Pest Megyei Hírlap, 1993. december (37. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-21 / 297. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. DECEMBER 21.. KEDD Kötelességünk a fiatalokkal törődni Ifjúsági lakóházak Veresegyházon A nyíltság erősítse a bizalmat Vizsgálat a dabasi rendőrkapitány ellen A Budapesti Ügyészségi Nyomozó Hivatal Pest Megyei Kirendeltsége eljárást folytat Minárcsik András őr­nagy, a Dabasi Rendőrkapitányság vezetője ellen, akit dr. Komáromi István ezredes, a Pest Megyei Rendőr­főkapitányság vezetője elvezényelt beosztásából. Az ügy részleteiről, az előzményekre is kitérve, a megyei főrendőr tájékoztatta lapunkat. Sokfelé járva a me- H*| gyében, és egy-egy Em település szociális NP* ellátottságáról fag- gatózva szinte mindenütt csak az időskorúak és a be­tegek ellátását említik. El­hangzanak azok az intéz­ményi lehetőségek s pénz­ügyi források, melyek hely­ben, akár az önkormányzat erejéhez mérten, akár egyé­ni, alapítványi, egyesületi kezdeményezéssel az emlí­tett rétegek sorsán kíván­nak jobbítani. Mindezek a vitathatatlanul pozitív kez­deményezések mellett azonban aránytalanul ke­vés szó esik a fiatalokról. S ami a dologban a legmeg­lepőbb: olyankor tapasztal­ható ez a „figyelmetlen­ség”, amikor a legtöbb tele­pülés eldicsekedhet azzal, hogy náluk is megállt az el­múlt évtizedek következté­ben fellépett elvándorlás. Veresegyház szerencsés helyzetben van. Ezt a fő­ként idegenforgalmáról ne­vezetes települést még a legnehezebb időkben sem fenyegette az elöregedés veszélye. Mindig volt fia­talja, épp elég. Talán ezért is figyel a jelenlegi önkor­mányzat megkülönbözte­tett módon a helyi ifjúság­ra. Olyan kezdeményezés­be fogott a hivatal, melyről Pásztor Béla polgármester ennyit mondott: kutya köte­lességünk gondoskodni a fiataljainkról. S miben szenved legin­kább hiányt egy mai ifjú? Természetesen a lakáshoz jutás a legnehezebb vala­mennyi életkezdőnek. Eb­ben kíván némiképpen sa­játjai segítségére sietni a helyi önkormányzat. Olyan ifjúsági lakóházak építésébe fogtak, melyek gyorsan, jó minőségben ké­szülnek el, s természetesen minden más megoldásnál olcsóbb lehetőséget kínál­nak a fiataloknak. — Úgynevezett monolit technológiával készülnek ezek az olcsó sorházak -— magyarázza a polgármes­ter. — A kedvező árat első­sorban azzal az építészeti eljárással érik ef a kivitele­zők, hogy a falakat két szi­getelő anyag közé öntött betonnal készítik el. Ekkép­pen nemcsak gyorsan tető alá kerülnek az önálló ott­honok, hanem viszonylag elérhető vételáron kínálhat­ja ezeket az önkormányzat a fiataloknak. Nagy számban lenne igény ezekre a házakra. Fo­lyamatosan érkeznek ugyanis az érdeklődők a hi­vatalba, s tudakolják a fel­tételeket. Az önkormány­zat ígéri: minden kapcsola­tát latba veti annak érdeké­ben, hogy a helybéli ifjú­ság a lehető legkedvezőbb hitelekhez juthasson. — Veresegyház soha nem volt fogyatkozó tele­pülés — mondja a polgár- mester. — Természetesen nem is szeretnénk, hogy ez a jelző valaha is a miénk le­gyen. A település vezetősé­ge, sok egyéb mellett, a fia­talok ügyét is magáénak ér­zi. Mindezeken túl azért is kell nekünk vállalni ezt az ügyet, mert mi látjuk át leg­teljesebben a település la­kosságának szociális és kor szerinti megoszlását, il­letve itt a hivatalban tu­dunk a legtöbbet tenni Ve­resegyház egységes építé­szeti képének kialakításá­ért. M. É. Elmondta, hogy 1991-ben az ismert pályázati rend­szer keretében Minárcsik András megpályázta a nagykőrösi rendőrkapitá­nyi beosztást. A tisztséget a másik jelölt: Módra. György alezredes nyerte el, de a bizottság mindket­tőjüket alkalmasnak minő­sítette. Ugyanakkor Daba- són csak egy pályázó volt, a korábbi kapitány, ám nyomós érvek alapján az a kép alakult ki, hogy válto­zásra van szükség. Új pá­lyázatot írtak ki a polgár- mesterekkel egyeztetve, és Minárcsik András őrnagy lett a Dabasi Rendőrfőkapi­tányság vezetője. Az új vezető aktívan te­vékenykedett a nehéz mun­kahelyen, és rövid idő alatt az állomány hetven száza­lékát kicserélte. Több ked­vező dolog történt a kapi­tányságon, például: a szá­mítógépes rendszer beveze­tése, az Örkényi őrs felállí­tása, alapítvány létesítése... A főkapitány úr hangsú­lyozta: nem lepődött meg, amikor az új vezetőt rövi­desen feljelentették a me­gyei főkapitányságon és az ORFK-n is, különböző ügyekben, mert ez együtt járhatott a sok személycse­rével. Az ORFK fegyelmi osztálya tartott vizsgálatot, melynek során több mint negyven embert kihallgat­tak, de minden tisztázó­dott. Azután újabb ügy in­dult, ezúttal a közbiztonsá­gi osztályon, ami gyakorla­tilag azt jelentette, hogy ál­landó zaklatottságban él­tek. Ilyen körülmények kö­zött a főkapitány azt tartot­ta feladatának, hogy határo­zottan intézkedő beosztott­ját védje az alaptalan táma­dásokkal szemben. Ami a további munkát il­leti: A Dabasi Rendőrkapi­tányságon feltöltötték az ál­lományt, megszűnt a lét­számhiány, és eredményes­ségben sem kullogtak a sor végén. így volt ez egészen a legutóbbi időkig, amikor feljelentették Minárcsik Andrást, hogy kényszerval­latást alkalmazott. Egy ki­hallgatásnál bántalmazott valakit, illetve esetleg még egy ilyen ügy előfordulha­tott. Dr. Komáromi István ez­zel kapcsolatban kijelentet­te: a rendőrt is megilleti az ártatlanság vélelme. Bárkit fel lehet jelenteni, de sú­lyos hiba lenne prejudikál- ni és ennek alapján intéz­kedni. Az erre vonatkozó vizsgálat alatt a főkapitány nem látott okot személyi in­tézkedésre, de megerősítet­te: nyilvánvaló, hogy ha a gyanú beigazolódik, a leg­szigorúbban kell eljárni. Különösen súlyosbító kö­rülmény, ha magas beosztá­sú rendőri vezető verek­szik, kényszer alatt vallat, hiszen az állomány a pa­rancsnokáról vesz példát. Az igazság kiderítése ezzel kapcsolatban az ügyészség dolga. Időközben még egy felje­lentés született Minárcsik András ellen. Megyeriné Takács Mária, aki a Daba­si Rendőrkapitányságon számítástechnikai rendszer- gazda, felkereste a főkapi­tány közbiztonsági helyet­tesét, és magnóra mondott egy harmincoldalas szöve­get a dabasi rendőrkapi­tány „viselt dolgairól”. (Ita­lozás, nőügyek.) Amikor ez dr. Komáro­mi István tudomására ju­tott, intézkedett, hogy hiva­talos eljárás keretében vizs­gálják meg az ügyet, figyel­meztetve a hölgyet az igaz­mondás kötelezettségére. Az eljárás még folyik, de úgy néz ki, hogy a feljelen­tő több pontban téved. Mindez tehát még tisztá­zatlan, de történt valami, ami miatt a Pest megyei rendőrfőkapitány feljelen­tette beosztottját az ügyész­ségen. Minárcsik András írásban jelentést tett, mely szerint gépkocsivezetője összetörte szolgálati gépko­csiját, melyben jelentős kár keletkezett. A fegyelmi eljárás során azonban kide­rült, hogy az autót egyik hétvégén Minárcsik And­rás törte össze. Dr. Komáromi István így foglalta össze a történteket: Minden ügyben kínosan vi­gyázok arra, hogy védjem beosztottjaimat az alaptalan támadásoktól, de az is tény, a rendőrségnél nem dolgoz­hat olyan vezető, aki valót­lant jelent a parancsnoká­nak. Megrendült a bizal­mam, és a többi eljárás za­vartalanságának biztosítása érdekében elvezényeltem Minárcsik. Andrást szolgála­ti helyéről a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság állo­mányába. A gépkocsiügy­ben büntető feljelentést tet­tem ellene. A tartósan távol­levő kapitány helyettesítésé­vel Bodnár Mihály őrna­gyot, a közbiztonsági osz­tály vezetőjét bíztam meg. Intézkedéseimről tájékoztat­tam a térség polgármestere­it, akik megértéssel fogad­ták a döntésemet. Remé­lem, a lakosság megérti, mindennél fontosabb, hogy csak teljesen fedhetetetlen ember lehessen vezető be­osztású rendőr. Bízom ab­ban, hogy Cz a nyíltság erő­síti irántunk a bizalmat. Gál Judit A Magyar—Román Humanitás Alapítvány tábora Segítség, szeretet a gyermekeknek A Magyar—Román Humanitás Alapítvány többeszten- dós hagyományaihoz híven, ez évben is megrendezi a hazánkban és a határainkon túl élő hátrányos helyzetű gyermekek téli táboroztatását Piispökszilágyiban, a ka­tonai pihenó'központban. December 26-a és január 2-a között kerül sor a különböző' foglalkozásokkal, ünnepi műsorokkal, kultúrtörténeti előadásokkal, lelkigyakor­latokkal, népdalestekkel színesített, vallásos programra. Ahogy Sándor Iréntől, a Magyar—Román Humani­tás Alapítvány Garabonciás kisebbségi munkacsoportjá­nak vezetőjétől megtudtuk, bár csak két esztendeje je­gyezték be őket hivatalo­san, tevékenységük azon­ban jóval korábbi keletű. Lassan tíz éve, hogy igye­keztek kibontakoztatni a ha­zai cigány és más rászoruló gyermekek tehetségét, lét­feltételeik javítása mellett. Nyári, téli táborok, kulturá­lis és sportrendezvények ke­retében próbálták megvaló­sítani elképzeléseiket. ' A későbbiekben figyel­mük a határainkon túl élő, hátrányos helyzetű magyar gyermekek felé fordult. Kapcsolatokat teremtettek a Hargita és Korond környé­kén, majd a Retyezát telepü­lésein élőkkel. Sokan jönnek Most, az ünnepekre Nóg- rád, Jász-Nagykun-Szolnok megyéből, Nagykőrösről, Túráról, Farmosról, Püs­pökszilágyról, Romániából és Bulgáriából érkeznek gyerekek a táborba. Több mint száz résztvevőre szá­mítanak. A tábor védnöke Skultéty Sándor címzetes ál­lamtitkár és Varga László, a „Galga” Afész elnöke. Mindketten eddig is sok se­gítséget adtak az alapítvány­nak. Támogatók nélkül nem létezhetne ez a szervezet, nem fejthette volna ki kari­tatív tevékenységét. Szá­mos polgármester — Szi- ráky Mihály, Valkó, Jamrik László, Bag — nyújtott már segítséget az elképzelések megvalósításához. A felso­rolás nem teljes, hiszen üze­mek tejjel, tejtermékkel, friss pékáruval és más éle­lemmel járultak hozzá a költségek fedezéséhez. Ter­mészetesen a gyermekekkel megünneplik majd a kará­csonyt — amolyan „pót”- ünnepet tartanak a szeretet jegyében —, és lesz szil­veszteri mulatság, s újévi mise. A programok megren­dezésében az egri papnöven­dékek is segítenek. Sztán István ezredes, az aszódi helyőrség parancsno­ka a tábor elhelyezéséhez kínált lehetőséget. Az, hogy a karácsonyfa alá az ajándé­kok közé könyvek is kerül­nek, a Falukönyv Cicero Ki­adónak köszönhető. Nyílt nap A tábor a szokások szerint ismét tart nyitott napot, amikor érdeklődők, támoga­tók felkereshetik, hogy megtekintsék, hogyan vesz­nek részt a foglalkozáso­kon a gyerekek. Az általuk készített rajzokból, ünnepi virágdíszekből kiállítást is rendeznek. Idén december 28-án várják a látogatókat. Megemlékeznek majd Kollár Józsefről, az alapít­vány közelmúltban elhunyt elnökéről. A szervezet tag­jai az ő szellemében szeret­nék tovább folytatni a meg­kezdett munkát, akinek tet­teit az önzetlenség, a tenni akarás jellemezte. Kárpótlás a fáradságért A tizenkét alapítványi tag pihenőnapjait szánja arra, hogy a többszörösen hátrá­nyos helyzetű gyerekeknek munkára neveléssel, isme­retterjesztéssel, szeretettel helyes irányt mutasson. Olyat, amely segíthet az ál­lami gondozottaknak, a többgyermekes, nincstelen­séggel küszködő családok­ban nevelkedőknek a to­vábbtanulásban, a hit, a bel­ső tartás kialakításában. Az alapelv az, fogadjuk el egy­más másságát, tartsuk tiszte­letben. S mindezt nemcsak szavakkal, tettekkel igye­keznek bizonyítani: lehet és érdemes ily módon élni, se­gíteni. Sok fáradságért kár­pótol egy csillogó tekintet, a gyermeki ragaszkodás. Hi­szen számos gyermek van egyedül, család nélkül. Szá­mukra fontos egy-egy ilyen tábor, az ott szerzett, átélt élmények. Nem vállalnak nagy dol­gokat az alapítvány tagjai, csak olyat, amit meg is tud­nak valósítani. Szerény le­hetőségeikhez mérten támo­gatnak családokat — példá­ul a túrái négyes ikrekét —, vagy állami gondozottak to­vábbtanulását, a határain­kon túl élőkét is. J. Szabó Irén

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom