Pest Megyei Hírlap, 1993. november (37. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-08 / 260. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. NOVEMBER 8.. HÉTFŐ Kárpátok Eurorégió Összecsengő' gondok Kassán A hét végén Kassán tartotta ötödik ülését a Kárpátok Eurorégió Tanácsa, s a legtöbb kérdésben kialakult egyetértés ellenére nem történt nagy előrelépés. Ezt nagymértékben az akadályozza, hogy az Európa Tanács kezdeményezésére létrejött Kárpátok Eu- rorégióban sem Szlovákia, sem Románia nem tekinti magát rendes tagnak. Ez ideig mindkét ország csak a társult tagságot vállalta, noha az Európa Tanács az európai poszt- kommunista országok együttműködési modelljeként képzeli el a Kárpátok Eurorégi- ót, melynek rendes tagja egyelőre csupán Ukrajna, Lengyelország és Magyarország. A szlovák külügyi képviselő most elhangzott kassai beszéde azonban jelezte, hogy Szlovákia is a rendes tagsági státus mellett készül dönteni. P. Asztalos Ildikó és Rudolf Bauer, Miskolc illetve Kassa polgármestere, a szabadabb kereskedelmet és az együttműködési formák pontos „megfogalmazását” szorgalmazta. Megítélésük szerint ennek egyik alapfeltétele a részt vevő öt ország egyenjogú tagsági státusa. Kassa és Miskolc közös gondjai „évtizedek óta összecsengenek, s végre itt a lehetőség az egyedül szinte leküzdhetetlen problémák megoldására” — hangzott el a tanácskozáson. Biztonsági vákuum Európa közepén A NATO első főtitkára szerint a szervezetnek megalakulásakor három feladata volt: az amerikaiakat Európában tudni, a szovjeteket távol tartani, Németországot pedig alávetésben hagyni. Most viszont, az új, több formájú, s általa előre nem látott veszélyek megjelenésével a szervezetnek újra kell fogalmazni céljait — írja a kelet-európai országok csatlakozási szándékát elemző terjedelmes írásában a Le Monde bonni különtu- dósítója. A cikk a tekintélyes francia napilap szombati számában jelent meg. Daniel Vemet szerint nem pusztán a csatlakozás ellenzői, de hívei sincsenek felkészülve az esetleges azonnali felvétel következményeire. Innen származik az a választípus, hogy „elvben nincs "semmi kifogás a teljes jogú csatlakozás ellen, de előbb az érintett államoknak adaptálódniuk kell...” Ám ha a szovjet hadsereg komoly fenyegetése el is tűnt, az Európa közepén keletkezett biztonsági vákuum később ismét bátorítást adhat Oroszország „birodalmi ambícióinak” — amelyeket köztudottan nem a szocializmus hozott magával. S zlovákia Színházainak Kollégiuma 1990-ben alakult meg, s azóta önálló jogi személyként — függetlenül a kormánytól — a minisztérium szakmai tanácsadó szerve lett. A kollégium az 1992-es választásokat megelőzően minden kötöttség nélkül működni tudott, mégha néha ellentét feszült is a kultuszminisztérium és a tanácsadó szerv között, de a színházak autonóm módon tudtak működni, senki sem kérte számon rajtuk, mit tűznek műsorra. Mindez azonban a múlté. Szeptember 23-án, néhány hónapos halogatatás után, Slobodník miniszter összehívta a kollégiumot, de maga helyett jobbnak látta Roman Zelenay államtitkárral képviselteti önmagát, aki egyben az uralkodó Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom alelnöke. Sok kérdésben kellett volna dűlőre jutni a tárgyaláson. Egy hónappal korábban a minisztérium körlevélben hatályon kívül helyezte az összes szlovákiai színház statútumát, minden indok nélkül. így az a furcsa helyzet állt elő, hogy ideiglenesen a régi alapítólevelek vannak érvényben, melyekben csak annyi van rögzítve, hogy a színházaknak a szocialista kultúrát kell terjeszteniük. Néhány színháznak, köztük a pozsonyi Szlovák Nemzeti Színháznak nincs is alapítólevele. Szlovákiában nincs korszerű színházi törvény sem. Csak az 1990-ben módosított 1976-os törvény van érvényben. Zelenay úr szájából az egyik megdöbbentő nyilatkozat követte a másikat. Kifejtette, hogy bár a kollégium bejegyzett szervezet, ő azt mégsem tekinti legitim testületnek, mert csak a minisztériumnak van joga arra, hogy megmondja, mit és hogyan játsszanak a színházak, hiszen ez a tárca tartja fenn őket. Annyit végül is sikerült kicsikarni, hogy r. kormány egy szűkebb testületet hajlandó lesz respektálni, amelyet a kollégium tagjai közül választanak ki. Ennek is voltak bizarr vonatkozásai. E testületbe a Jeszenszky Géza Székelyfóldön Tovaszállhatnak a rossz emlékek Jeszenszky Géza magyar külügyminiszter tegnap Sepsi- szentgyörgyön kijelentette: a román—magyar kapcsolatokban az olvadás bizonyos jelei mutatkoznak, s örömmel vette tudomásul, hogy ezt Marcel Dinu román külügyi államtitkár is így értékelte. Megtört a jég, és a közös munka eredményeként tova- szállhat mindaz a rossz emlék a múltból, ami a két ország viszonyát beárnyékolja. Hangsúlyozta, hogy a romániai magyarság lojális a hatóságokhoz, törvénytisztelő, de ehhez az is szükséges, hogy jók legyenek a törvények, és azokat érvényesítsék is. A sepsiszentgyörgyi városházán a megye magyar vá- lasztottaival és közéleti személyiségeivel, értelmiségiekkel lezajlott egyórás találkozón a kérdések széles köréről esett szó, a magyarországi médiavitától az utazási lehetőségekig. A külügyminiszter állást foglalt amellett, hogy a határszervek stílusa mindenütt váljon segítőkészebbé, ezzel is könnyítse a kétoldalú határforgalmat. Jeszenszky Géza, aki 7 héten belül másodszor látogatott el Székelyföldre, szombaton délután leleplezte Kézdi- vásárhelyen Gábor Áron ágyúöntő társának, Turóczy Mózesnek a mellszobrát. A kétórás ünnepségre egybese- reglett a város apraja-nagyja, több ezer ember hallgatta meg az eleredő-elálló esőben a szónokokat. Elsőként Jeszenszky Géza beszélt, utána Markó Béla, az RMDSZ elnöke és Egyed Ákos történész lépett a szónoki emelvényre. A külföldön tartózkodó Teodor Melescanu román külügyminiszter üdvözletét Marcel Dinu külügyi államtitkár tolmácsolta, végül Incze László múzeumigazgató szólt Turóczy Mózes alakjáról. Az ünnepséget, amely a Gábor Áron emlékház előtti téren zajlott, Szó'ts Csaba polgármester nyitotta meg, aki előbb magyarul, majd románul üdvözölte a vendégeket. A fúvószenekar a román himnuszt, majd a Szózatot játszotta. Ezután a székely (piros-fehér mezős kék keresztes), magyar és román zászlóval díszített Gábor Áron-ház előtt felállított szoborról a magyar külügyminiszter vonta le a fehér leplet. Az ünnepség végén a zárt teret betöltötték a magyar és székely himnusz több ezer ajakról felszálló dallamai. Romániában elhangzanak olyan állítások, mintha lenne bárki, aki Magyarországon fenyegetné Romániát. „A legteljesebb felelősséggel kijelentem, hogy aki ilyet állít, szemenszedett hazugságot mond — hangsúlyozta a kéz- di vásárhelyi szoboravatáson mondott 40 perces beszédében Jeszenszky Géza. Hozzáfűzte: akik ilyeneket írnak, el akaiják hitetni, hogy Önök, Románia magyar nemzetiségű polgárai és az Önök nemzetének a határokon túl élő nagyobbik része valamilyen fenyegetést jelent”. A külügyminiszter megjegyezte, hogy kézdivásárhelyi jelenléte, az hogy a román kormány szívesen látja ebben a városban, és annak a vendégszeretetét élvezi, önmagában is egyfajta cáfolat ezekre a vádakra. Utalva arra, hogy szerdán ő maga is ott volt Strasbourg- ban, amikor at Európa Tanács épülete előtt felvonták Románia lobogóját, Jeszenszky Géza emlékeztetett: Románia kormánya ígéretet tett, kötelezettséget vállalt az Európa Tanács fóruma előtt, hogy meghozza a megfelelő — Európa más országaiban már létező és érvényesülő — törvényeket, és olyan intézkedéseket fog hozni, amelyek ki fogják elégíteni az Európa Tanács igényeit, kívánságait. A magyar kormány bízik ezekben az ígéretekben, ezért nem tett kísérletet arra, hogy megakadályozza, vagy akárcsak fékezze Románia felvételét az Európa Tanácsba. Felsorolni is nehéz volna azokat a támadásokat, amelyek a székely nép, a román nép és a magyar nép szabadságára törtek. A XX. század végén ezek ellen egyetlen igazi garancia van — mutatott rá — az európai intézmény- rendszer. — Én szeretném továbbvinni a tárgyalások vonalát. Vannak biztató jelek, de a nemzeti kisebbségi törvény, az oktatási törvény még mesz- sze van a megvalósulástól — és nagyon fontos az is, milyen lesz a szövegük, mi lesz a gyakorlat — mondotta nem hivatalos székelyföldi látogatásának politikai jelentőségéről nyilatkozva Jeszenszky Géza. A nagyvilág hírei * Borisz Jelcin szombaton korábbi álláspontját megmásítva közölte, hogy ki akarja tölteni hivatali idejét, és ellenzi az előrehozott, jövő júniusi választásokat. Ugyanakkor nem kíván indulni a következő elnökválasztáson, és utódja kinevelésével kíván foglalkozni. Az 1956-os magyar forradalom ábrázolása az irodalomban — ez volt az egyik fő témája az olaszországi Udinében szombaton befejeződött nemzetközi történészkonferencián, amelyet teljes egészében ötvenhat témakörének szenteltek. ^ Ismét Federico Mayor lett az ENSZ oktatási, tudományos és kulturális szervezetének, az UNES- CO-nak a főtitkára. A spanyol politikus az egyedüli jelölt volt erre a posztra. íf Koalícióra lép a lengyel jobboldal két jelentős pártja, a Keresztény Nemzeti Egyesülés (ZCHN) és az Egyetértés Centrum (PC). Ä szerződés értelmében a legfontosabb kérdésekről közös álláspontot alakítanak ki, létrehozzák az úgynevezett koalíciós tanácsot, és együtt indulnak a választásokon. Tízszeresére növekvő költségvetési hiánnyal számol a Vatikán 1994-re, és ezért hozzájárulásaik növelését kéri a világ katolikus egyházmegyéitől. VÉLEMÉNY Két óra a szocializmusban négy nemzetiségi színházat egy személy képviseli majd. Köztudott, Szlovákiában két magyar, egy ukrán-ruszin és egy roma színház működik. Az utóbbiaknak két igazgatója van. Egy szlovák és egy roma. Hogy a kormányzat menynyire veszi komolyan a nemzetiségi kérdést, az abban is megnyilvánult, hogy éppen a szlovák igazgatót óhajtotta delegáltatni a némzetiségek képviselőjeként. Ez végül is nem sikerült. A révkomáromi Jókai Színház igazgatója lett tagja ennek a szűkebb testületnek. A színházak hovatartozásával és finanszírozásával kapcsolatban a kormányzatnak homályos tervei vannak. Ez óriási vitát váltott ki. A kormányzat szeretne megszabadulni a finanszírozás terheitől, de kézi vezérlést szeretne alkalmazni. Annyi mindenképpen kiderült, hogy a Szlovák Nemzeti Színházon kívül a többi színház jövője bizonytalan. Zelenay önellentmondásba keveredett, amikor a régi „szép” szocialista emlékeztető fejtegetésekbe kezdett. Ugyanis kijelentette, hogy bármit lehet játszani, cenzúra nincs, de mindent Szlovákia pozitív képe erősítésének szemüvegén keresztül kell nézni. Tehát az „önszabályozás” elvének kell érvényesülnie.* Hogy az öncenzúra és az önszabályozás között mi a különbség, azt ma senki sem tudná megmondani Szlovákiában. Hogy a kormány megtarthassa döntő beleszólási jogát a színházak belső életébe, azt tervezi, hogy a működésükhöz szükséges anyagiak 60 százalékát folyósítja majd. 30 százalékot az önkormányzatok biztosítanak és a fennmaradó 10 százalékot a színháznak maguknak kell előteremtenie. Ez az „elegáns” megoldás azt eredményezné, hogy a kormányzat szinte megszabadul a finanszírozási terhek felétől, de cenzúrázhatja a műsortervet, ha elvárja, hogy az előadások ne rontsák Szlovákia képét a világban. Tehát ne gúnyolhassák, pellengérezhessék ki vagy ne kritizálják a kormány munkáját és a közállapotokat. Igen szép jövő vár ránk: visszatérünk az 1989 előtti állapotokhoz. Zelenay szerint egyes színházak olyan darabokat játszanak, melyek nem vívták ki a magas minisztérium osztatlan lelkesedését. Konkrétan a révkomáromi Jókai Színház Es- terházy-előadását említette. Tekintettel arra, hogy Ester- házyt még mindig nem rehabilitálták, a szlovák hivatalos álláspont szerint a gróf emlegetése nem kívánatos. Ebben az esetben az a hátborzongató, hogy a minisztérium tisztviselői titokban magnószalagra rögzítették az előadást, és suba alatt értelmezték azt. Beszerezték a szövegkönyvet is. Mindez a színház vezetőinek tudta nélkül történt. Ez a régi kommunista praktikák visszatérését vetíti elő, ami veszélyezteti a szólásszabadságot Szlovákiában. A színházigazgatók elutasították Zelenay megnyilvánulásait, mivel zömmel az 1989-es változások után kerültek pozíciójukba. A kormányzat úgy igyekszik befolyását növelni, hogy néhány új igazgatót nevezett ki. Az államtitkár úr kétórás tárgyalás után jobbnak látta a távozás hímes mezejére lépni, mert az igazgatók „kínos” kérdéseire nem tudott érdemi választ adni. A helyzetet nem túl eredeti módon oldotta meg, amikor „hirtelen eszébe jutott”, vendéget kell fogadnia a minisztériumban. H a a kormányzat rémálmai megvalósulnának, akkor Szlovákiában a színházkultúra színvonala újra „alulmúlhatatlanná” válna, a nézőtér pangana az ürességtől, így a színházak tönkre mennének, és Szlovákiának esélye lenne arra, hogy Albánia korábbi babérjaival dicsekedhessen a világ közvéleménye előtt. Cui prodest? Balassa Zoltán (Kassa)
