Pest Megyei Hírlap, 1993. december (37. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-09 / 287. szám
$ PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1993. DECEMBER 9., CSÜTÖRTÖK 13 Ne vágj ki minden fenyőfát! Miért kellene mindig mindent úgy magunkévá tennünk, hogy azzal tönkretegyük, elpusztítsuk? A karácsonyi fenyőfa nem gabona, amit megeszünk. Nem lesz belőle semmi, csak családunk szemétdombján ráadás. Merő luxus évről évre százezrével pusztítani a fenyőket. Úgy csinálunk, mintha tényleg szükségünk volna mindig új fákra. Úgy teszünk, mintha teljes harmóniában volna ünneplőbe öltözött lelkünk és a szemünk láttára pusztuló fa. Pedig erőszakot követünk el saját természet-anyánk ellen. Jelen eset csak csepp a tengerben, de ugyanaz van e cseppben is oldva!(...) Az ötletem: ültessünk dézsába egy fenyőcsemetét! Legyen állandó családi karácsonyfánk! Igaz, eleinte kicsi fával kell beérnünk. Mégis, melyik érzést adjuk inkább ajándékba gyerkőceinknek, melyik a jobb? A két-háröm kicsit felnevelni vagy a tizennyolc nagyot elpusztítani? Minden évben, amikor eljön a nap, elővonszoljuk fánkat a sarokból vagy az erkélyről, vagy becipeljük az udvarról. Amikor aztán kinövi a rendelkezésére álló helyet, kiültetjük. Gondoljanak bele a panellakok is: ha összebeszélnek, egyszerre egy egész kiserdőt tudnak telepíteni. Favágás helyett faültetés. Mondjuk hatévente családonként egy fa. Rátkai László Miskolc Éhbér Mi újság a munkae- rőfronton?! Elöljáró- P ban szögezzük le gyorsan azt is, hogy a rendszerváltozás (?) után a kis, közepes, vagy akár a nagy gazdálkodó szervezetek is a „régiek” kezében maradtak, vagy hát oda kerültek. A régi nagy cégek is felaprózódtak, átalakultak. Élükre pedig mind-mind elvtárs-urak kerültek. Ily módon hamarosan kialakult a munkaadók rétege. Az a réteg, amely egyébként pártállásánál fogva kígyót-bé- kát kiáltoz a jelenlegi kormányra, azt teszi felelőssé a munkanélküliségért, szegénységért, úgymond nyomorért. Csakhogy honnan is a nagy szegénység? Onnan, hogy a munkában álló emberek zöme éhbérért dolgozik az elvtárs-urak cégeinél. Mert ugye azt már senki sem meri állítani, hogy a gazdálkodó szervezetek körében túltengene az állami szektor. Paradox helyzet! Aki nem fizet tisztes bért, tisztességes munkáért nem biztosít elfogadható életkörülményeket a családok számára, az szidalmaz, az átkoz, és éppen az -bujtogatja az emberek sokaságát (talán éppen saját munkásait) lép- ten-nyomon a jelenlegi kormány ellen. Mégis mit gondol a szegény, szerencsétlen, megtévesztett, félrevezetett, balga munkavállaló, mi lesz 1994. évben a választások után, mondjuk a szocialisták győzelme esetén? Attól a naptól kezdve ömlik majd a pénz a munkásosztálynak? A ma már tulajdonosi székekből dirigáló elvtárs-urak legfőbb gondja az lesz, hogy a „me- lós” minél jobban éljen? Tu-' lajdonképpen mire is volt jó nekik az eddig eltelt három és fél év? Arra, hogy háborítatlanul kiépítsék gazdasági hatalmukat (és ez sikerült is), majd 1994-ben mellérendeljék a politikai hatalmat is. Nos, mi lesz azután, ha már ott tartunk, hogy a munkát keresőket a végletekig le merik aljasítani jelenlegi módszereikkel. Fiatal barátaim mesélik a következőket: különösen a vendéglátó szakmában kezd „divatossá” válni, hogy az alkalmazottnak nem adnak fizetést, örüljön, hogy fizetik a társadalombiztosítási járulékát. Ha pedig meg akar élni, lopjon, csaljon, hazudjon a netán mégis betérő vendég körül. De figyelemre méltó az egyik neves cég (BP) olajkutas-munkavállaló hirdetése is: fizetés 10 ezer forint (elképesztő munkabeosztással, rettegés közepette, szinte életveszélyben az éjszakában), és ha még keresni, élni is akar valaki, akkor szerezzen magának borravalót. És a helyzet „holnap” ' még csak rosszabb lehet! Gondolkozzunk a választásokig! Vedres Józsefné Budapest Diktatúra — a legjobb üzlet? Különös kifogásokat hangoztatnak időnként — olykor- még ma is — egyes ellenzéki pártok prominens képviselői az igazságtételi törvénnyel — bármely formájával — kapcsolatban. Hogy ez eleve azért nem lehet igazságos, mert csak néhány bűnöst lehet így megbüntetni, sokan pedig, akik talán még bűnö- sebbek, megússzák. Egyesek annak idején éppen erre hivatkozva mondták: akkor inkább ne is legyen semmiféle igazságtételi törvény. Ebben elsősorban az a különös, hogy a legújabb — immár valóban elfogadott, remélhetőleg hamarosan törvényerőre emelkedő — változat szerint éppen azok ússzák meg, akiktől — az ’56 előtti magyar Gulag felelőseitől -— ez a logika sem állott mészHISTÓRIA sze: inkább szenvedjenek ártatlanok is, csak nehogy valamiképp egy bűnös is megmeneküljön. S most éppen ugyanilyen logikát hívnak segítségül: ha nem büntethetünk meg mindenkit, akkor inkább ne is büntessünk meg senkit. Hogy e kétféle (?) logikát mi köti össze és alkalmazóik milyen kapcsolatban állnak egymással (ha ugyan nem ugyanazok), arra előbb-utóbb fény fog derülni. Mint ahogyan ez Pető Iván vagy Gadó György esetében már meg is történt. Ez azonban vajmi csekély kárpótlás azért, hogy nekünk nem sikerült a diktatúra évtizedeivel oly mértékben elszámolnunk a magunk népének, mint ahogyan ezt más országok tették, amelyekben forradalom és szabadságharc nem volt, vagy a miénknél ösz- szehasonlíthatatlanul kisebb mértékű. Ez utóbbinak, a szabadságharcunknak köszönhetjük csupán, hogy néhány tömeggyilkost „háborús bűnöseként mégiscsak felelősségre vonhatunk, noha a békeidőben elkövetett terrorcselekmények minden ép erkölcsi érzékű ember számára nagyobb súllyal esnek a latba, mint a háborús időkben elkövetettek. De aki ezt fölveti, annak fölényes biztonsággal olvassák a fejére — nem véletlenül — az ellenzék által már annyiszor koptatott szentenciát: „a jog és az erkölcs nem ugyanazok”. ... Ami kétségtelenül igaz is. Sajnos. Csak éppen érdemes (lenne) azon is elgondolkodni, hogy mi minden lehet ennek a következménye? Például egy ilyen recept a meggazdagodásra: csinálj diktatúrát, légy a haszonélvezője, zsákmányold ki országodat, népedet, szolgálj ki idegen érdekeket, gyűjts mindezzel minél nagyobb vagyont, és ha elég sokáig fönntartod a rendszert, akkor csak azt kell elkerülnöd, hogy külföldi támogatást látványosan — katonai segítség formájában — igénybe végy, hogy azt mondhasd: nem vagy háborús bűnös, hiszen nem is volt háború — és minden elévül, élvezheted jól megérdemelt (!) gazdagságodat. Hogy kiknek a vére-kínja árán, az már nem számít. — Legjobb befektetés, minimális kockázat! ... Azoknak, akik gyermekeikre, unokáikra nem gondolnak, talán valóban az. Akik azonban nemcsak magukra gondolnak, azok nem baj, ha tudják, a felelősségre vonás lehetőségének ilyen mérvű leszűkítése kedvező táptalajt jelent bármilyen előjelű, bármiféle diktatúrának. Nem csak a „mi kutyánk kölyke” diktatúrájának. Bay Péter Debrecen Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye gazdacímtára 1897-ból (VIII.) A földbirtok tulajdonosa A földbirtok összterülete (kát. h.) Eke Igásszekér Szarvasmarha Ló Sertés Juh Lajosmizse Sipos István, Gáspár Imréné 128 3 3 25 4 10 50 Id. Skultéti István 106 2 2 8 4 12--- . Skult éti István 118 4 4 24 5 26 — Skultéti János 107 2 3 16 2 30--Skult éti József 211 4 4 32 5 49 78 Skultéti Mátyás 105 2 2 9 4 7 — Szabó János 273 4 3 34 3 27 110 Szebenyi Márton 349 7 4 51 7 64 ' --Szé kely Lajosné, Tamay Lajos és Árpád, Nagy Károly 949 6 7 57 5 125 Id. Szórád Mihály 171 4 4 32 6 • 32 — Ifj. Szórád Mihály > 121 3 2 14 2 48 — Terényi József 225 3 3 18 3 20 — Bállá József 209 • 3 3 12 4 20 — Tóth József és Pál 137 4 4 27 4 24 14 Tóth H. Péter 175 2 2 14 • 2 13 60 Varga K. János 202 14 7 72 7 34 — Vér János 121 5 5 20 5 19 — Horváth József 266 3 3 42 7 22 8 Ocsa Madas Károly 3214 12 10 90 8 Zeyk József báró 2670 17 8 199 28 68 2 Madas Károly 870 — 1 4 2 — . --Ö rkény Id. Deák János 242 6 6 34 6 17 1 Id. Deák Mihály 109 3 3 24 2 13 — Horváth Istvánná 7907 68 48 504 39 941 1355 Witz Lipót Sántha Ferencz 109 4 3 42 4 1 — Sánta Ferenc 126 7 5 22 1 15 — Steiner Zsigmond 119 ' 2 4 14 2 2 — Peszér-Adacs Geréby Imre cs. és kir. családi uradalom 5716 41 23 753 82 483 3250 Cs. és kir. családi uradalom 3697 10 18 603 39 54 — Cs. és kir. családi uradalom 2967 12 11 151 41 62 761 Sári Madas Károly 995 16 8 136 6 40 Szőke Vincze, Szőke Lajos 220 5 2 13 — 4--^ T atár-Szent-György Braun Mór 922 5 6 158 10 31 Földváry Miklós és Mihály 575 — — — — — ■ --Gombay Pál 477 3 3 6 2 7 — Halász Elemér 1041 4 4 82 I 75 — Jóri József és Péter, Tatár-Szent-György község 271 3 4 15 6 12 ■ Földváry Miklós és Mihály 2961 12 10 181 15 128 504 Kohn Imre 5621 35 20 632 41 432 530 Tavaszy Antal 1000 6 5 13 11 13 — A földbirtok tulajdonosa A földbirtok F.ke Igás- Szarvas- Ló Sertés Juh összterülete (kát h.) szekér marha Tavaszy Antal 2033 8 6 91 27 24 — Tavaszy Antal Uj-Hartyán 589 — — — — — — Cserna Györgyné Táfler Kálmán és Ehremfeld 347 6 4 31 2 — ;— Ignácz 2739 41 22 97 3 149 — Fekete Gyula 158 6 5 5 7 3 — Fuchs Bemát, Bak Herman 1053 27 16 110 12 712 — Hoitsy Csománé Kaldanicker István, Nagykőrös, 194 5 3 23 2 7 — r. t. város 112 2 2 11 2 10 — Kaldanecker Lipót Khemdl János, György és 191 4 3 30 4 39 — Antal Monger Mihály, Nagykőrös r. 508 11 8 64 4 35 — t. város Rezmajer Márton, alsódabasi r. 212 4 4 22 3 6 — k. egyház, Paragh A. 173 2 2 12 4 3 — Ringer Lajos dr. Surman K. István, Surman 832 — — — — .— — Mária 216 6 5 35 4 6 — Szabó József 395 7 3 12 3 41 10 Nagykőrös r. t. város 334 9 6 41 3 20 — Luppu Romulus 1193 23 10 91 11 29 (Folytatjuk) Vác határának kiigazítása 1731-ben Vác városát szinte teljesen elpusztította a tűzvész. A 229 házat magába foglaló településen 196 épület lett a lángok martaléka. A tragikus eseményt követőén kezdett kiépülni a város barokk jellegűvé, nem utolsósorban a két Atíhán püspök, Mihály Frigyes, majd az őt követő unokaöccse, Mihály Károly áldozatkészségének köszönhetőén. A tűzvészt követőén Altban Mihály Frigyes elengedte az adót, a kárvallott lakóknak pedig építőanyagot biztosított. Erősen megrongálódott a székesegyház és a dominikánusok befejezés előtt álló temploma is, ekkor merült fel új püspöki székház építésének gondolata. A város terjeszkedését már unokaöccse, AJ- thán Mihály Károly indította el, amikor 1734-ben a nagy váci városkapukat és a sáncokat széthányatta, ezzel „1734-ben Nagyvác túlterjedt középkori területéről, s gyorsuló városiasodásba kezdett”(Xác története 1. kötet). Fontos eseménye volt ennek, hogy ki kellett igazítani a megállapított határokat Pest vármegye kiküldöttei 1733. december 9-én adták be az uradalomnak a „Vác mezőváros és Sződ község határainak kiigazítása, megújítása és visszaállítása”tárgyában készített bizonyító iratot. Ezeknek is köszönhetően Vác lé- lekszáma gyorsan nőtt, 1728-ban 1850-en éltek a városban, 1744-ben viszont már kétszer annyian, 3680-an. Igaz, közigazgatásilag ekkor két Vác volt: a püspök a mezőváros egynyolcadát a káptalannak adta, így létrejött Püspökvár és Káptalanvác. Pogány György
