Pest Megyei Hírlap, 1993. november (37. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-27 / 277. szám
14 PEST MEGYEI HÍRLAP HETI ÖTPERCES 1993. NOVEMBER 27., SZOMBAT Hozzászól Benedek István A népi-nemzeti fogalomhoz Nem vagyok híve a magyarázkodásnak. Az ember valamit kimond vagy leír, mert ez a véleménye. Természetesen számol azzal, hogy nem mindenki lesz azonos véleményen vele, számít a jogos vagy előítéletből fakadó kritikára is, és az ellenséges indulatból eredő félremagyarázásra, szavainak meghamisítására, csúsztatásra. Értelmetlen volna ezekkel vitába szállni. Ha most mégis fölelevenítem a szárszói találkozón augusztusban elhangzott „népi-ellenes” kijelentésemet, nem vitatkozni akarok, s még kevésbé védekezni, hanem egy ex abrupto mondott tízperces hozzászólást alátámasztani és bővebben kifejteni. Mert igenis az a véleményem, hogy a „népi-nemzeti” kettős jelszó első tagja fölösleges, sőt káros, mert diszkriminatív — mai kifejezéssel szólva kirekesztő —, a népi mozgalom fölé- lesztése pedig idejét múlta, anakronizmus. Hogy a „nép” kifejezés mennyire meghatározatlan és meghatározhatatlan, korábbi tanulmányomban kifejtettem. Tisztázásul csak annyit fűzök hozzá, hogy „szövegkörnyezete” szerint lényegesen változik az értelme. Ha a franciával vagy angollal szembeállítva a magyar népről beszélünk, az ország teljes lakosságára gondolunk, válogatás nélkül minden magyarra. Ha azt mondjuk a népről, hogy a földet túrja, természetesen a parasztról van szó, sőt annak is csak a szegényebbik részéről. A nép egyszerű gyermekei fogalomkörébe a munkásság éppúgy beletartozik, mint a parasztság, amíg iskolázottsága e rétegből ki nem emeli, ekkor „népi származék” lesz belőle, vagy az se: egyszerűen polgár. A származás kérdésével szeretnék legalább végezni. Amióta a fajmagyarok, a hitleristák és a kommunisták a maguk módján kisajátították, azóta elment a kedvünk attól, hogy a származást ünnepeljük. A fajmagyarok ősi nemesi eredet alapján választották ki önmagukat, a hitleristák „árja” rasszizmusuk éppoly visszataszító, mint a kommunisták osztály-megkülönböztetése. Ezekből az egyformán fasiszta ideológiákból azt hiszem minden gondolkodó elme kigyógyult, és ha mégsem. akkor szánandó kísértete a múltnak, melytől irtózattal kell elfordulnunk. Más volt a helyzet századunk huszas-harmincas-negyvenes éveiben, amikor még volt életerős, sok tekintetben háttérbe szorított, részben szegény, részben gazdag parasztságunk, falusi életmóddal és sajátos kultúrával — vagyis amikor még volt nép. Annyira volt, hogy Gombos Gyula 1942-ben ezt írhatta: „divatba jött a nép, s erősen módi lett népinek lennni”. De paradox módon a népiség divatja egyúttal önmaga felszámolását jelentette. „A parasztságból mindenki menekülni akar” — írta Kovács Imre 1941-ben: a gazdag parasztok gyermekei az urak ruháját hordják, „otthon lopják a napot vagy bekönyörgik magukat a községházára írnoknak, hogy urak lehessenek...” És persze már nem is vállalták a paraszt elnevezést, megbélyegzőnek tekintették, miközben a népi írók és a „falukutatók” a paraszti életformáért és ősi kultúráért lelkesedtek, vagy a föld népének nyomorúságát tárták fel, olykor a bebörtönzést is vállalva szókimondásukért. Ez a kor kétségtelenül a „népi mozgalom” hőskora volt, ha ugyan egy irodalmi divatot hősiességnek lehet nevezni. Mindenesetre az igazi tehetségek, mint Móricz, Kodolányi, Tamási, Nyíró, Erdélyi, Sinka stb. mellett felvonultak az ugyancsak nagytehetségű népi ideológusok: Németh László, Illyés, a falukutató Kovács Imre, Szabó Zoltán, Féja Géza, Darvas József, és a sehová nem sorolható Veres Péter, Kassák Lajos, továbbá a Márciusi Front kétesebb értékei, a Settlement-mozgalom, a Szegedi Fiatalok, s kívülük még a népies divatot követő tehetségtelenek tömege. Szociális mozgalmakban nem volt hiány. Mire vitték? Hivatkozhatom személyes emlékeimre, de előbb a korabeli tekintélyekre hivatkozom: Kovács Imrére, Veres Péterre, Kodolányi Jánosra, akik már akkor látták azt, hogy a falukutatás egyetlen eredménye a parasztlétforma csődjének feltárása (Kovács), a Márciusi Front pedig „néhány egyetemi hallgató munkáján épült, az írók semmit sem csináltak...” (Veres). Tömérdek író neve merül fel, akiket ide is lehetne sorolni, nem is: Szabó Dezső, Karácsony Sándor. Tersánszki Józsi JeSPORT nő, Győrffy István, Benedek Elek, Tömörkény István stb. csak épp nem tudhatjuk, vállalnák-e a „népi író” rangját. Ady csak azért nem kerül szóba, mert már húsz éve halott, különben középparaszttá lecsúszott nemesi származásával sem kerülhetné el a sorsát, pedig egy világ választja el a népiektől. Veres Péter idézett írásában (ezek a cikkek az új életre keltett Magyar Élet mostani számában (1993. szept.—okt.) láttak napvilágot, az idei szárszói találkozó tiszteletére) van egy vér- lázító mondat, amitől az olvasó nemcsak felhorkan, hanem észhez is tér: A népfőiskolán Beoltják a fiúkat kultúrával, „s aztán, ha majd keresik, kívánják az igazságot, hát nem találnak itt más magyar kultúrát és magyar igazságot, mint a népi írókét. ” Az embernek egy ellenkező előjelű, egyébként hasonló kijelentés jut az eszébe, amelytől nemrég felhorkant az egész ország. Nem akarok a két kijelentő személye közt párhuzamot vonni, időben és ideológiában ehhez túlságosan nagy az eltérés köztük, annyit azonban talán mondhatunk, hogy lám, ötven évvel ezelőtt is lehetett ilyen egyoldalúan látni a magyar kultúrát. Mintha Babits és Kosztolányi, Herczeg Ferenc és Má- rai, Füst Milán és Radnóti, Lengyel Menyhért és Heltai Jenő, Fülep Lajos és Karinthy Frigyes, Zilahy Lajos és Szabó Lőrinc, Szent-Györgyi Albert és Korányi Sándor a világon se lettek volna, akárcsak a nép között kedveltebb Harsányi Zsolt, Molnár Ferenc, Fekete István, Bársony István és kívülük még százan, akik csak azért nem kelhettek versenyre a népi írókkal, mert ilyen verseny nem volt. A magyar irodalmat, a magyar kultúrát felszabdalni népire és nem-népire: egyszerűen ostobaság. Az idő elmosta ezt a mellékes különbséget, csak a tehetséget őrizte meg. Aki ma a népi jelszóval akar érvényesülni, tehetségének hiányát leplezi. Borgnak a fia, Navratilovának jövőre még a játék a legfontosabb Milliomosok a lélekorlo teniszéletről világranglista első háromszáz ra adta a fejét, újságírókkal hár- férfi játékosa között rendkívül masban készítenek egy, a te- kicsi a tudáskülönbség, s külö- niszvilágról szóló kiadványt, nősen fedettpályán, mindössze de nem tervezi, hogy íróként két-három pont dönt a meccsek folytatja pályafutását. A világ két kétségkívül legnagyobb teniszegyéniségét láthattuk az immár harmadszor megrendezett Postabank Gálán, ahová az egykori wimbledoni párosbajnok Taróczy Balázsnak, Ivan Lendl, Jimmy Connors, Boris Becker, Goran Ivanisevic és Petr Korda után, ezúttal Björn Borgot, Martina Navratilovát, Arantxa Sanchez-Vicariót és Mary Joe Fer- nandezt sikerült megnyernie egy remek hangulatú bemutatóra. A Budapest est Sportcsarnokban aztán csaknem 6 órás gála keretében villantották fel a sportág minden szépségét a szupersztárok, igaz, a legnagyobb meglepetést egy alig ismert iráni teniszező okozta, bizonyos Man- sour Bahraini, aki profi versenyzőként ugyan nem vitte olyan sokra mint fellépő társai, „csak” egyetlen Grand Slam- döntőig jutott, párosban még 1989-ben, a párizsi Roland Garroson. A harcsabajszú iráni egyébként szeretett sportága miatt volt kénytelen távozni hazájából, hiszen a vallási fundamentalisták hatalomra kerülése után, ki tudja miért, bezáratták az ország összes teniszpályájának kapuját. A „tenisztelensé- get” Bahrami csak egy ideig tűrte, majd áttette székhelyét Párizsba, s azóta francia útlevéllel járja a nagyvilág tornáit. Hogy milyen jól tette, azt a Budapest Sportcsarnok hatezer nézője is tanúsíthatja ezután, hiszen az ütő avatott mestere, jó adag humorérzékkel is megál- datott, így a Mary Joe Fernan- dezzel, illetve Temesvári Andreával és Noszály Sándorral vívott vegyespáros-bemutató egyes jeleneteit követően a hasát fogta jókedvében a nagyérdemű. Ha Bahramihoz hasonló show-előadást nem is produkáltak a világsztárok, azért egykét labdamenet erejéig megcsillantották kivételes tudásukat. A már 37 éves, egykori ötszörös wimbledoni és hatszoros párizsi győztes Björn Borg ugyan 1 óra 11 perc alatt, 6-3, 7-5-re kikapott Noszály Sándortól, de a közönség így is hálás volt, hogy láthatta a hetvenes évek végének bálványát. Hiszen eddig csak keveseknek adatott meg, hogy élőben is láthassák, hogy teniszezik a szűkszavú svéd, inkább a televízió képernyőjéről ismerjük rezzenéstelen nyugalmat sugárzó arcvonásait, s azokat a képsorokat őriztük róla emlékezetünkben, ahogy mintegy falról, vágódnak vissza ütőjéről a labdák, el nem mozdul az alapvonalról, s egy hajszálpontosan kiszámított elütés után, térdre rogyva ünnepel a wimbledoni gyepen. Most egyszerű világoskék farmernadrágban. fekete garbóban, fehér kötött mellényben, s talán kissé unottan válaszolga- tott az újságírók kérdéseire. Az első kérdés persze azt firtatta: nem volt-e korai 26 évesen befejeznie a játékot? — Egyszerűen belefáradtam, belefásultam abba az életformába, amit a professzionális tenisz megkövetelt — részletezte az okokat Borg. — Egy idő után rendkívül lélekörlővé válik, hogy csak meccsekből, tornákból, utazgatásokból, szállodákból és sajtókonferenciákból áll az ember élete, miközben mindenhol csakis kizárólag győzelmet várnak el tőle. Úgy gondolom, jó döntés volt, hogy 1983-ban felhagytam a játékkal, és sokáig nem is érdekelt a tenisz. Három-négy évvel ezelőtt aztán újra elkezdtem nézni a versenyeket, majd újra edze- gettem, s mivel élveztem a dolgot, hát versenyeken is elindultam. Persze, nem örültem annak, hogy gyakran szenvedtem már az első fordulóban vereséget, de nem is vagyok csalódott azért, mert nem jöttek a korábbihoz hasonló eredmények. 15 évvel ezelőtt a világ végéi jelentette, ha kikaptam egy tornán, most pedig, például ma sem érzem így. Annak örülök, hogy újra élvezem a játékot. Az újságírók persze nem hagyták ennyiben, s kissé kellemetlenkedve, utaltak Borg csúfos kudarcaira. Vajon, hogy tudja elviselni a „ kutyaütőktől ”, sehol sem jegyzett kezdőktől elszenvedett, megalázó vereségeket egy olyan ember, akitől az egész teniszelit rettegett? — Egyrészt nem vagyok már húszéves, másrészt igaz ugyan, hogy naponta edzek, de ha azt akarod, hogy igazán éles, fizikálisán és mentálisan is erős légy, akkor egész héten kizárólag csak a tenisszel szabad foglalkoznod, nekem pedig már egyáltalán nem a tenisz a legfontosabb dolog az életemben, ellentétben a tíz-tizenöt évvel ezelőtti időkkel. Borg életében a tenisz helyére családja és 8 éves fia lépett, ez most a legfontosabb számára, bár magánéletéről többet nem volt hajlandó elárulni. Azt elmondta, hogy bár őriz videó- gyűjteményt korábbi sikereiről, soha nem nézi vissza egykori meccseit. Nem is álmodik a játékról, egykori ellenfelei, így John McEnroe sem jelenik meg álmában, s általában igen békésen, nyugodtan alszik. A mai teniszről elég lesújtó a véleménye, az erő, a fizikum dominál az egyéniséggel szemben, a sorsáról. így az lesz a bajnok, aki fejben biztosabb, aki mentálisan erősebb riválisainál. A nagy Björn Borghoz hasonlóan, a csak szuperlatívu- szokkal illethető Martina Navratilova is 7-5, 6-3 arányú vereséget szenvedett fiatal riválisától, Arantxa Sanchez-Vicarió- tól. Minden idők legtöbb torna- győzelmét jegyző bajnoknő barna kötött pulóverben, szürke pólóban és fekete nadrágban érkezett a sajtótájékoztatóra, de mivel csak néhány órával korábban érkezett Londonból, elég fáradtnak, elgyötörtnek látszott. Megerősítette, hogy a következő év lesz az utolsó, amikor a Grand Slam- vidalokon egyéniben is elindul, utána már csak bemutatókon és párosban lép pályára. A 37 éves „nagyasszony" hihetetlenül népszerű és talán ez, a felé áradó szeretet segíti abban, hogy pályán maradjon, s ha ezen múlna, akár örökké játszana. A tenisz mellett könvvírás— Jelenleg az a tervem, hogy ne legyen semmilyen tervem — viccelt Martina. — Ugyanis az utóbbi húsz évben mindig napra pontosan megtervezett menetrend szerint éltem, s bár jövőre is ugyanez lesz a programom, azzal a kivétellel, hogy utoljára pályára lépek a Roland Garroson, már a!zt szeretném, hogy ne legyenek végre kötelezettségeim, s azt teltessem, amit éppen pillanatnyi kedvem diktál. Martina fiatal vetélytársnői, Sánchez-Vicario és Mary Joe Fernandez, nem is titkolták, hogy egyáltalán nem szerettek Navratilova ellen játszani, hiszen az esetek többségében megverte őket, azért nagyon sajnálják, hogy visszavonul. Szerintük nem lesz még egy ekkora bajnok, aki ennyi ideig uralni tudja a játékot és egyedülálló stílusa, személyisége, ennyire rányomja bélyegét a női teniszre. Németh Andrea Taróczy Balázsnak ezúttal is sikerült a világ minden táján irigyelt sztárcsapatot Budapestre invitálnia: a bűbájos Mary Joe Fernandez, a bálvány Björn Borg, a mindig mosolygós Arantxa Sánchez-Vicario és az utolérhetetlen Martina Navratilova emlékezetes estét varázsolt a Budapest Sportcsarnokba Jocha Károly felvételei
