Pest Megyei Hírlap, 1993. november (37. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-23 / 273. szám

8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. NOVEMBER 23.. KEDD A világ állt kitárva előtte Weöres Sándor-kiállítás az irodalmi múzeumban Az életmű filozófiai hátterét jeleníti meg az első szoba Weöres Sándor emlékkiállítá­sán a Petőfi Irodalmi Múze­umban. (A tárgyakat, festmé­nyeket, szőnyegeket a Kelet­ázsiai Múzeumtól kérték köl­csön.) Már tizennégy évesen keleti és indiai filozófiát, Sha- kespeare-t és Schiller-t olva­sott — eredetiben. Édesanyja hatására válogatja olvasmá­nyait Csöngén, gyerekkorá­nak színhelyén. A kiállítás rendezője és for­gatókönyvírója Ractzky Rita muzeológus-irodalomtörté- nész;az olvasmány- és úti él­mények segítségével próbálja megfejteni a nagy költő indu­lását, rendkívüliségét, zsenia­litását. „Halálról — költészetről” ezt a címet adja az első szobá­nak. „Ha falnak fordulsz, sze­medet bezárod / akkor látod legjobban a világot.” — tanul­ja Lao-ce, kínai bölcselőtől. Itt, ebben a szobában válik ért­hetővé a látogató számára, mi­ként is lehetséges az, hogy We­öres Sándor a teljes világkölté- szetet keresztül-kasul ismerte és ismerhette. Föl sem merül­het benne az a fogalom, hogy magyarság-európaiság, mert neki Európa is szűk volt; a vi­lág állt kitárva előtte. A rende­ző, Weöres nagy műfordításai­ból indult ki. Tudjuk, szanszk- ritból tolmácsolta Dzsajáéva „Gita Govina” című pásztoré­nekét. („Rongyszőnyeg” című versciklusa is a keleti filozófia jegyében fogant.) Rusztaveli „A tigrisbőrös lovag” grúz hős- éposz, a gyönyörű fordításból adnak ízelítőt a kemény kanom­ra nagyított verssorok. A grúz díszkiadáshoz Zichy Mihály, az orosz cár udvarában élő ma­Weöres Sándor és felesége, Károlyi Amy gyár festő készített* illusztráci­ót. A „Gilgames” (asszír—ba­biloni legendakor) „magyarosí­tása” után megírta saját, négy­énekes Gilgamesét. Ezek az át­ültetések azt is elárulják, hogy Weöres Sándor az emberiség aranykorába vágyott vissza. „Weöres Sándor arca” — címet kapta a második szoba. Remek maszk a centrumban, nem halotti; a fiatal költő si­ma, kerek arca, bronzba önt­ve — Búza Barna szobrász- művész alkotása. Megkapóan kedves fiatalkori fotók a kis­diákról, a nagydiákról, a fia­talemberről, az idős, beteg öregről. „Weöres Sándor és Károlyi Amy élete képek­ben” címmel kötetből nagyí­tott felvételek, remek látvány­ba formálva. (Olyannyira jó, hogy a látványrendező nevét is meg kell említeni: Kemény Gyula.) írásaiból, kézírásából is elénk rajzolódik az arca. Az „íráskép” című szobában kéz­iratok vallanak a tisztán, vilá­gosan gondolkodó költőről. Acs Irén felvétele 1956 előtt csak fordításai és gyermekversei jelenhettek meg. 1956 után is ugyanez a helyzet, a hatvanas évek elejé­ig. Ő soha senkit nem dicsőí­tett, nem írt olyan verseket, amelyeket húsz év múlva is ne vállalt volna. A kiállítóterem mennyeze­téről hosszú papírcsíkokon egymondatosai lógnak alá: „Királyország”, „Csukott kulcs”, „Az élők öntőformája a sírgödör”. Feleségének, Ká­rolyi Árnynak írta „Magyar etűdök" című kötetét. A ver­sek mellett saját rajzai. Jó né­hány kötete jelent így meg, saját rajzaival illusztrálva. Fe­lesége őrzi a hagyatékot, a költő kéziratai mások hagya­tékából kerültek az irodalmi múzeum birtokába. (így Da­rázs Endrétől, Várkonyi Nán­dortól, Sárközi Györgytől, Lipták Gábortól.) Weöres Sándort nem vet­ték körül tárgyak, nem jelle­mezték őt, általuk nem lehet­ne bemutatni. Tudjuk, hogy például Jókai Mór tárgymáni­ás volt. Weöres így ír a „Gar­derobe” című versében erről: „Micsoda ruhatáram volt if­júkoromban! Egy sapka, mely beszélt he­lyettem, szólnom sose kellett. Egy pár cipő, ma­gától szaladt, alig győztem utolérni... ” Egyetlen tárgyat találtam a ki­állításon, a kártyacsomagot. Szeretett passziánszozni. Éj­szakai életet éltek költő-fele­ségével, ez az idő a legalkal­masabb a verselésre. Viszont sok színes madár „röpköd” a levegőben, mert a madár oly­annyira jellemezte őt. Egyso­rosából példa: „A dal madár­rá avat.” Belőle olyan egysze­rűen, természetesen jöttek a versek, mint ahogyan a ma­dár száll — mondja Ratzky Rita, aki a kísérőm. Átlátszó képek az ablak előtt; elektrógraflka; kézirato­kat, fotókat, rajzokat montí­roznak össze. A hatás meg­győző. Ezt a kiállítást sok diák megnézi, most is zsong a mú­zeum a gyerekektől. Egy ilyen kiállítás két-háromszáz- ezer forintba kerül. Megéri, ha nehéz is szponzorokat ta­lálni. Az elektrografikában aláírás: dr. Weöres Sándor. Megtudom, hogy doktori disz- szertációját 1939-ben írta „A vers születése” címen. Alko­táslélektani esszé. Búcsúzóul még elmormolom az „Emlé­kező óda” néhány sorát: „így rendelkezem; ha meghalok, / engem kriptánkba rakjatok / illendő régi módon. / Kis Csöngém földjén, szántsa szét / Csontjaim sáros töme­gét / egy késői utódom.” (Ónody) Irodalmi est Abonyban Balázs Péter színművészt irodalmi estje, (amelyet látja vendégül ma este az díjtalanul bárki meghall- abonyi városi könyvtár. A gathat) délután 6 órakor Jászai Mari-díjas művész kezdődik. A 25. magyar filmszemle Kultúra és közigazgatási reform Erősebb megyét új feladatokkal Várhatóan 23-25 magyar, illetve magyar és külföldi koprodukcióban készült já­tékfilm, valamint körülbe­lül 60 dokumentumfilm vesz részt a 25. — jubileu­mi — magyar filmszemléig. Az 1994. február 5-től 9-ig tartó rendezvénynek né­hány évnyi szünet után, is­mét a Budapesti Kongresz- szusi Központ ad otthont — mondta Kézdi-Kovács Zsolt, a filmszemle igazga­tója. A játékfilmeket az 1750 személyes Pátria-, va­lamint a 300 személyes Bartók-teremben vetítik, a 100 személyt befogadó Pál­ma-teremben pedig a video­filmeket adják. A szemlére, amelyen szokás szerint is­mét átnyújtják a külföldi kritikusok Gene Mosko- witz díját is, máris számos külföldi filmes szakember jelezte érkezését. Várható­an itt lesz például Len Da­vis, a Johannesburg Film Festiváltól, Serge Losique, a Montreal Film Fesztivál képviseletében, Christophe Egger, a Neue Züricher Zei- tung-tól, Dan Fainaru, a Je­rusalem Post-tól, Richard Pena, a New York Film Festival részéről. A jubileumi filmszemle záró gálaestjén a magyar filmművészet hét kiemelke­dő egyénisége — Fábri Zoltán rendező, Illés György operatőr, Jancsó Miklós rendező, Makk. Ká­roly rendező, Nemeskürty István producer, Szó'ts Ist­ván rendező és Törőcsik Mari színművész életmű­díj kitüntetésben részesül. Elhangzott az is, hogy a nyugdíjasok és a diákok fél­áron válthatnak jegyet a filmszemle vetítéseire. A rendezvény záró gálaestjét közvetíti a Magyar Televí­zió és a Duna Televízió. (Folytatás az 1■ oldalról) A megyék feladatainak át­vállalására létrehozott regi­onális központok csak hiá­nyosan tudják ellátni szá­mos feladatukat — mondta előadásában Pálné Kovács Ilona, az MTA Regionális Kutatási Központjának he­lyettes igazgatója. Az ellen­zék által a megye alternatí­váiként javasolt városkör­zetek vagy régiók sem tud­nak irányító szerepet betöl­teni. Az intézmények által ki­dolgozott reform a megol­dást a helyi önkormányza­tokkal partneri viszonyban működő megyei önkor­mányzatokban látja, ame­lyek mind a megye, mind pedig a települések szak­szerű irányítását, tevékeny­ségük összehangolását és elsősorban az információk áramlását biztosítják. Eh­hez a közgyűlésben nem­csak az egyes települések­nek, hanem a különböző gazdasági, kulturális és egyéb érdekcsoportoknak a képviseletét is meg kelle­ne oldani oly módon, hogy a képviselő-testület szá­mos jogkörét szakmai bi­zottságokra ruházhassa. A megerősödött megyék szolgáltatásaikkal segíthet­nék a helyi önkormányzato­kat abban, hogy kialakítsák sajátos arculatukat (image- üket). Az arculat kialakítá­sában nagy szerepet kelle­ne vállalniuk a helyi kultu­rális önszerveződéseknek, ezért a helyi önkormányza­tok munkájába ezeket is be kellene vonni. A megélén­külő helyi kulturális élet az azonosságtudat megerősíté­séhez vezetne, ami a telepü­léssel azonosuló polgárok és gazdálkodóegységek ve­zetőinek támogató kedvét növelhetné. Ily módon újabb források nyílnának a kultúra támogatására. Az előadást követő hoz­zászólások is a helyi körül­ményekkel tisztában lévő, és a helyi érdekeket megje­leníteni képes megyék meg­erősítését tartották indokolt­nak. (d. v. s.) Nemzeti emlékhely Nagykőrösön Nemzeti emlékhelyet alakíta­nak ki Nagykőrös városköz­pontjában az Arany János Mú­zeum körül. Legelőbb a hajdan huszárlaktanyaként ismert, ma múzeumnak berendezett épület egyik 1950-ben lerombolt szár­nyát építik újjá, hogy eredeti formáját nyerhesse vissza a kü­lönleges épület. Szomszédságá­ban áll majd a magyar oktatás 1000 évét jelképező szoborcso­port. A kompozícióban hét ne­ves tudósnak, Nagykőröshöz kötődő akadémikusnak — kö­zöttük Arany Jánosnak — állí­tanak emléket. A szobrok ma­kettjei már elkészültek Varga Imre műhelyében. Ugyancsak ő kapott megbízást a honfogla­lást felelevenítő szobrok és a ti­zenhárom aradi vértanú emléké­nek a megörökítésére is. A 1996-ra elkészülő szoborpark összességben hozzávetőleg 60 millió forintba kerül majd, amelyhez a pénzt különféle ha­zai alapítványok mellett ameri­kai magyarok pénzadományai­ból gyűjtik össze. Az emlékhelyhez tartozó sza­badidőpark létrehozását helyi vállalkozók finanszírozzák arra számítva, hogy Nagykőrös még- inkább bekerül majd az idegen- forgalom vérkeringésébe. Az Operaház szilveszterre készül Idén harmadszor rendezi meg a V. I. P. Arts az operaházi szil­veszterestet, jelentette be a szer­vezők nevében Keveházi Gábor és Bán Theodora. A műsorban fellépnek az Operaház művé­szei, az éjszaka folyamán a dal­színház színpadán a terített va­csorához Rácz László és cigány- zenekara biztosítja a jó hangula­tot. Az aulában Zsoldos Gábor és Gerendás Péter szalonzene- kara adja a talpalávalót, a Szé­kely Bertalcm-teremben exklu­zív Pianóbár működik majd, a szalonokban pedig Rácz Rozá­lia hegedűművész és Koródi Pál zongoraművész muzsikál. A vendégeket a szórakozáson kí­vül 45 fogásos vacsora várja. PMH-Galéria ¥ PMH-Galéria ¥ PMH-Galéria Kosch Péter: A varázsló inasa „Budaörsön kezdtem az iskolát — mondja magáról a meseol­vasó gyerekeknek Kosch Péter grafikusművész —, ahol olyan hosszú alagutak voltak a házak alatt, hogy délután a föld alatt mentünk haza a suliból, a híres Vikidál Gyulával, aki akkor még jobban szeretett verekedni, mint énekelni. Jártam tanyai iskolába, ahol mi raktunk a tűzre télen, nyáron meg hiába ko- lompoltak a szünet végén, mert elbújtunk a búzában. Róka sza­ladt a bicikli mellett, és vasvarjú tojást szedtünk az erdőben. Mindez Nagykőrösön volt, ahol később a hírős gimnáziumba jártam egy évet, és azóta is emlékszem Arany János dolgozat­javításának illatára a múzeumból. Aztán templomfestő let­tem... később díszletfestő pesti színházakban. Úgy csináltunk magunknak festéket, mint Botticelli, és úgy festettünk, mint egy harmadfű csikó. Összevissza.” Képünkön a művész egyik palóc népmeséhez — A varázs­ló inasá-hoz — készített illusztrációja látható.

Next

/
Oldalképek
Tartalom