátyás festményei, grafi­kái, kerámiái és rézkarcai ugyancsak míves darabjai honi képző- és iparművésze­tünknek, számos 'hazai és külföldi kiállításon szerepelt velük sikerrel. Tapasztalva ma is eleven alkotókedvét, kicsit mosolyogni való, hogy a Nemzeti Galéria már 1970-ben életmű-kiállítást rendezett munkáiból... Valahányszor beszélget­tünk, az alapos, sokoldalú szakmai ismeretek fontossá­gát hangsúlyozta, amibe be­leértette a történelmi, művé­szettörténeti és esztétikai jár­tasságot is — s nem mulasz­totta el megemlékezni egy­kori mestereiről és pályatár­sairól: a kolozsvári színész­direktor Janovics Jenőről, Németh Antalról, gróf Bánjfy Miklósról, Oláh Gusztávról, Nádasdy Kál­mánról — akiket éppen az univerzális tudásuk miatt tisztelt. A maga szelíd mód­ján dohogott is ilyenkor: ma­napság az oktatásban elha- nyagolódik az elméleti kép­zés, a művészettörténeti stú­diumok a háttérbe szorul­nak, s mindez csak felszínes­séget eredményezhet. Pályája nagy, látványos si­kereit a Nemzeti Színház­ban aratta, ahová Németh Antal szerződtette 1935-ben — ám szíve városa Szeged. A Szegedi Városi Színház­ban töltötte színházi inaséve­it, ott volt a Dóm téri Játé­kok bölcsőjénél is: sohasem szűnt meg ragaszkodni a Ti- sza-parti városhoz, amely­nek 1987-ben — műveinek java részével együtt — kiál­lítóházat adományozott, s amely 1990-ben díszpolgárá­vá avatta. Több mint hat évtizedes pályafutása során mintegy 1600 színpadi mű, 45 sza­badtéri előadás, 50 film és 20 tévéjáték díszlete fűződik a nevéhez. Fantasztikus lel­tár, amely a hazai szcenográ- fia csúcsteljesítményeit őr­zi, s amely — hála Istennek — napjainkban is egyre bő­vül. A Fővárosi Operett Színházban a „Szép Helé- ná”-t tervezi, Szegeden a „Marica grófnő”-t, majd a debreceni színház követke­zik a „Bánk bán”-nal. Nem­rég múlt nyolcvanhárom éves... (Vége) Majoros József Szendrő Szabolcs fotói Gödöllőn A Börzsönytől a Himalájáig A Börzsönytől a Himalájáig címet adta Szendrő Szabolcs — ahogy maga a foglal­kozását meghatározza — „hegymászó” fo­tókiállításának, melyet ez idő szerint (de­cember 23-ig) a gödöllői művelődési köz­pont előcsarnokában tekinthetünk meg. Mit mond a cím? Nagy utazásokat sej­tet. S arról árulkodik: a fotók készítőjét az ellentétek vonzzák. Mindkettő beigazoló­dik. Hol készültek a fotók? A Dunakanyar­ban, a Börzsönyben, Tátrában, Pilisben, de Kirgiziában, az Adria partján, a Sinai-fél­szigeten, Nepálban, Kaliforniában, Ugan­dában, Kenyában is. Rajtuk hó, hó és hó, sziklák és homoksivatagok, felhők és krá­tertavak. Egyiken jégcsapok ragyognak, másikon piros őszi bogyók, ahogyan a nap átvilágítja, szinte felgyújtja őket. Megint másutt a kép előterében csillog a víz, mö­götte a hegyek ködbe vesznek. Elöl külö­nös alakú zöldellő fa, hátul havas hegyek. Sivatag mögött sziklák. Piruló levelű ágak, mészkő sziklák felett. Milyen sokfé­le a világ, milyen változatos, milyen ellen­tétes! Nem is kellene messzire menni... Ám mégis messzire megyünk. Oda, ahol a „Reggeli fényben” a még szurokfe-. kete' éjszakából fehéren ragyog elő egy hegy. Ahol tibeti nők beszélgetnek egy kockakövekkel kirakott téren. Ahol indiai kolostor tornyai mutatnak változatos for­mát... Szendrő Szabolcs Máriabesnyőn szüle­tett 1946-ban. Vasútgépészeti technikum­ba járt. Vasúti baleset következtében ampu­tálni kellett a bal lábát. Ezután hegymászó lett. A világ legmagasabb csúcsait hódítot­ta meg Alaszkában, a Himalájában. A he­gyekben átélt élményei indították arra, hogy egyre komolyabban foglalkozzon a fotózással. Mint írja, hogy „rögzítse az áhí­tat pillanatait”. Többet is megtudhatunk minderről. A művelődési központban a Gödöllői Akadé­mia ma este, öt órakor kezdődő programjá­nak előadója Szendrő Szabolcs lesz. (n-i) Deák Dénes hagyatéka Székesfehérvárnak adomá­nyozta gazdag képzőművésze­ti gyűjteményét Deák Dénes, a közelmúltban elhunyt neves műgyűjtő. A huszadik század magyar alkotóinak remekeit tartalmazó gyűjteményben megtalálhatók Mednyánszky László, Tihanyi Lajos, Anna Margit, Ámos Imre, Gyar- maty Tihamér, Gadányi Jenő, Veszelszky Béla, Vaszkó Er­zsébet, Vedres Márk munkái is. A hagyaték képanyagából — csaknem ezer festményből, grafikából — december 19-én, vasárnap nyílik kiállí­tás a székesfehérvári Szent Ist­ván Király Múzeumban. Deák Dénes — aki az 1960-as évek végén az öröksé­géből vásárolt négy Egry-kép- pel alapozta meg legendás hírű gyűjteményét — már 1986-ban hetven festményt, szobrot, érmét ajándékozott Székesfehérvárnak, majd a kö­vetkező években további mű­alkotásokat adományozott a te­lepülésnek, elismerve ezzel a Szent István Király Múzeum­nak a kortárs magyar képző­művészet megismertetésére tett törekvéseit. A nemes gesz­tust a város úgy viszonozta, hogy az időközben kiállítás- nyira gyarapodott műveknek állandó kiállítási lehetőséget biztosított. Román György a Józsefvárosi Galériában Román György kilencven éve, 1903-ban született Budapesten. A képzőművészeti főiskolán. Réti István tanítványaként a hí­res nagybányai iskola hatása alá kerül —rövid ideig aktívan részt is vesz a Nagybányai Művésztelep munkáiban. 1924 óta festőként tűnik fel az ország művészeti életében, hogy az 1950-es évek szocreál időszakától íróként is számon tartsák (1981-ben bekövetkezett haláláig). Művészi nagyságát sokáig tagadta a pártos kritika; ennek tudható be, hogy alapművei ma­gángyűjteményekbe kerültek. „Jó lenne behatolni minden egyes ember világába — írja Román György —, s úgy éreznie mintha otthon lennék.” A Józsefvárosi Galériában (Nap utca 1.) december 20-án megnyíló kiállítása mintha a művész álma­inak beteljesülését igazolná. A kiállítást Frank János művé­szettörténész nyitja meg hétfőn, délután 5 órakor. Képünkön Román György „Kuruc vitéz felperzselt faluban a Balaton partján” című festménye. Óévbúcsúztató gálakoncert A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár december 21-én, kedden hangversenyre invitál­ja olvasóit, zeneszerető baráta­it. A bibliotéka óévbúcsúztató gálakoncertjét a Belügymi­nisztérium Duna Palotájában rendezi. Az ajándékhangversenyen fellép: Bokor Jutta, Csonka Zsuzsa, Domonkos Zsuzsa, Kukely Júlia, Németh Marika, Berczelly István, Berkes Já­nos, Farkas Bálint, Leblanc Győző, Marik Péter és Szüle Tamás. A műsorban az ope­ra- és operettirodalom legnép­szerűbb, borról, pezsgőről, mámorról, búfelejtésről szóló áriái és duettjei hangzanak el. Az előadás — amelyet egye­nes adásban közvetít a Ma­gyar Rádió — 15 órakor kez­dődik a Zrínyi utcában. 100 tagú cigányzenekar Karácsonyi koncert »£/ Jótékonysági koncer- • tét ad a 100 tagú ci­gányzenekar a Gödöl­lő Városáért Alapít­vány javára. A karácsonyi ze­nei est december 20-án este 7 órakor kezdődik a gödöllői Pe­tőfi Sándor Művelődési Köz­pontban. A zenekart Boross Lajos primáskirály és Berki László prímás vezeti, közre­működik Bangó Margit éne­kes. A koncert fővédnöke Hor­váth Pál, a Matáv Rt. vezér­igazgatója, védnökei: Nagy Ferenc József tárcanélküli mi­niszter, Fekete György, a Mű­velődési és Közoktatási Mi­nisztérium helyettes államtit­kára, Subái József, a Mól. Rt. elnök-vezérigazgatója, vala­mint dr. Gémesi György, Gö­döllő város polgármestere. Belépőjegyek korlátozott számban a gödöllői művelődé­si központ pénztárában váltha­tók december 19-ig, naponta 11-től este 7 óráig. Tízéves táncegyüttes Szentendre Néptfánceéviilfes Vasárnap délután 5 órától tartja jubileumi műsorát a Szentend­rei Néptáncegyüttes a Pátriárka utcai könyvtár színháztermé­ben. A tíz évvel ezelőtt alakult tánccsoport ünnepi rendezvé­nyén az együttes egykori és jelenlegi táncosai lépnek fel.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom