Pest Megyei Hírlap, 1993. december (37. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-04 / 283. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. DECEMBER 4., SZOMBAT Hamburg Leütötték az elnököt Leütötték Németország állam­főjét Hamburgban csütörtö­kön este. Mint a Deutschland­funk jelentette, a támadó egy 48 éves hamburgi férfi, a Tha­lia színház előtt inzultálta Ri­chard von Weizsäckert. A feltehetően zavart elmé­jű férfi az elnökhöz lépett és öklével az arcába csapott. Weizsäcker ajka felrepedt és orra is megsérült. A támadót a testőrök tet­ték ártalmatlanná, egy orvos pedig elsősegélyben részesí­tette az államfőt, aki később megtekintette a színházi elő­adást. Nem folyik vissza a Duna Egyezmény júniusban Magyarország egyik kezdemé­nyezője volt a nemzetközi egyezménynek, amelyet a Duna menti kormányok képvi­selői fognak aláírni a folyó vé­delmében való együttműkö­désről a jövő év júniusában. Erről tájékoztatott tegnap Szó­fiában Hajós Béla, a Közleke­dési-, Hírközlési-, és Vízügyi Minisztérium helyettes állam­titkára, akinek vezetésével ma­gyar delegáció vett részt a szerződés kidolgozásával fog­lalkozó tanácskozáson. Hajós Béla nyilatkozatá­ban emlékeztetett rá, hogy a szerződéssel az eddig fő­képpen kétoldalú együttmű­ködés nemzetközivé válik, amely nemcsak a Dunára, hanem a folyóba ömlő min­den vízre kiterjed. (A szer­ződésnek nincs visszame­nőleges hatálya, így az nem vonatkozik a Dunával kapcsolatban felmerült ko­rábbi vitás kérdésekre, pél­dául a bős-nagymarosi ügy­re.) Kitüntetés Bonnban A német és a magyar gaz­daság mélyrepülése a jelek szerint megállt. Németor­szágban a karácsonyi sze­zon várhatóan véget vet a re­cessziónak, a magyar gazda­ság pedig olyan szakaszha­tárhoz érkezett, amikor a zsugorodás befejeződik, to­vábbi romlás nem várható, bár a gazdasági élet szerep­lőinek magatartása a válasz­tási évben különösen kiszá­míthatatlan — nyilatkozta tegnap Bonnban újság­íróknak Kádár Béla, a Nem­zetközi Gazdasági Kapcsola­tok minisztere, aki a nap fo­lyamán átvette a bonni „Gazdasági Klub” „Szoci­ális piacgazdaságért” kitün­tetését. A kitüntetést a ma­gyar miniszter a szociális pi- acgazdságért kifejtett elmé­leti és gyakorlati munkájá­ért kapta. A dvent van, a várakozás időszaka; holnap már a második gyertya gyullad ki az adventi koszorú­kon. Ideje lenne a befelé fordulásnak, az önvizs­gálatnak és nem utolsó sorban a megbékélésnek. Erről azonban szó sincs, sőt mintha alternatív várakozások lát­ható és láthatatlan jelei fodroznák a jelent. Feszül a csend. Logikus és térmészetes, hogy a kedden éjszaka elfoga­dott jövő évi költségvetés jelentené a hét legfontosabb eseményét, de épp az említett apró jelek borították fel a logikát, így a feltételes mód használata indokolt. A költ­ségvetés fontosságát felesleges hangsúlyozni, a belső sta­bilitás és a külső megítélés nélkülözhetetlen eleme. Ám a mi költségvetésünknek van még egy fura tulajdonsága; pszichológiai fegyver is, krampusz a Mikulás mellett, gazdasági érvekkel álcázott politikai Demoklesz-kard. Azaz a kormány megbuktatásának csaknem egyetlen al­kotmányos eszköze. Jól tudja ezt a parlament valamennyi pártja, jól tudja a sajtó is, úgy tűnik, csupán a széles tömegek nincsenek ez­zel tisztában. Ez önmagában még nem lenne baj, hiszen az egyént, a kisembert, mai szóval a választópolgárt nem a statisztika érdekli, hatmilliárddal éppen úgy nem tud mit kezdeni, mint harmincöt millióval, teljességgel érthe­tően sokkal inkább a családját érintő hatásokra kíváncsi, mibe kerül az iskolatáska, a sportcipő, vagy a buszbér­let. Ez az attitűd azonban, bármennyire is érthető és sok tucat újságíró mindennapos érve, következmény. Az el­múlt négy évtized az okozója, amikor a nép feje felett, annak teljes kizárásával döntöttek, s fura mód, a lakos­ság ezt megszokta. Ezt nevezték redisztribúciónak (ma­gyarul Nagy Kalap), amiből mintegy kegyként adomá­nyoztak ágazatoknak, településeknek, mindennek. Elég gondolatban a nyolcvanas évek elejéig visszamenni. Ősz- szeült az úgynevezett téli ülésszak, a pénzügyminiszter hosszadalmas expozéban vázolta az irányelveket, ame­lyeket aztán a Tisztelt Ház teljes egyetértésben elfoga­dott. Másnap az országos napilapok címoldalán kezdő­dött a tudósítás és a betűtenger közepén mindig itt állt né­hány keretes statisztika. Nemcsak azt mutatta ki, mennyi Brüsszel után Prágába utazik Clinton a visegrádiakkal tárgyal Bili Clinton amerikai el­nök január közepén Prágába látogat, ahol találkozni kíván a visegrádi csoport országai­nak — Csehország, Lengyel- ország, Magyarország és Szlovákia — vezetőivel. A Fehér Ház hivatalosan közöl­te, hogy a prágai látogatásra január 11—12-én kerül majd sor, közvetlenül azután, hogy az elnök részt vesz a NATO brüsszeli csúcsértekezletén. A közvélemény szerint a javasolt prágai találkozóval Washington alá kívánja húz­ni azt a segítséget és támoga­A tegnapi román lapok közül csak az Evenimentul zilei, to­vábbá a Romániai Magyar Szó számol be arról, hogy Te­odor Melescanu román kül­ügyminiszter biztosította Je­szenszky Gézát: a román par­lamentben a november 30-i ünnepi megemlékezésen el­hangzott megnyilatkozások „a Dnyesztertől a Tiszáig” élő románok egy államban való egyesüléséről nem jelen­tenek fenyegetést a Tiszán túl fekvő magyar területekre nézve. A kijelentések csak Eminescu egyik költeményé­re utalnak, s a román kor­mány semmiféle formában nem tartja napirenden Nagy- Románia helyreállítását. Az Evenimentul zilei, a legna­gyobb példányszámú napilap tást, amelyet Közép- és Ke- let-Európa új demokráciái számára nyújt biztonságuk megerősítéséhez és teljes érté­kű piacgazdasággá történő át­alakításukhoz, illetve az egy­más közötti együttműködé­sük bővítéséhez, miközben el­mélyítik kapcsolataikat az Egyesült Államokkal, Nyu- gat-Európával és a nyugati szervezetekkel. Az elnök január 10—11-én Brüsszelben részt vesz a NATO csúcsértekezletén, azt követően pedig találkozik az Európai Unió vezetőivel. külpolitikai oldalán, a Kos­suth rádióra hivatkozva adott hírt arról, hogy milyen vá­laszt adott a román külügymi­niszter, amikor Rómában Je­szenszky Géza felvilágosítást kért tőle. Erre, mint ismere­tes, azt követően került sor, hogy Rudas Ernő, Magyaror­szág bukaresti nagykövete tá­vozott a nevember 30-i parla­menti ülésről az „Eminescu- idézetet” ünneplő tapsvihar és ütemes Beszarábia, Besza- rábia kiáltások pillanatában — akárcsak Ukrajna bukares­ti nagykövete. A Romániai Magyar Szó pénteki számában Székely László külpolitikai rovatveze­tő ..Diplomáciai rosszallás” címmel foglalkozik a történ­tekkel, s Melescanu nyilatko­Borisz Jelcin meghívására Bili Clinton elnök január 12—15-én Oroszországban tesz hivatalos látogatást, útjá- val szeretné megszilárdítani azt az új keletű partneri vi­szonyt, amelynek alapjait az áprilisi vancouveri csúcsérte­kezleten vetették meg. Januári kőrútjuknak utolsó állomása Minszk. A Fehér Ház közleménye külön hang­súlyozta, hogy a START- szerződés ratifikálásával Fe­héroroszország elkötelezte magát az atomfegyvermentes jövő mellett. zatának ismertetése után meg­jegyzi: — Megtörténhet, sőt bizo­nyosra vehető, hogy szavait Melescanu úr komolyan gon­dolja. Egyre többen akadnak azonban Romániában, még­hozzá befolyásos politikai kö­rökben, akik megkérdőjelezik a mostani külügyminiszter ne­vével fémjelzett diplomáciai irányvonal helyességét. Maga a kormánypárt vezetője, Adri­an Nastase, a képviselőház el­nöke, hajdani külügyminisz­ter, próbálta nemrég úgymond gatyába rázni az egyik politi­kai párthoz sem tartozó, csakis szakmájának élő Teodor Me- lescanut, azzal fenyegetőzve, hogy vagy belép a kormány­pártba, vagy egyszerű diploma­taként folytatja karrieijét. A nagyvilág hírei *Az idén 11000—12 000 orosz nemzetiségű lakos hagyja el Észtországot. Az észtországi oroszok közössé­gének számítása szerint 9—11 ezer nyugalmazott orosz katonatisztnek, a csa­ládtagokkal együtt mintegy 36 000 embernek kell a kö­zeljövőben elköltöznie az or­szágból. * Mohamed Farah Aidid Szomáliái hadurat egy C—12-es amerikai katonai repülőgépen szállították az etióp fővárosba, az addisz- abebai békeértekezletre. Nem is olyan régen még va­dásztak az amerikai elitcsa­patok a legerősebb Szomá­liái klánvezér fejére. * Boszniában a genfi tárgya­lási kudarc után újra fellán­goltak a harcok: összecsapá­sokat jelentettek Szarajevó­ból, Közép-Boszniából, Her­cegovinából. ★ A családja iránti ragsz- kodásának esett áldozatul Pablo Escobar, a kolum­biai medellini kábítószer- kartell vezére. Két órával azt megelőzően telefonált feleségének, hogy rejtekhe­lyén a fegyveres erők külö­nítménye rajta ütött és tűz­harcban halálra sebezte. ★ Kudarcot fog vallani a wa­shingtoni kormányzat igyeke­zete, hogy rábírja Phenjant atomlétesítményeinek újbóli megnyitására a nemzetközi ellenőrzés számára — jelen­tette tegnap a The Washing­ton Post. Értesülése szerint Amerika talán sosem fogja megtudni, vajon Észak-Ko- rea felhalmozott-e plutóniu­mot. A Dnyesztertől a Tiszáig A költői idézték Bukarestben? EGY HÉT Adventi gyertyák lakás épült, de ott voltak a szocialista export-import mu­tatói, az acélipar százalékos fejlődése, az idegenforga­lom mesés bevételei és ehhez hasonlók. Mára alapvetően változott a helyzet, de nem árt fel­idézni két, már a szabad választások utáni költségvetési vitát. 1991. decemberének végén volt az ominózus éjsza­kai szavazás, én bolond még hajnali fél kettőkor is hall­gattam a rádiót. Ami nem sikerült a derék Kis Jánosnak a taxisblokád idején, amikor a hídfőnél a levegőbe racs- csolta, hogy mondjon le a kormány, majdnem sikerült az ellenzéknek. Ott ült és dolgozott a lényegesen korosabb koalíció, miközben hol a fiatal demokraták hivatkoztak fáradtságra, hol Hack Péter pattant fel óránként, kérve- kérve a házelnököt egy szusszanásnyi szünetre. Az ellen­zék óhajára kiírt többszöri név szerinti szavazás is lassí­totta a procedúrát, ám ma sem értem, hogy az állandó nemleges szavazás miért olyan kimerítő, hogy ekkora za­varokat okozzon a koncertrálásban. A költségvetés végül megszületett, a koalíció kitartó és fegyelmezett munkája elnyerte jutalmát, amelyet így illik nevezni: szavazógép. Á másik emlék az idei pótköltségvetés, ahol szintén nem a konkrét számok, hanem a politikai háttér izgatta a szabad magyar sajtót. Ismert, hogy az MDF-ben akkor történtek a kilépések és a kizárások, így a frakció szava­zóbázisa csökkent. Jelentősebb napilapjaink napokon ke­resztül címoldalon számolgatták, mennyi a várható sza­vazati többség, nyolc, hat vagy csupán kettő. Fokozta az izgalmakat, hogy a miniszterelnök kilátásba helyezte: nem vállalja a kisebbségi kormányzást. S erre csodák csodája, hiába volt minden spekuláció, különösebb baj nélkül lezajlott a szavazás. Ezen a héten is valami hasonló történt, a százszor elátko­zott tervezet zöld utat kapott. Elgondolkoztató ugyanak­kor, hogy a befolyásos napilapok némelyike arra sem tarot- ta érdemesnek a szavazást, hogy a kései időpont miatt leg­alább másnap ismertesse olvasóival a végeredményt. Azt, hogy az Országgyűlés kedd éjszaka, nem sokkal negyed ti­zenkettő után 174 szavazattal, 128 ellenszavazattal és 1 tar­tózkodás mellett elfogadta az 1994. évi költségvetés fő szá­mait. Az ellenzéki jajgatások, azaz a szakértői bírálatok persze tág teret kaptak,- de ezt már megszokhattuk. Ám most sem a konkrét szavazás az érdekes, a finomságok is­mét a háttérben vannak. Kis országunknak egyszerre elég egy feszültséggóc, s ezt most a médiaháború testesíti meg, így a költségvetés némileg mentesült az idegek harcától. Áz Egyenleg megszűnt, de szelleme él, a fantomszerkesztő­ség bármikor kész a bevetésre. írók és művészek tiltatják le műveiket, és megérkezett az ellen-aláírók névsora is. A kulcsszó, a megoldás — Parlamenten belül és kívül — természetesen a jövő évi választások. Az időpont kijelö­lésére az egyre inkább szerepzavarban lévő köztársasági el­nök jogosult. Hiába nyilatkozta haloványan, hogy alapos előkészületek, pártközi egyeztetések után dönt, újabb meg­nyilvánulásai csak fokozzák a bizonytalanságot. A pártok, érdekeiktől és belső álalpotuktáól függően, különböző idő­pontokat szeretnének. Vannak (elsősorban a baloldalon), amelyek minél hamarabb kívánnák a választásokat. A Munkáspárt, ha huszonöt percet kapna a Rádióban, azon­nal kihirdetné a rendkívüli állapotot, a Fidesz most tápász- kodik fel öncsonkítása után, az SZDSZ ismételten kivár, ta­lán Fodor Gábor és holdudvara felbukkanásában bízik, nem kis eséllyel. A bizonytalan helyzet mélységesen szo­morú ténye továbbá az is, hogy a miniszterelnök ismét a kórházi ágy rabja. E z volt tehát a jövő évi költségvetés elfogadása, azé az irdatlan nagy munkával, sok vitával és kompro­misszummal megszületett szellemi terméké, amely némi fogódzót adhat az egyre bizonytalanabb jövőben. Ad­vent van, a várakozás ideje és a téli sötétségben csak a gyertya fénye segít. De jó lenne azt olvasni, hogy a köztár­sasági elnök meglátogatta betegágyánál a miniszterelnö­köt. Lelkiismerete és meggyőződése szerint. Mert a gyer­tya nemcsak fényt ad, hanem meleget is. Székely Ádám

Next

/
Oldalképek
Tartalom