Pest Megyei Hírlap, 1993. december (37. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-15 / 292. szám

14 PEST MEGYEI HÍRLAP TAJOLO 1993. DECEMBER 15.. SZERDA Háromnyelvű felirat Budakalászon Szekér a község címerében Változatos a hófoltokkal tarkított táj a Szentendré­re tartó HÉV ablakából szemlélve. Az imént hagv­v'$pfC) tűk el Aquincum évezredes romjait, s máris a bé- kásmegyeri lakótelep újkori betonkalodái tornyo­sulnak mellettünk. Szusszanásnyi idó' sem telik el, míg át­gördülünk a főváros északi, képzeletbeli kapuján, és falusi­as hangulat, hegyhát oldalán épült házak feledtetik velünk a nagyvárosi forgatagot. Megérkeztünk Budakalászra. A Vasút sor visz a falu köz­pontjába. Kismama vezeti bölcsődés korú csöppségét. A szánkó már elakadna az úton, de a gyermekcsizmák­nak még síkos a kásás-jeges járda. Hatalmas házőrző kér bebocsátást az egyik portán — didereg ebben a felemás időben. A Budai úton nagy az autóforgalom. Balra kőha- jításnyiija a kálváriadomb ke­resztjei komoradnak az ég felé. Lenn apró üzletek, pavi­lonok kínálják változatos por­tékáikat, szolgáltatásaikat. A polgármesteri hivatal homlokzatán háromnyelvű felirat adja hírül, hogy több­nemzetiségű községben va­gyunk. Csúcsidőben érkez­tünk, a szűk folyosón ügyes­bajos dolgaikat intéző polgá­rok kerülgetik egymást. Har­csa Lajos polgármester irodá­jában szűkebb hazája történel­mi múltjáról, a jelen minden­napos gondjairól és azokról a nek eredetijét ma — egy né­hány centiméteres agyagszob­rot — a Nemzeti Múzeum­ban őrzik. A régiek szerint ez a kocsinak a világon egyik legrégibb ábrázolása. A köz­ség területén működő agyag­bányában találták. A mintegy kétezer éves lelet bizonyítja, hogy már a bronzkorban él­tek ezen a tájon emberek. A rómaiak is előszeretettel láto­gatták a vidéket, tanúsítja ezt erődítményük maradványa. A honfoglalás után az első feljegyzés 1135-re datálódik. A 150 éves török uralom Bu­dakalász további sorsára csakúgy rányomta bélyegét, mint a térségben lévő többi településre. Elnéptelenedett a falu, majd 302 esztendővel ezelőtt Szentendréről érke­zett szerbek telepítették be. Őket követték — Mária Teré­zia idején — a Solymárról. Ürömró'l és Pilisvörösvárról érkező svábok, akik többség­A HÉV-vel csak egy ugrás a főváros tervekről beszélgetünk, me­lyek már a közeljövő feladata­it célozzák meg. Ahhoz, hogy visszalapoz­zunk a históriában, érdemes egy pillantást vetni a nagy­község címerére, azon belül is a címerpajzs bal alsó sarká­ban egy szekér rajzára. En­keleti szerbek mellett. A má­sodik világháborút követően jelentős változás állt be a né­pesség összetéte lébén — gon­dolunk itt a német családok kitelepítésére. Budakalász olyan ténnyel dicsekedhet, melyet kevés falu mondhat el magáról. Ma is folyamatosan gyarapodik a lakosság lélekszámú. Míg a név a Celladam rákellenes gyógyszerhez fűződik, illetve a Zéta Kft. használtruha-ke­reskedése üzemel. A faluban van az Óbuda Tsz központja és a Gyógynövény Kutató In­tézet Részvénytársaság. Ez utóbbinál megjegyezzük, hogy Európa egyetlen, és a vi­lág legnagyobb (!) ilyen jelle­gű intézete. Háromnyelvű felirat a községházán be kerültek a századok folya­mán. Mindkét nemzetiség máig megőrizte történelmi hagyo­mányait, kultúráját, vallását. Érdekes adat, hogy 1922-ben mindössze három református magyar család élt itt a római katolikus németek és a görög­Mesevilág a parasztportán negyvenes évek közepén mintegy 2500 lélek élt itt, a legutóbbi adatok szerint ma 7774 polgárnak van állandó bejelentett lakása, további 1300-an ideiglenesen tartóz­kodnak itt. S mennyi a turistaidény­ben érkezők száma? Nos, erre nehéz lenne pontosan vá­laszolni. A becslések szerint számuk eléri az ötvenezret. Budakalászt a fővároshoz való közelsége, kedvező föld­rajzi adottságai teszik népsze­rűvé. A kanyargó Duna, az át- ellenben lévő Nagy-Kevély, a mesterséges halastavak, a par­kok, ligetek, a falusias jelleg mind-mind arra ösztönzik a nagyvárosban élőket, hogy ezen a tájon pihenjék ki a bel­városi forgatag fáradalmait. A lakosság számára a mun­kalehetőséget nem csak a kö­zeli főváros biztosította. Két nagy gyár épült a faluban: a háború előtt: a Budaflax Bu­dakalászi Lenfonógyár és a Pamutnyomó Gyár. A két in­tézmény mintegy 2500 em­bernek adott munkát fényko­rában. Helyükön ma a Ko­vács Ádám Művek — mely A közelmúlt és napjaink legfontosabb feladatának a közművesítést tartják a buda­kalásziak. A múlt év decem­berében befejeződött a gáz­program. A jövő esztendőben indul a csatornázás, melynek során a falu 1,5 kilométeres gerincvezetékkel, illetve 2 ki­lométer hosszú nyomóveze­tékkel gazdagodik. Ez azért is lényeges változás a község életében, mert ma még a szennyvíz egy része a falut kettészelő Barát-patakba fo­lyik, s így a jobb sorsra érde­mes folyócskát egyszerűen Büdösároknak titulálja a bu­dakalászi zsargon. A jövő esztendő tavasza a telefonigénylőket is remé­nyekre jogosítja. A meglévő 400 vonal mellett további 1700 polgár jut telefonkészü­lékhez. Harcsa Lajos polgármes­ter véleménye szerint ezek azok a beruházások, melyek már elérhető közelségben vannak, de a távlati tervek természetesen lényegesen gazdagabbak. Szerepel ben-' nük parkosítás, környezetren­dezés, térinformatikai rend­szer kialakítása, a községhá­za bővítése, a lenfonó kultúr­otthon felújítása (melyhez a terveket neves építészek ké­szítették: Siklósi József, a község szülötte és Túri Atti­la, aki ma is a faluban él. Mindketten a MAKONA egyesülés tervezői. Mire lenne szükség az el­következendő öt esztendő­ben? A polgármesteri hivatal becslése alapján mintegy egy- milliárd forintra. Ami persze utópia, hiszen az önkormány­zat éves költségvetése össze­sen kétszáz millió forint. Ta­lán ha a vállalkozók adójából több csordogálna be a közös­ség kasszájába... De ma még ez is csak óhaj. Addig pedig maradnak azok az apró lépé­sek, amelyekre lehetőségük vagy a budakalásziaknak ah­hoz, hogy tovább gyarapítsák szűkebb közösségüket. Tóth Sándor Csendes budakalászi családi fészek Erdősi Ágnes felvételei A közelmúltban felújított általános iskola — a Kalász Suli — megszépült homlokzata Szűkebb hazánk kincse A Pest Megyei Hírlap és a Családi Ház című folyóirat közös rovata. Budakalászon a görögkeleti templom mögött, illetve annak szentélye vonalában a Petőfi té­ren szép kovácsoltvas kereszt áll. A helybeli­ek „nagykeresztnek” nevezik, megkülönböz­tetésül a Kossuth Lajos utca 26. előtti másik­tól, amely az első görögkeleti templom helyét jelöli. Elhelyezését és technikai kivitelét, vala­mint anyagát tekintve (kovácsoltvas és kő­kombinációja) feltehetően ezt az úgynevezett nagykeresztet is az ortodox szerb egyház, vagy annak hívei emelték a múlt században, mivel hasonlók találhatók Szentendrén. Az itt közölt fényképen látható budakalá­szi emlék egyszerűségében és művészi megol­dásában egyaránt nagyvonalú. A lépcsős, négyzetes talapzatból kiemelkedő kőoszlop te­tején elhelyezett vaskereszt karéjosan áttört, kovácsolt szárvégződései, könnyed, szép vo­nalakkal rajzolódnak az égre. Az oszlop lába­zata és fejezete is csaknem dísztelen; amaz négy golyón nyugvó négy csiga-alakzatból áll, a fejezetszerű oszlopvégződés pedig csak egy fogrovatos övvel ellátott korong, amely­nek enyhén domború tetejéből szinte kinőni látszik a kereszt. A felületes szemlélő számá­ra mindez csak kellemes esztétikai látvány, de aki vizsgálódó és mérlegelő szemmel köze­lít ez emlékhez, értékelni tudja a két különbö­ző anyag, a kő és a vas tökéletes összhangját. E szerénynek tűnő alkotás 1 a régi mesterek anyagismeretének és fejlett arány érzékének beszédes bizonyítéka. A kőoszlopot szép kovácsoltvas kerítés ve­szi körül, a szentendrei Fő téri kereszthez ha­sonlóan. A budakalászi azonban későbbi (a szakirodalom szerint 1841-ből való), s ennek megfelelően már stílusában is a klasszicista em­lékek közé tartozik, de anyagkezelésében a szentendrei keresztek hatása nyilvánvaló. Vé­dettségi besorolása szerint műemlék jellegű. Pamer Nóra

Next

/
Oldalképek
Tartalom