Pest Megyei Hírlap, 1993. november (37. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-24 / 274. szám

i PEST MEGYE1 HÍRLAP KULTÚRA 1993. NOVEMBER 24., SZERDA 7 Somogyi Győző albuma A Kráter Műhely Egyesület Könyvkiadójának gondozá­sában napvilágot látott So­mogyi Gyffzff grafikus, festő „Belső tárlat” című kötete. Erről a könyvműhely és a ki­adást segítő társadalmi szer­vezetek — a Magyar Kultú­ra Alapítvány és a Magya­rok Világszövetsége —, va­lamint a Művelődési és Köz­oktatási Minisztérium képvi­selői tájékoztatták a sajtó képviselőit. Somogyi Győző kötete egy új sorozatnak az első darabja. A szerző vallomásait rajzok, festmények és fotók egészítik ki. Somogyi Győző 1942-ben született, hittudományi akadé­miát végzett, 1967-ben pappá szentelték. Jelenleg szabadfog­lalkozású képzőművész és gaz­dálkodó. Halhatatlan lesz a Sose halunk meg? Képünkön a Sose halunk meg két írója, Koltai Róbert és Nógrádi Gábor Lapunk elsőként közölt (elis­merő) kritikát ez év januárjá­ban a Sose halunk meg című, azóta nagy sikert elért ma­gyar filmről, amelynek fősze­replője és rendezője, egyik írója, Koltai Róbert. A filmet most két fővárosi moziban játsszák 90-95%-os házzal, de bemutatója óta kül­földön is nagy sikert aratott: bemutatták Los Angelesben és New Yorkban is. Miután amerikai sikere megfelelt az Oscár-díjra jelölés feltételei­nek, mivel „legalább egy hé­tig” játszott külföldi film volt New Yorkban, most Oscár- díjra jelölték. A magyarországi előadások száma már túllépte a 2200-at, a filmet pedig közel negyed- millióan nézték meg eddig. A filmet itthon megvásárol­ta a HBO, megvételéről tár­gyal az MTV-1 és a Duna Tv is. Kissé szokatlan módon, a mozibeli sikert kockáztatva, bár csak az ország videotékái számára, kiadták a filmet vi­deokazettán is, sőt karácsonyi meglepetésként vásárlási, illet­ve postai rendelési lehetőséget is adnak mindazoknak, akik meg akarják vásárolni a film videokazettáját. Szitányi György Templomátadás Békéscsabán Békéscsabán november 27-én, szombaton kerül sor a Patay László falképeivel, Kiss György szobraival és szakrális tárgyaival, vala­mint Mladonyiczky Béla fara­gott kapujával ékesített új ró­mai katolikus templom átadá­si ünnepségére. A templom­belsőt beborító falképeket és a szobrászati alkotásokat mű­történészek mutatják majd be az ünnepség közönségé­nek. Ez alkalommal megren­dezik az új katolikus temp­lomban az első hangver­senyt, amelyen Pilti Katalin, Sáfár Mónika, Sasvári Sán­dor, Tolcsvay Béla, Tolcsvay László, Vikidál Gyula, Hor­váth Sándor és Dobra János vezetésével — a Tomkins énekegyüttes lép föl. A második világháború vé­gén az angolszászok által le­bombázott békéscsabai (ja- minai-erzsébethelyi) katoli­kus templom helyett épült is­tenháza fölszentelése egy nappal később, vasárnap lesz. Az új templomot díszí­tő műalkotásokhoz készült vázlatok kiállítása szomba­ton nyílik a Békés Megyei Könyvtárban s a tárlat az év végéig lesz nyitva. Amerikai színház A Nemzeti Színház meghívá­sára három angol nyelvű elő­adást tart Magyarországon a New York-i Threshold Thea­ter Company: Páskándi Géza „Kalauz nélkül” és „Árnyék­ban” című darabjait novem­ber 28-án az egri Gárdonyi Géza Színházban, december 1-én a debreceni Csokonai Színházban, december 3-án pedig a budapesti Várszín­házban adják elő. Az út meg­valósításában közreműködő, washingtoni székhelyű Ma­gyar—amerikai Koalíció saj­tóközleménye szerint a Pa­mela Billig rendező és Bro­gy áni Jenő fordító alapította társulat 1979 óta számos ma­gyar színművet mutatott be New Yorkban, Páskándi Géza művei mellett Sütő András „Csillag a máglyán”, illetve „Káin és Ábel” című. drámáit is. Újszilvást költő portréjához Akinek a csend a természete Újszilvás kicsi falu Cegléd, de még inkább Tápiószőlős, Tápiógyörgye közelében. Csupán néhány évtizede fa­lu. Tanyavilág volt itt, ahol nagy a csönd. Az Újszilváson lakó Du­dás Sándor még faluja csönd­jénél is nagyobb csöndben él. Ami megszólítja is, a sze­mét szólítja meg. „Jegenye” című versében írja: „A hajna­li fényben súlyos lombzsoltá­rokat énekel szememnek..." majd így fejezi be ezt a ver­set: „Titkunk: éjjel lejönnek ágaira a csillagok. Hármas­ban beszélgetünk, amíg csak álomba nem ringat a közös csönd. Sosem hallott Dudás Sán­dor. így született. És szá­momra valóságos csoda, hogy mégis beszél. Hogyan tanulhatott meg? Pontosan ő sem tudná megmondani. Má­sok szájmozgásából ért. Vala­hogy megtanulta a szavakat formálni. Talán az iskolában. S gondolom (aztán beszé­lünk is róla), szerencséje le­hetett, hogy nem nagyváros­ban, hanem kicsi faluban nőtt fel. Egy nagyvárosban beíratták volna őt is a siketné­mák iskolájába, mint sorstár­sait, s ahhoz szokik, hogy si- ketnéma-jelbeszéddel fejezze ki magát. Édesapja sem hallott, gye­rekkorában betegség követ­keztében vesztette el hallá­sát. Sándor tőle örökölhette hallássérült mivoltát. Édesap­ja korán meghalt, özvegy édesanyja nevelte fel. Meg az iskola. — Az iskolában nem is foglalkoztak velem. Kegye­lemkettessel átengedtek — emlékezik. — Aztán szakmát tanultam. Könyvkötő a szak­mám. Pesten a szakmunkásta­nuló-intézetben siketek közé kerültem, s megdöbbentő volt számomra a jelbeszéd használata. Megtanultam tő­lük. Most vitás kérdés, hogy hangbeszédre vagy jelbeszéd­re oktassák-e a siketeket. A hangbeszéd előnye, hogy azáltal mindenkivel megértet­hetjük magunkat. De a száj­ról olvasás nagyon fárasztó. Könyvkötő szakmája birto­kában dolgozott Pesten az Egyetemi Nyomdában. Az­tán egy szolnoki nyomdában. Majd ceglédi munkahelyek következtek. Nyomda, hordó­gyár. — Nagyon sok balesetem volt. Hiába szóltak a hátam mögül, hogy „állítsd le a gé­pet, nagyon sivít”, én se amit mondtak, se a sivitást nem hallottam. Elvágta a kezem a fűrészgép, a nyomdában a vá­gógép. 1988-ban leszázalé­koltak. A nyugdíjamból és a 8 ezer négyszögöles telkem­ből élek. Az idén olyan volt az időjárás, hogy alig termett valami. Arra, felénk sokan a szőlővel foglalkoznak, de én a szőlőtőkéket kiszedtem, nem szeretek szőlővel bíbe­lődni. Van egy diófám meg egy meggyfám... S fűzi tovább a szót: — Nekem lelki bánatom nincs. Számomra megszokott a csend, számomra az a termé­szetes. A gond az, hogy az em­berek nagyon rosszul viszo­nyulnak a hallássérültekhez. Szeretnék egy könyvet írni ar­ról, hogy hogyan élem át a hallássérülést. Hogy mi a si- ketség lényege, azt akarom benne feltárni. Dudás Sándor tagja a Hal­lássérültek című lap szerkesz­tőbizottságának. Versesköny­vei jelenteti meg „Csöndkiál­tó”, majd „Felhőfény” cím­mel, antológiákban, lapokban publikált. Mit vár az irodalom­tól? — Az irodalom legyen lé­nyegre törő. Nevezze nevén a gyereket. Nem kellenek szóvi­rágok. Tekintsünk Arany Já­nosra. Ha nagy célt nem tűz ki maga elé az ember, a kicsit sem éri el. A kifejezőerőt be­csülöm legtöbbre. A sorok kö­zött is tudok olvasni. A költő tudja, mikor kell elhallgatni... Nádudvari Anna A Szent István Társulat tárlata Párizsban Sokkal inkább a könyvek, mint a csillagok... A Párizsi Magyar Intézet épülete a híres „Quartier La- tin”-ben, a diáknegyedben ta­lálható, néhány percre a Sor- bonne-tól. Ez az intézet adott otthont nemrég hazánk legrégebbi könyvkiadója, a Szent István Társulat könyv- és képzőmű­vészeti kiállításának. A meg­nyitón elhangzott bevezető szavaiban Vígh Árpád, a ma­gyar intézet igazgatója fon­tosnak vélte hangsúlyozni, hogy „ez egészen rendkívüli rendezvény, amilyen még nem volt a II. világháború óta”. A kiállítást Ákos Géza nagyprépost, a Szent István Társulat igazgatója nyitotta meg. Tömör, mélyenszántó beszédében kitért a társulat múltjára, jelenére, méltatta a bemutatott műveket. Miután az ókori latin mondást idéz­te: „Megvan a könyveknek is a maguk sorsa ”, pásztori tisztaságú sorokkal folytatta beszédét: „Jó fél évezreddel a könyvnyomtatás feltalálá­sa után úgy tűnik, sokkal in­kább a könyvek, mint a csil­lagok határozzák meg sor­sunkat. ” A Szent István Társulat ez év május 1-jén ünnepelte fennállásának 145. évfordu­lóját; nemcsak könyvkiadó­ként tevékenykedett — jelen­tős szerepet vállalt a magyar kulturális és tudományos élet szinte minden területén. Tagjai és pártolói sorában olyan neves személyiségeket találtunk, mint Eötvös Jó­zsef, gróf Apponyi Albert, gróf Zichy Nándor vagy Deák Ferenc. Fogarassy Mihály nagy­váradi kanonok érdeme, hogy már 1842-ben felis­merte egy vallási kiadó szükségességét. Az 1848-as forradalom idején, a cenzú­ra eltörlésekor a társulat az alapszabály hármas célkitű­zése szerint a köznép sorai­ban, az iskolákban és, a mű­veltebb korosztályok között hivatott kifejteni tevékeny­ségét. Elsődleges célul a katoli­kus hit terjesztését jelölték meg az alapítók, ám az el­telt közel másfél évszázad során a tudományosság és a kultúra szinte minden terüle­tét átfogta — kiadóként is. Tanúskodik erről az a renge­teg mű, melynek összpél- dányszáma meghaladja a 30 milliót. A nemzeti nyelven és iro­dalmon túl történelme során kiadónk nemzetiségi misszi­ót is vállalt: szerb, horvát, szlovák és román nyelven jelentetett meg könyveket. Egy külön kiállítás darabja­it képezhetnék ezek a mű­vek. A kiállított könyvek közül kiemelnénk Káldi György O- és Újszövetség­fordítását, Prohászka Otto­kár műveit, Cantu Caesar Világtörténelmét, az Egyete­mes Magyar Encyclopae- dia-köteteit, az iniciálás, kézzel illusztrált, gazdagon aranyozott Éovastorna Em­lékkönyvet. Az újabb „ter­mésből” pedig a Ványó László professzor szerkesz­tésében megjelent „Ókeresz­tény írók” sorozatot említe­nénk, klasszikus költőink is­tenes verseinek reprezenta­tív sorozatát, továbbá kor­társ teológusaink, íróink val­lásos fogantatású, gyerme­kekhez és felnőttekhez szó­ló könyveit. A kiállítás szervezői a kortárs magyar szakrális képzőművészet alkotásaiból is válogattak. A válogatás értékorientált, együtt szere­pelt a Szentendrén élő, Kos- suth-díjas Szántó Piroska („Fekete Mária”, 01. „Bevo­nulás Toledóba” című mű­veivel) az egészen fiatal öt­vösművésszel, Ozsvári Csa­bával, akinek „Feszületéi” érett. alkotóra valló drámai- sággal vallanak a hit erejé­ről. Hager Rita miseruhája. Kecskés Agnes gobelinje („25. zsoltár”), valamint Lieber Éva festett, hímzett textíliái sajátos, puritán mű­vészi látásmódról tanúskod­nak; Rácz Gábor tűzzomán­cai („Templom”, „Angyal”) a lélek legfinomabb rezdülé­seit emelik az artisztikum szintjére. A kiállítás „mementója- ként”, elöl, kiemelten az is­meretlen XIX. századi festő „Stephanus Rex” című mo­numentális képe áll, alatta helyezték el az 1923-as Szentszéki Oklevelet, a bejá­ratnál pedig Than Mór alko­tása, az alapító iránti tiszte­let jeléül Fogarassy Mihály arcképe látható. Balázs Tibor

Next

/
Oldalképek
Tartalom