Pest Megyei Hírlap, 1993. december (37. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-13 / 290. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. DECEMBER 13., HÉTFŐ Szekeres Erzsébet két élete Betlehem Nagykarácsonynak Ha valakiről, Szekeres Erzsébetről igazán azt hittem, hogy soha mással nem foglalkozott, mint képzőművészettel. Miért gondoltam ezt? Munkáinak magas színvonala, kiállításainak nagy száma, s azokon túli eredményei miatt. Az már nem kis dolog, ha valakinek a Magyar Posta bélyegeire kerülnek a munkái, mint ahogy Szekeres Erzsébet varrott meseszónyegei, „Az égigérő fa”, „A mesefa”, a „Kacor király”... Otthonában kerestem fel. Lakótelepi lakás — ugyanazon a lakótelepen, ahol az enyém —, de a szobában felettünk kazettás mennyezet: a megya- szói református templom 1760-ban készült mennyezete alapján készítette Szekeres Erzsébet. A kilencvenhat kazetta között nincs kettő egyforma. .. Abban is nagyot tévedtem, hogy miért lakik Gödöllőn. Hiszen Budapesten született. Úgy véltem, mint művész döntötte el, hogy Gödöllőre költözik. A hagyományok miatt, a szép környezet miatt... Hát nem. Mérnökből gyermekgondozó — A családunk — magyarázza —, ameddig csak vissza tudok tekinteni a történetére, gödöllői volt. 1937-ben Pestre helyeztek az édesapámat, így születtem Pesten. ’44-ben jöttünk vissza Gödöllőre a háború miatt, a nagymamám házában laktunk, az úgynevezett alvégen, az Isaszegi úton, amely akkor Gizella út volt... Az eredeti végzettségem mezőgazdasági mérnök... Illetve legelőször gyors- és gépírónői képzettséget szereztem, de nem tudtam elhelyezkedni, mert még kiskorú voltam... A gödöllői szülészeten dolgoztam aztán, több ezer kisgyerek született a kezem alatt. Csecsemő- és gyermekgondozói szakképzettségem is van. 1960-ban a gimnázium esti tagozatán érettségiztem. Jelentkeztem az orvostudományi egyetemre, de nen vettek fel helyhiány miatt. Átirányítottak az agrártudományi egyetemre. 1961-ben én boldog ember voltam, hogy valahová felvettek. Levelezőn tanultam... Levelezőn, hiszen család- fenntartó volt. Édesapja 1957-ben elhagyta az országot, édesanyja itt maradt három gyerekkel. Erzsébet volt a legidősebb. Gazdálkodtak is, tíz hold- földön, lóval, tehénnel. Ugyanis diplomával a zsebében egy évig nem tudott elhelyezkedni..., Szakfelügyelője lett a gödöllői járás téeszeinek. Majd tizenkilenc évig dolgozott a Szilas menti téeszben, a személyzeti munkát irányította. — A szakembereknek a nyolcvan, de talán a kilencven százalékát én hívtam oda — folytatta. — Jártam az országot a megfelelő munkatársakért, nem egy megyéből ki is tiltottak. A mérnöktovábbképző intézetben bemutattak: úgy kell a személyzeti munkát csinálni, ahogyan én csinálom... Egy pótcselekvés sorsa — De hát a képzőművészet? — Miután az egyetemet elvégeztem, először rajzoltam, utána festettem. Eleinte pót- cselekvés volt ez a számomra, kikapcsolódás. Az első szőnyeget talán 1971-ben készítettem el, a lakásunkba. Igen, a testvéreim gyerekeinek készültek az első szőnyegek, 1971-től. Először „A kiskakas gyémánt félkrajcárja”. Ez úgy jött. Én nem tanultam se rajzolni, se festeni, se szőni. Remsey Jenő bácsihoz elmentem rajzolni. Meg rajzszakkör volt Gödöllőn nyaranta, oda el-eljártam. Leültettem a családom tagjait, lerajzoltam őket... 1969-ben Remsey Jenő maga köré szedte a rajzolga- tó gödöllőieket. Tavaszi tárlatot rendezett. Nagy mester létére nem szégyellt névtelenekkel együtt kiállítani. Aztán Gödöllő hagyományává váltak a volt járási hivatal nagytermében rendezett tavaszi tárlatok. — A sok szép olajképemből —jegyzi meg Szekeres Erzsébet — nekem semmi sem maradt, mert ahogy elvittem a kiállításra, meg is vásárolták. 1974. márciusában volt aztán Gödöllőn az első önálló kiállításom... A többiek nem veszik komolyan azt, aki más munka mellett végez képzőművészeti munkát. Jónéhányszor utasítottak el a Művészeti Alapnál, mire végre 1989-ben a tagja lehettem. De szerencsésnek tekintem magam: nem voltam kiszolgáltatott, mert kenyérgondom nem volt. Ehhez nagyon • fegyelmezett életet kellett élni. Reggel héttől délután fél ötig dolgoztam a Szilas mentiben. 1988 karácsonyán jött a második agyér- görcs. Tulajdonképpen egy örömhír vételekor: megtudtam, hogy a ’89-es Budapesti Tavaszi Fesztiválon kiállításom lesz a Derkovits teremben. Majdnem le kellett mondanom a kiállítást. Két és fél hónapig nem tudtam aludni. Akkor mondta az adjunktus úr, hogy sürgősen változta- nom kell az életmódomon. Választanom kell, mit akarok csinálni. így harminchárom év munkaviszony után korkedvezményes nyugdíjba mentem... A varrás maga a játék A szobában szövőszék. — Szőnyegből se tudok két egyformát csinálni. Kezdetben balladás szőnyegeket készítettem. Szálöltéssel, láncöltéssel, könnycseppöltéssel, boszorkányöltéssel, Margit-öltés- sel. Nem hímzek, hanem varrók. A hímzés egy-egy tájegység kötött .formája. A varrás pedig játék. Porcelángyöngy- gyel is díszítem. A meseszőnyegeknél teljesen kitöltőm fonállal a vásznat. Zömében hulladékanyag az, amit használok, a gyapjú, a selyem, a műszál, a fémszál, a pamut... Húsz év alatt több mint száz kiállítása volt Szekeres Erzsébetnek. Nemcsak bélyegekre kerültek fel a szőnyegei, hanem Unicef-képesla- pokra is. Megtervezte a Tes- sedik Sámuel Alapítvány emblémáját. Most pedig Nagykarácsonyra hívták. Nagykarácsony egy falu a Dunántúlon, úgy Dunaújváros és Sárbogárd közt félúton. — Ebben az évben létrehozták ott a Mikulás Alapítványt. Hagyománnyá szeretnének tenni a karácsonyhoz kapcsolódó eseményeket, rendezvényeket. Engem azért hívnak, hogy készítsek betle- hemes szőnyeget. Már volt egy kis betlehemes szőnyegem, 1990-ben díszítették vele a Rolitron Alapítvány az Egészséges gyermekért képeslapját. A Kisjézus van rajta, meg három kisgyerek, ők a háromkirályok. Nádudvari Anna Az egyik Unicef-képeslapon Szekeres Erzsébet gyermekeket ábrázoló szőnyege A hét színházi bemutatói A fővárosi színházak repertoárja öt új produkcióval bővül a héten. Friedrich Dürrenmatt „Pör a szamár árnyékáért” című művét a Paulay Ede utcában mutatják be. Az Arany János Színház és a Független Színpad közös stúdiós vizsgaelőadásának ma lesz a premierje. (A darabot Székely András fordította, és Ruszt József állította színpadra). Dunai Ferenc kétrészes komédiáját a Várszínház tűzte műsorára. A „Párhuzamos pofonok” bemutatóját pénteken tartják. (A játék szereplői: Drahota Andrea, Huszár László, Csernus Mariann, Rékasi Károly, Keresztes Sándor, Tóth Éva és Peremartoni Krisztina. Az előadást Ivánka Csaba rendezte.) A Belügyminisztérium Duna Művészegyüttese két egyfelvo- násos táncjátékot mutat be „Szuzai menyegző” címmel. Az első rész: „A szerelem”, amelynek koreográfusa Mo- sóczi István. Kiss Ferenc, Hasur János és a Vízöntő együttes muzsikájára készült táncjáték. A második felvonás címe „Szuzai meny- nyegző”, Rossa László zenéjére Mucsi János készítette a táncjátékot. A BM Duna művészegyüttese a bemutató előadást a Nemzeti Színházban tartja ugyancsak pénteken. Nino Manfredi vígjátékát (címe „Szavak, szerelmes szavak”) a Vidám Színpad mutatja be Bodrogi Gyula, VoithAgi, Tóth Gáspár András és Balázs Agnes fellépésével. Az első előadást szombaton tartják. Bodrogi Gyula rendezőként is jegyzi a Révay utcai benutatót. „Karácsonyi misztérium” a címe a Térszínház új produkciójának. A színház műsorát magyar népi betlehemesek- ből és népénekekből állította össze. A Zichy Kastélyban szintén szombaton lesz a premier. Megyei könyvtár Kecskeméten Kecskemét nemcsak a nemzeti kultúra őrzője, de befogadó város is — mondotta egyebek között Kőtörő Miklós, a Bács-Kis- kun megyei közgyűlés elnöke a kultúra egyik leendő otthonának, az új megyei könyvtár alapkőletételének szombaton Kecskeméten tartott ünnepségén. Az új könyvtár a jelenlegi százéves intézményt váltja fel, mely a városháza épületében működik. A megyei könyvtár ügye akkor mozdult ki a holtpontról, amikor az Országgyűlés címzett támogatásként 580 millió forint központi támogatást hagyott jóvá e beruházás megvalósítására. Molnár C. Pál centenáriumi emléktárlata Szegeden, a Móra Ferenc Múzeumban a hét végén megnyílt Molnár C. Pál festőművész emlékkiállítása. A tárlat bevezetője annak a kiállítás-sorozatnak, amelyet a művész születésének centenáriuma alkalmából rendeznek. Molnár C. Pál 1894. április 28-án született. A tárlat január 23-áig tekinthető meg. A mostani tárlaton a mester szülővárosában, Battonyán lévő emlékházának gyűjteményéből mintegy 30 festmény, grafika látható, köztük olyanok is, amelyekkel rangos nemzetközi díjakat nyert. A kiállítás rendezésében részt vett Csillag Pálné, a művész leánya, aki elmondotta: édesapja 28 nemzetközi díjat kapott. Ezek között megkülönböztetett becsben tartotta az 1937. évi párizsi világkiállításon elnyert Grand Prix-t és XII. Pius pápa aranykeresztjét, melyet a szentatyától 1939-ben kapott. A Néprajzi Múzeum Máría-ház-kiállítása • • Ünnepnapjaink a népi művészetben A parasztház tisztaszobájában, a padok fölötti ún. szent-sarokban. a gerenda alatt, a két ablak között „a sublódon és fölötte, vagy más kiemelt helyen a házi ájtatosság céljára szent képet vagy szobrot helyeztek el kis üvegezett szekrényekben. Ezt Máriának, Mária-háznak, néhol Jézuskának, cillának, cellának nevezték. Az ellenreformáció Mária- kultuszának és a Regnum Mari- anum eszme széles körű eltetje- désének köszönhető, hogy a kis szekrénykébe Mária-szobrok és képek kerültek. Magyarországi sajátosság ez, mert Közép-Euró- pa népeinél a szent sarokba a korpuszt és a különféle védőszentek ábrázolásait helyezték. A szekrénykében a „szakrális táj” kegyszobrának vagy képének nagy szériákban készült másolatait helyezték el. Nyugat- Magyarországon a Zelli-Mária ülőalakos kegyszobra vagy a Hétfájdalmú Mária piétai megfogalmazású másolata teijedt el. Észak-M agyarországon a Szentkuti Madonna- és a Sasvári Piéta-másolatok váltak kedvelné. Az észak-magyarországi típusok az Alföldön és Erdélyben is elterjedtek. A XVIII. századból ismert dunántúli példányok az öltöztetés Mária-szobrok kultuszát mutatják. A „Kiskun Madonnák" megfaragása díszes, a ruházatot, az áttört koronát pontosan visszaadja, ezeket valószínűleg nem öltöztették, ha megkoptak, a festést kijavították vagy újra festették. A XIX. század második felétől a dúsan díszített Má- ria-házak elterjedése szinte általánossá válik. Ekkortól a hímzett, selyem köpeny mellett, gyönggyel, olvasókkal díszítették Mária szobrát, a szekrénykébe Mária-érméket, búcsús szentképeket, emlékképeket, kis szobrokat, porcelán virágtartó vázákat, művirág csokrokat és girlandokat helyeztek el. A század végére a lakodalmi jeleket, így a menyasszony koszorúját, a vőlegény és a vőfélyek bokrétáját is a Mária mellé helyezték. Ez időtől új kegyszobor típus, a Svata-horai másolatai terjedtek el, amelyeket könnyen lehetett „köpönyeges Máriává” öltöztetni. Ebben az időben megjelennek az osztrák és nértret kegytárgyipar kész termékei, különféle mélyített képek, melyekben a Kereszt vagy a Szent Család van a kompozíció középpontjában. A Mária-házak a múlt század utolsó harmadára már nem csupán az ájtatosság kellékeiként, hanem díszítő, reprezentatív tárgyként is funkcionálnak. Az esztétikai, díszítő szerep megjelenése a népművészet új stílusának kibontakozásával párhuzamosan történik, feladata, hogy a díszes, gazdagon berendezett tisztaszoba megfelelően szimbolizálja a „paraszti módon felfogott jó életet”. Ezt a jelleget erősítik a szakrális tárgyak közé vegyülő profán tárgyak, az esküvő díszei, fényképek, levelek, képeslapok. A Mária-ház kapcsolata a polgári kabinet-szekrényekkel külöMária-ház a Néprajzi Mű zeum kiállításáról (Roboz László felvétele) nősen a korai, polgáriasabb darabok esetén kézzelfogható. A Mária-ház szobrainak, illetve képeinek zsúfolt, tömött feldíszítése a 18. századi ereklyetartó képek apácamunkáinak stílusát idézik. A szobrok képszerű átalakítása a barokk kor művészeti ízléséhez kötődik, ez a folyamat kitapintható Mária-háza- ink esetében is — megkésve, a múlt század utolsó harmadában. A díszítésben alkalmazott megoldások, a szobor öltöztetése, a virágfüzérrel, csokrokkal, vázákkal, gyertyatartókkal való berendezés a templomi oltárok és mellékoltárok laikus asszonyok által történő feldíszítésének gyakorlatával megegyező- ek. A házi ájtatosság tárgyaként ún. házi oltárokat is ismerünk, ezek rokonsága a korai Mária- házakhoz kapcsolható. Karácsony ünnepén a Mária-há- zakat és házi oltárokat feldíszítették, mécsest és gyertyát gyújtottak előttük. Sz. É.
