Pest Megyei Hírlap, 1993. november (37. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-05 / 258. szám

8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. NOVEMBER 5.. PENTEK Kitüntették a kisoroszi lelkész asszonyt Bécsben a Nemzeti Kis közösségek nagy ereje Makkai Lilla június 19-én, az alkotóotthon felavatásán Sokszínű és sok központú szellemi élet kialakulásának lehetünk tanúi az elmúlt há­rom évben. E központok többsége a negyvenéves nagyvárosi gyámkodás alól felszabadult perifériákon szerveződik, és hatalmas em­beri energiák mozgósításával szellemi életünk felvirágozta­tásához járulhat hozzá. Az át­rendeződés (mint már több­ször leírtuk) a szabad teret nyert személyiségek megjele­nésének köszönhető. Szembe­tűnő, hogy közöttük milyen sok a nő. Eredményeiket ta­lán az akadályok legyőzésé­re érett genetikus hajlamaik­nak köszönhetik, amelyek a család fenntartásáért való év­százados küzdelemben ala­kultak ki bennük, s amelye­ket a tágabb közösségben is kamatoztatni tudnak; talán ér­zelmi indíttatású megszálott- ságuk játszik szerepet, de na­gyon is igazolják Németh László szép megállapítását: sikerre csak olyan kezdemé­nyezés számíthat, amelyben „ott vannak a nők a retikülje- ikkel”. Ezeken gondolkoz­tam, miközben Makkai Lillát Kisoroszi református lelkész asszonyát hallgattam, akit a Magyat Hitel Bank Nyitott Társadalom Alapítványa „Helyi társadalomért” díjjal tüntetett ki. — Tavaly nyári idetelepü- lésünk óta tervezzük egy, a határainkon inneni és túli, ke­resztyén szemléletű és elköte­lezettségű fiatalok találkozó- helyének létrehozását. Olyan alkotóotthonét, amely nívós oktató-nevelő programmal és az együttlét biztosításával segíti a résztvevők alkotó­energiáinak kibontakozását, önmagukra találásukat és szellemi-lelki megerősödésü­ket — tudom meg a célról, amely Makkai Lillát meg­szállott küzdelemre indította. — A parókia templommal szomszédos, egykori refor­mátus iskola sikeres vissza­igénylése, valamint a márci­usban bejegyzett Protestáns Ifjúsági Művészeti Misszió a Magyar Kultúráért Alapít­vány létrehozása után, egyet­len fillér nélkül, pusztán a Szerencsejáték Alap támoga­tási ígéretének „birtokában” kezdtünk az építkezés szerve­zéséhez. Erőnket a művelődé­sügyi minisztérium és baráta­ink feltétlen bárotításából és támogatásából merítettük, így kezdtük az egykori isko­la lebontását, s helyébe a har­mincfős otthon építését sepsi­szentgyörgyi építész bará­tunk, Zakariás Attila segítsé­gével, valamint baráti ma­gyar cégek bevonásával. Miközben a ház épült, a lelkész asszony fáradhatatla­nul kilincselt a beruházási költségek megszerzéséért. A nagy összegű intézményes tá­mogatások — a Szerencsejá­ték Alap, valamint a Szeren­csejáték Rt. segítsége — megérkeztéig kisebb vállala­ti és alapítványi segítségből, valamint baráti kölcsönökből fizették a munkálatokat. így készült el június 19-re, alig két hónap alatt a tomácos, be­lül fával burkolt, ízlésesen berendezett épület, amely külsőségeiben is nevelő hatá­sú. Angyalszámyas kapuját Velekei József grafikusmű­vész tervei alapján, a fafara­gó kurzus résztvevői készítet­ték. — Hogyan toborozták résztvevőiket? Milyen prog­ramokkal kívánták céljaikat elérni? — Csak az Erdélybe kül­dött felhívásunkra ötszázan jelentkeztek. A kétszázhúsz férőhelyre a jelentkezőkkel való beszélgetés, ill. pálya­munkáik alapján a helyszí­nen választottuk ki a résztve­vőket, előnyben részesítve a nehezebb körülmények kö­zött élőket. Június 20-tól egész nyáron át nyolc harmincfős, kéthe­tes művészeti tábort tartot­tunk, képzőművészeti, fafara­gó, komolyzenei, előadó-mű­vészeti és néptánc témákban. A táborok kemény és szigo­rú napi programok szerint zajlottak. A reggeli áhítatot követően a délelőtt a művé­szeti alkotó munkáé volt. Ebéd után Urban Ágnes min­den áldott nap másfél-két órás művészettörténeti elő­adást tartott, igen szelleme­sen, és széles kitekintéssel az egyes korok egész szelle­mi, politikai, társadalmi éle­tére. Előadásait szabadon vá­lasztott gyakorlati munka, majd közös esti programok követték, beleértve, hogy minden csoportunk Kisoro­sziban is bemutatkozott. A szakmai foglalkozásokat sze­mélyes kapcsolataikon ke­resztül meghívott olyan ne­ves művészek vezették, mint például Topor András és Gavrilovics Sándor festőmű­vész, Velekei József grafikus- művész, Székely Miklós orgo­naművész, Dörner György színművész. Egész nyáron velünk volt Tolcsvay Béla, de többször járt nálunk Jeli Ferenc filmrendező és Ducz László magyarságkutató is. A kurzusok vezetésére lelki- pásztorokat hívtunk meg, akik a szakmai program ösz- szefogásán túl a résztvevők lelki gondozásáért „felel­tek”. A programokat kiállítá­sok látogatása és városnézés egészítette ki. Az egész tábor az ismeret­mus, valósághoz kötődő figu- rativitás és a mértanias vagy a kifejező absztrakció között.” Somos Miklós művészi ér­deme, hogy mítoszteremtésé­gyarapításon, az alkotói ener­giák kibontakoztatásán túlmu­tató célt szolgált, amelyet na­gyon is sokszor elmondtunk a résztvevőknek — hangsú­lyozta Makkai Lilla. — Hogy a fiatalok önmagukra találjanak, hogy szellemileg- lelkileg megerősödjenek, és ily módon képesek legyenek falujukba visszatérve hasonló közösségeket szervezni. Mert enélkül nehezen képzelhető el a magyar nép jövője — vall küzdelmének végső indí­tékairól. S hogy jó talajba hul­lott az elvetett meg, mutatja: a hallgatók nemcsak megér­tették, de a Kecsetről itt járt fiatalok már meg is szervez­ték a maguk táborát Kántor Csaba lelkész vezetésével. — A művészeti táborok fenntartása igen költségigé­nyes munka... — Két és fél milliós költsé­geinket a táborok tartásával párhuzamosan kilincseltük össze. Néha úgy ébredtem, hogy nem tudtam, holnap mit fogunk enni. S közben segí­tettük a szervezést és hoztuk- vittük a résztvevőket Erdély­ből és vissza. A nyár úgy telt, hogy minden egyes percnek megvolt , a maga súlya és ér­telme — nyugtázza a ritka él­ményt a lelkész asszony. És most már az ősz is így telik majd. Jövőre a egész Kárpát-medencéből érkező, valamint a nyugati és a tenge­ren túli magyar fiatalok bevo­násával szervezik táboraikat. Amelyek egyként segítik Kis­oroszi lakóinak és főként fia­talságának szellemi-lelki épü­lését. Hiszen a programok, a táncház, a kiállítások, az elő­adások szabadon látogatha­tók. A helyi társadalom meg­erősödését, az emberek öntu­datra ébredését szolgálja a Makkai Lilla által kezdemé­nyezett Kisoroszi Baráti Kör, valamint a nagyapjáról, Mak­kai Sándorról elnevezett nép­főiskola tevékenysége. S a le­endő 9-10. osztályos képzés is, amelyet gz alkotóotthon ki­bővítésével épített reformá­tus iskolában és kollégium­ban szeretnének beindítani. A költségek újfent sok millió­ra rúgnak majd. De ez csak a magamfajta átlagember szá­mára jelenthet akadályt... D. Veszelszky Sára ben az egzisztencialista-szo- rongású ezredvégi lény számá­ra nyújt magas esztétikai szin­ten erkölcsi fogódzót — áhíta­tot... Gerencsér Zsuzsanna Festményfohászok „Somos Miklós Munkácsy-dí- jas festőművész, kiállított mű­veivel a magyar festészet klasszikus vonulatának leg­jobb hagyományait örökíti to­vább, sajátos, egyéni stílus­ban” — hangzott el Ákos Géza nagyprépost úr, a Szent István Társulat igazgatójának megnyitóbeszédében, a kiadó október 20-i könyv- és képző- művészeti kiállításán, mely­nek a Párizsi Magyar Intézet adott otthont. Október 30-án pedig egyé­ni kiállítás keretében mutat­kozott be a művész, a Buda­keszi Művelődési Házban. Képei ihletettsége és sugalla­ta drámai hatású, nemcsak a keresztény világlátás, a meta­fizikus látomásosság, hanem a formák artisztikus árnyaltsá­ga, a kolorisztika révén is. So­mos Miklós képes a fehérből, a világos színekből úgy „épít­kezni”, hogy Krisztus-ábrázo­lásain is „emberivé szelídül” a mérhetetlen megpróbálta­tás, szenvedés. Csűrös Milós megnyitóbe­szédében kiemelte: „A port­rék sem kivételek az anyag­ban megpillantott szellemi­ségnek ebben a talányos, má­gikus kombinatorikájában. A karakterlátás, a realisztikus pszichológia látszik dominál­ni bennük, de valamennyi arc vagy fej föltünteti annak a metafizikai ütközetnek a nyo­mait is, amely a lelkekért fo­lyik az evilágiság és egy rajta túlmutató spirituális érték­rend inspirációi között. Rajz­ban a foltszerűség és az ár­nyalás érvényesítésében, ko- lorizmusban már emiatt sem választhat a művész — mond­juk — realizmus és modemiz­Búcsú Gráciától Illyés Gyula Különc című drá­máját adja elő szombaton Bécsben a Nemzeti Színház. A magyar nyelvű előadásra a Bornemisza Péter Társaság hívta meg a budapesti színhá­zat, s a nagy érdeklődésre való tekintettel az előadást a belvá­rosi evangélikus templomban tartják. A Bomemisza-társaság mű­velődési intézmény, 1960-as alapítása óta vezetője, Szépfa­lusi István lelkész igen nagy súlyt helyez arra, hogy a ma­gyar nyelvű kultúrkörből író­kat, költőket, művészeket meg­hívjon Bécsbe, és az itt élő ma­gyarság számára biztosítsa az anyanyelvi kultúra hozzáférhe­tőségét. Sokirányú tevékenysé­ge között igen népszerű a könyvtári óra, amely heten­ként válj a az olvasni vágyó­kat, emellett jelentős a rendsze­res kapcsolattartás a magyar anyanyelvűekkel, a „Másokért együtt” címmel kétezer pél­dányban kiadott és terjesztett ismertető, valamint a pontos, naprakész nyilvántartás az ausztriai magyarokról. A Nemzeti Színház társula­ta a szombati előadáson kívül még két előadásra fogadott el meghívást a Bornemisza társa­ságtól. Ennek megfelelően de­cember első hetében Sütő And­rás jelenlétében előadják az Advent a Hargitán című mű­vet. A szintén magyar nyelvű előadáshoz német ismertetés párosul, s — ugyancsak a Nemzeti művészeinek közre­működésével — Sütő András szerzői estjét is tervezik. Esztergomi misekönyv ESD Ih itrpiir. ifiluí (jilltfmn.rpiiil nui mini uottnit. öippürro roßintr ipmumumiirv pra Ijubrao rr br nrníMű firrooii* toínutüfim* firiaültbJtfl.in ' imiuig tjutontfr rmiitoprqfrflrtii! twin LXNVl. njttoDirf.aoutiii it.mrgtrtDiain notaroorbrrrrra m.imiuüfmmilg ruo papa millió .fl.rrarrtürpifro ponoftta.in.rt re 0cnonro.jfl.itoi Imsorrtiűoanc. iittii mtliohrr rr apoftolitcfitntul rortlíMbiftmini niriioiatmranii. /X\ítmW0D!ir LLlwJiiíamftt muliinirp niiinii .fRíioMifirailtn tmmquaruuittüt furorojjniriirSl.fr uaraonioíicLira qmímsnbi offen Gyöngyösön, a ferences rendi kolostorban van a ferences rend egyetlen könyvgyűjteménye, amelyet a Széchényi Könyvtár kezel. Az európai hírű gyűjteményben 16 ezer kötet, 217 ősnyomtatvány, 800 antikva található. Az egyko­ri corvinák mellett XV. századi könyvritkaságok is látha­tók. Képünkön egy esztergomi misekönyv, mely a nürnber­gi Coberger nyomdában készült 1480-ban. (MTI-felvétel) Brit filmrendező halála Aki a tűzzel játszott Duncan Gibbins brit forgató­könyvíró és filmrendező az október 26-a óta pusztító kali­forniai erdőtűz első halálos ál­dozata. Gibbins kedden szen­vedett súlyos égési sérülése­ket. Testfelületének 95 száza­léka megégett, s szerdán éj­szaka belehalt sérüléseibe. A brit filmes a Topanga ka­nyonnál lévő egyik üdülőtele­pen bérelt egy bungalót. Ami­kor a tűz elérte a telepet, sér­tetlenül kimenekült, de nem sokkal később visszatért a lángok közé. A tragédia szemtanúi szerint egy kóbor macskát akart kimenteni. Az esetről beszámoló AP amerikai hírügynökség meg­jegyzi, hogy Duncan Gib- binst — egyebek között — „tüzes” filmjeiről ismerték a szakmában: 1986-ban készült a „Tüzet tűzzel”, 1991-ben „A pusztítás előestéjén” című filmje. Egyik utolsó munkája a kábeltelevíziók számára for­gatott „Harmadfokú égési sé­rülés” című film volt. Fehérváron a Karamazovok Richard Crane: A Karama­zov testvérek című Doszto- jevszkij-mű felhasználásával írta meg azonos című drámá­ját. A darab magyarországi premieijét szombaton tartják Székesfehérvárott. Crane mű­vét a Vörösmarty és a Nyitott Színház közösen állította színpadra. Az előadást Fay- nia Williams brit művész ren­dezte. Dmitrijt: Gesztesi Ká­roly, Ivánt: Mihályi Győző, Aljosát: Megyeri Zol­tán, Szmergyakovot: Bán Já­nos alakítja. A székesfehérvári bemuta­tót követően Budapesten is látható lesz Richard Crane műve. A fővárosi premier no­vember 12-én lesz a Kolibri Színházban. Fóti hangverseny A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Kamarazenekara ad hangversenyt november 6-án, szombaton délután három órakor a fóti műemlék templomban. Vezényel: Tardy László Közreműködik: Kistétényi Melinda orgonaművész.

Next

/
Oldalképek
Tartalom