Pest Megyei Hírlap, 1993. december (37. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-03 / 282. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP INTERJÚ 1993. DECEMBER 3., PENTEK Interjú Zacsek Gyulával, a Piacpárt elnökével Elsődleges célunk a gazdaság Zacsek Gyula országgyűlési képviselőt, az MDF-piacok megteremtőjét nem szükséges bemutatni. Ismeri az egész ország a kistermelőkért folytatott áldásos tevékenységét. Nem pártlistáról került a parlamentbe, mint jó néhány jeles politikusunk; Orbán Viktorral indult egy választókörzetben, az első szabad választások idején, és magas fölénynyel verte meg a Fidesz-vezért. Nemrég új pártot alapított. Ezért kerestem föl tehát, hogy megkérjem; mutassa be a Piacpártot és mondja el; miért volt rá szükség. — Az a párt, amelybe 1988- ban beléptem s amely 1989— 1990-ben megfogalmazta választási programját, eltért ígéretétől. — A pártelnök az Ó utcai barakkban fogad, kezében az MDF egykori belépési nyilatkozata, amelynek hátlapjáról a következőket olvassa: „Nem akarom: a korrupciót, a kontra- szelekciót, a kommunista maffiát, a szocialista vezetőréteg élősködését, milliós prémiumokat, százezres nyugdíjakat... Azt akarom, hogy az országot tönkretevő, volt és jelenlegi korrupt, felelőtlen vezetők a törvény és a nemzet előtt feleljenek tetteikért...” Mi valósult meg mindebből? Én tudom a választ, mert végigszenvedtem a három és fél évet az MDF- ben, mint országgyűlési képviselő; három évet, mint az elnökség tagja. Mivel olyan dolgokat soha nem tudtam elfogadni, mint az MDF—Fidesz közös székházpanamája, felhőtlennek nem nevezhetem ezeket az éveket. Elnökségi tag voltam és az újságokból kellett megtudnom, hogy egyáltalán van ez a ház és valaki döntött is már arról, hogy eladhatják. S gondoljunk csak az Állami Vagyonügynökség három emberére! Hogyan is távoztak hatvanmillió forinttal. Ha jól dolgoztak, miért kellett őket kirúgni? Ha pedig nem dolgoztak jól, miért kaptak ilyen hatalmas végkielégítést? S azok a kisvállalkozók pedig, akiknek mindössze három-öt millió forintra lenne szükségük, hogy egzisztenciálisan túléljék ezt a nehéz időszakot, pénzt nem kapnak. — Meglehetősen nehéz helyzetből kellett kivágnia magát. Az utóbbi időben már látványosan támadták, s éppen önt, aki a parlamenti jegyzőkönyvek tanúsága szerint, soha nem szavazta meg azt, ami az elveivel nem egyezett, s a Monopoli-cso- portban a tisztességért, a privatizáció tisztaságáért állt ringbe. Sokszor eszembe jutott, most itt az alkalom, hogy megkérdezzem: ön soha nem kapott jó állásajánlatot, mint mások? Vagy visz- sza tudta utasítani a sok pénzzel járó nagy „megtiszteltetéseket? ” —- Négy vagy öt esetben olyan igazgatótanácsi vagy felügyelőbizottsági ajánlatokat kaptam a kormány kezében lévő vállalatoktól, amelyeknek a havi jövedelme háromszorosa lett volna a képviselői tiszteletdíjamnak. Gondolkodás nélkül visszautasítottam ezeket. Nem szabad egy képviselőnek zsarolható helyzetbe kerülni azzal, hogy valahonnét tisztes jövedelmet húz, mert emiatt esetleg be kell fognia a száját, bár szívesen beszélne. A pártalapítás előzményei — Úgy tudom, régi munkahelyére sem jár be, fizetés nélküli szabadságot kért, mandátumának teljes idejére... Maga tehát szinte kikezdhetetlen, mégis ki tudták zárni az MDF-bóí. — A legcsúnyább váddal; hogy Amerikában hazaárulónak neveztem a kormányt. Dokumentumaim vannak ösz- szes amerikai felszólalásomról, s annak ellenére, hogy mindenkinek birtokában vannak a felvételek, mégis valótlanságot állítottak rólam. Például úgy vágtak össze két fél mondatot tőlem, hogy közötte másfél oldalnyi szövegrész kimaradt. Ha a számomra elküldött jegyzőkönyv okiratnak tekinthető, akkor kijelenthetem, hogy okirathamisítást is elkövettek ellenem. A választmányi ülésre, amelynek az én fellebbezési kérelmemet kellett volna tárgyalnia, nem hívtak meg. A választmány javasolta az etikai bizottságnak kizárásunkat — Szilasy Györggyel együtt —, s mint az országos elnökség tagja, nekem a választmányhoz kellene fellebbeznem. Erre mondják, hogy nonszensz. Egyik vádpont volt ellenem a Soros-tanulmányom. Megbocsáthatatlan bűnöm lett ez az írás. Meg kell nézni, hogy Soros Györgynek milyen hatalmas ívű röpte van Magyarországon. Lassan az összes környező országból kitiltják, egyetemével együtt, itt pedig most nyit iskolát. Kulcsfontosságú nyilatkozatot tett a Pesti Hírlapban október 16-án: „...a demokrácia a többség döntésére alapozódik, míg a nyílt társadalomban a kisebbség jogainak vagy működési területének biztosításáról van szó. A demokrácia nekem nem felel meg teljesen. Nem elég...” Ha egy nemzet hatalmi szervezete a parlament s a kormány ilyen törekvés mellé képes állni, akkor az öngyilkos politika. Egyébként a mai napig nem kaptam meg írásban a határozatot arról, hogy kizártak. Ez nem más, mint politikai manőver. — Ez volt tehát a pártalapítás előzménye dióhéjban. S ön, aki szolgálatnak tekintette a képviselőséget, bizonyára fontosnak érzi továbbra is, hogy másokért dolgozzék. Gondolom, ez az elhivatottság is elengedhetetlen feltétele a pártalapításnak. '■— Sajnos, az átalakulás során nem foglalkoztak a tömegek érdekeivel, csak beszéltek róla. Ami ma Magyarországon a politikában zajlik, nem a többség érdekét szolgálja. Még a privatizáció sem. Még a gazdaság- és pénzügypolitika sem, ami egyébként is átgondolatlan. Kezelhetetlen folyamatok ellen harcol a kormány, amelyekre már nincs befolyása. Mert amit egyszer elengedett az ember, nehéz azt már megfogni. Én úgy érzem, bár nem vagyok pesszimista alkat, korunkban a legnagyobb válságát éli át ez a nemzet. Hiszen az a hét és fél millió, akiknek választania kellene, döntenie saját sorsáról, nincs döntési helyzetben. Mert manipulált. Manipulált a tömegtájékoztatás által. Képtelen helyzet az is, hogy ma már szinte minden újság külföldi tulajdonossal működik. Családcentrikus program — Az első nagy hóeséssel zászlót bontott a Piacpárt, Já- nosfalván. Mi a programjuk lényege? — Az alapítók közül négyen vagyunk országgyűlési képviselők, s a tisztaság és a tisztesség jegyében hoztuk létre a pártot. Bemutatkozó szórólapunkon sem a párt nevét írtuk le először, hanem ezt a két fontos szót. Már a Monopoli-csoport- ban is ez volt a mottónk, hiszen a privatizáció tisztasága érdekében alapítottuk. Ezeket az értékeket szeretnénk a pártban is képviselni. Alighogy létrejöttünk, törvénytelenség áldozatai lettünk. Tizenketten —nyolc kisgazda- és négy piacpárti képviselő — megalapítottuk e két párt frakcióját a parlamentben. Mindez a házszabály előírásainak pontos betartásával történt. Mégis önkényesen semmisnek tekintették a frakciónkat, ami már több is, mint törvénysértés. Ezáltal a parlament a saját törvényeit tiporta lábbal. Tisztában vagyunk azzal is, hogy nagyon nehéz ma új párttal előjönni, és a programot a választópolgár számára tudatosítani. Különösen nehéz, ha erre pénzünk sincs. Pedig alapszabályzatba foglaltuk: „A párt nem fogad el vagyoni hozzájárulást állami költségvetési szervtől, állami vállalattól és más államtól.” Sajnos tény, hogy a parlament hat pártja „hat- párti-egypártként" működik —- Csurkát idézve —, abból a szempontból, hogy egyiknek sem érdeke a választási törvény megváltoztatása, a listáról való bejuttatás megszüntetése. így ismét sókan bejuthatnak a parlamentbe olyanok, akiket a választó- polgárok esetleg sosem kül- denének oda. Rendkívül fontosnak tartjuk azt is, hogy a közéletben csak olyan személyek szerepelhessenek, akik átvilágítha1 tók, s akik sem politikailag, sem gazdaságilag nem kerülhetnek zsarolható helyErdősi Agnes felvétele talpraállítása zetbe. Ez a parlament nem volt képes arra, hogy saját magát átvilágítsa! —- Önök közgazdászok, reálpolitikusok, nem lila álmú költők: reális tervekben gondolkodnak.-— Mi Széchenyi idézetét így fordítjuk le a mára: Éhes gyomorral nem lehet himnuszt énekelni! Ezért is a család mellé vertük le az első cölöpöt. Egész politikánk családcentrikus. Programunknak minden elemét úgy dolgozzuk ki, hogy az a- családot szolgálja. A statisztikai hivatal nyilvánosságra hozta a négyfős magyar család havi létminimumának adatait, 43 ezer forint. Ezt az évi félmilliós összeget Szerintünk nem szabad megadóztatni, csak a fölötte lévő jövedelmeket. A vállalkozást is egzisztenciateremtésnek tekintjük, és nem szabad rablásnak. A család megélhetését kell biztosítani a vállalkozónak hosszú távon. Ezt kell kiszolgálnia a hitelrendszernek és a privatizációnak. Nem beszélve a szociálpolitikáról, amiről szintén nem feledkezünk meg, hiszen égetően fontos. — A szórólapjukon ez olvasható: „Mi jellemzi a Piacpártot? Megbízható: Azt mondja, amit gondol. Azt teszi, amit ígér. Azt állítja, ami a valóság. ” Súlyos kijelentések. — Ezt mi komolyan vesz- szük. Azért írtuk le, hogy bármikor a fejünkre olvashassák, mint ahogyan én is az MDF régi, be nem váltott ígéreteit. Azok a személyek, akikkel együtt dolgozom, valamennyien eltökélt emberek. Komoly, jeles személyiségek csatlakoztak hozzánk az első perctől kezdve. Rangos társaság áll a párt mögött szakértőként: akadémikusok és a legkitűnőbb szakemberek. •— Gondolom a Piacpárt mögött állnak azok a termelők és kispénzű vásárlók is, akik az MDF-piacokra jártak. Számukra nem lehet közömbös a Piacpárt sorsa. — Lehetséges, valószínű hogy ez így működik, de mi nem ezért választottuk ezt a nevet. Sokkal „marketinge- sebb” szempont v.ezetett. Például az, hogy ennek a pártnak ne lehessen rövidíteni a nevét, ugyanakkor fejezze ki elsődleges célunkat, a gazdaság talpraállításának szándékát. Hiszen minden megtermelt emberi produktum a piacon cserél gazdát. Mi egyébként nem vagyunk a korlátlan szabad pidc hívei. Szerintünk az állam legyen ugyanolyan résztvevője a gazdaságnak, mint az a magángazda, akinek pl. tizenöt hold földje és egy traktora van. Mert az államnak ebben az átmeneti korszakban nagyon gondos gazdának kell lennie. Nem szabad odadobni a gyeplőt, és hagyni szanaszét hordani az országot! Pedig most ez történik, éppen a bankokat emelik ki az állami befolyás alól. Olyan erős gazdaságok, mint például a francia és a japán, erre nem voltak hajlandók... Ott állami felügyelettel működnek a legfontosabbak. Nemzetvesztő ideológiák — Ezzel véleményt is mondott a bankok privatizálásáról. Kifejtené részletesebben? — Kezdjük azzal, hogy súlyos összefonódások keletkeztek a hitelnyújtó bankok és a hitelfelvevők között. A kihelyezett hatalmas összegek nehezen szerezhetők vissza, ha egyáltalán visszaszerezhe- tők... A hitelfelvevők mögött ugyanis sok esetben i.incs garancia. A helyzet súlyosbodását jelzi; emlékszünk, tavasz- szal lefelé ment a kamatláb, a betéti és a hitelkamatláb is. Most, amikor bejelentették, hogy a bankok privatizálását a lehető legrövidebb időn belül végre kell hajtani — ami ellen a mi pártunk a leghatározottabban tiltakozik —, most fölfelé kúszik a kamatláb. így akaiják a még állami kezelésben lévő bankok beszipkázni a polgárok kinn lévő pénzeit. Ugyanakkor azt nagyon ügyesen eltitkolják a politikusok, hogy az éves szintű infláció közelebb van a harminc, mint a húsz százalékhoz. (A bankkamat soha nem fogja elérni az infláció mértékét. A pénzt, hogy ne romoljon, célszerű vállalkozásba fektetni.) A bankbetétek garanciáját — amit eddig az állam szavatolt —július elsejével megszüntették; egymillió forint felett. Ez már a bankprivatizáció közvetlen lépése. Ha tehát a magánbankok csődöt jelentenek, a betét elveszett. A hatalom pedig mossa kezeit. Ez felelős kormányzati magatartás? — Ha már ilyen súlyos témánál tartunk, mi az önök véleménye arról, hogy az ellenzék az erős hadsereg ellen foglal állást? Le kell faragni a költségvetést, mondják... Ezen minden logikusan gondolkodó magyar állampolgár fönnakadt... — Én sem tudom elfogadni azokat a téves ideológiákat, amelyekkel a nemzet védelmi erejét gyöngítenék A Fidesz képviselői előszeretettel hangoztatják, hogy csökkenteni kell a hadsereg költségvetését, a kötelező katonai szolgálatot, esetleg meg is kell azt szüntetni. Tartsunk zsoldos hadsereget stb. Mi ez? Kérdezem én fölháborodva. Isten mentsen meg minket attól (Für Lajos mondását idézve), hogy itt fegyvert kelljen fogni! S ha ez bekövetkeznék, ki fogja megvédeni ezt az országot?! ,Talán azok, akik a fegyveres szolgálat ellen kiabálnak? Ezek ellen a nemzetvesztő ideológiák ellen kell szerveződnie a Piacpártnak. Ónody Éva
