Pest Megyei Hírlap, 1993. november (37. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-10 / 262. szám
14 PEST MEGYEI HÍRLAP TAJOLO 1993. NOVEMBER 10., SZERDA Hernádi capriccio Szűkebb hazánk kincse A Pest Megyei Hírlap és a Családi Ház című folyóirat közös rovata Városiasodás mérföldes léptekkel A történelem mostoha volt Hemádhoz. A török pusztítások következtében maradt meg helytörténeti nevezetesség, 1968-ig még temploma sem volt. A XIII. században épült Szent Kereszt templomot Mohamed próféta hívei földig rombolták. Templom hiányában az iskola épületében tartottak miséket, azt is csak 1922 karácsonyától. Később, 1946-ban egy Pavlik József- né nevű asszony két szobát adott át a saját házából ideiglenes jelleggel, amig a tervezett temlplom és plébánia felépül. A történelem közbeszólt, a Rákosi rendszerben nem adtak engedélyt templomépítésre. Tíz évvel később, okulva a forradalomból, Kádár valláspolitikája engedékenyebbnek bizonyult. Megadták az engedélyt, bár megkötésekkel. Ezek egyike: a templomhoz nem épülhet torony. Ezt a máig is érthetetlen rendelkezést próbálta áthidalni a tervező, a templom frontális részének kialakításával. A portál megemelésének és kiképzésének ezt a módját már az erdélyi protestánsok is alkalmazták, így játszva ki a II. József császár türelmi pátensében előírt templomépítési regulát. A hernádi templomot 1957-ben kezdték építeni és 1968-ban szentelték fel. Az építés Bányai Aladár érdeme, aki másfél évtizedig pásztorkodott a községben.' (gye) Sokszor felvetó'dött már bennem a gondolat, vajon hogyan vélekedik majd néhány évtized múlva egy helytörténész községünk életének 1990—93-as időszakáról. Nem lesz könnyű dolga. A napjainkban megjelenő, addigra elsárguló újságokban rengeteg írást találni az országot sújtó gazdasági nehézségekről, a nyomasztó méretű munkanélküliségről, az elszegényedés társadalmi jelenségéről. Csak ebből kiindulva valóban nem alkothat kedvező képet a korról egy történész. Ám az ugyanebből az időszakból fellelhető dokumentumok arról is hírt adnak majd, hogy községünk kiemelkedően magas eredményeket ért el a közösségi szolgáltató beruházások, az infrastrukturális létesítmények megvalósításában. Szerintem ez a meghatározóbb, s ebből kell majdan kiindulni. Mert minden túlzás nélkül mondhatjuk, Hernád mérföldes lépésekkel indult el a városiasodás felé a rendszerváltást követő években. A fenti sorokat egy most megjelenő évkönyv értékelemző írásából emeltem ki, melynek szerzője Hernád polgármestere, Zsadányi Lászlóné. A község távoli múltjára vonatkozó adatok szintén tőle származnak, az államigazgatási diploma megszerzésére készített vizsgadolgozatának bevezetőjében olvastam. Hernádról egy 1388-ban kelt oklevél tesz először említést, de csak a XV. században vált úgynevezett templomos faluvá, s ezáltal kiemelt szerepet kapott a térségben. (Azokban az időkben csak a nagyobb településeknek volt temploma) A török uralom első felét átvészelte, ám a XVI. században olyan nyomás nehezedett a lakosságra, hogy kénytelen volt elmenekülni. A falu üszkös romjait benőtte a fű, 300 évig megszűnt az élet errefelé, s még a XIX. században is csak ridegpásztorok szállásairól tesz említést az akkori krónikás. A kiegyezés utáni fellendülés 1920-ban tetőzik, akkorra 1700 fős a lakosság. De hogy a falu arculata miként fest, arról egy sokkal későbbi, 1960-as visszaemlékezésből lehet következtetni. Hernád az ötvenes évek végén egyetlen utcából állt, két sor szegényes vályogházból. Az utcák sárosak, kátyúsak, s mindjárt a falu szélén mocsaras rétek és gyér ligetek kezdődtek. Aki végiggyalogolt ezen az utcán', megtapasztalhatta, hogy az urbanizációt a kocsma, a vegyesbolt és a villanyvilágítás jelenti. Eny- nyi és nem több. Mi van ma, harminc évvel később? A 29 utca mentén sorakozó korszerű házak többségében gáz, villany, telefon, a mocsarak eltűntek, helyettük gondosan megművelt földtáblák húzódnak vagy hatalmas fóliasátrak, melyekben primőr zöldséget és virágot termesztenek. Az igazi fellendülést az állattenyésztés hozta meg, ezen belül is a csirkenevelés. — A lakosságra a gazdasági viszonyokhoz való gyors alkalmazkodás és az adaptációs Az egészségügyi ellátást még tavaly is csak egy orvossal biztosították. Jelenleg két belgyógyászuk van és egy fogorvos. Elsőnek a szakorvosi rendelőbe látogattunk el. Sza- nyi Agnes és Kollár László büszkén mutatják a rendelő „kincseit”, a számítógépes kis labort, az értékelő prog- ramos EKG-ét és a japán érszűkületvizsgálót. Mindezt az idén vették, másfél millió forintért. S ezzel megszűnt a betegek fárasztó utazása — emiatt — Dabasra és Örkénybe. A fogorvosi rendelő berendezése is majdnem új, a fogorvos magasan képzett, a jóhírű Marosvásárhelyi Orvosi Egyetemen szerzett diplomát, majd évekig praktizált ugyanitt. Balogh Réka doktornő ’89-ben települt át a családjával Magyarországra, de mint mondja, igazán Hernádon érezte először, hogy hazaérkezett. — Olyan feltételek közt dolgozom, amiről nem is álmodtam. De ami még ennél is fontosabb, az emberek befogadtak, és szeretnek. Új színfolt a főutcában a Önkormányzati szolgálati lakás. Ebben lelt otthonra Balogh doktornő és családja készség a jellemző — írja a községről egy közgazdász. A rendszerváltozás évében Hernádnak 2900 lakosa volt. Ma 3200. A demográfia kedvező alakulását tükrözi, hogy a száz személyes óvodába 138 gyerek jár, amiért is az 1994-es költség- vetésben kiemelt helyen áll az intézmény bővítése. Szeptember óta korszerű körülmények közt, a tornacsarnokban tartják a tornaórákat A szerző' felvételei közelmúltban átadott gyógyszertár. Amig ez nem volt, még egy aszpirinért is Har- tyánba kellett átmenni. A gyógyszertárat ötmillió forintért az önkormányzat építtette, de „maszek” alapon működik. Bérleti díjat nem kell fizetni, a testület ezzel a kedvezménnyel támogatja a vállalkozó kedvű patikust. Rapszódikus sétánk következő állomása az idősek napközi otthona. Huszonnégy állandó tagja van, naponta háztól házig viszi- hozza őket az önkormányzati autóbusz. Ebédhez készülnek, a terítékek mellett az ősz megkésett virágai pompáznak. A társalkodóban szőnyeg, kényelmes fotelek, tévé, video és lemezjátszó. Örömmel látom, hogy többen is a Pest Megyei Hírlapot olvassák. Az otthonban háromszor terítenek naponta, a reggeliért, ebédért, vacsoráért 66 forintot kell fizetni. Persze nem ennyibe kerül. Az ön- kormányzat évi 800 ezer forinttal pótolja az idősek kosztolását. — Urasan élünk — mondja Ilonka néni, Kiss Istvánné. — Helyünkbe jön az orvos, a plébános s az ellátásunk is olyan, mint egy üdülőben. Visszafelé a vízmű mellet visz el az út, oda is betérünk. A diszpécserszobában Seres József telepvezető tart ügyeletet. Sok dolga nincs, a szivattyúk működését számítógép irányítja. A 110 millió forintos beruházást az idén adták át, két kút tartozik hozzá 1650 köbméter percenkénti vízhozammal, két egyenként 200 köbméteres térszinti tároló medence és a gépészeti részleg. Hernádon az intenzív állattartás következményeként a felső vízrétegek elnit- rátosodtak, az új vízmű 200 méter mélyről „csalja fel” a kiváló minőségű vizet. Ehhez nem kevesebb, mint 55 millió forinttal járult hozzá az állami költségvetés és a vízügyi alap. Hasonló bőkezűséggel támogatták a gázprogramot is. Napjainkban nemcsak a faluban, hanem még a külterületi tanyákon is gázzal fű- tenek. —- Ez manapság a térség majd minden településén így van. Azzal viszont kevesen dicsekedhetnek, hogy megoldották a telefongondot — mondja a polgármester asszony. — Ä rendszer- váltáskor harminc kézikap- csolásos készüléke volt a községnek. Rá egy évre már négyszáz, a napokban pedig rákapcsolódtunk a nemzetközi vonalra. 1994-ben 1600-ra nőhet az előfieztők száma. Evek óta járok Hernádra, de még soha nem jutottam be a művelődési házba, az ajtó mindig zárva volt. Úgy Az új patikában minden gyógyszert megkapni látszik Zsadányiné is megsokallta ezt az állapotot, s új igazgatót keresett az intézmény élére. Zsirosnét régről ismerte, amikor még Pallagi Marikának hívták, s egyik legjobb tanítványa Zsadányi Lászlóné: Hernád elindult a városiasodás felé volt a nyolcadik osztályban. Marika elvégezte a népművelő főiskolát, férjhez ment, de nem kellett sokáig csábítani, hogy hazajöjjön Hernádra, s kézbe vegye a művelődési élet irányítását. Jelenleg hat szakkör működik, egy év alatt 7000-en fordulnak meg az újra vonzó művelődési házban. Az idén megrendezték az első Hernádi Ősz elnevezésű kultúrális fórumot, hagyományteremtő céllal. Máshol sorra bezárnak a könyvesüz- letek. Zsirosné kiürítette az egyik termet és berendezte boltnak. Klasszikusokat, szépirodalmat, de mindenekelőtt a kötelező olvasmányokat kínálja a fiataloknak. Azt csak találgatni lehet, vajon a fiatalság körében mi a népszerűbb: a művelődési házban zajló élet, vagy a 26 millió forintért felépí- tet tornacsarnok. Ez utóbbit is az idén adták át. Késő délután végzünk a falujárással, de Zsadányiné- nak még nem fejeződött be a munkanap, ülésre várja a képviselő-testület. — Úgy tudom, indul a következő választásokon. Milyen programmal? — kérdem búcsúzáskor vendéglátómtól. — A jövő nagy feladatának a környezetvédelmet tartom. 1994-ben megszűnik a szeméttelep, újról kell gondoskodni. Erre már van kidolgozott terv. Ugyancsak jövőre, Örkénnyel közösen szeretnénk megvalósítani a szennyvíztisztító telepet. Állami és önkormányzati pénzekből, a lakosság anyagi támogatásának igénybe vétele nélkül. A szennyvízhálózat kiépítését 1995-re terveztük. Van aztán egy „álmom” is a következő ciklusra. Építeni egy szép, nagy uszodát. Ha az meglesz, nyugodtan elmondhatjuk, Hernád bepótolta a lemaradást, s felkészülten várja az ezredfordulót. Matula Gy. Oszkár
