Pest Megyei Hírlap, 1993. december (37. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-14 / 291. szám
I PEST MEGYEI HÍRLAP MAGYARORSZÁG 1993. DECEMBER 14., KEDD 5 Közéleti személyiségeink emlékezései A halál mindig megrázó, kivált, ha olyan valaki távozik közülünk, akinek a cselekedeteitől, döntéseitől a magunk sorsa is függött. Antall József tragikus távozása az egész magyar társadalmat megrázta, függetlenül a politikai hovátartozástól. Ki milyennek látta az embert, miként értékeli az államférfit? Erről kérdeztünk több. a megyéhez kötődő közéleti és politikai személyiséget. INCZÉDY JÁNOS, Pest Megye Közgyűlésének elnöke: — Személyesen nem találkoztam vele. Azonban több olyan rendezvényen is részt vehettem, amelyen 6 is jelen volt. Csendes. megfontolt magatartása határozottságot, erőt sugárzott. Legnagyobb érdemének azt tartom, hogy három és fél esztendeig, az átalakuló Európa ezen felében stabilitást tudott adni Magyarországnak. Erénye volt az is, hogy felül tudott emelkedni a napi politikai csatározásokon. Ezt mindenképpen el kell ismerni róla. Nem volt tökéletes — de vajon kiről mondható ez el? Voltak hibái — pontosabban amiket én annak tartok —, de csak elismeréssel tudok szólni személyéről, munkásságáról. S arról is, ami számomra különösképpen csodálatosnak tűnt, hogy köztudott betegsége ellenére valami fantasztikus erővel küzdött, dolgozott, yagy ahogy ő maga megfogalmazta. szolgálta az országot, az alakuló demokráciát. Nagy űrt hagyott maga után. KATONA TAMÁS miniszterelnökségi államtitkár: — Ismeretségünk 1950 szeptemberéhez kötődik, akkor kezdtük meg ugyanis mindketten egyetemi tanulmányainkat. Meggyőződésem, hogy ő már akkor is a mostani szerepkörére készült — sztoikus nyugalommal. Ezért is lett történész. Szükségét érezte, hogy mindazt megtanulja, amire a későbbiekben támaszkodni tud. Távol állt tőle a karrierizmus, ezért is szigetelődött el az elmúlt rendszer politikai életétől. Humor, irónia, önirónia jellemezte. Szemérmességét — a magánjellegű érzéseit magában tartotta — sokan félreértették, arisztokratikus elhúzódásnak, gőgnek tekintették. Pragmatikus politikus volt, akinek a szeme előtt az utolsó pillanatig a jövő, a gazdaság felvirágoztatása állt. Halálával nagy veszteség érte hazánkat. GÉMESI GYÖRGY, Gödöllő polgármestere: — Az írott, s az elektronikus sajtó, a gyász első óráiban, szépen, s a valósághoz hűen megrajzolta az elhunyt miniszterelnök portréját, emberi, politikusi arcképét. Magam sem mondhatok mást, mint hogy egy fantasztikusan nagy formátumú magyar és európai politikus volt. Olyan ember, akinek tevékenységét, sokoldalú munkájának eredményét az egyszerű közember nehezen tudja megítélni, súlyához mérten értékelni. Ugyanakkor az látszik az első reagálásokból, hogy nagyon sokan szerették őt e hazában. Tragédia számunkra, mérhetetlenül nagy veszteség az országnak, hogy már nincs közöttünk. Ugyanakkor tudnunk kell, hogy éppen politikai nagyságának köszönhetően készen áll egy csapat, amelynek a vállára, véleményem szerint, nyugodt lélekkel rá lehet tenni a terhet, amely képes átvenni, folytatni a megkezdett munkát, s vállalkozik arra, hogy megbirkózzon az előtte álló feladatokkal. Keményen kell dolgozni, s nem szabad /hagyni, hogy az elmúlt három és fél év vitathatatlan eredményei elvesszenek. Hasonló erőt érzek a pártban, a Magyar Demokrata Fórumban is. A hét végén Lakiteleken megtartott választmányi ülés is ugyanazt, a most nélkülözhetetlen egységet sugározta, mely egyedüli záloga lehet az „antalli örökség” megvalósításának. ROSZÍK GÁBOR, ország- gyűlési képviselő (MDF): — Személyes példaképem volt. A magyar történelem kimagasló egyéniségének tartom, és nagy tisztelettel, szeretettel emlékezem rá. Az MDF elnökségének tagjaként, szinte minden héten lehetőségem volt találkozni vele. 1990 októberében végtelenül nagy megtiszteltetés ért: egy angliai kongresszusra kaptam meghívót melyre Antall József is hivatalos volt. A miniszterelnök úr meghívott, hogy — a kormányrepülőgépen — vele együtt utazzam. Ekkor mesélte el, hogyan sikerült a Varsói Szerződés megszüntetését, illetve Gorbacsov szovjet elnök erre vonatkozó beleegyezését elérni. Egy évvel ezelőtt pedig közvetlen felkérésére és bíztatására nyújtottam be pályázatomat, a Magyar Vöröskereszt főtitkári posztjára. Ez az erős bíztatás végtelenül jól esett, és nagy elismerést jelentett, hogy a miniszterelnök rám gondolt. KÖRÖSFŐI LÁSZLÓ, or szággyűlési képviselő: (MSZP) — Fölkészült, határozott politikus volt. Sajnálom, hogy a sors nem adta *meg neki azt, hogy ezt a választási ciklust végigvihesse. Megérdemelte volna. Személyében olyan politikus állt a kormány élén. aki erre alkalmas volt. Meghatározó szerepe volt a parlament,' a törvényhozás, a kormány, s az ország működő- képességének kialakításában, biztosításában. Tekintély övezte. Súlya volt annak, amit mondott, nagyra becsültem akaraterejét, azt, hogy tisztában volt azzal, mennyire súlyos a betegsége, mégsem keltette soha a fájdalmával küszködő ember benyomását. Azok közé tartozom, akik szerették volna — függetlenül a kormány tevékenységével kapcsolatos elégedetlenségtől —, ha a következő választásokig annak élén marad. Nem minden tulajdonsága volt számomra szimpatikus, de érdemei vitathatatlanok. SZŰCS ISTVÁN, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium helyettes államtitkára: — Ismeretségünk régi keletű: még 1988. június 5-én a Bajcsy-Zsi- linszky Vadásztársaságban ismerkedtünk meg. Nem sokkal később, szeptember 5-én Laki- teleken találkoztunk ismét, akkor lettünk mindketten a Magyar Demokrata Fórum tagjai. Később mindkettőnket ország- gyűlési képviselőnek választottak. Kapcsolatunk ezután is töretlen volt. Igaz beállítottságunkból fakadóan — ő humán érdeklődésű, én pedig technokrata — előfordult köztünk némi nézeteltérés, de ez nem volt maradandó. Nagy formátumú embernek tartottam, tiszteltem nagy tudását és emberi jó tulajdonságait. Nagyon sajnálom, hogy nem láthatja majd erőfeszítéseinek gyümölcsét, amely még csak ezután érik be. A jövőt tekintve abban reménykedem, hogy utóda hasonló politikai irányvonalat képvisel majd, és intézkedéseivel elősegíti a gazdaság mielőbbi fellendülését. HARMAT BÉLA, Érd város polgármestere: — Mint alapítótag ott voltam a Magyar Demokrata Fórum azon országos gyűlésén, amelyen először fejtette ki határozott, perspektívát felvázoló politikai nézeteit. Rövid idővel később a legendás „Selyemgombolyító- ban” is alkalmam volt őt hallani. Itt a nagy politikai vihart kiváltó MDF—SZDSZ „paktumról” tájékoztatta a megjelenteket. Ha ezekre az eseményekre, találkozásokra visszagondolok, úgy érzem, óriási megtiszteltetés volt, hogy személyesen is megismerhettem. Kormányfőként egy alkalommal, 1991. májusában járt Érden, mégpedig a Bukovinai Székely Találkozó díszvendégeként. Az esemény azon ritka alkalmak egyike volt, amikor szóban is elismerte meghatottságát, a keresztút megpróbáltatásaihoz hasonlítva a bukovinaiak Érdre jövetelét. Ez év augusztusában tragikus sorsú elődje. Teleki Pál miniszterelnök szobrának avatása kapcsán levélbeh köszöntötte Érd polgárait. Engedtessék meg nekem, hogy e levél egyik rá is vonatkoztatható mondatával búcsúzzak el tőle: „Tanuljuk meg Teleki Páltól a határozott nemzeti elkötelezettséget és ugyanakkor helyzetünk kegyetlenül racionális elemzését, hogy tisztán lássuk az utat, melyen haladnunk kell a nemzet felemelkedése felé!” LICHTENBERGER GYÖRGY, a Szent Rókus Kórház igazgató-főorvosa: — A legutóbbi napok orvosi jelentései után nem kellett orvosnak lenni ahhoz, hogy bárki sejthesse, már csak napok, órák választják el az országot halálhírének bejelentésétől. Annak, ellenére, hogy a halálhír senkit nem ért váratlanul, mégis úgy gondolom, a magyar állampolgárok többségén fájdal- , inas, torokszorító érzés lett úrrá. Azt hiszem, politikai hovatartozástól függetlenül is mindenki csodálta azt a nemes emberi feladatot, amit ő szerényen szolgálatnak, az ország szolgálatának nevezett. Betegen is európaiként jelent meg a nemzetközi fórumokon, ahol határozottságával és magabiztos fellépésével feledtetni tudta betegségét. Hiszem, hogy mindenkiből tiszteletet váltott ki a demokratikus elvek érvényesítése melletti határozott elkötelezettsége, az, hogy a világ vezető politikusai egyenrangú partnernek fogadták el, és ő egyenrangú partnerként, magabiztosan tárgyalt velük, továbbá az, hogy vezetése alatt megmaradt az ország stabilitása. Mély hatást gyakorolt rám az a küzdelem, amelyet a‘ napi felelősségteljes munkája mellett betegségével vívott. Engem nemcsak mint egyszerű állampolgárt. hanem mint orvost is rendkívül elszomorított, hogy az orvostudomány jelenlegi állása mellett még a legkiválóbb gyógyító elmék nemzetközi ösz- szefogása sem tartóztathatta fel a gyilkos kórt, annak ellenére sem, hogy a Magyar Köztársaság első demokratikusan megválasztott miniszterelnökét határtalan élniakarás, és tenniakarás jellemezte. TÓTH ISTVÁN, Túra polgármestere: — Nehéz szavakkal kifejeznem mindazt a csodálatot és tiszteletet, amit Antall József mint ember és államférfi iránt éreztem. Határozottan állítom: nagy ember távozott az élők sorából. Egész élete, pályája példamutatás mindannyiunknak. Több ilyen emberre lenne szüksége hazánknak. Mint ember, tudós és államférfi mindig az ország, a nemzet ügyét tartotta a legfontosabbnak, a köz érdekében cselekedett, háttérbe szorítva minden személyes problémát. Ha példájának követői lesznek, akik ilyen akaraterőt, mentalitást magukénak tudhatnák, és nem csak hirdetik, hanem tettekkel bizonyítják, nem vész el az ország. Gondolom, mindezt sok ember nevében mondhatom. Antall József Katona Tamás, Roszík Gábor és Gémesi György társaságában Gödöllőn (Folytatás a 6. oldalon)
