Pest Megyei Hírlap, 1993. november (37. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-23 / 273. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP MAGYARORSZÁG 1993. NOVEMBER 23., KEDD 3 MÁV kontra szakszervezet Közeledtek az álláspontok Megegyezés ugyan nem született a MÁV vezetése és a vasúti szakszervezetek közötti tegnapi bértárgyaláson, de a korábbi, egymástól igen távolálló álláspontok közeledtek egymáshoz. A tárgyalás végeztével a szakszervezetek a megállapodás érdekében felajánlották, hogy egyéves moratóriumot vállalnak a tarifarendszer módosítására, ami megközelítően 300 millió forint megtakarítását, illetve bérfejlesztésre fordítását teszi lehetővé. A tárgyalás kezdetén a MÁV vezérigazgatója még azt hangsúlyozta: az eredeti kétlépcsős bérfejlesztési javaslattól — január 1-jétől 12,5 százalék, július 1-jétől pedig további 11 százalék -— nem tud eltérni. Az érdek- képviseletek január 1-jei egyszeri bérkövetelésének teljesítését lehetetlennek tartotta, mivel az ehhez szükséges további 755 millió forintot a MÁV nem tudja előteremteni. A szakszervezetek új ajánlatát, ha az összegében a kétlépcsős javaslatot nem haladja meg, tárgyalási alapnak lehet tekinteni — vélekedett végül Csárádi János. Az egyeztetésen a Pénzügyminisztérium illetékese megerősítette: a vasutasok bérfejlesztését nem lehet további költségvetési összegek felhasználásával biztosítani. A MÁV jövőre várható 40-42 milliárd forintos költségvetési hozzájárulásából kell elkülöníteni a bérfejlesztésre fordítandó összeget. A tárgyalás végén új javaslatot terjesztettek elő az érdekképviseletek az ajánlatuk teljesítéséhez hiányzó 755 millió forint finanszírozására. Eszerint is kitartanak a január 1-jétől érvényes egyszeri bérfejlesztés mellett — melynek eredményeként a vasutasok bére elérné a 8000 forintos minimálbéren alapuló bértáblában meghatározott fizetéseket —, ám egyéves moratóriumot vállalnak a tarifarendszer módosítására. Csárádi János, a MÁV ve- zérigaztója a tárgyalást követően az MTl-nek elmondta: az érdekképviseletek új javaslata a bérek egy százalékának, megközelítően 300 millió forint megtakarítását jelentheti, de továbbra is kétséges a többi hiányzó 455 millió forint biztosítása. Ennek ellenére a vezérigazgató bizakodó volt a szerdai tárgyalást illetően. Borsik János, a Mozdony- vezetők Szakszervezetének ügyvezető alelnöke megoldhatónak tartotta javaslatuk finanszírozását, és jó lehetőséget látott a megegyezésre. Az orvvadászat ellen Visszaszorítják az egyre inkább terjedő orvvadászatot hazánkban. Erről kötött együttműködési megállapodást tegnap az Országos Rendőr-főkapitányság közbiztonsági főigazgatósága és az Országos Magyar Vadászati Védegylet. A megállapodást Túrós András vezérőrnagy, az ORFK közbiztonsági főigazgatója, valamint Bánffy György, a védegylet elnöke írta alá. Túrós András az aláírást követő tájékoztatón elmondta: az egyezség értelmében a rendőrség közös akciókat folytat majd az egyes vadász- társaságokkal a jogosulatlan vadászat visszaszorítása érdekében. Emellett megszigorítják a közúti ellenőrzéseknél is a lőfegyverek és az elejtett vadak szállításának ellenőrzését. A közúti ellenőrzéseknél az intézkedő rendőrnek meg kell vizsgálnia a lőfegyver tartásának jogosságát, ameny- nyiben a csomagtartóban fegyvert talál, illetve ha elejtett vadra bukkan, a szállítás jogszerűségét és a vadhús eredetét. Ez utóbbinál a jogos birtoklást a kitöltött egyéni lő- jegyzék, a vadászrészszállító jegy vagy a kiállított számla igazolhatja. Emellett a rendőrség megszigorítja a vadász- fegyverek engedélyezését is. A vezérőrnagy utalt arra, hogy jelenleg nem feltétele a vadászfegyver tartásának, hogy valaki tagja legyen a vadásztársaságoknak. Bánffy György szerint az idén mintegy 47 ezer vadászjegyet adtak, míg körülbelül 72-73 ezer vadászfegyver-tartási engedély van az állampolgárok birtokában. Ez — Túrós András szerint — mintegy 120 ezer vadász- fegyvert jelenthet. Az orvvadászok által okozott gazdasági kár 10 millió forintos nagyságrendű évente. A legtöbb orvvadász — az eljárások számát figyelembe véve —- Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves, valamint Nógrád megyében van. Világkiállítási Tanacs Kompromisszum született (Folytatás az 1. oldalról) A jövőben a tanács elsősorban a világkiállítás költségvetési kérdéseiben foglal majd állást. Várhatóan fellép annak érdekében is, hogy megszűnjenek az expoépítkezése- ket lassító műszaki, hatósági és jogi kötöttségek. Amennyiben a tanács eredményesen tudja összehangolni a fővárosi és kerületi elképzeléseket az 1996-os rendezvény szempontjaival, megszülethetnek azok az egyszerűsített eljárások, amelyek biztosítják a folyamatos, feszített ütemű kivitelezést a világkiállítás helyszínén és a hozzá kapcsolódó területeken. Parlamenti napló Heves vita napirend előtt Csaknem kétórás napirend előtti vitával kezdődött az Országgyűlés tegnapi ülésszaka. A koalíciós képviselőcsoportok levelet intéztek Göncz Árpád köztársasági elnökhöz. (A levél lapunk 14. oldalán olvasható.) Ezután annak megítéléséről folyt a hosszú vita, hogy nyilvánosságot kaphat-e a legfőbb ügyésznek a tavaly október 23-i Kossuth téri eseményekre is kiterjedő jelentése, amelyet Györgyi Kálmán a napokban megküldött az Ország- gyűlés elnökének. Az indulatoktól sem mentes napirend előtti vitát szünet követte, majd az Országgyűlés újra megnyitotta a személyi jövedelemadó vitáját. Kulin Sándor (MDF) arról tájékoztatta képviselőtársait, hogy a szociális bizottság támogatta azt a módosító indítványt, amely a családi pótlékban részesülő adózóknak lehetővé tenné, hogy jövedelmüket kétgyermekes családoknál havonta gyermekenként 400, a három- vagy többgyermekes családoknál pedig gyermekenként 600 forinttal csökkenthessék. Szintén bizottsági véleményt ismertetett Szigethy István (SZDSZ), amikor bejelentette: az alkotmányügyi bizottság elfogadhatatlannak tartja azt, ami Seszták László egyik javaslatában jelenik meg, miszerint az adótörvény határozhatná meg az egyház fogalmát. Mádi László (Fidesz) frakciótársa, Varga Mihály módosító indítványa mellett érvelt, amely a hosszú távú élet- és nyugdíjbiztosításra fordított ösz- szegek egy részének az adóalapból történő lavonhatóságát szorgalmazza. Török Ferenc (SZDSZ) a bevételi adatokra hivatkozva kifogásolta, hogy a pénznyerő-automaták adóját havi 25 ezer forintra kívánnák emelni. Fodor András Attila (MDF) az általa benyújtott adótábla-tervezet támogatását kérte képviselőtársaitól. Szűrös Mátyás a vitát elnapolta és a képviselők áttértek az adózás rendjéről szóló törvény módosítását célzó javaslat részletes vitájára. Teller Ede előadása Eltúlzott félelem Eltúlzott az a félelem, amely ma az emberekben a radioaktivitással és az atomerőművekkel szemben él — mondta Teller Ede, a magyar származású Nobel-díjas atomtudós Budapesten az Ipar a Környezetért Alapítvány szervezésében tegnap megkezdődött II. biztonságtudományi világkongresz- szús nyitó előadásán. Véleménye szerint ez az általános bizalmatlanság akadályozza újabb atomerőművek telepítését, és az olcsóbb energiatermelés térhódítását. Elmondta, hogy a ma működő erőművek biztonságosak, és a volt Szovjetunió területén kívül már csak korszerű típusokat üzemeltetnek. A paksi erőművet orosz technológia alapján építették, de már a korszerűbb típust képviseli. A paksi mérnökök szakmai tudását kiválónak minősítette, és ugyanígy vélekedett a paksi biztonsági berendezésekről. A világhírű tudós mindezek mellett felhívta a figyelmet arra is, hogy tökéletes biztonság nem létezik. Mindaddig, amig az ember beavatkozik az ilyen folyamatokba, létezhet felületességből vagy szándékosságból eredő hiba is. Elmondta, hogy az új atomerőművekét kisebb energiasűrűségre tervezik, hogy azok szabályozása, illetve leállítása rugalmasabban, kevesebb veszéllyel járjon. A jövő reaktoránál minimálisra csökkentik az emberi beavatkozást, és a szinte önmagukat vezérlő atomerőműveket a föld alá telepítik. Teller Ede úgy vélte, hogy az emberiségnek mindenképpen szüksége lesz az atomenergiára, hiszen a hagyományos energiaforrások kimerülőben vannak. Véleménye szerint sokkal inkább a kéndioxidtól és a nitrogén-oxidoktól, mint a sugárzástól kell a környezetet félteni. Beszéde végén kifejtette: vigyázni kell, hogy az a félelem, amelyet az emberek a technikai haladással szemben éreznek, nehogy a fejlődés akadályozójává vagy kerékkötőjévé váljon. Mint mondta: az óvatosság és a haladás között mindenkor egyensúlyt kell teremteni. Gyorsan és kegyetlenül Jelentés a sortüzekröl (Folytatás az 1. oldalról) A Tényfeltáró Bizottság első lépésként megfogalmazta, hogy kutatási témáját tekintve mit tekint sortűznek: „Sortűznek tekintjük azt az eseményt, amikor felfegyverzett, egyenruhás, reguláris alakulat vagy félreguláris csoportosulás tüzet ad le a határozott céllal csoportosuló fegyvertelen civil tömegre, illetve fegyvertelen civil csoportokkal együttlévő fegyvertelen egyenruhásokra." Ez a meghatározás azért lényeges, mert — mint a tájékoztatón többször elhangzott — nem egy háború, illetve forradalom utcai harcaiban részt vevő két szembenálló alakulat közötti tűzpárbajokat vizsgálták, hanem kizárólag azokat az eseteket, amikor a fegyveresek védtelen és fegyvertelen civil tömegekre lőttek. Kahler Frigyes, a bizottság elnöke elmondta, hogy a feldolgozás során hamar kiderült, hogy az események időben jól szakaszolhatok. Október 23—24-én harci cselekmények közötti sortüzek dördültek el, 25-én (a Kossuth teret kivéve) zömmel objektumvédő sortüzekre került sor, 26—27-én szintén, míg 28-án a politikai helyzet változásával minimálisra csökkent ezek száma. 28-a és november 4-e hajnala között az országban nem volt sortűz. A novemberi és decemberi ismert események kizárólag a bosszúállást és a megfélemlítést bizonyítják. A kutatás egyik alapvető célja volt a történeti értelemben vett felelősök körének megállapítása, vagyis annak vizsgálata, hogy kinek volt joga kiadni tűzparancsot, s ezzel a joggal ki és miként élt. Történelmi tény: november 4-e után a Kádár-kormány iránt a hadsereg bizalmatlan volt, ezért határozták el a karhatalom felállítását. Az ÁVO sem volt annyira szétverve, mint gondolták, ezek nagy része szervezetten átvonult a szovjet erőkhöz. Kialakultak tehát a központi karhatalmi ezre- dek, s igen nagy erőt képviseltek a megyei és helyi pártbizottságok. Valamennyiüknek volt joga tűzparancsra. A karhatalom tehát nem a közrendre vigyázott, hanem a forradalom utóvédharcait számolta fel, illetve véres megtorlásokat eszközölt. Mégpedig — ahogy Úszta Gyula, az ötfős katonai tanács elnöke fogalmazott — gyorsan és kegyetlenül. M. Kiss Sándor történész elmondta, hogy több sortűz elemzése után meglepő összefüggéseket tárt fel a bizottság. Mintha forgatókönyv szerint történnének az események. Megjelentek a központi egységek, ösz- szefogtak a helyi erőkkel s mintegy odacsalva a többnyire kétségbeesett, tiltakozó tömeget (a demonstrációkról előre tudtak, illetve megszervezték), gyakran a sötétséget megvárva lőttek a tömegbe. Gyakori volt a hátbalövés, amikor menekülő embereket ért a gyilkos golyó. A sajtótájékoztatón természetesen több ismert név is elhangzott, így szó volt Németh Károly, Czinege Lajos, Gyukró Lajos, Ladvánszky Károly, Marosán György és Miinnich Ferenc szerepéről. Balsai István végezetül hangsúlyozta, Magyarország demokratikus jogállam, a független bíróságok képesek, hogy politikamentesen ítélkezzenek és a törvényekbe foglalt garanciák kizárják az esetleges bosszúállást. (székely) Arany és Konrád? Kíváncsi lennék, mi a kedves olvasók véleménye erről az írói körről: Esterházy Péter, Nádas Péter, Konrád György, Arany János. A magam részéről vallom: Arany János ebbe a névsorba nem illik, ugyanis Esterházy, Konrád és Nádas semmilyen módon nem hasonlítható Arany Jánoshoz, még akkor sem, ha tudjuk: A walesi bár- dok annak idején hét esztendeig a nagy költő fiókjában pihent. Ezt a „mű- pihentetést” a Népszabadság mindenféle jó Ízléstől elrugaszkodott tollnoka azzal hasonlítja ösz- sze, amit most azok az írók cselekszenek, akik műveiket fiókjaikban pihentetik, mert azokat nem hajlandók a Csúcs László és a Nahik Gábor által irányított elektronikus médiában közreadni. Az összehasonlítás olyannyira abszurd, hogy szinte magyarázni sem kell, a Bach-kor- szak és a mai kor körülbelül úgy hasonlít egymásra, mint Arany János és Konrád György, azaz sehogy, illetve csak annyira, hogy Aranynak és Konrádnak egyaránt két lába és két keze volt, azaz a Bach-korszakban is éltek magyarok Magyarországon ugyanúgy, mint napjainkban... Teljesen fölösleges igyekezet hát a Népszabadság részéről Arany János férfias kiállását egybemosni Konrádék hereig liberalizmusával. Ez utóbbi ugyanis azokat az értékeket igyekszik megtörni, amely magyar értékek egyik legjelesebb képviselője Arany János volt. Akkor, amikor az elektronikus hírközlés nevének megfelelően magyar szeretne lenni — ami egyébként nemcsak szeretet kérdése, hanem egyenesen elvárt kötelessége — akkor az azt zavaró körülmények igenis haza- és nemzetellenesek. Azok a ma élő írók, akik műveiket a rádióban és a televízióban nem engedik sugározni, ugyanúgy nemzetellenesen cselekszenek, mint azok a rádiósok, akik sztrájkra készülődvén kívánják készülékeinket elnémítani. Ez utóbbi cselekedet példátlan lenne a Magyar Rádió történetében, hiszen mindenki tudja, a magyar rádiósok azokban a pillanatokban is helytálltak, amikor sokszor életük kockáztatása árán is, de műsort sugároztak, holott éppen diktatúra volt, vagy forradalom és szabadságharc, azaz nem olyan ideális békeidő, plurális demokrácia, amilyenben ma élhetnek. (Vödrös)
