Pest Megyei Hírlap, 1993. november (37. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-27 / 277. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1993. NOVEMBER 27., SZOMBAT J3 Fizetéskülönbségek November 8-án. hétfőn megjelent az észrevételem a „Levelünk jött” rovatban. Köszönöm a megjelentetést. Többen gratuláltak a leírtakhoz, annak ellenére, hogy Matula úr (akinek cikkeit továbbra is szívesem olvasom) válaszában úgy mutatja be írásomat, mintha tévedéseken vagy valótlan állításokon alapulna. Egyetlen dologban kérem, hogy közöljék észrevételem, amely helyreállíthatja igazmondásom lényegét. Miközben a válaszban azt állítja Matula úr (nyilván a szövetkezettől kapott tájékoztatás alapján), hogy a 91-ben érettségizett ügyintéző bruttó havi fizetése 27 500 forint, a szövetkezetben dolgozók átlagbére 59 000 forint, ezzel szemben feleségem (és még néhány kegyvesztett dolgozó) fizetése 12 300 forint közgazdasági érettségi, 7 év adminisztratív gyakorlat mellett. Azon a munkahelyen, ahol lényegében megközelítően azonos munkát végzők között ekkora különbségek lehetnek, ott már biztos, hogy valami nincs rendjén. Lehet azonban azt állítani, hogy nem jól végezte a munkáját, én mégis tudom, hogy nem így van. Hó végi zárások túlórái fizetetlenül, egyéb esetekben túlórák, pénztárhiány nélkül éveken keresztül. De ez már a magánügy kategória. A közügy ebben annyi, hogy kinek 27 ezer, kinek 12 ezer a fizetése, semmi előre meghatározott dologtól nem függ, csak és kizárólag a vezető döntésétől. V. A. Dömsöd (A teljes név és cím a szerkesztőségben) Érthetetlen jj Érthetetlen, hogy ha yfak Bánó András polgárjog^., társ tv-szerkesztő- ként nemzetellenes hamisítást, hazaárulást követ el, akkor miért nem vonja őt felelősségre az ügyészség? Miért, honnan vette a bátorságot Bodor Pál polgártárs, hogy a londoni rádióban román nyelven (!) állítsa azt, hogy nincs sajtószabadság Magyarországon? Ha így lenne, akkor egyikőjükkel sem történhetett volna mindez. Senki sem tudna akkor közölni nemzetellenes „liberális” hangnemben. Sem a sajtóban, sem a rádióban meg a tv-ben. Érthetetlen, miért érdeke sok-sok újságírónak, írónak, riporternek a magyarság befe- ketítése. Hiszen Kányádi Sándor szerint: mink vagyunk a fehér néger, nem a bőrünk, nyelvünk néger! (szabadon) Csinálják azt úgyis a szomszédaink majd száz éve, de talán régebben. Térképeket közölnek Magyarország újrafelosztásáról, történelmet hamisítanak saját hasznukra és a magyarság kárára. A magyarság — mint tudjuk — nemcsak magyar, hanem német, cigány, zsidó, szerb, szlovák, román és más származású emberek összessége. Minden hazáját szerető állampolgár az igazságot, a becsületes és a tiszta erkölcsöt kell fontosnak tartsa. Még akkor is, ha újságíró vagy „liberális” gondolkodású polgár. Aki nem ért egyet ezen civilizált emberi magatartásformával, az embernek hitvány... tehát magyarnak alkalmatlan. Koros Sándor Budapest Nemzeti médiumokat! Szeretném, ha megértenék a politikában járatlan emberek, hogy most éppen a sajtó- szabadság és a pártatlan tájékoztatás érdekében tesz erőfeszítéseket ez a két tiszteletre méltó ember, Nahlik Gábor és Csúcs László. Nem szabad elsiklani a tény felett, hogy a tv-ben csalás történt! Az Egyenleg, bizonyos politikai erők nemzet- ellenes céljainak támogatása érdekében Magyarországot és a magyar népet járatta le a világ előtt az összemontírozott kazettával. Ez pedig hazaárulás. És ez nem az első eset volt, a televízió jó néhány műsorára volt jellemző a ferdítés, az egyoldalú tájékoztatás. Néhány műsor kivételével elmondhatjuk, hogy az elmúlt 40+3 év televíziójára és rádiójára igaz a jól ismert mondás: „Hazudtunk reggel, hazudtunk délben és hazudtunk este.” Nahlik Gábor alelnök úr eljárása jogszerű volt. A chartás ellenzék most nem másért, mint a sajtómonopólium megtartásáért harcol, a közvéleményt félretájéHISTÓRIA 2 Mindent elvállal, . amit fából, fémből készíteni lehet. Egyebek közt egy csupa faalkatrészből álló cséplőgépet is készít. 1848. nyarán veszi hírét a háromszéki és csíki toborozásoknak, az agyagfalvi népgyűlésnek, amelyen elhatározzák: a nagyszebeni osztrák parancsnokságnak többé nem engdelmesked- nek, maguk állítanak fel hadsereget, s ha kell fegyverrel védelmezik meg függetlenségüket. Ez Kossuth Lajos kérése a székely néphez. „Ügyünk szent — üzeni Kossuth —, mint a szabadság. Aki velünk tart elnyeri a história babér- koszorúját.” Itt, az agyagfalvi népgyűlésen hangzik el Berzenczei László kormánybiztos aggodalmára Gábor Áron lakoni- kus megjegyezése: Lészen ágyú! S a kétkedő hitetlenség láttán még hozzáfűzte: Ott van a fülei (magyarhermányi) vasgyár, nem kérek többet csak egy forintot, amellyel odautazzam. Csodával határos módon — e csoda a megfeszített munka eredménye volt — napok múltán már Sepsiszentgyörgyön volt a két hatfontos ágyú. Hogy küldetését teljesítse — lészen ágyú! — az agyagfalvi népgyűlést követően Gábor Áron Bar- dóc-fiuszékre utazott, hogy megtekintse az osztrák származású Räuber Nándor által felajánlott Lészen ágyú / Emlékezés Gábor Áronra (és a tulajdonát képező) vashámort. Ezt nem találván kielégítőnek a Ma- gyarhermány közelében lévő boldvaji hámorhoz utazott, ahol az örmény származású Zakariás Antal készséggel ajánlotta fel segítségét. Kiszámították, hogy mennyi vas kell a két ágyúcső, s a szükséges vasalások elkészítéséhez. Az ágyú öntvénymintáit, akár a mai mintaasztalosok, előbb fából faragták ki, a méreteket esztergagépen pontosították. Ezután két egyforma hosz- szú, keskeny ládát ácsoltak, ezt megtöltötték agyaggal. A kettéfűrészelt mintát ezekbe a nedves, döngölt agyagágyakba helyezték. Miután az agyag kiszáradt, az öntö- mintát eltávolították, az öntőformákat pontosan összeillesztették és vaskapoccsal rögzítették. Nem lévén csőfúrójuk, gondot okozott számukra, hogyan alakítsák ki az ágyúcső üreges részét. A legenda szerint ehhez Gábor Áron Jusztina nevű élettársa adta az ötletet. — Vegyetek példát a kür- töskalácssütőről — mondta. — Dugjatok egy karót az olvasztott vasba, s mikor kihűlt, húzzátok ki, akkor likas marad a vas. Asszonyi javallatra cselekedtek: egy karvastagságú farudat agyagréteggel vontak be, s azt illesztették a forró öntvénybe. Nagy gondot okozott továbbá, hogyan rögzítsék a rudat a cső fenékfelőli részén, ahol a puskapor robbanása miatt a legvastagabbra kellett önteni az ércet. Ezt úgy oldották meg, hogy az agyagmintába egy villaalakú vasdarabot illesztettek, s a rudat abba igazították bele. Másnap estig megöntötték mindkét csövet, az öntvények bor- zasságát kézzel csiszolták le, felszerelték a tengelyekre, s harmadnapra már négy pár ló vontatásával Sepsiszentgyörgyön voltak az ágyúk. November 27-én a város határában, az Orkőnél próbálták ki őket Berde Mózsa háromszéki kormánybiztos jelenlétében. Az ágyúk beváltak. A 30-án lezajlott — Földvár, Hidvég és Árapatak körüli csatákban vetették be első ízben őket Puch- ner generális nem kis meglepetésére és aggodalmára. Különösen erkölcsi hatásuk volt felülmúlhatatlan. 1849. márciusában a Sepsiszent- györgyre látogató Bem tábornok honvédőrnaggyá nevezi ki Gábor Áront. Ezt később Kossuth is megerősítette, s kinevezte őt „a Székelyföldi Tüzérség igazgatójának”. 1848 novembere és 1849 júliusa között vezetésével hetven ágyút öntötkoztatva, a lényegről, a csalásról egyfolytában elterelve a figyelmet. A parlament minden bizonnyal foglalkozni fog a médiatörvénnyel, de annak nem az ellenzék szája íze szerint kell megszületnie. A törvénnyel a nemzeti rádiót és televíziót kell megteremteni. Szándékosan nem használom a közszolgálati kifejezést, mert ki kell végre mondani, hogy a médiumoknak nemzetinek kell lenniük. A mostani két alelnök pedig ezen munkálkodik, úgyhogy elmozdításukra semmi ok nincs. Határozott intézkedéseikhez gratulálok. Kendrik László Szob S Uj Marosán? A péklegényről (ragadványnevén: „Buci Gyuri”) van szó. A felszabadulást Pesten érte meg. Sztálin csatlósai — a „négyes fogat” —, Rákosi és társai akkor már Debrecenben voltak. Hozzájuk igyekezett kapcsolatfelvételre „Buci Gyuri”, az akkori szociáldemokrata párt oszlopos tagja. Elbeszélgettek a követendő alapelvekről, az ország gyakorlati „szocializálásáról”. A vélemények any- nyira együtthangzóak voltak, hogy Farkas Mihály megkérdezte Marosántól: „Mondja, Marosán elvtárs, ezekkel a nézetekkel mit keres maga a szociáldemokrata pártban?” A jelenlevő Rákosi közbeszólt: „Nagyon jó helyen van, legalább az egyesítéskor lesz kivel tárgyalni.” Rákosi jól tervezett. A nyugati orientációjú szocdem vezetőket (Kéthly Anna, Szélig Imre) kiebrudalták, az elnök Szakasits Árpádot bebörtönözték. Marosán pedig átvezette a szocdemeket Rákosi- ékhoz. Mintha most is ilyen stratégia lenne bontakozóban. Igaz, a mai „Marosánnak” egy kicsit cikkcakkosabb az útja. Tagja a volt kádárista parlamentnek, aztán „nyakba öltve” masírozott az MDF-es képviselőkkel, majd a függetlenek közé somfordáit, most pedig — püff — elvállalta a „vörös rózsa” vezetését. A távolabbi cél nyilván a „vörös szegfűvel” való egyesülés csillag alakban. Lám, nincs új a nap alatt a módszerekben, csak a személyek változtak. Csépió' István Kismaros tek. E teljesítmény példátlan, ha számbavesszük, hogy az osztrák és orosz haderő együttesen százhúsz ágyúval képviseltette magát. Gábor Áron nem érte meg a szabadságharc végét, 1849. július másodi- kán a kökösi csatában egy ágyúgolyó a fél mellét és a bal karját szakítja le. Uzonban földelték el ideiglenesen, de szülőfalujába, Bereczkre a csata miatt nem szállíthatták el. Eresztevényben, az útmenti temetőben nyert végső nyughelyét. (Vége) Paizs Tibor A katonaság erőszakoskodásai a vármegyében Az 1690-es években a vármegyében tartózkodó vagy ott átvonuló idegen katonaság mérhetetlen károkat okozott Pest megyének. A közgyűléseken szinte állandóan foglalkozni kényszerültek az urak a dúlással, a különböző panaszokkal. Az 1696. november 27-én tartott közgyűlés határozatot hozott, hogy a károkat össze kell írni. Az akkor a megyéhez tartozó solti járásban 2477 forint 50 dénár értékű kárt írtak össze. Ezekkel az ügyekkel már korábban is foglalkozott a megye. 1690. november 29-én panaszos levelet írtak a nádornak „a szegény népnek a közkatonák és a tisztek által történt rendkívüli kizsarolásáról. Kérik, hogy a katonaságot tartsák jó fegyelemben, a népet erején felül ne zsarolják ki.” Mindezeknek azonban nem nagyon lett foganatja. Más volt a helyzet, ha a vármegye területén kiraboltak, megtámadtak valakit — erre bizony az elvadult körülmények között elég gyakran volt példa. 1694 novemberében ÜUó' környékén rablók egy német úr kocsiját fosztották ki, mintegy 3000 forint értékű kárt okoztak. Különösen nagy botrány támadt 1699-ben, amikor Ócsa környékén a híres Marsigli tábornokot támadták meg rablók. A csekély kísérettel utazó tábornok két szolgáját megölték, magát lábán sebesítctték meg. A Haditanács szigorú vizsgálatot rendelt el, kis híján az alispánt is letartóztatták a hatóságok. Mindenesetre a vármegye panaszaival nem foglalkoztak ennyit. Pogány György
