Pest Megyei Hírlap, 1993. december (37. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-02 / 281. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. DECEMBER 2.. CSÜTÖRTÖK Pozsonyi szirénhangok Félnek a kitelepítéstől? Több szlovák napilap, így a pozsonyi Republika is, tegnapi számában arról ír a TA SR hírügynökség jelentésére hivatkozva, hogy a magyarországi szlovákok a kitelepítéstől tartanak. A tudósítás annak kapcsán veti fel a magyarországi szlovákok soraiban „új jelenségként felmerült,, aggodalmat, hogy Ivan Gasparovic, a szlovák parlament elnöke kedden fogadta a Magyarországi Szlovákok Szövetségének Mata Michal ügyvezető elnök vezette küldöttségét, akik a magyarországi kisebbségek jogairól és a szlovák szövetség tevékenységéről tájékoztatták a pozsonyi politikust. Gasparovicot arra kérték: segítse megteremteni a szlovák tévéműsorok magyar- országi vételi lehetőségének feltételeit. A szlovák parlament elnökétől sokoldalú segítségre kaptak ígéretet, ám Gasparovic hangsúlyozta, hogy — elegendő anyagiak híján — csak jelentős mértékben korlátozott segítségre számítsanak. — A találkozót követően a szövetség képviselői újságíróknak elmondták: Magyar- országon az utóbbi időben erősödik a nacionalista nyomás. Új jelenségként ütötte fel a fejét a kitelepítéstől való félelem. Erre állítólag azért kerülne sor, hogy Szlovákiából a „nemzetiségük miatt elnyomott magyarok” visz- szatérhessenek régi hazájukba" — írja a Republika. * Mato Michal, azaz Matta Mihály a hírrel kapcsolatban közölte: az említett sajtótájékoztatón szó sem esett a nacionalista nyomás erősödéséről, és arról, hogy a szlovákok a kitelepítéstől tartanak. Mint mondta: véleménye szerint a pozsonyi lap szándékosan ferdítette el szavaikat. A sajtótájékoztatón ugyanis — egy kérdésre válaszolva — csupán annyi hangzott el, hogy a szlovákság asszimilációjához jelentősen hozzájárult az 1946—47-ben lezajlott lakosságcsere. Finnek és az EK-tagság A finnek többsége a legfrissebb felmérés alapján ellenzi, hogy országuk csatlakozzon az EK-hoz. Amióta a Helsinki jelezte belépési szándékát, most történt meg először, hogy a finnek többsége a tagság ellen nyilvándított véleményt. A Helsingin Sanomat című finn lap által végzett felmérés szerint a megkérdezettek 41 százaléka ellenzi a tagságot, és csupán 36 százaléka híve annak. A fennmaradó 23 százalék bizonytalan a válaszadásban. A multinacionális pénzcsoportok pénzelte nemzetközi liberális sajtó, egy Budapest—New York-i, titkosított együttműködés keretében, hol kórusban, hol különböző pontokon felcsendülő szólókban, a demokratikusan megválasztott magyar parlamenti többségről és a kormányról, mint jobboldaliról nyilatkozik. Ez a jelző az évek során igen apró lépésekben egyre pejoratívabb értelmet kapott, olyany- nyira, hogy 1993 novemberében a magyar kormány „job- boldalisága” már súlyosabb vádat tartalmaz, mint azok a jelzők, melyekkel a különböző délszláv kormányokat szokták illetni. A torinói La Stampában megjelent, miszerint a magyar jobboldali kormány „átvette a hatalmat” — a saját hazájában. Megjelent továbbá az a jóslat, hogy 1994-ben a közeledő választás éppen úgy el fogja söpörni a magyar kormánykoalíciót, mint az itáliai helyhatósági választások elsöpörték volt a kereszténydemokráciát. Ez a diadalkiáltás az olasz kereszténydemokrácia megsemmisülése fölött olyan körülmények között hangzik el, amikor az „elsöprés” az újfasiszták és a szélsőbal (az utódkommunisták) javára történt. Ha ezt elemezzük, arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a Stampa-cikkben megnyilvánuló politikai tartalom jobboldaliságon a kereszténységet érti, hiszen a köztudottan szélsőjobboldali újfasizmusnak gratulálni kell, amiért sikerült győzelmet aratnia a jobboldali kereszténydemokraták fölött. Az „éppen úgy” kifejezés ugyanis egy kategóriába sorolja a magyar kormánykoalíciót és az olasz kereszténydemokráciát. Ebben a kérdésben nem történt alapos és kifogástalan egyeztetés a magát liberálisként kódoló, rejtőzködő nemzetközi politikai szervezetben, hiszen a La Stampa-akció előtt a szervezetnek igen fontos magyarországi bázisa, a . köztársasági elnök „nemes konzervativizmus”-nak nevezte azt az eszmerendszert, amely a La Stampa-cikk szerint sommásan elítélendő jobboldaliság és amely megérdemli, hogy újfasiszták elsöpörjék. A La Stampa-cikk után fölcsendülő másik tenor-szó'ót a magyarországi sajtóban nem kolportálták; ez a jeruzsálemi rádióé volt, amely a magyar A , Hazánk az EBBE őszi vendéglátója Magyarország aggodalmai Bíztatónak nevezte az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet római külügyminiszteri tanácsülésének eredményeit Jeszenszky Géza, aki a találkozó véfe felé értékelte a két nap munkáját magyar újságírók előtt. A külügyminiszter magyar szempontból a legfontosabb döntésnek azt nevezte, amely- lyel a tanácsülés Magyarországot bízta meg az EBEÉ elnöki teendőinek ellátásával az 1994 őszére tervezett felülvizsgálati konferencia után, illetve az ezt követő, várhatóan december 8—9-én megtartandó csúcsértekezlettel kezdődően. A délszláv válság megoldásának előmozdítására az Európai Unió által a közelmúltban Kémkedő' amerikaiak Phenjan tegnap azzal vádolta meg az Egyesült Államokat, hogy egyre gyakrabban hajt végre kémrepüléseket az ázsiai ország felett, s ezzel bizonyítja, hogy háborút készül indítani Észak-Korea ellen. A KCNA hírügynökség szerint novemberben az amerikai U—2 típusú kémrepülőgépek harmincszor sértették meg Észak-Korea légterét. Ez, s a többi, más típúsú kémrepülőgép bevetése azt mutatja, hogy Washington háborúra készül Észak-Korea ellen — állítja a KCNA. tett kezdeményezés felkarolásával az EBEÉ megnyithatná az utat a tartós béke előtt és — ami nagyon fontos a Kinkel— Juppé- tervben — az előtt, hogy a kisebbségi jogok biztosításával csökkenjenek a potenciális feszültségek Szerbia területén is — jelentette ki a magyar külügyminiszter. Jeszenszky az értekezletet kihasználva több — formális és nem formális — kétoldalú találkozót tartott, köztük Teodor Melescanu román külügyminiszterrel, aki igyekezett megnyugtatni a magyar külügyminisztert, hogy a román parlamentben kedden elhangzott megnyilvánulással — a Dnyesztertől a Tiszáig terjedő Nagy-Románia éltetésével Rómában tegnap folytatta munkáját az Európai Biztonsági és Együttműködési Érte- tekezlet külügyminiszteri tanácsülése. Az 52 tagország képviselői igyekeztek végső formába önteni a zárónyilatkozatot, amely a svájci diplomácia vezetője szerint valószínűlég csak nagy vonalakban foglal majd állást a békefenntartó erők alkalmazásáról Európa országaiban. Az AFP idézte Flavio Cotti svájci külügyminisztert, aki —, amely Jeszenszky szerint „esetleg alkalmas arra, hogy Magyarországon aggodalmat keltsen”, a román kormány nem azonosul. Melescanu azt mondta, hogy csupán költői képről van szó, amelyet Emi- nescu verséből idéztek, s amely semmiképpen nem irányul Magyarország ellen. A Tisza alatt a Tisza felső folyását értik (Máramarossziget- nél Romániát is érinti a Tisza), s nincs szó a Tiszántúlra vagy a jugoszláviai Bánátra vonatkozó igényről. A román külügyminiszter hangsúlyozta, hogy Bukarest semmilyen formában sem tartja napirendben bármilyen Nagy- Románia-elképzelés megvalósítását. szerint ebben a kérdésben nincs teljes egyetértés a résztvevők között, ezért egy általános megfogalmazású elvi nyilatkozat elfogadása várható a tanácsülésen. A diplomata szerint ez néhány ország, elsősorban több szovjet utódköztársaság magatartásával magyarázható. Ezen országok nem valamilyen elvi alapon tartózkodnak a békefenntartó erők alkalmazásától, hanem bizonyos zavar, tanácstalanság tapasztalható a részükről — mutatott rá a svájci külügyminiszter. A nagyvilág hírei Y Repülőgéphajtóművet találtak a bolgár vámosok egy Oroszországból Szerbiába küldött segélyszállítmányban — erősítette meg a Duma című szocialista lap tegnapi számában nyilatkozva a kulatai bolgár—szerb határátkelő bolgár vámrészlegének szóvivője. A nyilatkozó nem közölte, hogy mikor fedezték fel a MÍG— 29-es hajtóművet, csak any- nyit, hogy a 15 millió leva értékű (1 dollár=31,5 leva) motorra egy mosóporszállítmány dobozai között bukkantak rá. 4k A török alkotmánybíróság újabb baloldali pártot tiltott be, s elrendelte vagyonának lefoglalását. Az alkotmánybírák úgy találták ugyanis, hogy (a parlamenti hellyel nem rendelkező) marxista Törökország Szocialista Pártjának programjában alkotmányellenes kitételek szerepelnek Jk Újabb izraeli telepest — egy autón utazó nőt — öltek meg szerdán Ciszjordániában palesztin fegyveresek. Az El-Bi- re mellett, Jeruzsálem közelében végrehajtott támadásban további három személy megsebesült, egy közülük súlyosan. A körzetbe katonai erősítést vezényeltek. Vita a békefenntartó érákról Nincs teljes egyetértés VÉLEMÉNY Gyenge, gyarló önmagunk, vagy a halál kormányt antiszemitának minősítette, amennyiben az elnöki jogkörrel felruházott tv-alelnök (nem pedig a kormány) azt a Bánó Andrást függesztette föl és állította fegyelmi elé, aki a jeruzsálemi rádió szerint — a nyilas sajtó legundorítóbb napjaira emlékeztetőén — „zsidó”. A jeruzsálemi rádió szerint a magyar kormánynak kötelessége lett volna faji megkülönböztetést tennie, egy közszolgálati intézmény alkalmazottjának etnikumát kutatnia, és ennek alapján, alkotmányos felhatalmazás nélkül, beleavatkoznia az intézmény belső ügyeibe. Eszerint, a jeruzsálemi rádió szerint is, a magyar kormánynak az a bűne, hogy keresztény, ahelyett, hogy legalább nyilaskeresztes lenne. Ez az egész ítéletrendszer vadonatúj képletet jelent a nemzetközi politikában és érvényteleníti az eddigi normatívákat. Eszerint a sajtó függetlenségének mindent megelőző paradigmája azt jelenti, hogy egy sajtóorgánumnak nemcsak saját országának politikai életében van beavatkozási joga, hanem jogosult a megfellebbezhetetlen bíróság szerepét játszani bármely ország politikai vitáiban. Ez azt sejteti, hogy a liberálisnak nevezett nemzetközi sajtó, a Népszabadságtól a La Stampáig és a Financial Times-ig, valamint a Washington Post-ig, egyetlen központból irányított szervezet, mely VII. Gergely középkori egyházának szerepét játssza az irányító központnak alárendelt kormányokkal szemben. Mivel az keresztény volt, ez pedig keresztényei lenes, az egyszerűség kedvéért nevezzük antikrisztusi egyháznak. Az antikrisztusi egyház, és így sajtó-klérusa is, hajlandó szövetséget kötni minden olyan erővel, amely árt a keresztény szellemnek, erkölcsiségnek és normarendszernek. Az antikrisztusi egyház totális uralmat akar felépíteni az em- bermilliárdokon, beleértve ezeknek nemcsak totális politikai függését, hanem lelkivilágát, tudatát, viselkedésrendszerét. Ennek érdekében érvényteleníti a hagyományos értékrendszert, a hagyományos politikai értékrendszert is. Az antikrisztusi egyház értékrendjében a zsidónak szövetségese lehet a náci, sőt, még a zsidó is lehet náci. A liberálisnak szövetségese lehet az újfasiszta, a kereszténység, mint főellenség ellen való harcban. íme a magyar kormány jobboldaliságának titka. Jobboldali az, ami keresztény, ami nemzeti elkötelezettségű, ami hagyományos értékrendű, ami létezőnek ismeri el az erkölcs fogalmát, ami Istent ismer, ami nem a problémák praktikus megoldási módjának tekinti az emberölést, ami nem hajlandó elismerni az „ügyesebb” és „ravaszabb” jogát a hazugsághoz és a hamisításhoz, ami gátat akar vetni a bűnözésnek. Liberális az, ami meg akarja semmisíteni a szabadságot, egy új Herrenvolk totális uralmának akarja alávetni a Föld összes népét, amely egyetlen értéknek és egyszersmind értékmérőnek az önmaga megállapította pénzt teszi meg, ami adható-vehető tárggyá akarja tenni az embert. Az, aki megérte a nácizmus és a szovjet „szocialista” paranoia évtizedeit, összeráncolt homlokkal figyeli ezeknek az újjászületését. Új Machtergreifung fenyegeti az emberiséget. A lényegen nem változtat, hogy az „árja” fogalom helyébe a „zsidó” lép, hogy az Antikrisztus bélyegének felirata nem „szocializmus”, hanem „liberalizmus”. A magyarság nagyon beteg, akárcsak tragikus és esendő vezetője, német és hazai kórházakban. Elvérzett az iszonyú küzdelemben, elvesztette immunrendszerét, zihálva próbál védekezni az összpontosított vezényszavaknak engedelmeskedő antikrisztusi vérebfalkák ellen. S mégis: „mi dolgunk a világon? Küzdeni erőnk szerint a legnemesbekért”. Küzdeni az utolsó leheletig. S akkor a győzelem is lehetséges, bármekkora csodának tetszik is ebben az egyenlőtlen élet-halálharcban. Be’ gyenge volt ez a kormánykoalíció, mi tudjuk legjobban. Be’ sok alkalmat és lehetőséget szalasztott el, nincs, aki jobban tudná nálunk. De 1994-ben sincs más választásunk. Gyenge, gyarló önmagunk, vagy a halál. Mert odaát, a másik oldalon, már köszörülik a késeket. Nem műtőasztalra akarják fektetni a beteg magyart, hanem vágóhídra. Ha ezt nem ismeri föl ez a nép, ha menthetetlenül kialudt benne az életösztön, akkor 1994-ben — elvégeztetett. A / (Sándor András)
