Pest Megyei Hírlap, 1993. december (37. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-06 / 284. szám
_É PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1993. DECEMBER 6., HÉTFŐ 13 Azonos aláírások... „Levelünk jött” című rovatukra válaszolva a következőket közlöm önökkel, tisztelt szerkesztőség: mély megdöbbenéssel vettem tudomásul, hogy önök egy levél beadása útján kivizsgálás nélkül, illetve vádolt fél megkérdezése nélkül újságcikket közöltek le. Ezt én személy szerint mint Sárosi Árpád és Társa Bt. ügyvezető igazgatója hitelrontásnak minősítem. A szakhatósági engedélyeimet a sződligeti önkormányzatnak megküldtem, és az alapján fennmaradási engedélyt, illetve telephelyengedélyt megkaptam. Az iparom 1987-ben kezdtem Vácott. Sződligetre költöztem 1989-ben, a Rezeda u. 18. szám alá, de a telkek korlátozott megosztottsága miatt ipari tevékenységem a lakásom területén nem folytathatom. így 3 millió 700 ezer forint bankkölcsönt vettem fel, és megvásároltam a Sződli- get, Jókai u. 18. szám alatt lévő, ipari tevékenységre alkalmas ingatlant. Ott az építmény felújításával, illetve hozzáépítésével alakítottam ki egy asztalosipari műhelyt. Mivel Sződligeten lakom, úgy gondoltam, hogy az iparomat ezután helyben gyakorlom. Az 1993-as Őszi BNV-n kiállított termékeim díjas termékek lettek, és sződligeti telephely megjelöléssel készültek a prospektusok. Örömömre szolgált, hogy Sződligetet mint lakóhelyemet képviselhettem egy nemzetközileg elismert díjjal. 15 alkalmazottat és 11 tanulót foglalkoztatok jelenleg. Az újságcikket olvasva a valós közvetlen környezetem, illetve szomszédaim sérelmezőnek találták, hogy az ő nevükben „mint zajos környék lakói” ilyen cikk megjelenhetett. Mellékelten megküldöm önöknek a Sárosi és Társa Bt. asztalos telephelyének, közvetlen szomszédainak nyilatkozatát, mely szerint semmilyen nemű kifogásuk nincs az asztalosműhely működése ellen. Sőt köszönetü- ket fejezik ki az asztalosműhely dolgozóinak, úgy a tüzelőanyag ellátásában, mint bárminemű segítségnyújtással készenlétben állnak a tényleges szomszédok érdekében. Ezzel azt is igazolják, hogy az újságcikkben megjelent „fülsiketítő lármával egész nap, még szombaton is, néha még este 10 óráig” munkánkkal zavarjuk nyugalmukat, szemenszedett rágalom! A Bt. alkalmazottainak munkakezdése reggel fél 8, a munka befejezte 17 óra. 1993-at írunk, és szégyen az, hogy egy Magyarországon élő, minden szomszédját kritizáló ember panasza ilyen eredményt hozhat. Én is dolgozom Ausztriában, Németországban, Hollandiában. Nem tudom, honnan veszi a bátorságot az az állampolgár, aki családostól külföldön keresi a fizetését, és „szezonálisan Magyarországon éli fel”, hogy a szakhatóságok által asztalosműhelynek elfogadott épületet, ami a Bt.-nek 2,7 millió forintjába került „lyukas sufninak” nyilvánítsa. ' Én, Sárosi Árpád, a betéti társaság ügyvezető igazgatója bárkinek megmutatom a cikk alapján leközölt lyukas sufninak minősített asztalosüzemet, ahol nyugat-európai színvonalú termékek készülnek (lásd őszi nemzetközi vásáron való részvétel, és a termékek minősítése). Könnyű így kipellengérezni a másikat, aki itthon keresi a kenyerét, és mégsem tud megélni belőle. Én nagyon szívesen bezárom a műhelyemet, ha az illető elhelyezi a 15 alkalmazottamat és a 11 tanulómat, magam pedig elmegyek munkanélküli-segélyre. Nem tudom, melyik gazdaságosabb az országnak manapság, mikor tízezrével állnak a munkanélküliek a hivataloknál, és tanulókat nem tud felvenni az iskola, mert nincs szakmunkásképzésre lehetőség, illetve mester, aki tudná foglalkoztatni őket. A közvetlen szomszédok véleményét kikértem, és szerintük semmiben sem zavarja őket az asztalosműhely, sőt a kedvességünket megköszönve azt nyilatkozták, hogy ők, ha kell, aláírásokat gyűjtenek a műhely fennmaradása érdekében. Ők is érthetetlennek találják a távoli kertszomszéd viselkedését, amikor az egy évben pár hetet tölt Magyarországon, és akkor is azzal van elfoglalva, hogy kit jelenthet fel. Remélve megértésüket, az aláírásgyűjtésre nem fog sor kerülni, mert a mai világban egy mesternek az a feladata, hogy dolgozzon, nem pedig az, hogy aláírásokat gyűjtsön a fennmaradásához. Sárosi Árpád Sződliget * A „Leveliink jött" rovat szerkesztője nem érzi úgy, hogy vétséget követett volna el a Sárosi és Társa Bt. által működtetett asztalosipari üzemmel kapcsolatos olvasói levél közzétételével, ugyanis az nem a Bt.- nek, hanem a község polgármesterének szól. A levelet közlés előtt megküldtem Schrőck István polgármesternek. A lakók levelét, Schrők István polgármester válaszát, valamint a lakók válaszát aztán ugyanabban a lapszámunkban közöltem november 19-én. A polgármester levelében egyebek között azt írja, hogy „Hivatalomhoz március 29-én érkezett építési engedély iránti kérelem, amelyben a már meglévő és asztalosműhelyként működő épület bővítését kérte meg az építésügyi szakhatóságtól a Sárosi és Tsa Bt. A szakhatóság hozzájárulások és a szomszédok nyilatkozatainak hiánya miatt pótlásra szólítottuk fel az építtetőt. Ezt követően az építtető jogi megbízottja építési engedélyt nem kért tőlünk. Időközben az épület felépült, és anélkül, hogy építési engedély- és telephelyengedély-kérelmet benyújtott volna, asztalosipari tevékenységet folytattak a már meglévő és a kibővített épületben. A környék lakóinak felszólítása után helyszíni szemlét tartottunk a területen, és a lakosság által leírtak szerint valóban ipari tevékenységet folytattak. Helyszíni szemlénk után felszólítottuk a betéti társaságot, akinek a működése Vácon van bejegyezve, hogy az ipari tevékenységet maradéktalanul állítsa le, és nyújtsa be az épületre a fennmaradásiengedély-ké- relmet és a szakhatósági engedélyeket — többek között a környezetvédelmi zajvizsgálatot is — mellékelje a telephely engedélyezéséhez. A beérkezett szakvélemények alapján fogjuk elbírálni a fennmaradási engedély, valamint a telephely- engedély kiadására irányuló kérelmet. ” Sajnálatos, hogy Sárosi Árpád ügyvezető igazgató a polgármester által leírtakkal kapcsolatban nem kívánt reagálni. A szerkesztőségünk birtokában lévő panaszos levelet kijencen írták alá. Sárosi Árpád nyolc lakó ellennyilatkozatát juttatta el hozzánk. A dolog pikantériája az, hogy ketten a levelet és az ellennyilatkozatot is kézjegyükkel látták el... A szerkesztő HISTÓRIA Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye gazdacímtára 1897-ból (V.) A földbirtok tulajdonosa A földbirtok összterülete (kát. h.) Eke Igásszekér Szarvasmarha Ló Sertés Juh Irsa Förster Lajos 404 4 1 2 3 14 Füle Bálint 117 5 2 11 4 18 2 Füle Benjamin 249 2 1 1 2 1 — Gál István, Ragány János 158 3 2 8 8 8 — Irsay György 1460 18 16 138 17 6 23 Kósik Béni 108 3 3 11 2 — Kósik Sándor 101 2 3 11 2 4 — Id. Motyovszky György, Polacsek Albin 123 2 2 6 6 6 Muzsik Gyula 908 27 10 102 25 25 — Özv. Muzsik Józsefné 223 14 7 113 20 41 — Politzer Gusztáv, Ladányi József 615 7 5 17 3 Politzer Ignácz 139 — — — — — — Irsay József 399 10 5 44 5 10 — Ulmer Sándor és Fülöp Irsa község 208 4 2 24 8 20 Káva Förster Aurél dr. 580 39 10 75 20 Id. Halász Gyula 184 10 4 18 6 26 — Kovách Gáspár 324 21 8 59 6 113---V K arcsik András 547 26 10 72 17 60 — Kis-Pest Id. Cséry Lajos 2600 73 44 390 33 34 1028 Maglód Koczán László és György 1119 30 18 88 14 165 202 Wodianer Béla 1229 42 18 193 23 56 272 Mende Baumgarten Leó 1338 66 22 266 17 Id. Glozik Mihály 171 1 1 3 2 14 — Coburg Fülöp herczeg 2388 44 21 204 15 162 843 Monor Egri r. k. főkáptalan 3526 40 26 267 20 Lukácsy Géza 127 4 4 12 2 2 — Egri r. k. főkáptalan 2551 31 17 106 15 51 — Nyáregyháza Beretvás János 219 5 4 13 3 1 Fabiny Gyula, Nagy-Kőrös r. t. város 576 13 7 57 12 21 Id. Genngelíczki János, Nagy-Kőrös r. t. város 108 3 3 4 2 26 Krajcsovits Lajos, Reichenhaller Kálmán dr. 326 11 7 49 4 150 Kralovánszky László dr. 281 7 4 34 2 11 20 Liptai Alekszandria 379 — — — —--— M annó István örökösei 328 5 8 29 6 2 . — Nyáry József 499 10 8 82 9 20 — Piufsich Frigyes dr., Nagy-Kőrös r. t. város 643 36 12 89 15 64 Popper Ignácz és Salamon 958 15 11 47 2 52 — A földbirtok tulajdonosa A földbirtok összterülete (kát. h.) Eke Igásszekér Szarvasmarha Ló Sertés Juh Péteri Földváry Elemér 759 12 10 90 4 410 Pilis Nyáry Gyula báró 972 16 12 46 2 86 246 Özv. Gubányi Mihályné 805 24 10 89 13 50 — Liebner József 1020 30 15 76 1 41 — Pilis község 202 5 3 7 2 8 — Tápió-Sáp Fehér Ferencz, Glancz Sámuel örökösei 803 11 8 64 5 18 Haáder György, Haáder György örökösei 905 18 22 247 14 Reusz Henrik 858 44 20 153 7 —-----Schleisz Mihály, Budapest székes főváros 777 15 8 86 7 50 Sziráki Ádám és Szilágyi János 247 8 5 20 5 39 Tichtl Móricz lovag 124 8 3 7 • 2 6 — Tápió-Süly Dósa Ferenc és Bertalan 196 7 3 40 5 Kovács Ferencz 811 19 8 79 6 ; ___ 26 0 Úri Özv. Forgách József grófné 796 20 11 103 9 65 Özv. Pálffy Pál grófné 739 14 10 80 4 10 — (Folytatjuk) Dobosok a középkori Magyarországon Hadizenészeinkről középkori krónikáink- den csapatot felszereltek hangszerekkel: ban meglehetősen sok szó esik. Zolnay ezek az embereknek lelkesítésére szolgál- ImszIó állapította meg, hogy igricfalva- tak. Voltak ott trombiták, kürtök, dobok, ink lakóinak nem a szórakoztatás volt el- hegedűk, csengettyűk elég nagy számmal. sődleges feladata, hanem a hadjáratok- Ezekkel aztán akkora zajt csaptak, hogy ban mint kürtösök, dobosok, síposok lel- nemcsak embereknek, de állatoknak meg- kesítették a sereget, illetve segítették je- félemlítésére és odacsalogagatására is délekkel a csapat mozgását a vezér párán- pesek voltak. ” A hadizenészek közül so- csa szerint. A magyar hadizenészek lova- kan nemességét szereztek, de a közrendéi- sok voltak: lóhátról verték dobjaikat, fúj- ek is tisztes módban éltek. Egy 1343-ban ták kürtjeiket, sípjaikat. Ez magyar sajá- kiállított oklevélből arról értesülhetünk, tosság volt, maradt fenn adat arról, hogy hogy Visegrád várának is volt dobosa: VIII. Henrik angol király magyar típusú „István tárnokmester előtt Töttös ajtónál- üstdobot vásárolt. A hadizenészeknek lómester és György, Visegrád magyar vá- nagy szerepe volt a nándorfehérvári dai- ros dobosa, akinek felsége Ilona, megcse- dalban is. Egy korabeli beszámolóban ol- rélik kúriájukat, másként udvarhelyüket.” vashatjuk, hogy a kereszteseknél „min- Pogány György