Pest Megyei Hírlap, 1993. december (37. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-09 / 287. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. DECEMBER 9., CSÜTÖRTÖK 7 A Váci győztes az AHZ—IBM Mozart-zongoraversenyen Egy sikeres muzsikuspálya Pódiumra érett, kiváló előadóművészeket ismert meg a Zene- akadémia nagyközönsége az AHZ—IBM Mozart-zongoraver- seny novemberi döntőjének három fiatal résztvevőjében. Bizják Dóra, Pátkai Imre és Bogányi Gergely az Állami Hangversenyzenekar koncertsorozatán a „B-dűr zongoraverseny” előadásával versengett a győzelemért A CD-felvétellel és a magas pénzjutalommal járó első díjat — amint lapunk tegnapi számában közöltük — Bogányi Gergely váci zongoristának ítélte az öttagú zsűri, amelyet a hétfői gálahangversenyen adtak át A nagy siker alkalmából pályájáról faggattuk a tizen- kilencéves fiatalembert. Saját kedvteléséből ült a hangszerhez négyéves korában — tudtam meg a díjazottól —, s amikor muzsikus szülei ötévesen beíratták a zeneiskolába, a gyakorlást továbbra sem érezte kötelező tehernek. Kedvtelései — a futballozás, a pingpongozás és a sakkozás helyett sokszor szívesebben zongorázott. A szokásos segítség mellett, amit szakmabeli szülők nyújtani tudnak, családjától még egy óriási lehetőséget kapott. — Szüleim rendszeresen koncerteztek Vácott — mondta. — Karnagyként is dolgozó édesapám gyakran szerepelt kórusával külföldön is. Nagyobb hangversenyeiken én is felléphettem, s ezt óriási szerencsének érzem. Mert csak a gyakorlatban lehet az előadói rutint elsajátítani, amit én a közönséggel való kapcsolattartás képességének nevezek, s amely rengeteget segít az előadónak. Mert ha valamit jól sikerül megoldania, a közönség azonnal felfigyel. Ezt az előadó megérzi, és egyre többet és többet igyekszik nyújtani... — Tanárai közül melyikük segítette a legtöbbet pályáján? — kérdeztem. — Minden tanáromat egyformán szerettem, és az adott szinten mindannyian a lehető legtöbbet nyújtották. Szüleim hét éve Finnországban tanítanak, így félidőben a helsinki Sibélius Akadémiára, félidőben a budapesti Zeneakadémiára járok. Itthoni mesterem, Baranyai László leginkább a zenét szeretné „megfogni”, Matti Raekallio talán több súlyt fektet a technikára és az ujjrendekre. De az ilyen nagy embereknél a végeredmény ugyanaz: mindketten végül is a darabok tökéletes zenei megvalósítására tanítanak. — Vannak-e muzsikus példaképei? Akiben minden együtt van, olyat nem ismerek — mondta mentegetőzve, félve, hogy nagyképúnek tűnik. Ho- rovitz zongorázásában a lenyűgöző, átütő egyéniséget, a tökéletes technikai tudást csodálom, Richterben a félelmetes drámaiság és egyfajta kegyetlenség fog meg. Fischer Anniéban a semmiféle megalkuvást nem tűrő előadót csodálom... — Fellépésre készüléskor hallgatja-e lemezeiket és egyáltalán hogyan készül koncertjeire? — Sokféle felvételt meghallgatok, mert mindegyikből lehet valamit tanulni. A fontos fellépésekre már hónapokkal előbb elkezdek készülni. Egy darabig intenzíven (heti 10-12 órát) gyakoriok, majd elteszem a darabot, aztán újra intenzíven foglalkozom vele. — így készült a mostani fellépésére is? — Ez egy különleges történet. A darabot először nyolc éve hallottam Fischer Anniétól, és szinte reménytelen álmommá vált, hogy egyszer én is előadhassam. Aztán két éve Schiff Andrást hallva éreztem ugyanezt. Hihetetlenül felvillanyozott a rám váró lehetőség, mégis tehernek éreztem a felkészülést. Mert ahányszor csak kigyakoroltam a zongoraversenyt, mindig kudarcként éltem meg, mennyire nem tudom ideáljaim tökéletességét megközelíteni. A CD-koncert- felvétel lehetősége is megrettentett, mert ha hibázok, nincs alkalom a javításra. De a verseny napján megpróbáltam tudatosan elfelejtkezni ezekről. — Hogyan értékelte versenyzőtársai és a saját szereplését? — Bizják Dóra és Pátkai Imre kiválóan játszott. Magam úgy éreztem, hogy néhány dolgot jól megoldottam az első tételben, és hogy a közönség ezt megérezte, s ez végig bátorítóan hatott rám. Végül is jobbnak éreztem a darabot, mint a gyakorlás során és a próbákon. — Győzelme nem az első siker eddigi pályáján. Milyen szerepléseire és eredményeire emlékszik vissza szívesen? — Az ember mindennek örül. Az első igazán komoly eredményem az ettlingeni nemzetközi zongoraverseny harmadik díja volt két éve, majd a franciaországi epinai négyfordulós nagy versenyen lettem második. Januárban Helsinkiben, májusban itthon a Cho- pin-versenyen, és most, ezen a titkaiból versenyen lettem első. Ennek a két magyarországi sikernek örülök a legjobban. — Ön szólistaként fellépett a Helsinki Rádiózenekarban, és mint a Fazer-zongoraver- seny győztese vett részt Arhus- ban, a Stainway-feszliválon. Lehet-e tudatosan készülni egy ilyen eredményes pályára, és egyáltalán mi szükséges az előadó-sztárrá váláshoz? — Mindenki a maga egyéni módján készül a pályára. A sztárrá váláshoz pedig — nem tetszik megharagudni, ha tömören azt felelem — minden kell. Sokat kell gyakorolni és művelődni. Fellépési lehetőségek kellenek... és az, hogy a fontos fellépéseken jelen legyenek az impresszáriók, és az utóbbihoz persze összeköttetések szükségesek. Döntő az is, hogy a koncerten ,jól kijöjjön a lépés”. De mindig és mindenben fontos a szerencse. — Almai? — kérdeztem. — Álmaim? — döbbent meg. — Hogy egyszer az egész ország együtt énekelje az Örömódát a IX. szimfóniából — folytatta kissé feszélye- zetten. — 5 mint zongoristának? — Hogy ezt elősegítsem. Hogy esetleges koncertjeimmel megszerettessem az emberekkel a muzsikát. De hát ezzel mindenki így van. — Nem biztos. Vannak, akik világsztárok akarnak lenni! — jegyeztem meg. — Akkor kívánom nekik, hogy sikerüljön! Könyvbemutató Erdélyi C X Ó F BÍNI'I'V MIK'.ÍSERDÉLYI TÖRTÉNET i! A-.:'T.Tkj_<X;i.’ ’ftrt ö/ÁML,úx\m:._. &SHII.-ÁVAI ’! ALALTA7TÁI DARA KUKRA SZAGGAT! ‘Á HOL '• t. a ií \ f ii i;u:0, l. j da r ri. y ? s Fél évszázad után első ízben jelent meg teljes terjedelmében gróf Bánffy Miklós „Erdélyi történet” című regény- ciklusa. A trilógiát a budapesti Szabad Tér Kiadó jelentette meg. Benda Kálmán akadémikus a mű tegnapi bemutatóján elmondta: az ősi arisztokrata család sarja, a képzőművész-író-politikus Bánffy regényfolyama hiánypótló kultúr- és irodalom- történeti munka. A „Meg- számláltattál...”, „És híjjá- val találtattál”, „Darabokra szaggattatok..” címek bib1993. december 8-án Torontóban elhunyt Vörösváry István, a magyar nyelvű kanadai Vörösváry Kiadó elnökigazgatója. 0 volt Márai Sándor jogörököse, könyveinek kiadója és ő jelentette meg Magyarországon Habsburg Ottó válogatott írásait a közelmúltban. Az 1993-as karácsonyi könyvvásárra két könyvvel jelentkezett kiadója, mindkettő Márai Sándor „Ami a naplóból kimaradt” című munkája. Halálával a tengerentúli diaszpórában működő legnagyobb magyar nyelvű kiadó vezetője távozott. Vörösváry István 1913. november 4-én született Helyi képzőművészek alkotásaiból nyílik kiállítás ma délután 5 órakor a dunakeszi városi könyvtárban. A Lengyel István, S. Farkas Éva, Salatörténet liai utalások. Bánffy regényes korrajzában Magyarország Trianonhoz vezető tragikus útját örökítette meg. A kötethez Nemeskürty István „A beteljesült jóslat” címmel írt tanulmányt. Az „Erdélyi történet” a Magyar Könyv Alapítvány támogatásával látott napvilágot. A regénytrilógia — amely magyarságismeretünk szempontjából rendkívül fontos — az Erdélyi Szépmíves Céh kiadásában, Kolozsvárott az 1934., az 1937. és az 1940. évben jelent meg. A Helikon Kiadó az 1980-as évek elején erősen csonkítva adta közre az első kötetet, míg a második és a harmadik kötet meg sem jelenhetett. A könyvbemutatón elhangzott, hogy Bánffy Miklós születésének 120. évfordulóján, december 30-án emléktáblát avatnak egykori budapesti lakhelye, a VIII. kerületi Reviczky utca 5. szám alatti ház falán; itt töltötte utolsó, megalázott napjait az író-politikus — miután Erdélyt 1949-ben el kellett hagynia. Szentendrén. A jogi egyetem elvégzése után a negyvenes évek elejéig a Nemzeti Újságnál, majd a Pesti Újságnál dolgozott. A II. világháború után Argentínába emigrált, ahol a Magyarok Útja című lapot szerkesztette. 1955-ben az Egyesült Államokba, majd Kanadába költözött, s a Kanadai Magyarság című lapot szerkesztette. Mint a Vörösváry Könyvkiadó tulajdonosa, ő volt az első, aki megjelentette Márai Sándor emigrációban írt műveit. A Vörösváry Kiadó Márai műveinek magyarországi megjelentetésében is jelentős részt vállalt. mon György, Szendrő Szabolcs, valamint Tóth Antal (Tónié) munkáit tartalmazó tárlatot Csonka Mária nyitja •meg. D. Veszelszky Sára Bizják Dóra gratulál Bogányi Gergelynek a díj átvétele után Erdősi Agnes felvételei Bogányi Gergely az I. díj átvételekor a Zeneakadémia színpadán Márai kiadója volt... Dunakeszi tárlat Biatorbágyi levél Irodalmi est Bécsben A muzsika átlényegíti életünket A zene a lélek hangjait szólaltatja meg, rejtett ütemeket érint. Benső világunkat mintegy összeköti a látható való- ’ val. így lesz az teljes. A kodá- lyi transzcendencia ekképp válik igazzá: a muzsika átlényegíti az életet. Az egésszé- válás fejlesztése ezért a muzsikálás egyik célja. Biatorbá- gyon, a Faluházban ennek örömét élhettük át a minap a zeneiskola tanárainak és növendékeinek közös hangversenyén. Kitűnő elgondolás volt, hogy a gyerekek előadása a tanárok műsorával „párban” következet!. Szinte „kontra- punkt”-szerűen peregtek a művek, s „nyitották föl a régi korokat” úgy, hogy egyben a mai szerzők alkotásai feleltek a múlt időkre. Ezért volt jó hallgatni a barokk nagymesterét, Bachot, vagy akár Tele- mannt. Megnyugtató volt újra hallani Kodály biciniáit, lelkűnkhöz szóltak ebben a harsogó világban a gyermek- ujjak alól feltörő, de finom zongoraakkordok. A rejtőző ész-kép rajzolódott ki a gyermekek muzsikálásakor; a jóságra, tisztaságra vágyódás akarata tört fel játékukban. Vagyis: a szereteté. A koncert előnapján 'adta át a Pászti Miklós Zeneiskolának Elekes István művész-tanár zeneszerzőket ábrázoló portréit, melyeket Bolyki Eszter igazgatónő köszönt meg. A rajzok a zeneszobák falait díszítik ezentúl — s ha fölnéznek rájuk a gyerekek, biztatást meríthetnek szellemiségükből. Földes-Bangha Károly Tornai -József, a Magyar írószövetség elnöke méltatta a Bécsben élő Monoszlóy Dezső munkásságát azon az ünnepségen, amelyet kedden este rendeztek a Collegium Hungaricumban a Bécsben élő író 70. születésnapja alkalmából. A budapesti születésű Monoszlóy 1968-ig Pozsonyban élt, onnan a Vajdaságba, majd húsz évvel ezelőtt Bécsbe települt át. Bár magyarul ír, könyvei, versei, hangjátékai az osztrák irodalmi élet részeként nagy megbecsülésnek örvendenek Ausztriában. A méltatás után nagy Sikerű német nyelvű szerzői est következett. A Collegium Hungaricum rendezvényét megelőzően egy másik, magyar nyelvű esten az ausztriai magyarok Európa Klub nevű egyesülete köszöntötte Monoszlóy Dezsőt. Kós Károly-ünnepség Kedd este ünnepi megemlékezést rendeztek Marosvásárhelyen Kós Károly születésének 110. évfordulója alkalmából. A kiemelkedő polihisztor — író, építész, grafikus, politikus, a kisebbségi társadalom szervezője, agrárszakértő — talán a legtöbben tette Erdélyben a magyar kultúráért, a magyarság helybenma- radásáért. A marosvásárhelyi Kultúrpalota nagyterme zsúfolásig megtelt a Kós Károly Alapítvány által szervezett ünnepi estre. Benkő Samu akadémikus a Kós Károly munkáiban megrajzolt transzszilván eszmerendszerről, Oláh Tibor zeneszerző a drámaíró Kós Károlyról szólt, majd az állami színház magyar tagozatának művészei adtak elő részleteket Kós Károly műveiből.
