Pest Megyei Hírlap, 1993. december (37. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-28 / 302. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993, DECEMBER 28., KEDD Kulin-interjú a Lidové Noviny-ban Konzervatív-keresztény-liberális kormánykoalíció Kulin Ferenc nagy esélyt lát ar­ra, hogy a jövő évi magyaror­szági parlamenti választások nyomán konzervatív-keresz- tény-liberális kormánykoalíciót lehet majd létrehozni, bár az egyes összetevők erőviszonya el fog térni a mostanitól. Az MDF alelnökével István Lékó által készített interjú a Lidové Noviny című prágai lap hétfői számában jelent meg. Kulin szerint elképzelhető ugyan, hogy a szocialisták rela­tív többséget kapnak a választá­sokon, de a kormánykoalíció­hoz szükséges partnereket nem tudják majd megszerezni. Ez a szándék az SZDSZ soraiban sem találna egyöntetű támoga­tásra — vélekedett. Kizárta an­nak lehetőségét, hogy pártja ko­alícióra lépjen a szocialisták­kal, illetve Csurka István szél­sőjobboldali pártjával.-— Nem tudom elképzelni, hogy Magyarország valami­lyen fajta védelmet akarna kap­ni Nyugat-Európától saját szomszédai ellenében — mond­ta Kulin Ferenc. Megfogalma­zása szerint Magyarország nem a trianoni sérelmekből ki­indulva, területszerzési vágytól hajtva akarja alakítani kapcsola­tait a szomszédos országokkal. Ehelyett arra törekszik, hogy az Európai Unió keretein belül biztosítsák a magyar kisebbsé­gek számára az emberi jogo­kat, valamint a kollektív jogo­kat is. Az ünnepek alatt is ropogtak a fegyverek Muzulmán támadás Vitéznél Súlyos harcok zajlottak Sza­rajevóban vasárnap este és hétfőre virradóra a Grhavica negyed körzetében. A bosz­niai fővárosban az ünnepek alatt végig támadták egymást a szerb és a muzulmán csapa­tok, főként azokban a körze­tekben volt heves összecsa­pás, amelyek a szerbek által tervezett választóvonal men­tén húzódnak. Radovan Kara­dzic boszniai szerb elnök a múlt héten megtartott brüsz­szeli és genfi tárgyaláson is­mét Szarajevó felosztását kö­vetelte, s a konzultáció fő­ként emiatt jutott holtpontra. Harcok voltak a közép­boszniai Vitéznél is, ahol a muzulmán csapatok nagysza­bású offenzívát kezdtek a mu­zulmán területekbe benyúló horvát körzet elvágása és el­foglalása céljából. A zágrábi rádió tegnap reggel azt közöl­te, hogy a muzulmán roha­mot sikerült visszaverniük. Butrosz Gáli az atomvitáról A két Korea Li Peng kínai kormányfő és Csi- en Csi-csen külügyminiszter megerősítette az ENSZ főtitká­rával folytatott pekingi megbe­szélésén, hogy a kínai kormány helytelennek tartana minden Észak-Korea elleni szankciót. Ezt Butrosz Gáli, a világszerve­zet főtitkára közölte tegnap Pe- kingben tartott sajtóértekezletén. A vezető ENSZ-diplomata megegyezhet leszögezte, hogy ő maga is lát lehetőséget az észak-kore­ai atomlétesítményekkel kap­csolatos nemzetközi vita poli­tikai rendezésére. Mint mond­ta, a két koreai állam vezetői­vel folytatott tárgyalásain olyan benyomása alakult ki, hogy mindkét félben megvan a politikai akarat a vita tár­gyalásos rendezésére. A sütemény receptjét minden kará­csonykor újra és újra elmondattuk Sári mamával. Oda se figyelve tömtük magunkba a ropogós fi­nomságot, és kuncogó, cinkos pil­lantásokat váltottunk közben. Eszünk ágában sem volt utánozni, hiszen mennyivel egyszerűbb volt így, csak magunk elé húzva a tá­lat, kistányérra morzsázni a készet a vaníliaillatú konyhában, és tele szájjal dicsérni Sári mamát. Ki se csomagoltunk addig, míg el nem fogyott a süte­mény fele. Ettük mind a négyen, a hosszú vonatúton megfá­radt utazók; fittyet hányva minden etikettre és Sári mama megszokott prézsmitálására. Úgy indultak azok a hajdani karácsonyok: kézmosás, hó­kifli, rántott hal, krumplisaláta — aztán újra egy kis hókifli — s csak legvégül az ajándékozás. Karácsony másnapján magára hagytuk Sári mamát a ma­radék hókiflivel. Ha már úgyis Pesten jártunk, végig kel­lett látogatni egykori barátainkat. Hamar eltelt a téli szünet, s csak az nyújtott némi vi­gaszt, hogy az úticsomagba mindig került még egy kis do­boz sütemény. Elrágcsáltuk még a vonaton ülve, útban ha­zafelé. Aztán elnyeltek bennünket a szürke hétköznapok, melyeket csak néha fényesített át újra egy-egy ünnep. De Volker Rühe Európa biztonságáról Hazánkat is szívesen látná a NATO-ban Ismételten síkraszállt a NATO és az Európai Közösség kibőví­téséért Magyarországgal, Len­gyelországgal, a Cseh Köztársa­sággal és Szlovákiával tegnapi „évzáró” beszédében Volker Rühe német védelmi miniszter. A miniszter a több európai or­szágban is jelentkező konflik­tus- és válságlehetőségek miatti aggodalmának adott hangot. — Még távol vagyunk a sta­bilitásnak attól a fokától, amely­re az új Európának szüksége van felépítéséhez — hangoztat­ta a miniszter, s emlékeztetett az egykori Jugoszláviára. Az egyesült Németországot közvetlenül immár semmi nem fenyegeti — állapította meg. — De minden, ami Eu­rópában bizonytalanná teszi a helyzetet, az előbb-utóbb hoz­zánk is begyűrűzik. Elsőren­dű érdekünk, hogy a NATO, az Európai Unió és a demok­rácia, a gazdasági prosperitás ne álljon meg Németország ke­leti határainál — hangoztatta Volker Rühe. A kontinens szívében lévő Németországnak helyzetéből fakadóan is hozzá kell járul­nia Európa katonai képessé­gei erősítéséhez. Lényegi né­met hozzájárulás nélkül nem lesz közös európai biztonsági és védelmi politika — mon­dotta a védelmi miniszter, s hozzátette: a nemzeti bruttó összterméket (GDP) tekintve Németország az európai rang­sor utolsó harmadában találha­tó a védelmi kiadások aránya terén. Határozott ENSZ-tiltakozás Norvég kéksisakost lőttek le az izraeliek Tiltakozott az izraeli hatóságok­nál tegnap az ENSZ libanoni bé­kefenntartó erőinek (UNIFIL) fő- parancsnoka, mert egy norvég kéksisakos életét izraeli lövések oltották ki Dél-Libanonban, az arab országból kiszakított „biz­tonsági övezetben”. Trond Furvhoude tábornok til­takozását az izraeli hadsereg ENSZ-összekötő egysége pa­rancsnokával ismertette. Az utób­bi, mint azt Timur Goksel, a vi­lágszervezet szóvivője elmondta, sajnálkozását fejezte ki a norvég katona halála miatt, s közölte, hogy az ENSZ-járőrre zúdult ágyútűzre egy izraeli harckocsi­parancsnok adott — felsőbb en­gedély nélkül — utasítást. Az elhunyt norvég katona és megsebesült társa az Izrael által megszállt libanoni övezetben, Blat térségében járőrözött tegnap hajnalban, amikor egységükre 3 kilométer távolságból tüzet nyi­tott egy izraeli harckocsi; az egyik lövedék telibe találta a jár­őrt. A szóvivő egyébként közöl­te: az UNIFIL órákkal e halálos incidens előtt egyszer már tilta­kozott az izraeli összekötőknél, mert az izraeli katonák tűz alá vették az ENSZ-erők egyik, ír katonák által őrzött állását, s csak a véletlennek köszönhető, hogy emiatt senki nem sérült meg. A libanoni ENSZ-békefenn- tartók létszáma mintegy ötezer fő; 1978 óta tartózkodnak a megszállt övezetben, ahol kü­lönböző incidensekben immár 195 kéksisakos vesztette életét. Elfogták a rosztovi emberrablókat Alkalmilag szerveződött a terrorcsapat Tegnap hajnalban elfogták az Oroszországot három napig izga­lomban tartó rosztovi emberrablás mind a négy tettesét. Az iskolásokat és két felnőttet csütörtökön túszul ejtő bűnözők a maradék három túsz elengedése után vasárnap este szálltak fel a he­likopterrel az észak-kaukázusi Mi- nyeralnije Vádiból. Másfél óra repülőút után a de- gesztáni fővárostól. Mahacskalá- tól északra szállt le rövid időre a MI—8-as típusú helikopter, ahol a bűnözők kétfelé váltak és kere­ket oldottak. Előzőleg használha­tatlanná tették a heükopter rádió­ját, hogy ne tudják a pilóták közöl­ni a közbenső leszállás helyét. Az emberrablók — a bandave­zért kivéve — nem voltak hétpró- bás bűnözők, sőt, egyikük egyete­mi hallgatóként alkalmazott mate­matikát tanult, egy másik pedig va­dászrepülő volt. Az is kiderült, hogy többségük sohasem járt Da- gesztánban, és tévedésből szálltak le a dagesztáni főváros, Mahacska- le elővárosában, egy másik telepü­lésnek vélve azt. A vizsgálat első megállapítá­sai szerint véletlen volt a csoport összetétele is. A bandavezér egy 47 éves kirgiziai férfi volt, aki há­romszor is megjárta a börtönt. Egyebek közt rablásért, betöré­sért ítélték el, és volt egy kábító­szerügye is. Kiderült, hogy vélet­lenül ismerkedett meg a másik három emberrablóval, egy üzbég egyetemistával, egy munka nél­küli üzbéggel, és egy orosz va­dászpilótával. A bandavezér 100 ezer dollárt ígért nekik, ha segíte­nek véghezvinni az emberrab­lást. A pénz állítólag arra kellett a kirgiznek, hogy gyógyíttassa AIDS-betegségét. A korábbi hírekkel ellentétben a 10 millió kizsarolt dollárnak csak egy része került elő. ÜNNEP UTÁN A nagyvilág hírei * Franciaország tegnap hivatalosan is felvette a diplomáciai kapcsolato­kat Macedóniával — je­lentette be Párizsban a francia külügyminisztéri­um szóvivője. A külügy­minisztérium egyes ma­gas rangú diplomatája már el is utazott Szkopjé­ba, hogy átadja az erről szóló hivatalos levelet a macedón hatóságoknak. Douglas Hurd brit kül­ügyminiszter tegnapi rádió- nyilatkozatában megerősí­tette: senki sem várhatja a brit ENSZ-csapatoktól, hogy Boszniában maradja­nak. Ha a boszniai felek azt hiszik, hogy az ENSZ- erők határidő nélkül ott maradhatnak, akkor ez a hiedelem nem ösztönzi őket megállapodásra — magyarázta a figyelmezte­tést a brit külügyminiszter. A szlovák hatóságok megvonták a Szabad Euró­pa Rádió jogát, hogy a to­vábbiakban egy Szlováki­ának biztosított középhullá­mú frekvencián sugározza adását. Az indoklásban ki­emelik: a megállapodás hatályát vesztette azzal, hogy ma már nem létező államalakulat hatóságai által hozott döntésen alap­szik. Benazir Bhutto pakisz­táni miniszterelnök teg­nap háromnapos hivata­los látogatásra Pekingbe érkezett. Érkezésekor ki­jelentette, hogy kormá­nya külpolitikájának sarkköve a Kínához fűző­dő' szoros, jó viszony. ^ Százezer ember vesztet­te életét Burundiban az ok­tóber 21-én kirobbantott katonai puccskísérlet óta — közölte Fiilippo Gran­di, az ENSZ egyik mene­kültügyi illetékese. Csak az elmúlt héten több mint százan haltak meg az or­szág északi részében, Ki- rundo körzetben a véres törzsi villongások miatt. Hókifli hókiflit csak karácsonykor kaptunk, utánozhatatlan illatút, finomat, ropogóst... Évekkel ezelőtt aztán, egy fényevesztett karácsonyon hó- kifli nélkül ünnepeltünk. Csak ültünk az ismerős konyhá­ban, és nem ízlett se a rántott hal, se a krumplisaláta. Fur­csa kis gombócok gyűltek a torkunkba, ahogy a receptet próbáltuk felidézni. De csak Sári mama törékeny alakját láttuk, halovány, vékony kezét, ahogy még utoljára a tányé­runkra tett a süteményből. Csend volt a konyhában, decem­ber, és az ablak mögött hó nélküli vaksötét. Aztán valamelyőnknek eszébe jutott Sári mama testvé­re. Hát persze! Lenke néni! Telefonon kívántunk neki kelle­mes ünnepeket, és ő máris diktálta nekünk a hókifli recept­jét. Nem sütöttük meg mégsem, vártak ránk rég nem látott barátaink és az újabb hétköznapok. Eltelt egy újabb év, és mi ezúttal Lenke néninél karácso- nyoztunk. Az ünnepi menü végén meglepetés várt ránk. Aranyszegélyes porcelántálon a jól ismert, hold alakú kif- licskék, porcukorral vastagon meghintve. Már nem kérdez­tük a receptjét. Megindultan eddegéltünk, és sokáig nem mertünk egymásra nézni. Lenke néni öreg, vékonyka keze most az ölében pihent, magas szárú, fűzős cipőbe szorított fájós lábát pedig egy kopott kis zsámolyra polcolta. Később már természetes volt, hogy ő süti nekünk a kará­csonyi kifliket. Egészen mostanáig. Egy nyirkos, ónszürke novemberi délutánon Lenke né­nit kórházba vitték. Hetekig aggódtunk érte, és az orvosok sem mondtak semmi biztatót. Boldogok voltunk hát, hogy az ünnepekre mégis hazahozhattuk őt. Törékeny vállára meleg sálat kapott, beteg lábát zsámolyra polcoltuk. A konyhában ünnepi ebéd készült, apa a fát díszítette. — Darálj diót — mondta anya, és én tudtam, hogy most valami fontos történik velem. A rádióból puha, karácsonyi dallamok szálltak. Szó nélkül dolgoztunk. Gyúrtuk, sodor­tuk, formáztuk a tésztát, melegre állítottuk a sütőt. A porcukorral hintett, illatos kifliket anya vitte be Lenke néninek. Én meg csak ültem a vaníliaszagú, jó meleg kony­hában, és arra gondoltam, hogy le kellene írni gyorsan a re­ceptet. Frissiben, ahogy most láttam elkészülni. A lapjait hullató, ódon szakácskönyv végén még volt hely a kézzel írt konyhatitkoknak. Ceruzát kerestem, és egy tiszta lapot a könyvben. Ám valaki megelőzött. Sári mama kézírásával ott állt a megfakult cím: „Hókifli”. Csak ennyi, és semmi más... (Richter Ingrid)

Next

/
Oldalképek
Tartalom