Pest Megyei Hírlap, 1993. december (37. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-31 / 305. szám
*yj^ W^fQfef*1 il ÜNNEP r* i3ä-a~£= WÄv*^y5rr ^5555^ mvgi &r-o> Báró Eötvös József gondolatai 1864-ból Lehet-e életünkben két nőt valóban szeretni, nem tudom. Két hazát bizonyosan nem. Mint a csatamezőn, úgy a tudományok körében az előőrsök ritkán aratnak dicsőséget. A szerelem s barátság főképp abban különböznek egymástól, hogy amaz az akadályok által többnyire erősebbé válik, ez néha a legcsekélyebb anyagi érdek miatt elvész. Nincs nehézség, melyet a szerelem le ne győzne, s alig van érdek oly apró, melyen a barátság hajótörést ne szenvedhetne. Még a szabadságnak is megvan az árnyéka, s ez is, mint más árnyékok, legnagyobb, midőn a szabadság napja kél, s midőn alkonyához közelít. A kommunisták a birtok közösségének védelmére az első keresztyénekre hivatkoznak. A különbség e kettő között csak abban fekszik, hogy az első keresztyének vagyonukat azért osztották meg, mert magasabb cél után törekedve azt megvetették, míg a kommunisták a közösséget azért követelik, mert az anyagi élvezetet mindenek fölébe tévén, az egyenlőségnek csak annyiban tulajdonítanak fontosságot, mennyiben az a vagyonra és anyagi élvezetre is kiteljed. Akkor halljuk leginkább csörögni láncainkat, mikor levétetnek. Egészen csak az szabad, ki maga felett egészen uralkodik. Nézd az egész világítást, soha ne az egyes mécseket, melyek arra használtatnak. Sok ember csak akkor mutat erőt, ha valamely gyengesége forog kérdésben. Egy hajón, mely csendes tengeren kedvező szelekkel gyorsan halad célja felé, alig vesz- szük észre, hogy mozdul; míg a másik szélvésztől hányatva, hullámról hullámra emeltet, s e hányatás között csaknem egy helyen marad. Soha a haladást a mozgalom nagyságából nem ítélhetjük meg. Sorsjáték az élet, melynél nem a legnagyobb számokkal nyeljük a legnagyobb összeget. Ki józanon téved el, távolabb jut céljától, mint az, ki boros fővel tántorogva keresi szállását. Minden művészetet dilettánsok űznek legtöbb szenvedély- lyel. Ezt tapasztaljuk a tudományok körében is, de sehol nem annyira, mint a politikában, mely félig a tudományok s félig a művészetek sorába tartozik, s melyhez talán épp azért szólnak annyian s oly szenvedéllyel, mert hozzá oly kevesen értenek. Ha valami romokba dől, soha nem hiányzik a burján, hogy a romok felett dúsan terjeszkedjék. Valamint a középpont a gömb felszínére, úgy az, ki magát középpontnak tekinti, soha magasra nem emelkedhetik. Nincs semmi, ami minden magasabb törekvéseinket annyira meghiúsítja, mint ha saját személyünknek nagy fontosságot tulajdonítunk. Éppen az nem hallja a dörgést, kire a mennykő lecsap. A tudomány körében tett haladásunknak egyedüli eredménye sokszor csak azon meggyőződés, hogy a kérdéseknek, melyeknek megfejtésével fára- dánk, egy része haszontalan, a másik olyan, mely tehetségünket felülmúlja. Azt, ki magával beszél, bolondnak szokták nevezni, pedig sok esetben inkább az érdemes e névre, ki másokhoz szól. Életünkben csak egyet tudunk bizonyosan, azt, hogy meghalunk — s már ez is vigasztaló. Sok úgynevezett nagyférfiút láttam, de keveset ismertem. Azaz kevés olyat, kit miután ismertem is, nagynak tartottam. Az emberek nagy része azért szerencsétlen, mert nem magától, hanem másoktól kíván tökéletességet, és az emberi gyarlóságokat, magán kívül, senkinek sem bocsátja meg. Csak ha az egyes tárgyakat tökéletesen ismetjük, akkor juthatunk általános nézetekhez. Ki az egésznek ismeretét mindig csak az egészben keresi, s a részletekkel, mint figyelmére méltatlanokkal, nem foglalatoskodik, minden tudományban örök kontár fog maradni. Az emberek nem bocsátanak meg semmit nehezebben, mintha oly tárgyak iránt, melyek nekik érdekeseknek látszanak, közönyösséget mutatunk. Érdeklődést mutatni minden iránt, mi másokat érdekel, ez a legjobb életpolitika. Úgy járunk néha a legjobb társasággal, mint midőn koldusokkal találkozva aprópénzünk nincs, és forintjainkat kiadni restelljük. Csodálatos, mennyit fáradnak az emberek, hogy anyagi, s mily keveset, hogy a szív s az ész szükségeinek eleget tegyenek. Kétféle nő van a világon — íjiondá egy régi ismerősöm —, olyanok, kiknek szívük van, s azok egyet szeretnek; s olyanok, kiknek nincs, s azok szeretnek százat. Új eszmék által senki sem hathat kortársaira. Csak ki azon eszméket, melyek mint a nap sugarai, általánosan elterjednek, egy helyre központosítani tudja — az hat. az gyújt. A legegészségesebb magnak időre van szüksége, mielőtt kalászokat hajt, s minden mezőn csak azt arathatjuk, mi már régen vetve volt. Elélhetünk minden öröm, de nem minden remény nélkül. Sok ember úgy jár életében, mint az, ki valamit keresve többet talál, mint amit keresett; csak azt nem, amiért fáradott. A fa, melynek hűvös árnyékát keressük, idővel, talán a kandallóban égve, meleget terjeszt. Ki gyanítja fiatal korában, hogy az élet mily célokra fogja egykor felhasználni tehetségeit. Nincs nagyobb képtelenség, mint midőn átlátva, hogy az út, melyen eddig haladtunk, célhoz nem vezet, ahelyett, hogy határozottan azon útra térnénk, melyet jobbnak tartunk, ahhoz csak közelíteni akarunk. A tér, mely két út közt fekszik, mindég járhatatlan. Nem az, kinek sok eszméje, de kinek egy meggyőződése van: válhatik nagy emberré. Félig majom, félig angyal, ilyen a gyermek. Mennyit kell emelkednie s mennyit süllyednie, míg emberré válik, A nép nem tartozik azon kedvesek közé, kik pongyolában szebbé válnak. Mozgásban tartani azt, mi már úgyis halad; vagy azt eszközölni, hogy ami eddig vesztegelt, mozdulatlanságában megmaradjon, nem nagy mesterség. Nehéz a politika mezején csak két dolog, s ez; megindítani vagy megállítani a mozgalmat. Miként a pincék nyáron hidegebbek: úgy bizonyos emberek szíve kihűl, mihelyt körülményei nyájasak lesznek. Többnyire oly tárgyakról beszélve untatunk másokat leginkább, melyek nekünk a legérdekesebbek. Tapasztalásból tudom, hogy igen sok jóravaló férfi és jóra- való asszony álnoknak tarta- tik, csak azért, mert jószívűségből nem tudja magát arra elhatározni, hogy másoknak valami kellemetlent mondjon. Nem mondhatja senki, hogy a közvéleményt ismeri, s pedig azért nem, mert igen sok kérdésre nézve a többségnek nincs semmi véleménye, s ezért a közvélemény iránya sokszor csak a körülményektől függ. Vannak emberek, kiknek a tagadás természetükben fekszik. S én nem vonom kétségbe hasznosságukat, csak azt ne kívánják tőlem, hogy kellemeseknek tartsam őket. A szerep, mely ily egyéniségeknek a társadalomban jutott, hasonló a kovászéhoz, mely nélkül a tészta nem dagad, s a kenyér nem ízletes, de melyet magában véve senki kellemesnek mondani nem fog. Ki, anélkül, hogy arra, mi körülötte történik figyelemmel lenne, mindig csak előre megy, messze juthat, csakhogy maga sem tudja soha, hol van. Szomorú, de igaz, hogy rossz emberek többnyire sokAdolf Born rajzai kai inkább tudnak uralkodni indulatjaikon, mint a jók. Miután tömegek egyesekből állnak, igen természetes, hogy nálok csak azon tulajdonságokra számolhatunk, melyek az egyes embereknél legközönségesebbek; és fájdalom, sem a józanság, sem a következetesség, sem a hálá- datosság nem tartozik ezek közé. Vannak örömök, melyeket mint bizonyos növényeket, csak romok fölött találunk. Furcsa dolog, hogy aki a napról, s az emberekről tudja, hogy foltjaik vannak, mindjárt azt képzeli magának, hogy őket ismeri. Mint ha nyílt rózsát erőszakkal szakítasz le tövéről, kelyhé- nek sokszor legszebb levelei hullnak el, s tövisei mélyebben sebzik kezedet: így jár az, ki a szerencsét erővel akarja megragadni. Mint a gyöngy a csigának, mely azt magában rejti, egyetlen kincse s orvosolhatatlan baja egyszersmind — ilyen sok női szívnek a szerelem. Ki elég sokáig él, az a politikában eszméinek győzelmét el szokta érni, s majdnem mindig életének egy bizonyos szakában népszerűvé válik. De valamint az életben ifjú vágyaink többnyire akkor teljesülnek, mikor irántok már közönyösökké váltunk, úgy a politikában eszméink néha akkor fogadtatnak el, midőn mi magunk azokban kétkedni kezdünk, vagy rajtok tovább mentünk. Semmi nem rontja inkább jellemünket, mintha olyanokkal társalkodunk, kik iránt ellenszenvvel viseltetünk: mert igazságtalanságra szoktat. Ha az egész világ megbolondul, az, ki magát okosabbnak tartja, s azt hiszi, hogy tanácsai által a többieket józanabbá teheti, bizonyosan a legbolondabb valamennyi között: ezt mondá egy vén barátom, ki életében sokat tapasztalt. Valamint minden tárgyat, úgy az embereket könnyebben mozdíthatja meg, ki nálok magasabban vagy alantabban, mint az, ki velők egy színvonalon áll. Nem hiszi senki, mennyire haladhatunk csupa botlásokkal, ha azokat ugyanazon cél felé törekedve, mind egy irányban tesszük. Rég fel volt találva a puskapor, mikor az emberek a csatában még mindig vas páncélban jártak. A politikában az, ha valakinek mondják, hogy korát megelőzte, épp oly gáncs, mintha avval vádoljuk, hogy korától elmaradt. A gyakorlati életben az, ki a pillanatnál elébb vagy hátrább jár, egyaránt hasznavehetetlen. Csak kettőt pótolhatunk ki fáradság s tanulmányok által: az életben a finom erkölcsi érzetet, s a művészetben az ízlést. Az emberek bármily sértést inkább megbocsátanak, mint ha velők jót teszünk, de csak félig!
