Pest Megyei Hírlap, 1993. november (37. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-17 / 268. szám
14 PEST MEGYEI HÍRLAP TAJOLO 1993. NOVEMBER 17., SZERDA Szűkebb hazánk kincse Teljesen beolvadnak az ürömi svábok? MSZMP-székházból gyógyszertár A Pest Megyei Hírlap és a Családi Ház című folyóirat közös rovata Üröm nevezetessége, hogy a község előtti temetőben egy valaha cári tulajdonként számon tartott görögkeleti rítusú sírkápolna áll. Itt helyezték örök nyugalomra 1. Pál orosz cár leányát, Alexandra Pavlovnát, aki József nádor első felesége volt és 1800. február 1-jén hunyt el. Üröm akkori földesura, a nádor 1802-ben igényes kiképzésű sírhelyet építtetett elhalt feleségének (Voit kutatásai szerint Heppe Szaniszló országos építésügyi igazgatóval; Rados Jenő szerint külföldi tervek alapján). A sírkápolna klasszicizmusba hajló későbarokk (copf) építmény, kőburkolattal és hangsúlyos helyein vörösmárvány díszítéssel. Az épület kívülről fekvő hasáb alakú, bejárati homlokzatán háromszögű oromzattal, oldalfalain 3-3 ablakkal és erősen kiugró párkánya alatt a klasszicizmusra oly jellemző triglifes (három párhuzamos vájolat) díszítéssel. Belül a kápolna kétszintes, ovális tér: az alsó a kripta, a felső az ikonosztázzal ellátott kápolna, amelyet ovális kupolaboltozat fed, nyolc ion fejezetes falpillér által hordott, gazdagon tagolt párkányra támaszkodva. A kápolnát 1883-ban II. Sándor cár reno- váltatta. 1860-ban még Oroszországból iderendelt papja és két kántora volt a kápolnának (Vasárnapi Újság 1860), valamint sok értékes miseruhája és liturgikus felszerelése is művészi értékű orosz ötvösművekből állt. Egykori híradás szerint „minden hét eszten„Öreg Sváb Borpince” — olvasom az egyik épület falán, nemsokkal az „Üröm” helységnévtábla után. Ilyen nem minden faluban „terem”, villan át rajtam, s már kanyarodok is a vendéglő előtti tágas parkolóba. A borpince még nem nyitott ki, ám szerencsém van, a mellette lévő épület (szintén pince) ajtajáról egy középkorú férfi éppen érkezésemkor szedi le a lakatot. — A Sváb Borpincére kíváncsi? — néz rám. — Nemsokárajön a takarítónő, ő biztosan beengedi. De addig jöjjön be hozzám, én is tudok érdekességeket mutatni — tessékel maga előtt. S valóban. Három óriási prés is található a több járattal összekötött régi pincékből álló „labirintusban”. Mindegyiken ott a német név, ké- szítésénekévszáma(valameny- nyi múlt századi), s az egyiken a magyar címer is. — Használható állapotban vannak még? — érdeklődöm. — Olyannyira, hogy idén is ezekkel préseltünk. Egy- egy töltéssel 8-10 mázsa törkölyből nyomjuk ki a szőlő levét. — S összesen hány hektoliter bora forrott ki? — Körülbelül 85 hektó. Mindez 2400 négyszögölnyi szőlőből — előzi meg a következő kérdésemet. — Látom, vannak új hordói... — mutatok a pince távolabbi sarkába. —■ Igen, idén csináltattam négyet. A legnagyobb 2500 literes. — S meg lehet élni a szőlőből? — Hát... Az az igazság, hogy igen drága a művelés. Közben megérkezett a takarítónő, aki beenged a szomszédos borozóba. De a tulajdonos nem kerül elő, ezért a másik pince gazdája kalauzol itt is. A pincebelső eredeti sváb hangulatot áraszt, a pult, a faragott székek, a padok úgyszintén. A meszelt, boltíves falakon frissen készült, szüreti mulatságot ábrázoló freskók. A kijáratnál ismertető füzetecskét találok, elveszek belőle egyet. Ebből tudom meg, hogy Üröm ősi szőlőtermő vidék, már az Árpád-házi királyok korában a mindenkori uralkodó vincellérei lakták. A török pusztítás után németek települtek meg a környéken, s a falu ismét a királyi udvar szállítója lett. A pincék többsége a múlt században épült. Ezekből azonban mára már csak néhány maradt. Ezt azonban már nem füzetecskéből tudom meg, hanem alkalmi „idegen- vezetőmtől”. Elköszönök tőle, de előtte följegyzem a nevét. — Scharer János vagyok — mondja —, sch-val írja. Azelőtt Sólyom voltam — teszi hozzá —, de a fater kívánságára a család az idén tavasszal fölvette az eredeti nevét. * — Keserves, nehéz munkával kerestük a kenyerünket — ültet le tiszta, rendezett konyhájában Siklósi Raj- mund, akiről úgy tudják a faluban, hogy ismeri a helyi svábok történetét. — Gondolhatja, hogy nem volt könnyű, hiszen amikor — úgy háromszáz évvel ezelőtt — idetelepültünk, Üröm csak egy nagy pusztaság volt. A gyerek sok volt, a határ viszont kicsi, a faluval együtt körülbelül 900 hold. — Gondolom, ez nem is tartotta el az összes ürömit — vetem közbe. — Persze, hogy nem. Pedig a szőlő mellett gyümölcsöt, málnát és epret is termeltünk. Amikor már ez sem Hancsovszki János felvételei volt elég, egyre többen kezdtek bejárni Pestre dolgozni. — Helyben nem volt ipar? — Volt egy-két fésűsüzem, no de, azok nem tudtak mindenkit foglalkoztatni. Aztán jött a gazdasági válság, a munkanélküliség, a háború, a kitelepítés... — A Volksbund miatt? — Na ja, persze hogy sokan szimpatizáltak a németekkel. hiszen azok vagyunk. De ugyanúgy magyarok is! — teszi hozzá azonnal. — Csak egy ötvenkilós csomagot vihettek magukkal Németországba — folytatja. — A színtiszta sváb falu nagyobbik felének el kellett menni. Alig maradtunk néhány an. — S kik kerültek a svábok helyére? — Jászladányi, mezőkövesdi, szigetmonostori, tarpai magyarok. Lassanként aztán ismét összemelegedett a falu. Siklósi Raj mund nem említi, de később a református lelkész igen, hogy az új lakók egy része tíz nappal a németek kitelepítése előtt érkezett... Többen közülük visz- sza is fordultak, mondván, hogy ők senkit sem túrnak ki a házukból. — S tartották a kapcsolatot az ittmaradtak és a kitelepítettek? — gördítem tovább a beszélgetést. — Az apám először 1957-ben utazhatott ki, addig csak levelezni lehetett á rokonsággal. Amikor visszajött, azt mondta, hogy bizony, kinn már csaknem mindenkinek saját háza van. Aztán disszidált a húgom, később kitelepült a lányom. Üröm a családból már csak ketten élünk a feleségemmel. — S az ittmaradtak megőrzik az azonosságtudatukat? — Hétfőnként át szoktam járni Pilisborosjenőre, ahol az ottani svábokkal énekkari próbákat tartunk. Egy fiatal sincs közöttünk... — Pilisvörösváron viszont gimnáziumuk is van... — Van, de az sem akadályozhatja meg a beolvadásunkat. Múltkor hallottam, hogy az egyik szülő németül szólt a gyerekéhez, aki oda jár, az meg kinevette. * Üröm egykor nemcsak színsváb, hanem színkatolikus is volt. A telepítésekkel ez is megváltozott, de a katolikusok azért többségben maradtak. Meghonosodott egy másik egyház, a református — tudom meg lelkészüktől, Isépy Gábortól, aki a szintén lelkészi képzettségű feleségével látja el a szolgálatot Ürömben és Pilisborosjenőn. (A katolikusokon és a reformátusokon kívül lakik még a faluban tíz nazarénus család is, amelyekben általában 8-10 gyermek van. Arról lehet megismerni őket, hogy asszonyaik egyforma kendőt viselnek.) A lelkész éppen indulni készül, amikor betérek hozzá, mégis, szabadkozásom ellenére, leültet, rendelkezésemre áll. Elmeséli, hogy a gyülekezet gondozására először Pi- lisvörösvárról járt ki a pap, de a hatvanas évek végétől már önálló egyházközséget alkotnak. Egy évtizede pedig saját templom, illetve lelkészlakás építésébe kezdtek, s jelentős összefogással, no meg svájci segítséggel két év alatt el is készültek vele. Az iskolások több mint fele hittanos, mondja a lelkész. Hogy mindenféle vitának elejét vegyék, még a tanév kezdetekor egy nyilatkozat aláírására kérték a szülőket: kívánja-e gyermekét hittanra járatni vagy sem, s ha igen, akkor katolikusra vagy reformátusra. Isépy Gábornak egyébként állandó kapcsolata van az iskolával, ugyanis a hittan mellett magyarra és történelemre is tanítja a gyermekeket. Búcsúzóul számítógéppel kinyomtat számomra egy néhány kéziratoldalas önvallomást „Amit az osztály tudhat rólam...” címmel. A szeretetet sugárzó soraiban arról ír, hogy miként lett lelkész, illetve tanár: „az életem... úgy Az Öreg Sváb Borpince rövid idő alatt a település egyik nevezetessége lett dőben egyszer” bárki számára megtekinthető volt a sírbolt is, amikor „a pazarlásig gazdag öltönyökbe burkolt holttetem is látható volt”. A kriptát az elmúlt évtizedekben sírrablók feltörték, az épületen okozott károkat azóta kijavították. A kápolna körüli temetőben is található még néhány történeti értékű cirill betűs sírkereszt és sírkő. Pamer Nóra alakult, hogy egy harmadikos gimnazistaként írt faliújságcikkemért húsz évet kellett vámom, amíg katedra közelébe kerülhettem. Négy évvel ezelőtt, amikor másfél évtizedes lelkészi múlttal a Fasori Evangélikus Gimnázium és a Baár-Madas Református Gimnázium vallástanára lettem, beteljesedett gyermekkori álmom, és a szószék után a katedrára is felléphettem... Több mint három év telt el azóta. S ezen a nyáron a neves budapesti gimnáziumból elhívtak ide, Ürömbe tanítani. ” * A község határában egy elhagyott bányagödör falába jó néhány esztendővel ezelőtt csókák költöztek. El is nevezték a helyet Csókavárnak. A bányát azonban nemcsak a madarak fedezték föl, hanem a fölös szeméttel rendelkezők is. A gödörbe egyre több — néha kétes eredetű — autóroncs, tisztítóiszap került, a védett csókák pedig elmenekültek. A rendszerváltozás közeledtével, a jobbító szándékú ürömiek egyesületet alakítottak, amelyet Csókavárról neveztek el. Az önkormányzati választás idején az egyesület néhány tagja bekerült a képviselő-testületbe, egyiküket pedig, Horváth Péten polgár- mesterré választották. — A falvak egy részéről általában tüntetésekkel, botrányokkal kapcsolatban lehet hallani. Üröm mintha kimaradna ezekből az eseményekből — vetem fel, amikor a polgármesteri hivatalban leülünk beszélgetni. — Támadások itt is érték a község vezetőjét — feleli —, ám ezek lassanként elcsendesedtek. A legjobb „védekezés” az eredményes A polgármester a tettek embere munka. Eredmény pedig van. (Ezt nemcsak a polgár- mestertől hallom. Siklósy Rajitiund szerint 40 év alatt nem fejlődött annyit a falu, mint az utóbbi 3 esztendő alatt.) — Sorolna ezekből néhányat? — Megépült az a 800 méteres út, amely Ürömöt Csillagheggyel összeköti. így járművel is könnyen le lehet jutni az alig két kilométerre levő HÉV-állomáshoz. Lefektettünk húsz kilométernyi gázvezetéket. Telkeket értékesítettünk, az árából nyolc utcát aszfaltoztunk. Kiegészítettük a vízvezeték-hálózatot. Kibővítettük az orvosi rendelőt. A régi MSZMP-székházat gyógyszertárrá alakítottuk át. Visszahoztuk a felső tagozatot a Pilisborosjenővel közös iskolából. 300 adagosra bővítettük az óvoda konyháját. Egyébként itt főznek a többi közintézmények is. Áttértünk az egészségügyi szempontból is fontos kukás-szemétszállításra. — A következő ciklusra már nem is hagy tennivalót...? — Van még feladat bőven... — említi, s már sorolja is: — Teljesíteni kell a telefonigényléseket. A Matáv, Pilistáv ígérgetéseinek nem ültem föl, ehelyett rábeszéltem a 26-os körzet 25 polgármesterének többségét arra, hogy kérjük a minisztert: írjon ki koncessziót a feladat megoldására. A pályázatot az fogja elnyerni, aki a legmeggyőzőbb ígéretet teszi arra, hogy három éven belül kínálati piacot teremt. Ezen kívül — folytatja Horváth Péter — megoldatlan a csatornázás. Ez azonban környezetvédelmi kérdés is, ezért e téren csak a szomszéd településekkel együtt lehet eredményt elérni. Több olyan területe is van az önkormányzatnak, köztük a 22 hektáros Rókahegy — tudora meg búcsúzóul a polgármestertől —, amelyeket csak szakhatósági véleményekkel ellátott részletes rendezési terv alapján fognak hasznosítani. A terület hasznából az önkormányzat is részesedni kíván. Üröm ugyanis a főváros közelsége és a kedvező fekvése miatt felkapott hely lett. Hardi Péter
