Pest Megyei Hírlap, 1993. november (37. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-30 / 279. szám

i PEST MEGYEI HÍRLAP MAGYARORSZÁG 1993. NOVEMBER 30., KEDD 3 A Magyar Újságírók Közösségének nyilatkozata A magyar nemzet 1956-os kívánsága a hiteles, a tisztességes, a hazugságoktól mentes tájékoztatás megteremtése volt. Ez a követelés, Nahlik Gábor és Csúcs László, a Magyar Televízió és a Magyar Rádió alelnökeinek erőfeszítései ellenére mind a mai napig nem valósulhatott meg teljesen. Sőt: a személyüket ért méltatlan és minden alapot nélkü­löző támadások a valódi sajtószabadságot ellenző erők érdekeit szolgálják. A magyar újságíró társa­dalom tisztességes többségéhez fordulunk, hogy történelmi felelősségüket átérezve támogassák a két közszolgálati intézményben a rendszerváltozta­tó törekvéseket. A Magyar Újságírók Közösségének Elnöksége és Etikai Bizottsága Levél a Parlament elnökéhez Szabad György úr a Magyar Országgyűlés elnöke Tisztelt Elnök úr! A Magyar Újságírók Közösségének Elnöksége és Etikai Bizottsága csatlakozik a Magyar Rádió szerkesztőinek átvilágítási kérelméhez. Név sze­rint: Benedek István, Kosa Csaba, Stefka István, Bánó Attila, Benke Márta, Chrudinák Alajos, Fá­bián Gyula, Fekete Gyula, Járai Judit, Király Edit, Lakatos Ferenc, Márkus Béla, Moldoványi Ákos, Murányi lászló, Pálfy G. István, Vödrös At­tila, Bor Ambrus, Bőzsöny Ferenc, Deregán Gá­bor, Illés Sándor, Kispista István, Kozma Gábor, Kővári Péter János, Müller János. Az újságíró szakma tisztessége Mécs Imre szabaddemokrata képviselő nyilatkozata után megköveteli ezt tőlünk. Tisztelettel kérjük elnök urat, hogy kérelmün­ket ismertesse az országgyűlés nyilvánossága előtt. Budapest, 1993. november 29. A Magyar Újságírók Közösségének Elnöksége és Etikai Bizottsága Országgyűlési napló Elbúcsúzott a fideszes Fodor Az Országgyűlés tegnapi plenáris ülése ezúttal is napi­rend előtti felszólalásokkal vette kezdetét. Szabó Lajos (ETKPP) — a törvényhozás­ban immár sokadik alkalom­mal — arra hívta fel a figyel­met, hogy a mezőgazdasági termelők csak körülménye­sen vagy egyáltalán nem jut­nak hozzá a számukra kor­mányrendeletekben biztosí­tott hiteltámogatásokhoz. A képviselő úgy vélte, hogy a bankok magatartása sem se­gítő szándékú, annak ellené­re, hogy hosszú távon ezen pénzintézeteknek is érdekük­ben állna a hozzájuk kötődő vállalkozói ügyfélréteg létre­jötte. Szabó Lukács (MIÉP) — ugyancsak napirend előtt — indítványozta, hogy a most tárgyalt költségvetésben külö­nítsenek el egy pénzügyi ala­pot a külföldön végezhető gyógykezelések, orvosi be­avatkozások társadalombizto­sítási támogatására. Mindezt annak apropóján javasolta a képviselő, hogy a napokban egy nyolcesztendős ópályi kisfiú külföldön elvégzendő műtétjéhez kértek levélben anyagi támogatást többek kö­zött a törvényhozás tagjaitól is. A képviselő az alkotmány­ból idézve hangsúlyozta: min­den állampolgárnak joga van az élethez, és valamennyi em­beri élet egyformán kezelen­dő. Szintén napirend előtt ka­pott lehetőséget a képviselő mandátumáról lemondott Fo­dor Gábor (Fidesz), hogy el­búcsúzzon a törvényhozás tagjaitól. A fiatal demokraták egykori vezéregyénisége megköszönte a három és fél éves közös munkát, hagnsú- lyozva, hogy sokat tanult ez idő alatt ellenzéki és kor­mánypárti képviselőtársaitól egyaránt. Ezek után az Országgyűlés újabb előterjesztések napi­rendre vételéről döntött. Kivé­teles és sürgős eljárással tárgysorozatba vették a képvi­selők a lakástörvény módosí­tására vonatkozó törvényja­vaslatot. Ugyancsak megkap­ta a kivételes és sürgős tár­gyalási módhoz szükséges szavazattöbséget a szakképzé­si alapról szóló jogszabályt módosító előterjesztés. Nem vette viszont napirendre az Országgyűlés Hah’ani Zoltán (SZDSZ) önálló indítványát, amelyben a képviselő javasol­ta, hogy a Matáv privatizáció­jánál, a tulajdonjogi helyzet megállapításakor vegyék fi­gyelembe az önerős — tehát az önkormányzatok vagy ma­gánszemélyek pénzéből finan­szírozott — telefonfejleszté­seket és beruházásokat. Nem választottak új elnököt Pénzszűkében a Duna-bizottság (Folytatás az L oldalról) Utóbbiak védelmében is szót emeltek hangoztatva, hogy éppen ilyen anyagi támoga­tás segítené a kistelepülése­ken is a jelenleginél jobban fejleszteni a turizmust. Fábián Ixijos, a Közép-Du­na-vidéki Intéző Bizottság fő­titkára hozzászólásában arra helyezte a hangsúlyt, hogy két- és fél évvel a világkiállí­tás eló'tt egyértelműen kiemel­ten kell kezelni például Viseg- rád, Esztergom, Szentendre és Vác igényeit. — A kevés pénz ellenére is jó volt azt tapasztalni — mondta a főtitkár —, mennyi­re fontosnak tartják a telepü­lések az idegenforgalmat. Ez derült ki azokból az alaposan és célratörően megfogalma­zott pályázatokból, melyek többsége a turizmust szolgá­ló infrastruktúra kiépítését cé­lozta meg. A Közép-Duna-vidéki Inté­ző Bizottság végül is 26 pá­lyázó dolgozatát fogadta el, s támogatásukra jóváhagyta az Idegenforgalmi Fejlesztési Alapból 1993-ra elkülönített 34 millió forintot. A fenti döntés megszületé­se után úgy határoztak a ta­gok, hogy mielőtt megválasz­tanák a bizottság új elnökét, meg kívánják hallgatni a posztra jelölt három sze­mélyt, s csak majd program­juk ismertetése után vállal­koznak a szavazásra. Ez a ha­lasztás egybecsengett a Pest megyei önkormányzat illeté­kes bizottságának állásfogla­lásával. M. É. A Nemzeti Elkötelezettségű Társadalmi Szervezetek nyilatkozata Újra lesz lapszemle! Sajnálattal állapítjuk meg, hogy rövid időn belül másod­szor kell foglalkoznunk a köz­életünket felkavaró médiaügy- gyel. Előző nyilatkozatunkban már rámutattunk a köztársasá­gi elnök sajátos szerepére, ami abban nyilvánult meg, hogy kijelentette: a rádió és a televízió működésképtelenné vált. Nem tudjuk, hogy en­nek mi értelme volt, hiszen a tények magukért beszélnek. A miniszterelnökhöz írott le­velében színvonalat nélkülö­zőnek tartottuk, amikor arra szólítja fel a miniszterelnö­köt, tegyen javaslatot a mé­diaelnökök kinevezésére ak­kor, amikor még az önként le­mondott elnököket sem volt hajlandó felmenteni. S amikor egy súlyos mun­kaügyi vétségben alaposan gyanúsítható alkalmazott fel­függesztése miatt a sajtósza­badság veszélyeztetésére te­relt erőltetett kampány már az érdektelenség miatt kifulla­dóban volt, akkor a köztársa­sági elnök megdöbbentő lé­pésre szánta el magát. Külföl­di újságírókat „fogadott” és a beszélgetés alapján az egyik olasz lap azt állította, hogy Budapesten újra felfedezik a cenzúrát, a szólásszabadság veszélyben van, minden nem kormánypárti hangot elnémí­tanak. Ezeket megtetézte az­zal, hogy őt nem a baloldali, hanem a jobboldali veszély aggasztja. Mindezt Göncz Ár­pád nem cáfolta meg, tehát el­hangzottnak kell tekinteni. Ami a sajtószabadság hiá­nyát illeti, annak legteljesebb cáfolata, hogy az ellenzéki saj­tó folyamatosan a sajtószabad­ság veszélyeztetéséről beszél. Megítélésünk szerint a ma­gyar államfő két rendkívül sú­lyos hibát követett el. Egy­részt nyilatkozatai sokszor szó szerint egybecsengenek egyes pártok megnyilatkozása­ival, pedig egy elnöknek min­den körülmények közt pártok felettinek, tehát mindenki el­nökének kellene lennie. Más­részt hogyan fordulhat elő, hogy az államfő belpolitikai ügyben külföldhöz fordul, mintegy segítséget kérve? Ezzel a lépésével — meg­ítélésünk szerint — egy meg nem engedhető határt lépett át. Azzal, hogy egyoldalúan nem baloldali, hanem csak jobboldali veszélyről beszélt, a visszarendeződést szolgál­ja. Úgy tűnik, hogy ezeket a példátlan lépéseket azért en­gedi meg magának, mert tud­ja, a kétharmados szabály le­hetetlenné teszi, hogy ered­ményes eljárás kezdeményez­hető legyen ellene. Azért vagyunk kénytele­nek ilyen élesen fogalmazni, hogy felhívjuk figyelmét ma­gatartásának súlyos következ­ményeire. A Történelmi Igazságtételi Bizottság, a Recski Szövet­ség, a Magyar Politikai Fog­lyok Szövetsége, a Politikai Elítéltek Közössége 1945—56., a SZÓRAKÉSZ, a Volt Magyar Politikai Fog­lyok Világszövetsége és az Igazolt Szabadságharcosok Világszövetsége nevében: Zi- mányi Tibor, Sugár Sándor, Fónay Jenő, Petrusz Tibor, Menczer Gusztáv, Esztergái- Pál, Bocskai T. József. A Kossuth Rádió Reggeli kró­nikájában 1993. december 1-jétől újraindítják a reggeli lapszemlét, tartalmazza az az írásos anyag, amelyet a Ma­gyar Rádió tegnap juttatott el az MTI-hez. Ebben közölték: a helyes arányok és a pártat­lanság alapkövetelményének megfelelően minden reggel szerepel a körülbelül három­perces összeállításban öt or­szágos napilap: a Népszabad­ság, a Pesti Hírlap, az Új Ma­gyarország, a Magyar Hírlap, a Magyar Nemzet, valamint ezek kiegészítésére eseten­ként a mindenkori kínálat és a cikktémák figyelembevéte­lével a Népszava, a Pest Me­gyei Hírlap és a megyei la­pok valamelyike. Az írásos anyag kitér arra is, hogy a műsorban lehető­leg azonos fajsúlyú és műfa­jú írásokat szemléznek, figye­lemmel arra is, hogy a lap­szemlében alapvetően nem hí­reket, hanem nézeteket, véle­ményeket kell ütköztetni. Ke­rülni kívánják a szélsőséges, indulatos vélemények idézé­sét, a feszültséget, indulato­kat gerjesztő írások szemlézé­sét, az öncélú szenzáció- és botránykeresést. Az anyag le­szögezi: „A szemlézett inter­júban nem torzulhat a nyilat­kozó véleménye, nem adha­tunk a szájába olyat, amit nem mondott. Ennek érdeké­ben még olyan apró részletek­re is igyekszünk ügyelni, hogy „állította”, „vélte” stb. típusú igékkel se minősítsük az idézett nyilatkozatokat.” A tájékoztatás általános ren­dező elvként jelöli meg, hogy az országos, vagy nem­zetközi jelentőségű, a legszé­lesebb közvéleményt érintő, illetve érdeklő témák elsőbb­séget kapjanak, Magyaror­szág külpolitikai érdekeit is figyelembe véve. Szintén kö­vetelmény a közszolgálatiság feladataiból adódó témák, írá­sok prioritása. Bánó András fegyelmije Nahlik Gábor, a televízió al- bér 3-án ül össze a fegyelmi elnöke tegnap levélben kül- tanács — tájékoztatta az dött értesítést arról, hogy MTI-t Nehéz-Posony István, Bánó András ügyében decem- Bánó András ügyvédje. Politika? Nemcsak értelmiségi, hanem egyenesen értel­mes ismerősöm vetette be a minap az egyre többek által hangozta­tott szlogent egy be­szélgetés folyamán. A szlogen így hangzik: Az egyház pedig ne po­litizáljon. Magam el- ámulok eme kijelenté­sen, hiszen, mint na­gyon sokaknak, ne­kem sincs fogalmam arról, hol kezdődik a politizálás, vagyis meddig tart az az igen­is elvárható magatar­tás, amely a magyaror­szági papságra néz­vést szinte kötelező. Mai állapotunkban, amikor az említett szlogen mellett azt a fi­noman ostobaságnak nevezhető kijelentést is gyakorta halljuk, hogy bezzeg jobb volt a Kádár-rendszerben, akkor igenis arra kö­vetkeztethetünk, hogy minden bizonnyal ki­művelt aggyal rendel­kező embereknek az az érdekük, hogy a nemzetet félrevezes­sék. Teszik ezt a rend­szerváltozást követően rendszeres gyakoriság­gal, amibe beletarto­zott az, hogy aki kár­pótlást kér, majd elve­szíti a nyugdíját, bele­tartozott a pápa ma­gyarországi látogatása elleni durva, érzelme­ket sértő kirohanásso­rozat, beletartozott az infláció majdani elsza­badulásának témája ugyanúgy, mint a ke­zelhetetlen munkanél­küliség, a példátlan méretű elszegényedés, valamint az, hogy nem vet a paraszt, mert bizonytalan a sorsát illetően (ezt kö­vetően annyi búza ter­mett, hogy némely, bi­zonyára „jólelkű” té- eszeinök a termés ka­zánokban való elégeté­sét fontolgatta)... Ha az egyház, a papok az ilyenfajta lelket és szel­lemet tépázó híreszte­lések ellen föllépnek, esetleg a szószékről is, akkor ők az én vélemé­nyem szerint egyálta­lán nem politikai tevé­kenységet folytatnak, hanem egyszerűen fel­világosítót, amire an­nak a nemzetnek, amely a diktatúra évti­zedeiben sötétségben élt, igenis szüksége van. A papság ugyan­úgy a magyarság lám­pása lehet, mint aho­gyan a tanítók hajdan voltak. Egy eddig já­ratlan úton lámpát tar­tani az emberek millió­inak nemes hivatás, nagyszerű feladat. (Vödrös)

Next

/
Oldalképek
Tartalom