Pest Megyei Hírlap, 1993. december (37. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-22 / 298. szám
14 PEST MEGYEI HÍRLAP TAJOLO 1993. DECEMBER 22., SZERDA A hősök emlékművénél télen-nyáron mindig van virág. Az önkormányzat az idén újította fel, az 1848-as és az 1914—17-es hősök mellé a második világháborúban elesettek nevei is felkerültek Szukebb hazánk kincse Egy 1361-ből fennmaradt okiratban Wasadként említik. Dupla W-vel írva, mint a nemesi neveket. Ami származhatott egy kihalt család vezetéknevéből, de az sem kizárt, hogy akkortájt a vas főnevet így írták. Az uralkodók szeszélye következtében gyakran cserélt gazdát, hol a Halmi család, hol meg a Botos család birtokolta, de György, Ulászló íródeákja már csak pusztaként kapta urától ajándékba. Maga a falu elnéptelenedett s csak az 1700-as évek közepén kezd újra benépesülni a Ráday és Fáy család jóvoltából. A sok úr közt a legnagyobb úr a homok volt, és a homokot terelő pusztai szél. Hagyó János rektor uram feljegyzése szerint 1758 és 1834 közt három templomot temetett be a homok, miért is a negyediket már egy védettebb helyre emelte a 360 lelket számoló gyülekezet. Ez sem maradt fent, de ez idő táján indult meg a falu számottevő fejlődése, a már említett Ráday, Fáy család mellett a Wartensleben és Liptay família ösztönzésére. Egy nagy nehezen fellelt statisztikai kimutatásban ez áll: 1960-ban a vasadi közigazgatás 1900 lélek ügyes-bajos dolgait intézte. Ebből 1019-en éltek a községben, a többi 881 személy a környező tanyavilágban küszködött az alföldi homokkal. Jellemző a Pótharaszti erdő felé eső Halesz nevű földterület néveredete. Itt olyan alacsony a földek aranykorona értéke, hogy az egykori gazdák ezekkel a szavakkal vetették el a magot tavasszal: ha lesz rajta valami, lesz, ha meg nem lesz, akkor nem lesz. — Mindemellett Vasad mégis a jobb módú falvak közé tartozott és tartozik ma is — mondja Magda Gyula polgármester. — Az emberek a homokon is csodákra képesek, hát még a kötött fekete földeken. Itt az a mondás járja: ha van víz és trágya, a homok is aranyat terem. Hát ha aranyat nem is, de paradicsomot, sárgarépát, paprikát, káposztát, uborkát igen, a vasadi zöldségfélének messzi földön híre van. A jómódhoz az is hozzájárult, hogy Vasad 1963-ig ellenállt a téeszesítésnek, s akkor is csak a szakszövetkezeti formát vállalta. A leggyengébb minőségű földeket — 800 hektárt -— beültették erdőnek. Az egykor kopár pusztaságon meghonosodott az akác, a nyár és a fenyőfa. Ezeket a szórványerdőket most részaránytulajdonban és kárpótlás fejében kiosztották az igénylők közt. Ami úgyszintén vasadi sajátosság: bár a fővárosig mindössze 35 kilométer a távolság, innen kevesen távoztak, számottevően nem morzsolódott le a lakosság. — Ezerötszázan élnek a faluban, s még akik elmentek vagy eljártak ingázni, most azokat is viszacsábította a föld — mondja Magda Gyula nem kis örömmel. — Ezt az tudja igazán méltányolni, aki maga is parasztember. Márpedig én annak tartom magamat. Régebben agronómus- ként dolgoztam, ma meg — a polgármesterség mellett — a saját földemet művelem. * A polgármester egyszerre három „fronton” is harcol: most érik be az ivóvízprogram gyümölcse, most veti meg az alapját a gázprogramnak, s közben naponta tárgyal telefonügyben. — A hálózati ivóvíz régi vágya a falunak. Két, egyenként 500 liter/perc kapacitású kutat fúrattunk, melyhez egy 100 köbméteres hidroglóbusz is tartozik. A bekötéseket rövidesen el lehet kezdeni, s legkésőbb jövő július 30-ig minden portán bent lesz a víz, ahol csak igénylik. A 19 millió forintos beruházás felére állami támogatást kaptunk, a lakossági hozzájárulás 35-38 ezer forint körül lesz. — A gázt eddig 210 család igényelte, ez csaknem a fele az összes portának, s épp elég, hogy tavasszal elkezdhessük a beruházást. Előzetes számításaink szerint 50 ezer forintba fog kerülni házon- ként. A fogadóállomáshoz csatlakozás költségét, kétmillió forintot, az önkormányzat vállalta magára, hogy ennyivel is könnyítsünk a lakosság terhén. Ma már a telefon sem elérhetetlen álom; a Det-Com Rt.-ve 1 folytatott tárgyalások a legjobb úton haladnak. Már elkezdődött az igények bejegyzése, március 31-ig lehet befizetni a 15 ezer forintos hozzájárulást. Annak, aki később fizet, többe fog kerülni. Tehát jó időben feliratkozni. zsef és Ordasiék, apa és fia. Hasonló a helyzet a vállalkozással is. Csupán ebben az évben két új vegyeskereskedés is nyílt, táplerakat, patika és zöldségbolt. Öten a szállítást és a mezőgazdasági gépi szolgáltatást „nyergelték” meg, sikerrel. Érdemes odafigyelni, mire vitte Virág István vagy ifjabb Ordasi Gusztáv. — Az ember nem csak kenyérrel él. Mi a helyzet a művelődési élet terén? Nos, a művelődési ház egyhén szólva is leépült, messziről érzik a „szegény szag". — Fel kellene újítani, de erre nem telik a 33 millió forintos költségvetésből. Pályázatot szeretnénk meghirdetni, Csaknem száz éve intézik a vasadiak ügyes-bajos dolgait ebben a földszintes, öreg házban. Egyszer talán lesz majd pénz egy tágasabb, szebb községházára A szerző felvételei Magda Gyula: Az igazi parasztember úgy ismeri a földjét, mint a tenyerét. A vasadiakra ez a jellemző — Na igen, ha van miből. Manapság vékonyan cincog a krajcár... — Kinél hogy — véli, a polgármester. — Az emberek lassanként magukra találnak, megvetik a lábukat a földön. Máris van néhány család, amely bizonyított, az aszályos év ellenére is szép eredményeket értek el. Ezek közt első helyen áll Pirot Sándor, Kucsák Sándor, Marton Jókeresünk egy vállalkozót, aki átvállalná működtetését. Legyünk őszinték: ki lát ma fantáziát egy lepusztult épületben? Egy olyan községben, melynek lakossága meglehetősen elöregedett, s a szórakozási igényét nem discó- ban és nem puccos bárokban szeretné kiélni. Ennél már sokkal szimpatikusabb Bakos Ferenc iskolaigazgató elképzelése: adják át a művelődési házat iskolai hasznosításra. A kulturális életet amúgy is az iskola látja el, mint ahogy a könyvtárt is egy tanárnő vezeti. (Lukács Bélánéról és Kal- danekkerné Sipos. Máriáról van szó, akik kiváló eredményeket értei el irodalmi műsorok rendezése és a könyvterjesztés terén.) A művelődési ház tanintézménnyé való átsorolásával egy csapásra megszűnne a tornaterem és tanteremhiány, s erre pályázat útján némi pénzt is lehetne szerezni a központi alapból. Az iskolában tett látogatásom előtt azt kérdeztem Magda Gábortól: Milyennek ítéli meg a tantestület munkáját? — Elfogultságra való hivatkozással nem nyilatkozha- tom — hangzott a válasz. — Az igazgató rokonom, s ha jót mondok róluk, úgy tűnhet, hogy „hazabeszélek”. — Azt hiszem már az jelent valamit, hogy a 13 fős tantestület zöme itt végezte az általános iskolát, Vasadon, köztük én is — mondja Bakos Ferenc, a „sógor”. — Innen mentünk el középiskolába, egyetemre, főiskolára és ide tértünk vissza tanárként. Van köztünk olyan, aki férjhez ment Pestre, de naponta lejár Vasadra, pedig közelebb is találna állást. Hogy miért? Mert jól érezzük magunkat a szülőfalunkban, bírjuk a szülők és tanulók bizalmát. Én vállalom a „hazabe- szélés” vádját. Nem mint rokon, hanem mint képviselő. Ez a képviselő-testület sokat tett és tesz az iskoláért, szívügyének tekinti még a továbbtanulást is. Jelenleg két végzősünk tanul önkormányzati ösztöndíjjal. Kállai Ilona építőipait és Molnár Zsolt faipari szakközépiskolában. Távozáskor több hangra is felfigyelek. Déli harangzúgásra, traktorpöfögésre, gyerek- zsivajgásra, malacvisításra s a kisbírót helyettesítő hangosbemondóra, mely a nyugdíjasokat hívja év végi mulatságra. A hangok összeolvadnak, s együtt adják azt a meghitt hangulatot, ami csak a falvakra jellemző. Lekottázni nem lehet, mégis egy zenemű. A szülőföld szimfóniája. Matula Gy. Oszkár A Pest Megyei Hírlap és a Családi Ház című folyóirat közös rovata. Az 1902-ben épült vasadi református templom nem műemlék, még csak nem is műépítészeti különlegesség. Mindazonáltal van, illetve volt egy sajátossága, mely a megye egyetlen templomára sem jellemző. Már a megépülést követő évben kiderült, hogy rosszul tervezték. A falak nem kaptak kellő alapot, ráadásul olyan tetőszerkezetet készítettek hozzá, mely nagy nyomást gyakorolt a főfalakra. 1903-ban támpillérekkel próbálták a bajt korrigálni, ami lassította ugyan az oldalak kifelé dőlését, de nem állította meg. 1960-ban, majd 1980-ban újabb felújítási munkálatok történtek, de 1985-ben elkerülhetetlenné vált az alá- dúcolás. Ez is csak időlegesen, a szakvélemény kimondta ugyanis, a torony kivételével az egész templomot le kell bontani. A terveket Nagy Béla építész készítette el oly módon, hogy az új templom a régi toronyhoz épült. A munkálatok 1991 júniusában kezdődtek el, s már 1992. november 22-én felszentelték az új Istenházát. A 8 x 16 méteres belső térnek gerendavázas mennyezete van, és támaszték nélküli karzata. A déli oldalon nyert elhelyezést a Rieger Ottó által 1936-ban épített, tavaly felújított orgona. Említést érdemel még a három harang is, melyeket Őrbottyánban, illetve Sopronban öntött a szakma két jeles képviselője, Szlezák László és Seltenhofer Frigyes. Ezek összsúlya 1310 kiló. A vasadi református templom újjászületése Kiss Mihály lelkész áldozatos munkáját dicséri. (gye) Vasadon magukra találtak az emberek A »« 1 i • n ^ • * • szülőföld szimfóniája
