Pest Megyei Hírlap, 1993. december (37. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-14 / 291. szám

I PEST MEGYEI HÍRLAP MAGYARORSZÁG 1993. DECEMBER 14., KEDD 5 Közéleti személyiségeink emlékezései A halál mindig megrázó, kivált, ha olyan valaki távozik közü­lünk, akinek a cselekedeteitől, döntéseitől a magunk sorsa is füg­gött. Antall József tragikus távozása az egész magyar társadal­mat megrázta, függetlenül a politikai hovátartozástól. Ki milyen­nek látta az embert, miként értékeli az államférfit? Erről kérdez­tünk több. a megyéhez kötődő közéleti és politikai személyiséget. INCZÉDY JÁNOS, Pest Me­gye Közgyűlésének elnöke: — Személyesen nem találkoztam vele. Azonban több olyan ren­dezvényen is részt vehettem, amelyen 6 is jelen volt. Csen­des. megfontolt magatartása határozottságot, erőt sugár­zott. Legnagyobb érdemének azt tartom, hogy három és fél esztendeig, az átalakuló Euró­pa ezen felében stabilitást tu­dott adni Magyarországnak. Erénye volt az is, hogy felül tu­dott emelkedni a napi politikai csatározásokon. Ezt minden­képpen el kell ismerni róla. Nem volt tökéletes — de va­jon kiről mondható ez el? Vol­tak hibái — pontosabban ami­ket én annak tartok —, de csak elismeréssel tudok szólni személyéről, munkásságáról. S arról is, ami számomra külö­nösképpen csodálatosnak tűnt, hogy köztudott betegsége elle­nére valami fantasztikus erő­vel küzdött, dolgozott, yagy ahogy ő maga megfogalmazta. szolgálta az országot, az alaku­ló demokráciát. Nagy űrt ha­gyott maga után. KATONA TAMÁS minisz­terelnökségi államtitkár: — Is­meretségünk 1950 szeptembe­réhez kötődik, akkor kezdtük meg ugyanis mindketten egye­temi tanulmányainkat. Meg­győződésem, hogy ő már ak­kor is a mostani szerepkörére készült — sztoikus nyugalom­mal. Ezért is lett történész. Szükségét érezte, hogy mind­azt megtanulja, amire a későb­biekben támaszkodni tud. Tá­vol állt tőle a karrierizmus, ezért is szigetelődött el az el­múlt rendszer politikai életé­től. Humor, irónia, önirónia jel­lemezte. Szemérmességét — a magánjellegű érzéseit magá­ban tartotta — sokan félreértet­ték, arisztokratikus elhúzódás­nak, gőgnek tekintették. Prag­matikus politikus volt, akinek a szeme előtt az utolsó pillana­tig a jövő, a gazdaság felvirá­goztatása állt. Halálával nagy veszteség érte hazánkat. GÉMESI GYÖRGY, Gö­döllő polgármestere: — Az írott, s az elektronikus sajtó, a gyász első óráiban, szépen, s a valósághoz hűen megrajzolta az elhunyt miniszterelnök port­réját, emberi, politikusi arcké­pét. Magam sem mondhatok mást, mint hogy egy fantaszti­kusan nagy formátumú ma­gyar és európai politikus volt. Olyan ember, akinek tevékeny­ségét, sokoldalú munkájának eredményét az egyszerű köz­ember nehezen tudja megítél­ni, súlyához mérten értékelni. Ugyanakkor az látszik az első reagálásokból, hogy nagyon sokan szerették őt e hazában. Tragédia számunkra, mérhetet­lenül nagy veszteség az ország­nak, hogy már nincs közöt­tünk. Ugyanakkor tudnunk kell, hogy éppen politikai nagyságának köszönhetően ké­szen áll egy csapat, amelynek a vállára, véleményem szerint, nyugodt lélekkel rá lehet tenni a terhet, amely képes átvenni, folytatni a megkezdett mun­kát, s vállalkozik arra, hogy megbirkózzon az előtte álló feladatokkal. Keményen kell dolgozni, s nem szabad /hagy­ni, hogy az elmúlt három és fél év vitathatatlan eredmé­nyei elvesszenek. Hasonló erőt érzek a pártban, a Magyar Demokrata Fórumban is. A hét végén Lakiteleken megtar­tott választmányi ülés is ugyanazt, a most nélkülözhe­tetlen egységet sugározta, mely egyedüli záloga lehet az „antalli örökség” megvalósítá­sának. ROSZÍK GÁBOR, ország- gyűlési képviselő (MDF): — Személyes példaképem volt. A magyar történelem kimagas­ló egyéniségének tartom, és nagy tisztelettel, szeretettel emlékezem rá. Az MDF elnök­ségének tagjaként, szinte min­den héten lehetőségem volt ta­lálkozni vele. 1990 októberé­ben végtelenül nagy megtisz­teltetés ért: egy angliai kong­resszusra kaptam meghívót melyre Antall József is hivata­los volt. A miniszterelnök úr meghívott, hogy — a kormány­repülőgépen — vele együtt utazzam. Ekkor mesélte el, ho­gyan sikerült a Varsói Szerző­dés megszüntetését, illetve Gorbacsov szovjet elnök erre vonatkozó beleegyezését elér­ni. Egy évvel ezelőtt pedig közvetlen felkérésére és bízta­tására nyújtottam be pályázato­mat, a Magyar Vöröskereszt főtitkári posztjára. Ez az erős bíztatás végtelenül jól esett, és nagy elismerést jelentett, hogy a miniszterelnök rám gon­dolt. KÖRÖSFŐI LÁSZLÓ, or szággyűlési képviselő: (MSZP) — Fölkészült, határo­zott politikus volt. Sajnálom, hogy a sors nem adta *meg neki azt, hogy ezt a választási ciklust végigvihesse. Megérde­melte volna. Személyében olyan politikus állt a kormány élén. aki erre alkalmas volt. Meghatározó szerepe volt a parlament,' a törvényhozás, a kormány, s az ország működő- képességének kialakításában, biztosításában. Tekintély övez­te. Súlya volt annak, amit mon­dott, nagyra becsültem akarate­rejét, azt, hogy tisztában volt azzal, mennyire súlyos a beteg­sége, mégsem keltette soha a fájdalmával küszködő ember benyomását. Azok közé tarto­zom, akik szerették volna — függetlenül a kormány tevé­kenységével kapcsolatos elége­detlenségtől —, ha a követke­ző választásokig annak élén marad. Nem minden tulajdon­sága volt számomra szimpati­kus, de érdemei vitathatatla­nok. SZŰCS ISTVÁN, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium helyettes államtitkára: — Isme­retségünk régi keletű: még 1988. június 5-én a Bajcsy-Zsi- linszky Vadásztársaságban is­merkedtünk meg. Nem sokkal később, szeptember 5-én Laki- teleken találkoztunk ismét, ak­kor lettünk mindketten a Ma­gyar Demokrata Fórum tagjai. Később mindkettőnket ország- gyűlési képviselőnek választot­tak. Kapcsolatunk ezután is tö­retlen volt. Igaz beállítottsá­gunkból fakadóan — ő humán érdeklődésű, én pedig technok­rata — előfordult köztünk némi nézeteltérés, de ez nem volt maradandó. Nagy formá­tumú embernek tartottam, tisz­teltem nagy tudását és emberi jó tulajdonságait. Nagyon saj­nálom, hogy nem láthatja majd erőfeszítéseinek gyümöl­csét, amely még csak ezután érik be. A jövőt tekintve ab­ban reménykedem, hogy utó­da hasonló politikai irányvona­lat képvisel majd, és intézkedé­seivel elősegíti a gazdaság mi­előbbi fellendülését. HARMAT BÉLA, Érd város polgármestere: — Mint alapí­tótag ott voltam a Magyar De­mokrata Fórum azon országos gyűlésén, amelyen először fej­tette ki határozott, perspektí­vát felvázoló politikai nézete­it. Rövid idővel később a le­gendás „Selyemgombolyító- ban” is alkalmam volt őt halla­ni. Itt a nagy politikai vihart ki­váltó MDF—SZDSZ „paktum­ról” tájékoztatta a megjelente­ket. Ha ezekre az események­re, találkozásokra visszagondo­lok, úgy érzem, óriási megtisz­teltetés volt, hogy személye­sen is megismerhettem. Kormányfőként egy alka­lommal, 1991. májusában járt Érden, mégpedig a Bukovinai Székely Találkozó díszvendé­geként. Az esemény azon ritka alkalmak egyike volt, amikor szóban is elismerte meghatott­ságát, a keresztút megpróbálta­tásaihoz hasonlítva a bukovina­iak Érdre jövetelét. Ez év augusztusában tragi­kus sorsú elődje. Teleki Pál miniszterelnök szobrának ava­tása kapcsán levélbeh köszön­tötte Érd polgárait. Engedtes­sék meg nekem, hogy e levél egyik rá is vonatkoztatható mondatával búcsúzzak el tőle: „Tanuljuk meg Teleki Páltól a határozott nemzeti elkötelezett­séget és ugyanakkor helyze­tünk kegyetlenül racionális elemzését, hogy tisztán lássuk az utat, melyen haladnunk kell a nemzet felemelkedése felé!” LICHTENBERGER GYÖRGY, a Szent Rókus Kórház igazga­tó-főorvosa: — A legutóbbi na­pok orvosi jelentései után nem kellett orvosnak lenni ahhoz, hogy bárki sejthesse, már csak napok, órák választják el az or­szágot halálhírének bejelentésé­től. Annak, ellenére, hogy a ha­lálhír senkit nem ért váratlanul, mégis úgy gondolom, a magyar állampolgárok többségén fájdal- , inas, torokszorító érzés lett úr­rá. Azt hiszem, politikai hova­tartozástól függetlenül is min­denki csodálta azt a nemes em­beri feladatot, amit ő szerényen szolgálatnak, az ország szolgála­tának nevezett. Betegen is euró­paiként jelent meg a nemzetkö­zi fórumokon, ahol határozottsá­gával és magabiztos fellépésé­vel feledtetni tudta betegségét. Hiszem, hogy mindenkiből tisz­teletet váltott ki a demokratikus elvek érvényesítése melletti ha­tározott elkötelezettsége, az, hogy a világ vezető politikusai egyenrangú partnernek fogad­ták el, és ő egyenrangú partner­ként, magabiztosan tárgyalt ve­lük, továbbá az, hogy vezetése alatt megmaradt az ország stabi­litása. Mély hatást gyakorolt rám az a küzdelem, amelyet a‘ napi felelősségteljes munkája mellett betegségével vívott. En­gem nemcsak mint egyszerű ál­lampolgárt. hanem mint orvost is rendkívül elszomorított, hogy az orvostudomány jelenlegi állá­sa mellett még a legkiválóbb gyógyító elmék nemzetközi ösz- szefogása sem tartóztathatta fel a gyilkos kórt, annak ellenére sem, hogy a Magyar Köztársa­ság első demokratikusan megvá­lasztott miniszterelnökét határta­lan élniakarás, és tenniakarás jellemezte. TÓTH ISTVÁN, Túra pol­gármestere: — Nehéz szavak­kal kifejeznem mindazt a csodá­latot és tiszteletet, amit Antall József mint ember és államférfi iránt éreztem. Határozottan állí­tom: nagy ember távozott az élők sorából. Egész élete, pályá­ja példamutatás mindannyiunk­nak. Több ilyen emberre lenne szüksége hazánknak. Mint em­ber, tudós és államférfi mindig az ország, a nemzet ügyét tartot­ta a legfontosabbnak, a köz ér­dekében cselekedett, háttérbe szorítva minden személyes problémát. Ha példájának köve­tői lesznek, akik ilyen akarate­rőt, mentalitást magukénak tud­hatnák, és nem csak hirdetik, ha­nem tettekkel bizonyítják, nem vész el az ország. Gondolom, mindezt sok ember nevében mondhatom. Antall József Katona Tamás, Roszík Gábor és Gémesi György társaságában Gödöllőn (Folytatás a 6. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom