Pest Megyei Hírlap, 1993. november (37. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-05 / 258. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. NOVEMBER 5., PENTEK Olasz korrupciós botrány Valódi cselszövés folyik Az olasz államfő nem mond le, hanem az ország élén ma­rad a következő választáso­kig, amelyeket a lehető legha­marabb megtartanak. Ezt maga a köztársasági elnök je­lentette be, aki szerdán késő este rendkívüli üzenetben for­dult az olasz néphez. Az olasz tv-állomások adá­sukat megszakítva adtak szót Oscar Luigi Scalfaro államfő­nek, aki az őt ért korrupciós vádakra kényszerült válaszol­ni. Az elnök a leghatározot­tabban elhárította magától a közpénzek elsikkasztásának gyanúját, s kijelentette, hogy minden törvényes eszközt meg fog ragadni, becsülete megvédésére. Scalfaro sze­rint nem a személye a tét — ő kész bármely pillanatban tá­vozni a posztjáról —, hanem maga az államfői intézmény. Legfőbb kötelességének azt tartja, hogy megakadályozza a bomlasztáson munkálko­dók győzelmét — mondta. Scalfaro felhívta a figyel­met arra, hogy az államfő be- sározására irányuló kísérlet nem más, mint az állam lassú lerombolásának szándéka. —Valódi cselszövés folyik, melynek célja, hogy káoszba taszítsa az államot, és a sötét erőket segítse győzelemre. E sötét erők rendkívüli nyo­mást gyakorolnak rá az előre­hozott választások elodázása végett. — Ami a pokolgépes merényletekkel kezdődött, az most a legszégyenteljesebb és legundorítóbb botránnyal folytatódik — mondta. Dubcek halála homályban A Szociáldemokraták Szlo­vákiai Pártja (SDSS) ismét azt sürgeti, hogy részlete­sen vizsgálják ki az autóbal­eset következtében elhunyt Alexander Dubcek halálá­nak körülményeit. Dubcek a szociáldemok­rata párt elnökeként egy év­vel ezelőtt halt meg — ta­valy szeptember elején tör­tént autóbalesete következ­tében. A szlovák szociálde­mokraták néhány hónappal ezelőtt parlamenti bizott­ság létrehozását kezdemé­nyezték, annak érdekében, hogy a baleset minden rész­lete tisztázódjon. Jaroslav Volf a párt alelnöke a TA SR szlovák hírügynökség­nek nyilatkozott és elma­rasztalóan szólt arról, hogy „míg a baleset utáni vizsgá­lat lassú volt és következet­lenül folyt az adatok egybe­gyűjtése, addig az ügyet an­nál következetesebben és gyorsabban lezárták”. Volf hangsúlyozta, hogy pártja korántsem az érzel­meket kívánja fokozni, s nem az esettel kapcsolatos találgatásokat akarja szapo­rítani, hanem éppen ellen­kezőleg: a további lehetsé­ges találgatások elterjedé­sét szeretné megakadályoz­ni azzal, hogy parlamenti bizottság vegye kezébe az ügyet. A Dubcek halálának év­fordulóval egybeeső halot­tak napján Michal Kovác szlovák államfő koszorút helyezett el és gyertyát gyújtott a Prágai Tavasz ve­zetőjének pozsonyi sírján. Tiszacsécse, Prügy, Istvándi... Ép­pen azon a tájon, ahol a bölcső rin­gott, ahol az anyanyelv első sza­vai formálódtak, ahol a vízimalom kereke mesét mormolt a fülébe... Éppen azon a tájon, ahová az első népdalgyűjtő útjára indult, ahon­nan a Nyugat szerkesztőségének megvitte a szatmárököritói tűzi ve­szedelemről írott riportját. Éppen azon a tájon, ahol szíve fölé tűzte a hitvallást: Légy jó mindhalálig. Éppen a szatmári, a nyíri tájon, Nyíregyházán történt meg a szégyen a múlt napokban. Éj időben, sötétségben le- döntötték talapzatáról Móricz Zsigmond szobrát. Nem kiáltott, nem dörömbölt, nem sikoltott senki az or­szágban. Ezért nem. Másokért csap most egekbe a ricsaj. Az egyik újság eldugott rovatában olvastam a mínuszos hírt. A közönyön, a csenden, az érdektelenségen nem csodál­kozom. Móricz Zsigmond szobrát nem 1993 novemberé­ben kezdték döntögetni. Jóval előtte nekiveselkedtek az Aczél Györgytől felhatalmazott szorgalmatos kezek, vésők­kel, bontókalapácsokkal. Nekiestek akkor, amikor a televí­zióban, a rádióban, az újságokban hirdetni kezdték, hogy Móricz korszerűtlen, túlhaladta őt az idő, művei nyersek, unalmasak, nem képviselnek igazi irodalmi értéket. Hoz­tak és népszerűsítettek hollywoodi giccseket, gyöngécske musicaleket, ügyeskedést, hókuszpókuszt, hozták a szóra- koztató-ipar díszleteit, füstködét, s minderről bebizonyítot­ták, hogy ez a modem, ez az időszerű, ez a jövő. Természetesen nemcsak Móricz Zsigmond esett áldoza­tául eme kultúrhadjáratnak; a felkentek vele együtt tuszkol­Jeszenszky Géza Berlinben Kapjon autonómiát a A magyar külügyminiszter nem lát lehetőséget arra, hogy az erőszakos úton ki­alakult boszniai helyzetet re­videálják; időközben olyan dolgok történtek, amelyeket már nem lehet visszafordíta­ni. Ma már az egész dél­szláv válságra a szubszidiari­tás és az önigazgatás elvére építve lehetne megoldást ta­lálni — idézte Jeszenszky Géza véleményét ä berlini Der Tagesspiegel tegnapi in­terjúja. A válság kirobbanásakor bizonyára helyes volt azt mondani, a nemzetek közös­ségének közbe kell avatkoz­nia, hogy a konfliktus meg­oldódjon. Bár az elv még most is érvényes, a segítség- nyújtás fajtája és módja megváltozott. Manapság olyan elvet kell alkalmazni, amely olyan közel áll az igazságossághoz, amilyen közel csak lehet, s amely mindenki számára szavatol­ja a biztos életben maradást. Nyitott Égbolt Bili Clinton elnök szerdán aláírta a „Nyitott Égbolt”- szerződés ratifikációs ok­mányait. A váratlan táma­dások kiküszöbölésére és bizalomépítésre szolgáló egyezmény aláírói — mint a Fehér Ház nyilatkozata is utalt rá — lehetővé teszik egymás számára a felderítő berepüléseket és ellenőrzé­seket területeik fölött. Az ellenőrző légi utak számát és az alkalmazott műszaki berendezéseket előre egyez­tetik. Ez mindenekelőtt a boszniai muzulmánokra vonatkozik — szögezte le a magyar kül­ügyminiszter a berlini lap­nak adott interjúban. Egy sajtóbeszélgetésről beszámolva a német főváros másik vezető lapja, a Berli­ner Zeitung leszögezte: a mi­niszter a horvátországi szer- bek elszakadási törekvéseire utalva hangsúlyozta, hogy a Vajdaság nem akar „magyar Krajina” lenni, Magyaror­szág azonban elvárja Szerbi­ától, hogy autonómiajogo­kat garantáljon a vajdasági magyarok számára, s bizton­ságukat is szavatolja. A Berliner Morgenpost a helyi európai akadémián el­hangzott Jeszenszky-elő- adásból többek között azt a gondolatot emelte ki, hogy az európai integráció jelenti „a legjobb és a végleges” megoldást a kelet- és közép­európai nemzetiségi problé­mákra: „a nácionalista álla­mok ekkor majd megszűn­Megkezdődött az első össze­csapás a lengyel Szolidaritás és az ország új, baloldali kor­mánya között. Leszek Miller munkaügyi miniszter felaján­lotta a szakszervezetnek: ma Gdanskba utazik, hogy veze­tőivel megbeszélést folytas­son kormánya terveiről, és azokat egyeztesse velük. A Szolidaritás elnöksége vi­szont közölte: ne jöjjön, mert addig nem hajlandók még tár­gyalni sem, ameddig a mi­Vajdaság nek nacionalistáknak lenni” — olvasható a Berliner Mor­genpost tegnapi számában. A Tagesspiegel-interjú- ban Jeszenszky azzal szá­molt, hogy a NATO januári csúcsértekezlete is magáévá teszi a „partneri viszony a békéért” elvet. Ez ugyan nem elégíti ki több közép­európai országnak azt a sür­getését, hogy a NATO nyil­vánítsa ki egyértelmű kész­ségét ezen országok felvéte­lére, ám mégsem kudarc, mert napirenden marad a bő­vítés kérdése. A miniszter szerint a magyar lakosság egész biztosan egyetértene azzal, ha az országot felven­nék a NATO-ba. A minisz­ter abban is reménykedik, hogy Magyarország már jó­val az ezredforduló előtt az Európai Közösség teljes jogú tagjává válik. Az ÉF- TA-országok bebocsátása után meg kell kezdeni a csat­lakozási tárgyalásokat a vi­segrádi országokkal. nisztertanács nem deklarálja, hogy minden változtatás nél­kül érvényesnek minősíti az előző kormány és a szakszer­vezet között létrejött vala­mennyi megállapodást. A kompromisszum-készséget mindössze annyival tartották szükségesnek bizonyítani, hogy a miniszterhez intézett levelükben közölték: egyéb­ként elméletileg és távlatilag nem zárkóznak el a kormány­nyal való tárgyalások elől. A nagyvilág hírei Jk Göncz Árpád köztársasá­gi elnök reményét fejezte ki, hogy az 1996-os buda­pesti expó egy majdani ma­gyar sikertörténet kezdetét jelenti. Tedzson tapasztalata­it átvisszük a messzi Európá­ba — ezekkel a szavakkal nyitotta meg a nem hivata­los látogatáson Dél-Koreá- ban tartózkodó magyar ál­lamfő az idei expón a .Ma­gyar Nap”-ot, amelyet a há­rom hónapig nyitva tartó rendezvény egyik utolsó fontos eseményeként tartot­tak meg tegnap. 9k Tökéletesen értelmetlen minden olyan gondolat, amely szerint a Visegrádi Csoport országainak köze­ledése a NATO-hoz a balti országokat egy kelet-kö- zép-európai tömbösítés irá­nyába taszítaná — közölte Surján László népjóléti mi­niszterrel Mart Laar észt kormányfő. Jk Borisz Jelcin szóvivője szerint nem kizárt, hogy az elnök kitölti 1996-ig tar­tó mandátumát, és nem tar­tanak a jövő nyáron előre­hozott elnökválasztást. * A nukleáris lobby meg­hamisította a Csernobil sorsával foglalkozó ukrán parlamenti bizottság jelen­tését. Ezt V. Uszatenko, a bizottság alelnöke tudatta a Greenpeace Nemzetközi Környezetvédelmi Szerve­zet moszkvai képviselőjé­vel telefonon. Uszatenko közölte: az ő aláírását rá­hamisították arra a jelen­tésre, amelynek alapján az ukrán törvényhozók októ­ber 21-én megszavazták az atomerőmű további műkö­désének engedélyezését. A kormány első' próbatétele A Szolidaritás nem enged VÉLEMÉNY Földön fekvő' Móricz Zsigmond ták ki irodalmunkból Móra Ferencet, Tamási Áront, Veres Pétert, Illyés Gyulát, Németh Lászlót, Szabó Lőrincet, Nagy Lászlót és mindazokat, akik bűvészmutatványok he­lyett — a legmagasabb művészi szinten — sorskérdésekről szóltak, anyanyelvet őriztek, szépséget, emberi jóságot ad­tak tovább. Akik mertek annak lenni, aminek születtek, mertek szószólói lenni a leverteknek, az elhagyatottaknak, a hazájuktól megfosztottaknak. Akik mertek magyarok len­ni. Móricznak ebben az új ítészek által teremtett és ellenőr­zött világban egyre inkább nem volt helye. Egyre inkább nem volt helye Nyilas Misinek, Hitves Zsuzsikának, Ár­vácskának, és hogyan lett volna helye a Boldog ember Joó Györgyének, aki csak úgy csizmásán, bekecsesen beállított a redakcióba, hogy életéről meséljen Móricz szerkesztő úr­nak. A gubás, bundás mucsainak el kellett tűnnie az iroda­lomból; hiszen csak nemrég éltük meg, hogy a háromne­gyed ország is megszégyeníttetett otromba mucsaiként. Esztendők, hosszú esztendők teltek el úgy, hogy a televí­zióban, a rádióban szinte hallani sem lehetett Móricz Zsig­mond nevét. Könyvei eltűntek a könyvesboltokból, hiába keresnénk a Rózsa Sándort, az Erdélyt — hosszú eszten­dők óta nem nyomatott ki új kiadásuk. Múlt év szeptemberében, a magyar írófejedelem halálá­nak ötvenedik évfordulóján egyetlen orsszágos hetilap akadt Magyarországon, amely méltó módon megemléke­zett a legnagyobb magyar regényíróról. S hozzátehetem: az egyik legnagyobb magyar újságíróról. Akik ma szakmai tudásról, felkészültségről, hitelesség­ről beszélnek, ismerik-e a Gyalogolni jó riportjait? Van-e ma Magyarországon újságíró főiskola, ahol Móricz Zsig­mond alaptananyag? Iskoláinkból azzal bocsájtják-e el leányainkat és fiain­kat: „Légy jó mindhalálig!”? Nem arra tanít-e az iskola, közélet, politika, hogy aki ezt a móriczi intelmet őrzi a szí­vében: balek és élhetetlen? Tehát nem e világra, nem ebbe az országba való. Most, amikor a Nyíregyházáról érkezett szobordöntő hír az íróasztalhoz ültetett, magam elé veszem Ady Endre ver­ses kötetét. A fekvő Móricz Zsigmond felett elimádkozom a versso­rokat: „Rózsafa-vonóként nagy zöngésű húrhoz Súrlódjék ez írás Móricz Zsigmond úrhoz... Rád furcsa emberek furcsán figyelnek: Ma te vagy a tévő és jótékony gyermek. Nyugat csapatjának keleti zászlója, Mi nagy csatázásunk nagy igazolója, Néha kényeskedő, de magyar hatalmú, Nyugatba tört magyar s duzzadt bizodalmú, Papnak indult lélek, de szabad, pacsirtás, Szentírásos ember, kinek szent az írás.” E versnek is évfordulója volt 1992-ben. Születésének nyolcvanadik évfordulója. (Kosa Csaba)

Next

/
Oldalképek
Tartalom