Pest Megyei Hírlap, 1993. december (37. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-31 / 305. szám
s &r-o> HITELET aw 19 @ A „Magyarok Nagyasszonya”- kápolna Cegléden Népünk attól az időtől fogva, amikor el só' királyunk, Szent István fiának és örökösének tragikus vadászata után 1038-ban a magyar koronát Jézus anyjának, Szűz Máriának oltárára helyezte, nagy tisztelettel viseltetett Mária iránt, és „Nagyasszony”-ának nevezte ó't. — Amikor Cegléden 1932-ben a nép kívánságára a Fegyver téren egy 5x4 méteres helyiségben megalakult a város északkeleti részét kiszolgáló lelkészség, a kis oltárra a Nagyasszony szobra került. 1936-ban az akkor közel 5000-es közösség átköltözött egy 1838-ban épült Széchenyi úti parasztházba, melynek sárból döngölt félszerét két részre osztották: az egyik kápolna, a másik tanterem lett. 1978-ban megszűnt az iskola, s a közben plébániai rangra emelt új egyház 1982-ben elvi engedélyt kapott új kápolna építésére. Kiss Ede talajszilárdsági mérései után Kerényi József és Letanóczki Gyula tervei alapján a helyi DETÉV alkotta meg azt a szép épületegyüttest, amely az Építésügyi Minisztériumtól 1987-ben az „elismerésre méltó” oklevelet kapta. Újév napja: Szűz Mária Istenanyaságának az ünnepe Az egyházi év nem esik egybe a polgári esztendővel, mert néhány héttel korábban, az Adventtel kezdődik. Ezért az egyházi liturgiában az év utolsó napja mindösz- sze Szent Szilveszter pápa napja. Az már az egyház rugalmasságát jelenti, hogy december 31-én mindenütt megtartják az évvégi hálaadást, így alkalmazkodva a civil év befejező napjához. Annál inkább jeles ünnepe az egyháznak január 1-je, amelyet a magyar nép kiskarácsony napjának is nevezett még nem is olyan régen. Mert ez a nap, karácsony nyolcada még a betlehemi csoda, Isten emberré válásának az örömét hirdeti. Az evangélium is ebben a gondolatkörben beszél a pásztorokról, akik a szent éjszakán véve az angyal üzenetét .....így szóltak egymáshoz: Menj ünk el Betlehembe, hadd lássuk, ami történt, amit az Úr tudtunkra adott. Gyorsan útra keltek, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő gyermeket. Azután, hogy látták őket, azt is elbeszélték, amit nekik e gyermek felől mondtak. Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok beszédén. Mária meg mind emlékezetébe véste szavaikat, és szívében gyakran elgondolkodott rajtuk...” Karácsony nyolcadán, amikor az Istengyermek születése után „eltelt a nyolc nap, és körülmetélték (ezen minden, életének nyolcadik napját elért zsidó gyermeknek át kellett esnie), a Jézus nevet adták neki, ahogy az angyal nevezte, mielőtt még a méhben megfogamzott volna" — fejeződik be az újév napi evangélium. Karácsonnyal, a Kisded születésével kapcsolatban az utóbbi évtizedek figyelme az egyházon belül is az édesanya, az Isten anyja, Mária felé fordult. Mert Szűz Mária anyasága is fájdalmas és ugyanakkor dicsőséges anyaság volt. Ezért a II. vatikáni zsinat óta január 1-je, a polgári újév napja Mária Istenanyaságának az ünnepe, hogy az ő égi pártfogása alatt kezdődhessen az esztendő, mégpedig Jézus nevében, aki ekkor, kiskarácsonykor kapta nevét. Újév ünnepét a legutóbbi időkben II. János Pál pápa még figyelemre méltóbbá tette a hívek számára: elrendelte, hogy ezen a napon szerte a földkerekségen mindenkinek, papoknak és híveknek, a világbékéért kell imádkozniuk. Amire talán sohasem volt annyira szükség, mint ma. Csonkaréti Károly A magyar ifjúság életerős eszményképet kapott Kaszap István (1916—1935) Neve széles körben ismert a magyarság előtt. Életrajzáról szóló könyvek nem sokkal a halála utáni években több százezres példányban jelentek meg. A neki tulajdonított imameghallgatások fölülmúlják a húszezret. Költők: Ber- da József, Mécs László verset írtak róla. Bárdos Lajos és Halmos László zeneszerzők vegyeskari művet komponáltak tiszteletére. Azonban ismert ő más népek közt is — Európán túl is —, hisz írások láttak napvilágot róla angolul, németül, franciául, spanyolul, olaszul, de lengyelül és szlovákul is. Mi a titka, varázsa ennek a — mindössze 19 évet élt — ifjúnak? Mivel érdemelte ki, hogy hazáján kívül más országok is felfigyeljenek reá, de rá tekintsen maga a keresztény világ? Már a székesfehérvári temetésén is kiváltképp sokan voltak. Életrajza révén is egyre ismertebbé vált. Olyan sokan jártak ki sírjához a temetőbe, hogy már veszélyeztették a környékbeli sírokat. Ezért 1941-ben már diadalmenet vitte hamvait a fehérvári Prohászka Ottokár-em- léktempiom árkádjai alá: végleges nyugvóhelyére. Példás életét áthatotta az áldozatos, vidám felebaráti szeretet, a mély alázatosság s az apostoli lelkűiét. Életszentségének híre halála után nem fejeződött be, Boldoggáavatá- si ügyét felterjesztették Rómába,a szentéavatási kongregációhoz. Rendkívüli öröm és kitüntetés lesz a magyar nép és különösen Székesfehérvár számára, ha hű fiát a boldogok, később pedig a szentek között tisztelhetjük. Amikor a Szentszék Kaszap Istvánt először boldognak nyilvánítja, ő lesz az első cserkész, aki ebben a tiszteletben részesül. Arcképe pedig oltárra kerül: a magyar ifjúság példaképe és közbenjárójaként. Tisztelete aztán az egész egyházra kiterjedhet. Kaszap István 1916. március 25-én, Székesfehérváron született. A család 5 gyermeke közül ő a harmadik. Apja postafőellenőr: szerény, csendes ember. Naponta sok időt fordít imára. Gyerekeit kiskoruktól Isten szeretetére, meghitt vallásosságra, az ima gyakorlására nevelte. Édesanyja gondos és szeretetteljes háziasszony. A gyermekek kiskoruktól tudják a Miatyánkot, Üdvözlégyet, az asztali áldást, s az Őrangyalát. Szüleiket elkísérik a templomba, s a szószék közelében állanak a vasárnapi szentmisén. Pista a székesfehérvári cisztercita gimnáziumban érettségizett. Kiforrott jellemszilárddá nevelte önmagát. Kerülte a bűnalkalmakat és önmegtagadásokat végzett: szűzi tisztaságát haláláig megtartotta. Lelkiekben és tudományban elmélyülő, szűkszavú, kedves ifjú volt: társainak jó példa. Szerette a természetet, az embereket, a cserkészkedést. Leendő hivatására készülve Prohászka Ottokár alkotásait olvasgatta, sokat imádkozott. A hivatástudatról így írt naplójában: „A szívöröm zsenge, kényes virág, mely tönkremegy a pénztől feltört, hírnévtől megmérgezett, gyönyörtől érzéketlenné vált lélekben. Azonban pazar pompájában virágzik a nemes lelkű emberekben, akik előtt csak egy cél lebeg, a legeszményibb, a legszentebb: az örök Isten!” Novicius, jezsuita szerzetes kispap lett 1934. nyarán, a jezsuiták budapesti központjában, a Manrézában. Itt kitűnt jósága, mély lelkisége, életszentsége. Rendtársai, tanárai szerették, tisztelték: igazi kis apostollá vált. A bűnösök megtéréséért — engesztelő áldozatul — önmagát ajánlotta fel Krisztusnak. Őt, a kisportolt, tetterős 19 éves ifjút azonban egy ismeretlen, gyógyíthatatlan betegség kínozta. 1935-ben egész évben szenvedett hősiesen, zúgolódás és panasz nélkül. Mindig kiújuló, apró fekélyes daganatok lepték el testét. Lelki szenvedése még nagyobb volt, mert meg kellett válnia hivatásától, a szerzetes rendtől. Végül a fulladás ellen gégéjét is felmetszették. Némán feküdt halálos ágyán, s utolsó üzenetét csak leírni tudta: „Ne sírjatok, mennyei születésnap ez. Majd odafent a Mindenható Istennél közbenjárótok leszek, és onnan segítelek titeket. ” 1935. december 17-én adta vissza nemes, a bűnösökért hősiesen és sokat szenvedett lelkét Teremtőjének. Azóta — ígéretéhez hűen — sok embert megsegített, kik nagy szükségben, erős hittel és őszinte bizalommal kérik Isten szolgájának az égi segítségét. Kaszap István székesfehérvári sírjánál sok márványtáblácska hirdeti a Kaszap István közbenjárásának tulajdonított imameghallgatásokat. Kaszap István ma is segíti azokat, akik szíves közbenjárását kérik, de mint eszménykép is gyorsan meghódítja a szíveket. Röviddel halálát követően a Győri Nemzeti Hírlapban volt olvasható egy ifjúsági lelkipásztor gondolatsora: „Egy magyar diákcserkész győzelmes élete. Magyar ifjúságunk Kaszap -István személyében új, életerős eszményképet kapott. Társai, cserkészbarátai még frissen emlékeznek reá, s íme, máris az életszentség vonzó káprá- zatában lép elénk e felmagasztosult ifjú. Boldogság tudnunk, hogy nem apadnak el mifelénk a szenteket nevelő források. Abban az eszményképsorozatban, melynek tagjait most egymás után oltárra emeli a népek tisztelete és az egyház elismerése, mily üdén, csengő hangon és mily határozottsággal jelentkezik ez a 19 éves szeretetreméltó ifjú- ” Kaszap István igazi példakép, mert életével maradandó értéket adott az ifjúságnak, a nemzetnek és az egyháznak egyaránt. Domonkos János Járműskanzen kólceresztje Szentendrén A védett-óvott feszület A közelmúltban a Duna Tv jóvoltából figyelemmel kísérhettük a magyar népi vallásosság tárgyi emlékei sorozatban, egyebek közt a faluk szélén, utak mentén a mezőkön, a szőlőhegyek lábánál a régmúltból ránk maradt, ám egyre fogyatkozó kőből faragott, pléhből formált Krisztus-ábrázolásokat. Szűkebb hazánkban is jócskán akadna felpanaszolható sorsú feszület, amiket a múló idő, meg a mögöttünk tudható nyomasztó évtizedek mostoha sorsra juttattak... Hála az égnek, ellenpélda is akad, ilyen a szentendrei HÉV-végállomásnál lévő, mindmáig is álló, megóvott kőkereszt! Ugyanis, amikor az új járműskanzent kialakították, akkor a helyi önkormányzat kifejezetten ragaszkodott ahhoz, hogy a létesítmény kialakításakor a még a századfordulóról reánk maradt kőfeszület, az eredeti formájában és környezetében — érintetlenül maradjon. Az első világháború éveiben kiépített, egykori HÉV- kocsiszín átalakítási és felújítási munkálatai során a valamikori kőkerítést elbontották. Ennek helyére korszerű technológiával épített és biztonsági berendezéssel is ellátott új kerítést húztak. Ugyanakkor viszont a feszületnél külön is meghagyták a még 1914-ben megépített, korabeli kőkerítést. Éz által, nemcsakhogy a kereszt, de annak környezete Helyi közforgalmú vasúti és városi tömegközlekedési is híven megőrizte a százade- iizemtörténeti gyűjtemény a szentendrei régi HEV-állomá- lő hangulatát, son Karai Sándor felvétele (Bozó)
