Pest Megyei Hírlap, 1993. december (37. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-16 / 293. szám

« PEST MEGYE1 HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. DECEMBER 16., CSÜTÖRTÖK „A keresztyén szeretet tevőleges” Segélyakció a Vajdaságban (Folytatás az 1. oldalról) — Másfél esztendeje te­vékenykedünk a háború sújtotta helyszínen — mon­dotta Lehel László. — Az élelmiszerellátás katasztro­fális, az üzletek sorra meg­szűntek, , kiürültek. Ezért volt fontos az, hogy csalá­di egységcsomagokat jut­tassunk el a térségbe, még az ünnepek előtt. Kétezer csomag A Szeretetszolgálat októbe­ri felhívása nyomán össze­gyűlt pénzből kétezer cso­magot állítottak össze a mindennapokhoz szüksé­ges- élelmiszerekből. Há­rom — főként magyarok lakta — községben osztot­ták szét kedden, a Vajdasá­gi Ökumenikus Szeretet­szolgálat közreműködésé­vel a segélycsomagokat. Mindenütt vagy öt-hatszáz ember várta a szállítmányt. Amikor a szeretetszolgálat munkatársai elmondták, hogy ez a magyarországi polgárok adománya, akik a hívó szóra azonnal síegítet- tek, szinte kórusban mon­dott köszönetét a tömeg. Lehel Lászlóban a meg­rázó élmény hatására fel­merült a gondolat: vajon mennyi segítséget tudtak nyújtani a rászorulóknak? — Úgy hiszem — fogal­mazta meg — valamit ad­hattunk. Az a több, mint kétmilllió forint, ami felhí­vásunkra a bankszámlán ösz- szegyűlt, jelzi azt, hogy so­kakban él a segítőkészség. S karácsony táján igazán fontos, hogy kimutathas­suk: a keresztyén szeretet tevőleges. Az akciót, en­nek szellemében, folytatni kívánjuk a téli hónapokban. Hazai gondok A Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálatnak csu­pán egyik területe a mene­kültügy. Fogékonyak a ha­zai szociális gondok iránt is. Tudják, nap mint nap ta­pasztalják mindazokat a ne­hézségeket, amelyekkel a kiskeresetűek, a munkanél­küliek, nincstelenek szem­besülnek. Éppen ezért Bu­dapesten, Debrecenben és Miskolcon szociális köz­pontokat hoztak létre, ahol a segélyre szorulók egytálé­telt, ruhát, jogsegélyt, mun­kalehetőséget és nem utol­só sorban lelki támaszt, bá­torítást kaphatnak. A szeretetszolgálat mun­káját szükségszerűen hatá­rozta meg eleinte a romá­niai rendszerváltást meg­előző menekülthullám, a későbbiekben a jóval na­gyobb, méreteket öltő jugo­szláviai menekültáradat. Előbb Nagyharsányban, majd a közelmúltban a du- navarsányi Erőspusztán nyitottak korszerű, mene­külteket befogadó otthont. Az utóbbit ez év októberé­ben szentelték fel, aminek határainkon túl is híre ment. Sok munka van még hátra addig, míg a mene­kültek valóban „belakhat­ják” az otthont. Elsősorban a fűtés- megoldatlansága okozott gondokat. Most vi­szont ígéretet kapott a sze­retetszolgálat, hogy elhoz­zák a gázvezetéket az épü­letig. A német protestáns szeretetszolgálat munkatár­sai felajánlották segítségü­ket: hamarosan korszerű kazánház, energiaközpont épül közreműködésükkel. Ugyancsak a német partne­rek gyűjtést is szerveznek, amely összegből az otthon konyháját szerették átalakí­tani. A terv az, hogy innen szállítanák el az ételt egyéb központjaikba és a közeli falvakba. Bekapcso­lódnának az adagok ház­hoz szállításával az idősek ellátásába. Ez az ellátás ugyan jól működik hazánk­ban, a szeretetszolgálat mindössze kiegészítené a már meglévő szolgáltatást. E tevékenységükhöz gép­járművet, megfelelő tároló­edényeket is kapnának. Otthon Erőspusztán Elsősorban otthont kíván­nak nyújtani a menekültek­nek Erőspusztán. Progra­mokat kínálnak nekik, nyelvtanulási lehetőséget, ha maradni szeretnének, avagy továbbjutni egy har­madik országba. Dunavar- sányban lehetőség kínálko­zik a mezőgazdásági mun­kák elvégzésére, ezzel élni is kívánnak. A megtermelt zöldségekkel, az állattartás­sal pótolni lehet az élelme­zés költségeit. Erőspuszta olyan otthon lesz, a szándék és a tervek szerint, ahol a sokat szen­vedettek fel tudják dolgoz­ni az átélt borzalmakat. J. Szabó Irén Agrárkutatók tanácskozása (.Folytatás az 1. oldalról) A program szerinti három témakör közül az elsőben Vil­lányi László a privatizáció ha­tását elemezte a vidék gazdál­kodásában. Lőkös László az élelmiszergazdaság sokat vi­tatott privatizációs folyamatá­ba nyújtott rövid bepillantást. Villányi a többi között a föld­del kapcsolatos túlkeresletre, mint leendő spekulációs tőke- befektetésre hívta fel a figyel­met.. Hantó Zsuzsa azt ele­mezte, hogy a mezőgazdaság privatizációja mennyire szol­gálta a paraszti polgároso­dást, a város—vidék Össze- szerveződést. Herbst Árpád jogi szempontból értékelte a mezőgazdaság átalakulásá­nak folyamatát. A bizonyta­lanságot természetesnek elfo­gadva bírálta a törvénykezés lassúságát, hiányolta a föld-, a vadászati és az erdészeti tör­vényt. Véleménye szerint nem a külföldiek földtulaj­donhoz jutási, sokkal inkább a földhasználati jogát kellene szabályozni. A vidékfejlesztés témakö­rében nem ritkán a jelenlé­vők által is vitatott megállapí­tásokkal megtűzdelt előadáso­kat hallhattunk. Kulcsár Lász­ló úgy vélekedett, hogy a ki­sebb térségeket, a települések fejlesztését és a munkanélkü­liséget együtt kellene kezel­ni, s elkerülni a jelenlegi lehe­tetlenséget, miszerint ahány hivatal, annyiféle vélekedés, intézkedés történik ugyanab­ban a kérdésben. Réti László a 60 ezer magyar agrárdiplo­más szerepének növekedésé­ről beszélt, ami mostanában lesz arányban az időközben bekövetkezett változásokkal. A tanácskozáson sok szó esett a vidéki munkanélküli­ségről és a falusi turizmus ezt cspkkentő lehetőségeiről. (tóth) 110 éve halt meg Földváry Károly Emlékezés a váci csata hősére A pénz csak a szinten tartásra elég Jövőre nem telik fejlesztésre Budaörsön Képviseló'-testületi ülést tartott a napokban Budaörs ön- kormányzata. Mint azt Wittinghoff Tamás polgármester elmondta, elsőiként a város jövő évi gazdálkodási koncepci­óját vitatták meg. Kedden — halálá­éi sfs ( nak 110. évforduló- é: ján — felavatták Vá- ' tgjggy cott Földváry Károly honvédezredes nemrégiben elkészült emléktábláját. Az ünnepi eseményen műsort adott a róla elnevezett általá­nos iskola énekkara és irodal­mi színpada, emlékező beszé­det Moys Csaba alpolgármes­ter mondott. Földváry Károly 1809-ben született Gyergyószentmikló- son. Apja, mint a császári és ki­rályi hadsereg századosa ter­mészetesnek tartotta, hogy fiát katonai intézetben neveltesse. 1827-től a 4L gyalogezrednél szolgált, 1833-ban azonban ki­lépett a hadseregből és gazdál­kodni kezdett. A forradalom ki­robbanásának hírére tétovázás nélkül csatlakozott újra a hon­védség erőihez. Hadvezetői te­hetségét számos csatában bizo­nyította, közülük a váci hozta meg számára a legnagyobb el­ismerést. A GomMs-patak híd­jának elfoglalásáért, a városba vezető út felszabadításáért ví­vott ütközetben a krónikás sze­rint két lovat lőttek ki alóla. Ekkortól kezdett terjedni róla legenda, mely szerint nem jár­ja a golyó. A szabadságharcban való részvételért az osztrák hadbíró­ság halálra, majd az első dön­tést megváltoztatva 18 évi vár­fogságra ítélte. Az 1850-es am­nesztia nyomán sok más sors­társával együtt kiszabadult. Ha­zatért Erdélybe, ám mivel csat­lakozott a nemzeti szervezke­désben résztvevőkhöz, 1852-ben újra letartóztatták. Öt év után kiszabadult, de nem térhetett haza, emigrációba kényszerült. Olaszországban telepedett le, s hamarosan az ottani magyar légió parancsno­ka lett. Az alakulat 1866-ban feloszlott, ő pedig a kiegyezés évében engedélyt kapott a ha­zatérésre. Vác vezetői 1861-ben a város díszpolgárá­vá választották. R. Z. Nem volt könnyű dolguk a képviselőknek, ugyanis a ren­delkezésükre álló összeg jó­val kevesebb, mint amennyi­re szükségük lenne. Egymilli- árd-ötszázmillió forintból meg tudnák valósítani tervei­ket, de — bármennyire is igyekeztek — csak egymilli- árd-százhetvenmillió forintot sikerült előteremteniük. így aztán kénytelenek a fejleszté­seket, a beruházásokat a ké­sőbbi időkre halasztani. Meg­állapodtak azonban abban, hogy ha az év során többlet- bevételhez jutnak — például az ingatlangazdálkodás révén —, akkor természetesen a fel­adatokat rangsorolva, pótol­ják a hiányt. A rendelkezésre álló ösz- szeg mindössze a szinten tar­tásra, a működtetésre elegen­dő, új beruházásokra nem is gondolhatnak, s még a már megkezdettek építési tempó­ját is lassítaniuk kell a pénzhi­ány miatt. Azon is gondolkodnak a város vezetői, hogy hitelátüte­mezést kémek, erről azonban ez alkalommal nem született döntés. A tanácskozás második na­pirendi pontjaként a város te­lefonhelyzetét tárgyalták meg a képviselők. Mint el­hangzott, a MATAV-val való tárgyalások eredményeként nem 1996-ban — mint ahogy arról eddig szó volt — ha­nem már 1995-ben megoldód­hatnak az ezzel kapcsolatos gondok. (á. m.) Megkérdeztük Rafizet-e, ha olcsón vásárol? Ezen a hétvégén — lévén aranyvasárnap — minden eddiginél nagyobb forgalomra számíthatnak a keres­kedők. Sokak számára kellemetlen meglepetéseket okozhat a hivatalosan engedélyezett elárusítóhelye­ken kívül vásárolt árucikkek minősége. Erre szokták mondani: ,Jól bevásároltam”. Az engedély nélkül árusítók évek óta sok bosszúságot okoznak. Hogy lát­ja a feketekereskedelmet Kovács Tibor, az érdi Rit­mus Áruház igazgatója? — Főképpen év végén találkozhatunk a „fekete” árusokkal. A legnagyobb baj az — természetesen a vevők becsapásán és meg­károsításán kívül —, hogy így a kereskedelemben nin­csenek meg az egyenlő fel­tételek. Csak a legegysze­rűbb példát említem: amíg nálunk az áruházban szin­te mindennapos „vendé­gek” az ellenőrök, addig az illegális árusítóknál „vi­rágzik” az üzlet. De .említ­hetném azt is, hogy mi kö­zel tízféle adót vagyunk kénytelenek fizetni, míg az „ellenfél” egyet sem. A sporthasonlatnál maradva, olyan ez, mint amikor a százméteres síkfutóknál az egyiknek tíz méterrel meg­hosszabbítják a pályáját. Az illegális árusoknál vá­sárolt műszaki cikkek véte­lekor fontos dologra hív­nám fel a kedves vásárlók" figyelmét. Az egyik, ha gyanúsan olcsón adnak va­lamit, a másik, ha nincs hozzá megfelelő kezelési utasítás, vagy garanciale­vél. Sajnos azonban az ol­csó áru annyira kelendő, hogy sokan figyelmen kí­vül hagyják a cserét bizto­sító papírok, de még a számla hiányát is. Pedig ezek nélkül reklamációnak nincs helye, így jócskán el­ronthatjuk az ajándékozás örömét, ha kiderül, nem használható az, amit vet­tünk. A nagyobb áruházak bevételét nem befolyásolja az engedély nélkül porté­kájukat kínálók kalózkodá­sa, csupán arra szeretném jómagam is felhívni a vá­sárlók figyelmét: sokszor az olcsó a legdrágább! í>. Gy. Vita a médiáról Nehéz a tisztulási folyamat A sajtó ellentmondásairól, orgánumai túlnyomó részének nemzetietlenségéről, a rendszerváltozás eredményeiről és hiányosságairól esett szó az MDF váci csoportjának kedd esti vitafórumán. A rendezvényen részt vett és előadást tar­tott Vödrös Attila a Pest Megyei Hírlap főszerkesztője, Li- ebman Katalin a Tv-híradó műsorvezető-riportere és Vár- konyi Balázs a Magyar Televízió belpolitikai főszerkesztő­je is. Az elsőként felszólaló Vöd­rös Attila előadásában a lap­ját érő folyamatos, nem egy­szer durva hangú kritika okai­ról, az ellenzékiség mibenlé­téről beszélt. Kijelentette: a rendszerváltoztatást ellenző, a szocialista múlthoz kötődő újságírók semmilyen eszköz­től sem riadnak vissza, azon cél elérése érdekében, hogy lejárassák az övéktől eltérő szellemiséget képviselő lapo­kat. Mint mondta, a Pest Me­gyei Hírlapra előfizetők szá­ma is jó részt az ellenpropa­ganda hatására csökkent, hi­szen az abban megjelenő írá­sok —- és itt a publicisztiká­kat emelte ki — színvonala ezt nem indokolja. Az ellenzékiségről szólva felvetette, hogy annak mibenlé­te a rendszerváltozás óta eltelt időben rengeteget változott. Ma — mint kifejtette — a nyil­vánvaló eredmények elhallga­tásában, lekicsinylésében, az óhatatlanul felmerülő problé­mák felnagyításában és állan­dó hangoztatásában merül ki, képviselőinek konstruktív gon­dolatok, javaslatok megfogal­mazására alig-alig jut erejük. Várkonyi Balázs rámuta­tott: valódi kormánypárti lap ma nem jelenik meg Magyar- országon, csupán arról van szó, hogy az ellenzékinek a szó nemes értelmében nem is nevezhetők mellett egyik-má­sik olyannak tűnhet fel. A Pest Megyei Hírlapról el­mondta, bár az új hatalom iránti lojalitása érezhető, kor­mánypártinak távolról sem le­het nevezni. — Valójában igazi ellenzé­ki lapok sem léteznek, folytat­ta Várkonyi Balázs — hiszen a hibák felnagyítása, illetve az eredményeket elismerő vé­lemények kirekesztése nem el­lenzékiség. Egy kérdésre válaszolva Liebman Katalin elmondta: a Magyar Televízió berkeiben ma még többségben vannak azok az újságírók, akik gya­nakodva figyelik a rendszer- változást, a nemzeti eszmék háttérbe szorítottságból való kimentésre tett szerkesztői, új­ságírói kísérleteket. A közönség soraiból néme­lyek a kormányzat gyengesé­géről beszéltek, mások úgy vélték, a sajtó tisztulási folya­mata megkezdődött, és van remény arra, hogy jó ütem­ben folytatódik is. (ribáry)

Next

/
Oldalképek
Tartalom