Pest Megyei Hírlap, 1993. november (37. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-05 / 258. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1993. NOVEMBER 5., PÉNTEK 5 Budapest— Vác—Krakkó Mikor indulnak a vonatok? Ha valaki ma Vácról Szlovákiába akarna utazni, annak az ellenkező irányba kell elindulnia. A majdnem szomszédos, Szob után következő Párkánynána, azaz Sturovo, kivételével határon túlra nem visz vonat. Megállás nélkül robog át a gyors a váci vasútállomáson. Arra csak Pesten, a Nyugati pályaudvaron lehet felszállni. A Borostyán út vonalán A parasapusztai határátkelőt csak gépkocsival lehet megközelíteni. Pedig vannak, akik számon tartják, hogy a Budapest—Ipolyság—Krakkó útvonal, jóval a gőzgép és benzinmotor előtti korszakokban is kereskedelmi jelentősség!! volt, s azt a középkorban Borostyán útnak is nevezték. Erre az útvonalra alapoztak, akik 1891-ben a Balassagyarmat—Ipolyság vasútvonalat ’építették, majd Drégelypalánkon át Észak- déli irányban Zólyom—Ipolyság—Drégelypalánk, aztán meg kelet—nyugati irányban Kassa—Rozsnyó—Losonc—Balassagyarmat— Drégelypalánk—Ipolyság— Párkánynána vonalakon rakták le a sínpárokat. A csomósekkel foglalkozó Göncöl Alapítvány ösztöndíjasa szerint a Göncöl tagszervezete az uniónak. Az unió pedig: olyan kulturális és környezet- védelmi egyesület, amely a folyó innenső és az országhatáron túli melléke értékeinek feltárásával, megőrzésével foglalkozik. Vizsgálja a közlekedési, a természetvédelmi kérdéseket, kezdeményezi bizonyos területek védetté nyilvánítását. így érte el balassagyarmati tagszervezete révén, hogy ma már védett az ipolyszögi égerláp. A szervezet mindkét oldalon létrejött, odaát Wolent József a titkára, Szkladányi Endre az elnöke. A magyarországi szárny már bilaterálisán működik, de még nincs elnöke. Alelnö- ke magyar részről Kiszel Vilmos, szlovák részről Szkladányi Endre. A cél az, hogy a jogi feltételek rendezése után a két szervezetet egyesítsék. Miért pont az unió? — A vasút történetével azért foglalkozunk — folytatta ezek után Kelemen Zoltán —, mert 1962-ben, politikai okok miatt, éppen az említett csomópont, Drégelypalánk és Ipolyság kövő töltésen. Ezért érvelünk, lobbizunk.-—Miért éppen maguk? — Az 1989-es változások előtt szó sem lehetett arról, hogy a közvetlen érdekelteket, vagyis a települések polgárait megkérdezzék, azok véleményt mondhassanak. Most a társadalmi szervezetek, köztük a Göncöl Alapítvány és az Ipoly Unió kezdeményezésére tárgyalások kezdődtek a két ország közlekedési tárcái és az önkormányzatok között. A társadalmi igény ismeretében a MA V-nál elkezdéfdtek a tervezési munkálatok. A szlovák és a magyar fél kicserélte a vizsgálati tapasztalatok dokumentumait. A pénzügyi számítások szerint ez a beruházás mai árfolyamon 200 millió forintba, 700 ezer szlovák koronába kerülne. Ez elenyészően kis kiadás ahhoz képest, hogy akár Krakkóig is felvonatozhatnánk. Az indokaink között szoktuk felsorolni, hogy a határ mindkét oldala szociális válságövezetbe tartozik. A magyar oldalon 22, Szlovákiában 18,5 százalékos a munkanélküliség. Ipolyság, azaz szlovákul Sahy népessége a század eleji 8 ezer hatvan főtett hír, hogy a szlovákok Rajkától Ipolyság felé elterelik a kamionforgalmat, akkor a kettes úton, tehát Vácon át is, akár napi 150 ilyen nehéz jármű haladhat. Jobb lenne tehát ezeket olyan vagonokon szállítani, amikre egyenesen ráhajthatnak. Ilyenek készülnek is a poprádi vagongyárban. Gdansktól Isztambulig Kelemen Zoltán nyomós érvei között szerepel még az energiatakarékosság. Szerinte a régi vonalak összekapcsolásával ötven-száz kilométeres távolságokat lehet rövidíteni. Észak—déli irányban pedig, Gdansk és Isztambul között, szállíthatnák az árut vonattal. A legnagyobb nyereség pedig a politikai enyhülés, a közvetlen érdekünket jelentő kölcsönös barátság erősítése lehetne a két ország között — tette hozzá nyomatékkai. — Szinte hihetetlen, hogy ennyi minden múlik azon a 6,3 kilométer hiányzó szakaszon — adtam hangot a csodálkozásomnak, s végül megkérdeztem: — Mi hiányzik még, ki, mikor kezd érdemi intézkedésekrar i * KumesoE 3RUR5LHT fi SZLOUfKéS KÖZÚTI JEJJißGvnBAzm.- '' ms HIDAK m j r ■ * l , llr - U'lIi “ £9 hmk épnisér merve ftMUt) * H"w] Dmü) nrttat - (Waúli) i| VBí i—i «Wm, ® - LaUék fki*» a. r, HU © cvitv - (Wm) P! C4ril, 4* l'nz. V. 4 pont mindegyik esetben az Ipolyság—Drégelypalánk térségben alakult ki. Ezt a történetet ismételgetik most különböző fórumokon az Ipoly Unió vezetői. — Miért és mi célból? — kérdeztük legutóbb Kelemen Zoltántól, az unió ügyvivőjétől, akivel Vácott, a Göncöl Alapítvány székházában beszélgettünk. Miért ott? Mi közük az Ipoly Unióhoz, s mit akar, kikből szerveződött az unió? A környezetvédelmi, kulturális és társadalmi kérdézött felszedték a síneket, 6,3 kilométeres szakaszon. Ebből hat kilométer hosszú volt a magyarországi, háromszáz méter a szlovákiai pálya. A nemzetközi vonal elvágása után így periferikus szárnyvonalak alakultak ki. Működésük veszteségessé vált, mindkét állam a forgalom leállításának a gondolatával kezdett foglalkozni 1992-ben, de ez ellen élénken tiltakozott a környék lakossága. Szerintük itt nem megszüntetni kell, hanem újjáépíteni a megléről 7 ezer 800-ra, a magyar- országi Hont község népessége például 1950 óta 1 500-ról 700-ra csökkent. Ám ha ezt a térséget bekapcsolnánk a nemzetközi vérkeringésbe, akkor élénkülne a gazdaság, javulnának a foglalkoztatási arányok. Kelemen Zoltán szerint a vasút elbontása a környezet- védelemre is negatív hatást gyakorol. Míg például 1989-ben 41 ezer 580 kamion jött át évente a határon, 1991-ben már 49 ezer 181. De ha igaz a meg nem erősíbe? Kikre hatottak érveik? — Társadalmi nyomásra idén tavasszal folytatódtak a tárgyalások. A két ország vasúttársaságai kiállnak az építkezés érdekében. A kormányok még nem tették meg ezt. Nemzetközi egyezményre, politikai akaratra és a pénzre lenne szükség. Ezért nem lehet megmondani, hogy konkrétan mikor gördülnek át az első szerelvények a két ország határán. Kovács T. István A megyeháza hírei Nyugati segítségnyújtás a közigazgatásnak A napokban tért haza a skóciai Glasgow-ból Bányai Judit, a Pest Megyei Közgyűlés alelnöke az Európai Régiók Gyűlése kelet-nyugati bizottságának értekezletéről. Megérkezése után azt kérdeztük a politikus asszonytól, milyen élményeket szerzett a kétnapos tanácskozáson. — Számomra különösen nagy jelentősége volt ennek a külföldi útnak, hiszen politikusként először képviseltem Pest megyét Nyugat-Európá- ban. Emellett még soha nem jártam a kontinensen kívül, így igen nagy élmény volt számomra átrepülni a csatornán. Pest megyét egyébként ketten képviseltük Gotthard Gábor kollégámmal, de csaknem minden magyarországi megyének volt küldötte a tanácskozáson. Sok külföldi tartomány képviselőivel találkoztunk, Európa keleti feléről román, szlovák és bolgár résztvevők voltak jelen. — Pest megye hogyan mutatkozott be a tanácskozáson? — A bizottság felkért bennünket, számoljunk be arról az együttműködésről, amelyben négy európai régió — Pest megyén kívül a német Ludwigsburg és Chemnitz, valamint az angol Essex — vesz részt, és a környezetvédelem, a hulladékkezelés és a szociálpolitika kérdéseivel fogalkozunk. Mivel ezeknek a régióknak a képviselői is részt vettek a bizottság munkájában, alkalmunk volt tárgyalni velük, és reményeink szerint ez elősegíti majd a kapcsolatunk fejlődését. — Milyen témakörökkel foglalkozott a bizottság? — Ennek a bizottságnak az a célja, hogy a keleti tartományokat felzárkóztassa. Ezzel kapcsolatban hallhattunk olyan előadásokat, amelyek beszámoltak arról, milyen tapasztalatokat szereztek a nyugati régiók Kelet-Európával kapcsolatban. Emellett ismertették, hogy a fogadó megyében milyen képzési rendszer van a közigazgatási szakemberek számára. Arról is tájékozódhattunk, hogy a KeletEurópát segítő különböző nyugati programokon belül hogyan tudják az egyes régiók közvetíteni a pénzeket a keleti területeknek. A bizottság előkészítette az Európai Régiók ‘ Gyűlése decemberi közgyűlését is. — Hogyan képzelik el a nyugati régiók a keleti országok segítését? — Különböző képzési programok állnak kidolgozás alatt. A nyugati minták és tapasztalatok szerint segítenék a régiók a közigazgatási szakemberek képzését. Ezen az ülésen vetődött fel, hogy esetleg a megyei tisztségviselők, politikusok informálásával, képzésével is foglalkozni kellene, hogy megszerezzék a szükséges politikai ismereteket. — Milyen gyakorlati haszna volt a tanácskozásnak? — Nyugat-Európában hosz- szú ideje demokrácia van és igen fejlett a közigazgatási rendszer. Ezt módjában állt megismerni Kelet-Európa küldötteinek is. Egy ilyen találkozón a többi magyar megye küldötteivel is szoros kapcsolatot tudunk kiépíteni, bár erre sok esetben itthon is lehetőség van. Nekem különösen tetszett, menynyire felkészültek a tanácskozásra a glasgow-iak. Rengeteg írásos anyagot kaptunk, és félórás-negyven perces kávészünetek voltak. Ez azért nagyon jó, mert ilyenkor igen fontos beszélgetéseket lehet folytatni, kapcsolatot építeni más régiókkal. Egy ilyen kávészünetben volt lehetőségünk ar-a is, hogy szó szerint lobbizzunk Pest megye érdekében az említett négy régió együttműködésével kapcsolatban. Halász Csilla Még a nyomdász is sokallta? A napokban adtunk hírt arról, hogy veszélyben van Budaörs város egyetlen ifjúsági klubja. A képviselő-testület ugyanis még az eddigi igen csekély — éppen csak a rezsi rendezésére elegendő — összeget sem szavazta meg számukra. Az elkeseredett klubtagok és vezetőjük — akik minden munkát maguk és ingyen végeznek — a nyilvánossághoz fordultak: fórumot szerveztek, melyre meghívták a város közéleti személyiségeit abban a reményben, hogy segítségükkel talán megmenthetik az öt éve saját kezük munkájával létrehozott létesítményt. Itt tette fel az egyik elkeseredett fiatalember a következő kérdést: Azt akarják, hogy mi is — mint oly sokan mások — (a város lakosainak több mint a fele harminc éven aluli) igyuk le magunkat valamelyik kocsmában, s utána randalírozzunk? Azokból ugyanis lenne választék, vagy hat ilyen vendéglátóhely található városunkban. Bár így lenne és csak ennyi ilyen intézmény működne Budaörsön. De a helyzet az, hogy hetvenhat van belőlük. Úgy látszik azonban a nyomdász nem akart hinni a szemének, és ő csak hatról tudósította olvasóinkat. Megértem megrökönyödését, mert mi is szinte hihetetlennek tartottuk, hogy egy olyan városban, ahol ennyi vendéglátóhely üzemel, hogyan nem tudják eltartani az egyetlen olyan helyet, ahol a fiatalok kulturált körülmények között, szórakozva tanulhatnak. Á. M.
