Pest Megyei Hírlap, 1993. december (37. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-13 / 290. szám

14 PEST MEGYEI HÍRLAP SPORT 1993. DECEMBER 13., HÉTFŐ A német sikerek alapja a küzdóíképesség Fedett pályás meccsek a labdarúgó VB-n Felmentő védobeszédek A függöny már egy hete legördült Oslóban, ahol az 1993. évi A-csoportos női kézilabda-világbajnokság döntőjét bonyolítot­ták le. Ez az esemény is azok közé tartozott, amely még nagyon sokáig kínálja a témát, szakembereknek és szurkolóknak, sport­barátoknak egyaránt. Maradjunk mindjárt a végső győztes németeknél. Annál a vá­logatottnál, amelynek tagjai ugyanazt a stílust képviselték, mint honfitársaik: a férfi labdarúgók vagy éppen a kosárlabdázók. So­sem ők játsszák a legszemrevalóbb kézilabdát, focit, vagy éppen kosárlabdát, de egyvalamiben toronymagasan a mindenkori el­lenfelek előtt járnak: fegyelmezettségben, küzdőképességben egyszerűen nehéz náluk jobbat elképzelni. Hacsak azt néztük volna — s maradjunk most már kizárólag a női kézilabdánál —, hogy kik csinálták a legszebb dolgokat, hát még véletlenül sem a németek vihették volna el a pálmát. Több csapat is elé- bük kerülhetett volna a végső elszámolásnál. Hogy mást ne mondjak, például döntőbeli ellenfelük, a hatalmas meglepetésre finalista Dánia lányai is sokkal jobb képzettségű, több virtuozi­tással rendelkező játékosok tudtak a küzdőtérre felküldeni. A döntőben hibát hibára halmozó Anja Anderson például egészen biztosan sokkal többet tud a kézilabdázás tudományából, mint az olykor kimondottan törődöttnek tűnt, ám újra és ismét nekife­szülő, rendkívül fontos gólokra képes Urbanke. Mégis a néme­tek nyertek, s nem is utolsósorban Anja Andersson lezsersége, egyénieskedése miatt. A másik oldalon azzal a játékkal nem ma­radhatott volna pályán, a minden híreszteléssel szemben a mie­inknél sokkal amatőrebb dánok viszont ezt a luxust is vállalták és — vesztettek... A kivételes küzdeni tudás tehát megint diadalt hozott, s me­gint csak a németeknek. Elsősorban ezt kellene adaptálniuk a mögöttük végzetteknek, s így a magyar hölgyeknek is. Persze máris hallom a támaskodók válaszát, miszerint a magyaros vir­tus, a másfajta vérmérséklet nem teszi lehetővé azt a fajta meg­szállottságot, az első perctől az utolsóig való hajtást, ami a né­meteknek a kisujjuk hegyében van. Ezt természetesen nem le­het, és nem is szabad elfogadni, mert az önfegyelemmel és kel­lő akaraterővel rendelkező hölgyeknél a tól-ig határok meglehe­tősen tágak, s jórészt kemény elhatározás dolga, miként is ala­kulnak a dolgok. A német válogatott például egyszerűen képte­len lenne 14 góllal kikapni bármely ország legjobbjaitól, míg a magyaroknak könnyen sikerült ez a kétes értékű virtus, éppen a dánok ellenében. Utána pedig azonnal megvolt a magyarázat: a dánok száz napon át készültek, míg a mieink mindössze kilenc napon át gyakorolhattak a VB előtt. Az ilyen, kibúvót adó, felmentő magyarázkodások pedig semmire sem jók. Elkendőzik a lényeget, álproblémákat helyez­nek előtérbe, s ezzel a holnapi könnyelműségüket is elősegítik. Amíg ismét megszületik egy védőbeszéddel egyenértékű, fel­mentő magyarázat... Jocha Károly Havelange lelkesedik A jövő nyári, az Egyesült Államokban megrendezendő lab­darúgó világbajnokságra gőzerővel folyik a felkészülés, a há­zigazdák már évek óta folyamatosan készülődnek. Nem az amerikai válogatott­ról van szó...! A stadionokat a Nemzetközi Labdarúgó Szö­vetség (FIFA) szakemberei vá­lasztották ki, amelyek zömét alaposan át kellett alakítani. A VB-színhelyekül szolgáló léte­sítmények ugyanis az ameri­kai futball mérkőzéseinek le­bonyolítására készültek. Egy kisebb szenzációra van kilá­tás. A világbajnokság történe­tében először rendeznek majd labdarúgó mérkőzést fedett pá­lyán. A FIFÁ-t először meg­hökkentette az amerikai ötlet, de most már Joao Havalenge brazil FIFA-elnök is lelkese­dik. A Silverdome nevű. 76 000 néző befogadására alkalmas fedett pálya idén a US Cup ’93 nevű tornának adott ott­hont a Michigan állambeli Pontiac városában. A jövő évi döntőre — a FIFA-előírá- soknak megfelelően — gyep­szőnyeggel cserélik fel a pá­lya mostani műanyagborítá­sát. A New York Giants ame- rikaifutball klub arénájának le­látóiról is nagy összecsapáso­kat láthat majd a közönség. Itt mindössze a borítást kell ki­cserélniük a rendezőknek. A egyik legnagyobb átalakítá­son átesett helyszín a pasade- nai Rose Bowl-stadion. Össze­sen 11,5 millió dollárt kellett arra költeni, hogy a leendő 100 000 szurkolót biztonság­gal el lehessen helyezni a lelá­tókon. Ugyancsak jelentős ösz- szeget emésztett fel a dallasi Cotton BovW-standion felújítá­sa. Mintegy 14 millió dollár­ral lett szegényebb Dallas. A Cotton Bpwl-t lifttel is ellát­ták! A San Francisco-i Stan- ford-stadion kevesebb átalakí­tást igényelt. A Soldier Field a „drá­gább” helyek közé tartozik, itt új lelátókat és új gyepet he­lyeztek el 14,1 millió dollárt áldozva. A washingtoni Ro­bert F. Kennedy-stadionra kel­lett a legkevesebbet költeni. A braziloké a Világ Kupa A japán fővárosban vasárnap került sor a labdarúgó Világ Kupa (Interkontinentális Ku­pa) döntőre a címvédő brazil Sao Paulo és az olasz AC Mi­lan között. A brazilok l:0-ás félidő után 3:2 arányban győztek, s megvédték a ku­pát. Gólszerzők: Palhinha, Toninho Cerezo, Muller, illet­ve Massaro, Papin. UTE-Halls Péntek estétől az újpesti ho­kisok új neve: UTE-Halls. A Halls gyógycukorka a saját kategóriájában a legkereset­tebb a világon. Szeptember­től van jelen a magyar7 piacon és jelenleg 120 or­szágban rendelkezik képvise­lettel, ez az első hazai sport­kapcsolata, bár a cég az Egyesült Államokban az NBA egyik főszponzorai közé tartozik. Darabonként szedte össze a Suzukiját Veresegyházról a Hungaroringre Már a megjelenése is feltűnő volt. Az apró termetű, és leg­alábbis pillesúlyú, könnyű- csontú motorversenyzők kö­zött egy kisportolt termetű, mázsán túli óriás. Kérdezget­ték is egymástól mind a né­zők, mind a kollégák: ki le­het az a „mamut” a forgatag­ban? Természetesen a Hunga- roringről, a gyorsasági moto­rosok magyar bajnoki futamá­ról tudósító újságírók is „rá­haraptak” a témára, s ha a versenyen elért eredményei alapján nem is, de sportmúlt­ja okán mindenki megjegyez­te Húszai László nevét. A veresegyházi fiatalem­ber ugyanis több, mozgáskul­túrájában egymástól teljesség­gel különböző sportágban ki­próbálta magát: tollaslabdá­zóként úttörő olimpiai bajnok volt, kézilabdázott a veresegy­házi együttesben, majd bok­szolt a Vasasban. Az igazán jegyzett eredményeket mint kick-box karate versenyző érte el, a 84 kilogrammos súlycsoportban magyar baj­nok, válogatott kerettag lett. Idén azonban új szerelem ke­rítette hatalmába: motorozni kezdett, amatőr licence-szel a magyar bajnokság utolsó há­rom futamán indult a Hunga- roringen. Élete első edzéskö­rét a mogyoródi ringen ugyan nyolc és fél percig fu­totta, viszonyításképp, Har­mati Árpád a pályacsúcsot 1.40 perc alatti idővel tartja. De az igazsághoz hozzátarto­zik, hogy Húszainak nem volt módja gyári versenygé­pet vásárolni, így épített ma­gának egyet. A saját kezűleg összeszerelt 750 köbcentis Su­zuki GSX-R alaktrészeit in- nen-onnan vásárolgatta, egy hétköznapi szériamotorból ké­szítve különösebb tuningolás nélküli versenymotort. Az edzéseken még farmerben mo­torozott, mivel ekkora méretű bőr „versenyoverallt" nem le­hetett kapni Magyarorszá­gon, egy amerikai barátja se- gítégével sikerült csak a baj­noki futam idejére szereznie. A Hungaroringen, a profi versenyzők között aztán nem csupán kimagasló termetével keltett feltűnést, hanem Suzu- kijával is, Lantos Antalnak köszönhetően — aki az idom­fényezést az amerikai gyorsa­sági autós sorozatban, az In- dyCarban rajtoló csillogó-vil- logó autócsodák fényezésére használt PPG-festékkel végez­te — ugyanis az egész me­zőny egyik legszebb motorjá­val gördült a rajtrácsra. (Lan­tos Antal volt egyébként az egyetlen szponzora, mivel in­gyen fújta le a motort, pedig az sem olcsó mulatság.) — Nem is nagyon lehetett más célom, mint hogy végig­menjek a versenyen, előkelő helyezésről nem álmodoztam -— mesélte Húszai László. — Az sem volt biztos, hogy a motor egyáltalán kibírja-e a kétnapos verseny viszontagsá­gait, s mivel ilyen sok kört még életemben nem tejesítet­tem a ringen, az is kérdéses volt, én mennyire bírom kon­dícióval, fizikummal. Ráadá­sul, derült égből villámcsa­pásként, a futam előtt tíz perc­cel az eső is eleredt, nekem pedig nem volt vizes pályára alkalmas gumim, így ott kel­lett sebtében összekoldulnom a versenyzőtársaktól a „kerék- revalót”. Szerencsére, a zuhé miatt nem engedték az illeté­kesek a kiírt időpontban elraj­tolni a futamot, s mivel ne­kem a barátok, versenyzőtár­sak is segítettek lecserélni a gumikat, az utolsó másod­percben még sikerült a rajt- rácsra gurulnom. A 28 induló közül többen elestek, kicsúsz­tak, olyan profik is, mint Lo- vasi vagy Szabó is erre a sors­ra jutottak, de én csak arra vi­gyáztam, hogy pályán marad­jak. Végül is a 16 kör alatt zu­hogó esőben motorozva, a 12. helyen értem célba. Még a győztes Harmati Árpád is gratulált, mert abszolút újonc­tól ilyen teljesítményt senki sem várt. A további két ma­gyar bajnoki futamon egy­aránt 18. lettem, de kondíci­óm alapján ezzel is elégedett lehettem. Húszai igyekezetét, meg­szállottságát egyértelműen tisztelik a kollégák, s testi adottságainak „hátránya” elle­nére, meglepetés szerzésére is képesnek tátják. A veres- egyházi sportember tervei is ennek megfelelően alakul­nak: mivel jövőre már profi licencet kap, az öt magyar bajnoki gyorsasági futam mellett, Pro-Superbike verse­nyen is szeretne indulni a Hungaroringen. A Tropical For Man férfi divatárú cég is fantáziát lát benne, mivel Hú­szai önálló csapatot szeretne alapítani, a team ruháit a cég készítené. Talán addigra jut szállítójárműre, szerelőre és erősebb motorra is. Példája pedig minden motorsportba vágyó fiatalembernek erőt ad­hat, hogy nagyobb pénzbefek­tetés híján is érdemes bele­vágni a versenyzésbe, mert bizonyos szintig a megszál­lottság is elég. N. A. Jól sikerült a magyarok szálláscsinálása Lillehammer készen áll Magyar delegáció járt a februári téli olimpia helyszínén, Lilleham- merben. A Magyar Olimpiai Bi­zottság képviselői norvégiai útju­kon „ötkarikás szemmel” tájéko­zódtak a létesítményhelyzetről, a szálláslehetőségekről és az ellá­tásról. A tapasztalatokat dr. Tö­rök Ottó, a MOB irodavezetője vonta meg. — Az összbenyomás rendkí­vül kedvező, valóban nem túl­zás, hogy akár holnap kezdődhet­nének a játékok. A létesítmé­nyek elkészültek, a körülmények jók, a helyiek hihetetlenül lelke­sek, s mindez magas fokú, kifeje­zetten üzleti alapokon nyugvó szervezettséggel párosul. Min­den területnek megvan a maga gazdája, a felelős cége, a Norvég Olimpiai Bizottság mindössze ta­nácsadói szerepkört tölt be. Érdekes lehet, hogy milyen időjárás fogadta önöket, hiszen az „égiek” a téli sportágaknál fontos szerepet játszanak? — Nem éppen „farkasordító” a hideg, de ködös, barátságtalan volt mindvégig az idő. Hó van bőven. A helyiek állítják, febru­árban verőfényes napsütés, mí­nusz öt fokos átlaghőmérséklet lesz, A nap is korábban kel majd. Alaposan elcsodálkoz­tunk, hogy csak fél tizenegy táj­ban világosodott, négy órakor vi­szont teljesen besötétedett. Meg­nyugtattak minket, hogy a né­hány versenyszámban kitűzött 9 órás kezdésnek semmi akadálya nem lesz. — Milyen eredménnyel járt a tervezett „szálláscsinálás"? — Mintha mi osztottuk volna el a szobákat, ennél jobbat nem kaphattunk volna! A legtöbb versenyhelyszínhez nagyon kö­zel eső lillehammeri olimpiai fa­luban bőséggel állnak a rendel­kezésünkre egy-, illetve két­ágyas szobák — itt 24 helyünk van —, míg a legtávolabbi vá­rosban, Hamarban 9 korcsolyá­zónk fér el. A külső, egyéb szál­láshelyek elosztása még későb­bi: feladat lesz. Az olimpiai falu­val kapcsolatban az a nagy sze­rencsénk, hogy a népesebb kül­döttségek külön bungalókban, szeparáltan laknak majd, vi­szont ezeket a központtól távo­labb állították fel. A magyar ver­senyzők színvonalas elhelyezé­se akkor sem okozna gondot, ha tömegesen teljesítenék még ez­után az olimpiai kvalifikációt. Ezen nem múlik... Hárman a legjobb magyar kardforgatók közül Az első» helyre is esélyesek A szavazás határideje már lejárt, rövidesen pedig a vég­eredmény is köztudottá válik: kiket láttak a magyar spor­tújságírók az 1993-as esztendő legjobjainak? Az első hely­re pályázók között mindenképpen ott vannak világbajnok kardvívóink: balról Szabó Bence, dr. Abay Péter és Köves Csaba Jocha Károly felvétele A gólzsák sérülést mímel Ideges argentinok Alfio Basile, az argentin labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya okkal berzenkedik: a jövő évi VB-döntő előtt több rangos előkészületi, mérkőzésen szeretné kipróbálni együttesét. Ámde az Európában játszó csillagokat (szá­mos ilyen egyéniség van!) az öreg kontinens klubcsapata­inak vezetői nem adják ki... Basile, hazája futballszövetségét (AFA) kérte fel, jár­jon közbe az ügyben. így is történt. Az AFA hivatalosan követelte a Nemzetközi Labdarúgó Szövetségtől (FIFA), kényszerítsék rá az európaiakat, hogy a kért időben, a szerződésben rögzítetteknek megfelelően adják ki a dél­amerikai ország válogatottjának a légiósokat. A FIFA egyelőre nem válaszolt. Márpedig december 15-én játszani kell, mégpedig nem kisebb riválissal szemben, mint Németország! Az Egyesült Államokban, Miami-ben sorra kerülő előkészü­leti, barátságos 90 perc az 1990-es olaszországi VB-dön­tő „visszavágója”. Akkor, 1990 nyarán a németek Breh- me 11-es góljával l:0-ra nyertek, és elvitték a világbajno­ki aranyérmet. Különösen Gabriel Batistuta sorsa érdekli Basilét. Az olasz második ligában szereplő Fiorentína csapatában re­mek gólokat szerző dél-amerikai támadó csillag sérülés­re panaszkodik. Olasz lapok már „suttogják”, hogy a Fio­rentína nem kívánja kiadni a németek ellen Batistutát, így a gólzsák inkább sérülést mímel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom