Pest Megyei Hírlap, 1993. december (37. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-20 / 296. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP MAGYARORSZÁG 1993. DECEMBER 20.. HÉTFŐ Magyarország népe méltósággal búcsúzott A koporsó az ágyútalpon a temetőbe érkezett Sütő András beszéde után a gyászolók elénekelték a Boldogasszony Anyánk egyházi éneket, majd kezdetét vette az egyházi gyászszertartás, amelyet Bolberitz Pál, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának dékánja celebrált. A szertartás imával és az Örök Atyám énekes zsoltárral kezdődött meg. Ezután Bolberitz Pál Szent Pál apostolnak a keresztényekről szóló tanítását idézte, majd Szent Lukács Könyvéből olvasott fel. — 1990 kora tavaszán, az első szabad, demokratikus választások előestéjén egy újságíró megkérdezte Antall Józseftől: mit szólna ahhoz, ha a választásokon győzne a pártja, és felkínálnák neki a miniszterelnöki posztot? Antall József így válaszolt: aki a választások után a miniszter- elnöki tisztséget elvállalja, az vagy őrült, vagy mártír. Antall József nem őrült, hanem mártír volt, aki életét föláldozta nemzetéért — kezdte szentbeszédét Bolberitz Pál. A címzetes apát ezután azt a napot elevenítette fel, amikor a haldokló kormányfő magához hívatta. „Három dolgot szeretnék neked mondani: először, eljött a végórám; másodszor, keresztény Magyarországot akartam, mert csak ennek van jövője; harmadszor, szolgáltasd ki nekem a szentségeket”. — Kiszolgáltattam neki a bűnbánat szentségét, majd a betegek szentségét, megáldoztat- tam, együtt imádkoztam vele, ezután azt mondta: „Nagy béke költözött szívembe. Senki iránt gyűlöletet vagy bosz- szúvágyat nem táplálok, mindenkinek megbocsátok” — idézte a kormányfő szavait Bolberitz Pál. A címzetes apát rámutatott: Antall József szavai súlyos szavak, mert az ember a halálos ágyán nem bocsátkozik komolytalan kijelentésekbe: üzenetének tanúságtévő ereje van mindnyájunk számára. — Antall József bátran szembenézett a halállal, mert bátor ember és bátor politikus volt. Bátor volt akkor is, amikor a gyávaság és a csalóka kompromisszumok szirénhangjai csábították, akkor is, amikor a vakmerőség villámai cikáztak körülötte — hangoztatta Bolberitz Pál. Kijelentette: a miniszterelnök joggal mondta, hogy a keresztény Magyarországnak van jövője, mert tudta: a keresztény eszmerendszer kétezer éves elveket tartalmaz, amelyek nemcsak igazak, hanem működőképesek is. A kormányfő a magyarság eszményéről úgy vélekedett, hogy a több mint ezeréves történelmi tapasztalat igazolja: a magyarság, ha Szent István szellemisége alapján keresztény elvekre és erkölcsi gyakorlatra támaszkodik, akkor fenn tud maradni. Antall József fölvette a bűnbánat szentségét, mert alázattal vallotta, hogy csak levetett saruval járulhatunk a szent igaz Isten ítélőszéke elé. Kérte a betegek szentségét, mert reménye az örök életre irányult, és ő reménykedett az utolsó pillanatig. Amíg élt, remélt. Megáldozott; tanúságtévő módon vallotta, hogy az örök élet kenyerével való táplálkozás erő a szenvedésben, és ha saját áldozatunkat Krisztus keresztjére feszítjük, akkor azok megerősödnek, megszentelődnek. Mert ahol igaz áldozat van, ott előbb vagy utóbb, de mindig új élet fakad. Imádkozott, mert az ember torzó és csonka imádság nélkül, mert a lélek legmélyebb titkát csak az Istennel tudja megosztani” — folytatta Bolberitz Pál. Hozzátette: Antall József az igazság hű tanúja, tanúságtevője és vértanúja volt. Joggal mondhatta el magáról Szent Pál szavaival: a jó harcot megharcoltam, a hitet megtartottam s most vár rám az igaz élet koronája, miután életpályámat végigfutottam. A szónok ezután Ady Endre Illés szekerén című versére utalva, kijelentette: „Illés eljött. Fel- ismertük-e? Illés szelleme tanítványába, Elizeus prófétába költözött. A magyarság legnagyobb kérdése most az: jön-e Illés után Elizeus?” Bolberitz Pál végül arra kérte a gyászolókat, hogy együtt könyörögjenek az Istenhez, „hogy elhunyt József testvérünket, akit erőtlenségben temetünk el, erőben támassza fel szentjei között az utolsó napon. Miután megszabadult a haláltól és elnyerte bűnei bocsánatát, irgalmaz- zon neki az ítéletnapján, fogadja vissza atyai szereteté- be, vegye vállára őt a jó pásztor és élvezze az el nem múló boldogságot, a szentek társaságában, az örökkévalóság királyának kíséretében”. Bolberitz Pál ezután megáldotta az elhunyt kormányfő földi maradványait, majd a gyászoló tömeggel együtt elmondta a Miatyánkot. Gyászmenet A gyászszertartás után a kormányfő koporsóját hat fekete ló vontatta ágyútalpra helyezték. Ezután a gyászmenet Chopin Gyászindulójának hangjaira elindult a Kossuth térről a miniszterelnök végső nyughelyére, a Kerepesi temetőbe. A menet elején a Magyar Honvédség díszalegységei, mögöttük Antall József ágyútalpon fekvő koporsójával a Határőrség és a Köztársasági Őrezred katonái haladtak. A koporsót a gyászoló család tagjai, a Magyar Demokrata Fórum parlamenti frakciójának és országos választmányának tagjai, a köz- tisztviselői kar képviselői és a meghívott vendégek kísérték. A vendégek után a Kossuth téri szertartáson részt vevő sok tízezer gyászoló haladt. Az útvonal mentén lakók eleget tettek a gyászszertartást rendezők korábbi kérésének és fekete lobogókat helyeztek el a házakra. A temetőben Tíz- és tízezer ember kísérte utolsó útjára a Kerepesi temető Nemzeti Pantheonjába Antall Józsefet. A kormányfő koporsóját végső nyughelye, Deák Ferenc mauzóleuma közelében ravatalozták fel. Az elhunyt kormányfő családja, a hazai Közélet személyiségei, a külföldről érkezett vendégek és a gyászoló polgárok tízezrei közösen imádkoztak Antall József lelki üdvéért. A miniszterelnök sírját Bolberitz Pál címzetes apát, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának dékánja áldotta meg és mondott imádságot. A címzetes apát imája után a hazai és határon túli egyházak vezető képviselői búcsúztak Antall Józseftől. Antall József kormányfőként történelmi feladatot vállalt, azt, hogy hazánkat békés úton az elnyomásból a szabadságba vezeti. Arra törekedett, hogy az igazi keresztény és magyar értékeket megújítsa és megőrizze az egész nemzet számára — jelentette ki búcsúztatójában Paskai László bíboros, prímás, esztergomi érsek. A magyar katolikus egyház feje rámutatott: „Antall József tudta, hogy munkáját nem fogja osztatlan elismerés kísérni, ellenállással kell szembenéznie. A kormányfő nem emberi jutalom reményében dolgozott hazánk és egyháza szabadságáért. József testvérünk sírja mellett önmagunkért is imádkozunk. Gondviselő sze- reteteddel maradj mellettünk, adj nekünk olyan vezetőket, akik békében és a te tanításod szellemében vezetik országunkat” — hangoztatta a bíboros. Paskai László bíboros szavai után Hegedűs Lóránt református püspök mondott imádságot az elhunyt kormányfő lelki üdvéért. Hegedűs Lóránt köszönetét mondott az Úrnak azért, hogy a miniszterelnök „múlandóságban végzett feladatát” Krisztus örökkévaló színe előtti felelősséggel hajthatta végre. Leszögezte: Antall József munkálkodása alatt megérték; hogy a legállandóbbnak tartott emberi hatalmak megGyászmenet a körúton Erdősi Ágnes és Hancsovszki János felvételei Köszönjük, Judit Esteledik. Kígyózik a sor a Kossuth téren. Türelmesen várjuk, hogy a miniszterelnök ravatalához jussunk. Kik párosával, mások egyedül állnak a sor végére. Amennyire lehet, talán ösztönösen, talán az összetartozás okán összehúzódunk. Halk szavak egymáshoz, a mellettünk el- menő ismerősökhöz néma fejbiccentés. Órák telnek az áhítatos araszolásban. A testet belülről megmagyarázhatatlan fájdalom szorítja, kívülről az öreg fák ágait is erősen meg-megrázó szél, a szemerkélő' eső' csipkedi Úgy tűnik, egy-egy esőcsepp hosszabban csillog egyikiink-másikunk arcán. Mindenki kitart a némaságban. Gondolataink talán összetalálkoznak a körülöttünk állókéval, közel hoz bennünket a rejtőzködő' azonosság, mégis lopva pillantunk egymásra. És ekkor megszólalt az ismerős hang. Judité. Mindenkihez intézte, mégis személyesen szólt nekik, nekünk, nekem. Szavai a miniszterelnök utolsó óráit, gondolatait, üzenetét közvetítették — a tőle megszokott visszafogottsággal, de érezhető szomorúsággal. És amikor kimondta azt, amit már eszünkkel felfogtunk, amiért ott gondolatainkba mélyedve araszoltunk a ravatal felé, amikor kimondta a nevet, a könnyek áttörték a szemérem korlátáit. Most már az érzelmeink is eggyé forrtak. Oldódott a belső szorongás, s könnyebbé tette az utat, hogy a koporsó előtt néhány másodpercre megállva főhajtással búcsúzzunk Antall Józseftől. Most a könnyeket köszönjük, Judit! Bóla József
