Pest Megyei Hírlap, 1993. november (37. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-04 / 257. szám
Ü PEST MEGYE1 HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1993. NOVEMBER 4., CSÜTÖRTÖK J3 Szánalmas (elvtársi) magyarázkodás á Úgy tűnik, végre megoldódott a táji valy október 23-i Kossuth téri megemlékezésen el nem mondott elnöki beszéd és az állítólag hiteles helyszíni Egyenleg felvételek rejtélye. Az ügy kivizsgálására parlamenti vizsgálóbizottság is alakult. Most már egy világcég (Sony) szakértőinek vizsgálati eredményei (is) bizonyítják, hogy „a hazug embert hamarabb utolérik, mint...” Az ügyben érintett „pártatlan” tájékoztatók még a nyáron élénken — bár nem túl meggyőzően — tiltakoztak a TV-Híradó akkor felvetett gyanúja ellen, vagyis, hogy az Egyenleg „szakemberei” trükkös módon meghamisították a tavalyi eseményeket és azok felvételeit, majd megbízóik érdekei szerint tálalták az ország közvéleménye felé, járatták le hazánkat a világ előtt. Most, hogy megolvadt a vaj a fejükön, már csak egyetlen kívánságunk van, az, hogy továbbra is az eddig ,jól bevált” módon dolgozhassanak a hiteles tájékoztatás nagyobb dicsőségére. Az „ügy” érdekében MU- OSZ-éknál sebtében összehívott sajtótájékoztatón Bánó András, állásából felfüggesztett Egyenleg főszerkesztő magyarázkodása, homlokát sűrűn törölgetve, szánalmas elvtársi segélykiáltásnak hatott. Mire aztán liberál-bolsi ellenzékünk jelesei azonnal reagáltak: veszélyben a demokrácia, — a hiteles tájékoztatás, a választási harc tisztasága. Szót sem ejtve arról, hogy hazudozni, magyar TV nézőt és a világ közvéleményét félrevezetni nem szép dolog. Egyet azért higgyünk el Bánó Andrásnak: a tárgyilagos tájékoztatásnak van jövője a magyar TV-ben, de csak nélkülük. Várjuk a „tényfeltáró bizottság” zárójelentését. Mika Miklós Budapest Nem nemzetiek Az I—XII. kerületi Közakarat Egyesület nevében kérjük, hogy a Magyar Rádióban — annak egyes szerkesztőségeihez tartozó műsorokat (pl. a 168 óra, Gondolat — Jel) ne mint a rádió központi műsorait említsék: mint „A rádió politikai magazinja” -— vagy „A rádió kulturális hetilapja”? hiszen e műsorok nem tekinthetik magukat a magyar nemzeti főadó képviselőinek! Egyetértünk továbbá a reggeli lapszemlék régóta esedékes, gyökeres átalakításával. Csányi Gyuláné Budapest Mikor kérnek elnézést? Kamerások, szerkesztők, rendezők. Róluk szeretnék szólni és a most egy éve, a Parlament előtti Kossuth Lajos téren lezajlott „tüntetéssel kapcsolatban” elmondani a lényeget. Mert úgy tűnik erről Bánó András és csapata nem sokat tud, vagy tudatosan ferdítették el a valóságot. Mint jelenlévő azt láttam, hogy a „tömeg” és nem néhá- nyan fütyülték ki az elnök urat, mikor szólásra jelentkezett. Amit a képernyőn bemutattak az nem fedi a valós tényeket, az egész tudósítás manipulált volt. Kérdéseim: — Miért azzal a néhány zászlót lengető fiatallal foglalkozott a kamera, más látni, bemutatni való nem volt? — Erre voltak beállítva, erre kaptak utasítást? — Sok szó esett a fiatalok öltözékéről. Ez itt a fő kérdés, vagy az, hogy az elnök urat „oda vezették” a háttérből súgók, ahová jutott? — A ferdítők miért nem kérnek elnézést, ahelyett hogy mellébeszélnek? Helyeselni, támogatni tudjuk Nahlik úr döntését, és kérjük maradjon meg ilyen következetes a tisztességes tájékoztatás érdekében, amelyet joggal igényelnek a magyar nézők. Szerintem az Esti Egyenleg felfüggesztett stábja végleg kivonulhatna a tévé székházából. Nem rokkanna bele az MTV, amelynek Híradójával nagyon meg vagyunk elégedve. Szegedi András Budapest Ellenricsaj A megdöbbenés adta kezembe a tollat, hogy megírjam a véleményem arról a csinnadHISTÓRIA A forradalom tizenharmadik napja (NOVEMBER 4.) Részletek A Szabadság kapujában című, a Szabad Európa Rádió Magyar Osztálya által kiadott könyvből, amely a rádiónak az 1956-os forradalom és szabadságharc 30. évfordulójára készített emlékműsorának részleteit tartalmazza. Napi összefoglaló 5.20-kor Nagy Imre bejelenti, hogy a szovjet csapatok támadást indítottak a főváros ellen és, hogy »csapataink harcban állnak... a kormány helyén van«. 5.56- kor kérik, hogy Maiéter Pál, Kovács István és a katonai küldöttség többi tagjai térjenek vissza és vegyék át hivataluk vezetését. 6.45-kor közlik, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa tárgyalja a magyar ügyet. 7.57- kor a Magyar írók Szövetsége felhívást intéz a világ minden írójához, tudósához, szellemi élet vezetőihez 8.07-kor a Szabad Kossuth Rádió elnémul. Dunapentele Nemzeti Bizottsága közli, hogy Pécsett, Székesfehérvárott, Dunaföldváron, Veszprémben áll a harc. Ismeretlen magyar adó a világ segítségét kéri. Rákóczi és Csokonai adó segítséget kémek Az utóbbi az ENSZ főtitkárához fordul segítségért. A Kádár-féle csoport a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány címét magára öltve, az orosz haderők támogatásával, összeverődik PONGRÁTZ: (Hangvelvétel) »Négy óra előtt volt, amikor jöttek és mondták, hogy baj van, itt vannak az oroszok. Megkezdődött a tánc. Hosszú idő kellett ahhoz, hogy magamhoz térjek és, hogy tudomásul vegyem azt, hogy tulajdonképpen mi történt. Amikor magamhoz tértem, felébredtem, szaladtam le a moziba, de akkor Erdős és Szabó, a két helyettesem már intézkedtek.« KASZA: A nemzetőrség főparancsnoka, Király Béla le sem feküdt ezen az éjszakán. Tegnapi adásunkban idéztük interjújának azt a részét, amelyben elmondta, hogy ő közölte Nagy Imrével a tököli szovjet támaszponton tárgyaló magyar küldöttség letartóztatásának hírét. Ezt a küldöttséget, amelyet a szovjet katonai parancsnokság hívott meg előző este 10 órára tárgyalni. Erdei Ferenc államminiszter vezette. Tagjai: Maiéter Pál honvédelmi miniszter, Kovács István vezérőrnagy és Szűcs Miklós ezredes. Téma: a szovjet csapatok kivonásának technikai részletei. Éjfélig jó hangulatban folytak a tárgyalások, ekkor azonban hirtelen megszakadt a kapcsolat Király Béla és a tárgyalások menetéről félóránként jelentő Kovács István között. Hogy miért, arról Méray Tibor ezt írja: II. HANG: »Az történt ugyanis, hogy a tárgyalóterembe egy ismeretlen civil ruhás férfi lépett be, több fegyveres kíséretében. Az illető, Szeröv tábornok, a szovjet titkosrendőrség parancsnoka, bejelentette, hogy a magyar küldöttséget letartóztatja. Malinyin vezérezredes hevesen tiltakozott és vad káromkodásba kezdett. Szeröv tábornok félrevonta, és halkan magyarázott neki valamit. Malinyin ezután a szovjet küldöttség tagjait kiparancsolta a szobából, ő maga — még mindig felindul- tan — odébbvonult.« (...) KIRÁLY: (Hangfelvétel) (...) »Ott volt Jurij Andropov és hazudott az utolsó pillanatig. És Nagy Imrében — azt kell mondanom —, valami hit volt és remény volt, hogy a Szovjetunió nem követ el ilyen gazságot, hogy ennyi tankkal gyilkolja a magyar népet. Rendben van, letettük a kagylót, egy óra múlva már — persze ezt a gyenge védőállást a szovjet áttörte, és megindultak a tankok már az én főhadiszállásomnál, a Deák térnél voltak. Természetesen, nem tudták, hogy mi ott vagyunk, mert különben porrá lőtték volna. Ott nekünk nem volt tankelhárítónk a Deák téren. Akkor megint felhívtam Nagy Imrét és mondtam neki, hogy „miniszterelnök bajtárs, most már a szovjet Budapest közepén van.” Számolom a tankokat, 1 -2-3-4, ahogy mentek... És mondom, „ezek a tankok úgy látom már a Parlament felé mennek”. Ekkor esett le —- ahogy szokták mondani — a tantusz. Eddig a pontig Nagy Imre hitte, hogy a Szovjetunió nem lehet ennyire barbár. Mint egy államférfi mindent megtett annak érdekében, hogy elkerüljük az összecsapást. Most minden reménye összeomlott, a hite meghalt. Mint államférfi nézett szembe azzal, hogy háborúban vagyunk. De ő nem akarta vállalni ekkor sem a háborút, mert tudta, hogy a magyar nép ebben csak kivérzik. Ekkor volt az, hogy elment a Rádió stúdiójába, ott a Parlamentben.« KASZA: Igen, ekkor ment be a Szabad Kossuth Rádiónak a Parlament épületében berendezett stúdiójába és olvasta fel, öt óra 20 perckor Donáth Ferenccel és Tildy Zoltánnal megfogalmazott rövid nyilatkozatát: SZABAD KOSSUTH RÁDIÓ: NAGY: (Eredeti hangfelvétel): »Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság Miniszter- tanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt. Csapataink harcban állnak. A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével.« Nagy Imre magatartására és gondolkodásmódjára jellemző, hogy nyilatkozata beolvasása után elment még egyszer tárgyalni a szovjet követségre, ahonnan már nem térhetett visz- sza a Parlamentbe. A jugoszláv követ javaslatára a jugoszláv követségre ment. A Szabad Kossuth Rádió — Nagy Imre drámai bejelentése után — a Szózatot és a Himnuszt közvetítette. Ezután angolul, franciául és németül, valamint oroszul is felolvasták Nagy Imre bejelentését. 5 óra 55 perckor szólalt meg ismét a Szabad Kossuth Rádió: SZABAD KOSSUTH RÁDIÓ: (Eredeti hangfelvétel): »Nagy Imre, a nemzeti kormány miniszterelnöke felhívja Maiéter Pál honvédelmi minisztert, Kovács István vezérkari főnököt, továbbá a katonai küldöttség többi, tárgyalásra indult tagját, akik tegnap este 10 órára mentek ki a szovjet hadsereg-parancsnokság színhelyére, és eddig még vissza nem tértek, halarattáról, ami az Egyenleggel kapcsolatban beindult. A tévé alelnöke kétséget kizáróan és korrekten folytatta le vizsgálatát mielőtt döntést hozott Bánó András és munkatársai ügyében. E vizsgálatok hitelességét kétségbe vonja Bánó és ártatlanságát a széles tévé és rádió nyilvánosság előtt próbálja bizonygatni a tények száraz valóságával szemben, amelyet egy pártatlan harmadik fél, a Sony vizsgálata jelent. Felháborító, hogy milyen országos üggyé kerekedik egy rosszul dolgozó stáb fegyelmi ügye, s az, hogy a többi munkatárs kijelenti, hogy Murányi László megbízott szerkesztővel még ideiglenesen sem hajlandó dolgozni. „Közönséges” dolgozó, például egy huszonöt évet tisztességgel ledolgozott ózdi kohász ügye nem kerül országos nyilvánosság, sajtó- értekezlet és más fórum elé! Egy etikátlan műsorszerkesztő és társai ügye országos nyilvánosságot kap. Miért? Kik Ők? Nélkülözhetetlen tán a hírhedt műsoruk? Egyáltalán nem! Már rég itt lett volna az ideje a maszlagdéktalanul jöjjenek és vegyék át hivatalaik vezetését.« KASZA: A tehetetlenség hangja ez. És még inkább az a 7 óra 14 perckor elhangzott felhívás: »Figyelem, figyelem, fontos felhívást olvasunk fel: ,A magyar kormány felkéri a szovjet hadsereg tisztjeit és katonáit, hogy ne lőjenek. Kerüljék el a vérontást. Áz oroszok barátaink és azok is maradnak”.« (Orosz szöveg) (...) KASZA: Pongrátz Gergely veszteségekkel teli, de az ő szempontjukból mégis győztes napnak minősíti ezt a november 4-ét. PONGRÁTZ: »November 4-e egy borzasztó nap volt. A legnagyobb veszteségeket akkor szenvedtük, de visszavertük az orosz támadást. Az, hogy november 4-én visszavertük az első nagy támadást, az megint lelkierőt terjesztésnek gátat vetni! Ha a stáb nem akar Murányival dolgozni, vegye a kalapját, a híres maszlagfelvevő készülékét és keressen máshol munkát. Sem az esti, sem a többi „Egyenlegek” nem fognak hiányozni a tévét nézők többségének! Egy kis rétegnek talán igen, de nem ez a döntő! Sehol nincs előírva, hogy az „Egyenleg”-ek szerkesztőinek ott kell lenniük továbbra is, ahol egyáltalán nem hasznos „tájékoztató” munkájukat idáig zavartalanul végezték! Csak dicséret és nem vád illeti Nahlik Gábort és Csúcs Lászlót is, hogy végre tisztességes tájékoztatást akarnak biztosítani a rádió és a tévé nagy nyilvánosságával milliók felé és nem tűrik a további manipulációkat! Csak kitartást és következetes további sikeres munkát lehet kívánni mind a két vezetőnek és biztosak lehetnek abban, hogy intézkedéseik többségi helyeslést vonnak maguk után, bármily nagy legyen is az ellenricsaj! További jó munkát és egészséget kívánok Schuszter Árpád Pilisvörösvár adott nekünk, reményt adott a jövőre. Ha ezt a borzasztó támadást visszavertük, akkor már a többivel elbánunk. Már nem ér annyira felkészületlenül bennünket a következő, mint amilyen felkészületlenül ért ez. És azzal már meg tudunk birkózni.« KASZA: Ezen a napon, 1956. november 4-én megszólalt —- feltehetően Szolnokról — egy addig ismeretlen rádióállomás. És, ahogy a Szabad Kossuth Rádió elnémulásával egy szakasz zárult le a magyar rádiózás történetében, úgy ezzel a hanggal új indult. Nem, nem indult, folytatódott az, amit a Szabad Kossuth Rádió azzal a nyilatkozattal zárt le, hogy »Hazudott éjjel, hazudott nappal, hazudott minden hullámhosszon«. (...) (Vége) A szovjet invázió Az újkori magyar történelem legtragikusabb éjszakája az 1956. november 3-ról 4-re virradó. November 3-án az országban a konszolidáció jelei mutatkoztak. A Parlament épületében tárgyalások kezdődtek a szovjet katonai vezetőkkel a Magyarországot megszálló szovjet csapatok kivonásáról. A két küldöttség elvi megállapodást kötött a kivonásról, de a szovjetek hangsúlyozták, hogy a technikai lebonyolításhoz időkéi). Ezért javasolták, hogy a tárgyalásokat este folytassák a részletekről, az egyenjogúságnak megfelelően ezúttal Tökölőn, a szovjet főparancsnokságon. A magyar küldöttség este fél tízkor érkezett Tökölre. A tárgyalások megkezdődtek, Maiéter Pál 11 órakor még telefonált Budapestre és közölte: minden rendben halad. A telefon-összeköttetés azonban éjfélkor megszakadt A tárgyalóterembe ekkor lépett be fegyveresek kíséretében Szeröv tábornok, a szovjet titkosrendőrség parancsnoka és közölte: a magyar küldötteket letartóztatja. Azokat akik aggódva várták a híreket Tökölről, 4-én hajnalban tankok dübörgése és ágyúszó riasztotta. Rövidesen felhangzott a rádióban Nagy Imre miniszterelnök közleménye: „Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar kormányt. Csapataink harcban állnak. A kormány a helyén van! Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével!” Pogány György
