Pest Megyei Hírlap, 1993. november (37. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-22 / 272. szám

14 PEST MEGYEI HÍRLAP SPORT 1993. NOVEMBER 22., HÉTFŐ Ránkyné Németh Angéla, az 1968-as mexikói olimpia elsó' magyar aranyérmese Az emberi teljesítmény a legfontosabb A magyar olimpiai bajnokok és helyezettek nagy családja legutóbb november 13-án adott egymásnak randevút. Az apropót a huszonöt évvel ezeló'tti, a mexikói olimpia piros- fehér-zöld sikerei kínálták; a tíz arany-, tíz ezüst- és tizen­két bronzérem valóban nem mindennapi teljesítmény volt. Az ezüstjubileum, az emlékek felelevenítése tehát minden­képpen indokolt volt, a Magyar Olimpiai Bizottság jóvoltá­ból a Kongresszusi Csarnok Pátria termét vehette birtok­ba a többszáz fős ünneplő társaság. A Pest Megyei Hírlap képvi­seletében ezúttal Mexikóvá­ros első magyar aranyérem­tulajdonosát, Ránkyné Né­meth Angélát kértem beszél­getésre. Nem tagadom, egy kis szubjektív öröm is szorult ebbe a kérdezz-felelekbe, hi­szen 1969 elején, kezdő toll- forgatóként éppen Németh Angélát szólaltattam meg, méghozzá a Sütő András ál­tal jegyzett, marosvásárhelyi kétheti képes újság, az Uj Élet számára. „Legnagyobb ellenfelem Mihaela Penes” mondta akkor Németh Angé­la. S vajon ma hogyan emlé­kezik azokra az évekre? — Érdemben nem válto­zott a véleményem, hiszen az 1964-ben, 17 évesen Tokió­ban aranyérmet szerzett ge­relyhajítónő, a román Penes Mexikóban már komoly nem­zetközi rutinnal léphetett a küzdőtérre úgy, hogy nálam egy évvel fiatalabb volt. Egyébként akkoriban még a tengerentúliaknak híre-ham- va sem volt, az NDK-ban is még csak a kezdeti lépéseket tették meg a később oly ered­ményesen működött boszor­kánykonyhákban. így maradt Penes és a lengyel Jaworska, no és a hozzám hasonló, az utolsó hónapokban előtérbe került versenyzők. Egyéb­ként érdekes módon nagyon ritkán gondolok vissza az en­gem ott ért boldogságra, de ha nagyon kell, azért minden előjön a házi vetítőmben... Németh Angéla — bár 22 évesen nyert Mexikóban — ugyancsak változatos sportpá­lyafutást mondhat a magáé­nak, amíg eljutott a csúcsra. 1959-ben a magasugrással ka­cérkodva, kezdett el atletizál- ni, ám megállt a 148 centi­nél, hogy a következő évben már — ugyancsak a Vörös Meteor Közért sportkörében — Rockenbauer István dobó­csoportjában találja magát. 1964-ben felvették a Testne­velési Főiskolára; ez a válto­zás alapvető szakmai fordula­tot is hozott magával: a világ­hírű edző, a főiskola korábbi rektora, Koltai Jenő ugyanis kerek-perec közölté vele, át kell alakítani a technikáját. — Semmi gond, Jenő bá­csi — válaszoltam az ajánlat­ra, hiszen úgyis négy évig já­rok a főiskolára, miért ne vál­lalnám?! A kitűnő mesternek maradéktalanul igaza lett: há­rom évig nem jutottam előbbre 52 méternél, ám 1967 októberében 55 métert dobtam, s ezzel bekerültem a felnőtt C-válogatott keretbe. Az olimpia évében, 1968 májusában a szerencse is Né­meth Angéla mellé állt, ugyanis véleménye szerint té­vedésből küldték ki Németh Miklós helyett Mainzba, meg­hívásos, nemzetközi viadalra. Az ott elért 60,20 méterrel az­után egy csapásra az érdeklő­dés középpontjába került, et­től kezdve egyenes volt az útja Mexikóig. — Jenő bácsi nagyon ér­tett a formaidőzítéshez! Első­sorban ennek köszönhettem, hogy 1969 szeptemberében, Athénben az Európa-bajnok- ságon is győzni tudtam. Utá­na viszont már nem volt több számottevő eredményem. 1970-ben megszületett a na­gyobbik lányom, Emese, s bár 1971-ben újrakezdtem a versenyzést, formám vissza­nyerését ismételt sérülések akadályozták. Münchenbe, az 1972-es olimpiára tulaj­donképpen már nem is akar­tam kimenni: túl sok terhet je­lentett a munka, a család, és a versenyzés együtt. Végül csak kiküldtek, de az ottani 13. helyem szóra sem érde­mes. 1968, Mexikó első magyar bajnoka nem túl könnyen ta­lálta meg helyét a civil élet­ben. Mint olimpiai bajnokkal szemben, olyan kimondott és kimondatlan követelménye­ket támasztott a húsz év előt­ti élet, amely — szerinte — tele volt ellentmondásokkal. Az egyetlen előnyként azt tartja számon, hogy könnyebben jutott lakás­hoz, a mérhető sportverse­nyek atmoszférájából kikerül­ve viszont számos körül­ményt igen nehezen tudott megszokni. — Az objektív világból át­lépni egy alapvetően szubjek­tív közegbe, nekem ez jókora döccenőkkel járt. Évekig har­coltam bizonyos dolgok el­len, más tényeket pedig nem akartam tudomásul venni. Tu­lajdonképpen csak 1982 óta érzem magamat otthonosnak a privát életben; ekkor kerül­tem az Állatorvostudományi Egyetem Testnevelési Tan­székére, ahol évekkel később tanszékvezető lettem. Németh Angéla a verseny- sporttól végleg elszakadt. Amint elmondta, a mozgást ma is érzi, de teljesen bizony­talan, miként tudná azt végre­hajtani a jelenlegi ízületeivel, sérüléseket pedig nem akar megkockáztatni. így az oly divatos veterán versenyek nélküle zajlanak. — Természetesen a ver­senysportot ma is figyelem­mel kísérem — folytatta. — Annál is inkább, mivel ver­senyző koromban éveken át a gerelyhajítással párhuza­mosan az élvonalban kosár­labdáztam is, férjem pedig a kosárlabdát oktatja, él-hal ezért a sportágért, többször volt a magyar válogatott ka­pitánya is. Ami pedig a sport­teljesítményeket illeti, első­sorban az emberi produkció­ra figyelek, a kimondottan nagy tehetségeket és a hátrá­nyos helyzetűeket értékelem különösen. A római olimpia vágtázóhősénél, Wilma Ru- dophnál, vagy a négyszeres olimpiai bajnok diszkoszve­tőnél, Al Oerternél sokkal jobbat nehéz lenne monda­ni... Kép és szöveg: Jocha Károly Ismét egy hellyel hátrább Elén az A múlt heti labdarúgó-világ­bajnoki selejtezők és a Né­metország—Brazília barátsá­gos mérkőzés után a Nemzet­közi Labdarúgó Szövetség (FIFA) közzétette legújabb válogatott ranglistáját. Az élen ezúttal az olasz együttes áll, megelőzve Hollandiát és a világbajnok Németorszá­got. A volt listavezető Brazí­lia a 4. helyen található. Bár nem jutott ki a jövő évi VB-re, mégis jó szereplé­sének köszönhetően 12 he­lyet (61-ről a 49-re) lépett előre Ausztrália válogatottja. Az első 15 ország közül csu­pán a 6. Dánia, a 8. helyen olaszok álló Anglia és a 15. Francia- ország nem tagja a VB 24-es mezőnyének. Magyarország ezúttal is­mét egy hellyel hátiább esett, és így immár az 50. Az élcso­port (zárójelben az előző ranglistahelyezés): 1. (3) Olaszország 59,76 2. ( 6) Hollandia 59,40 3. ( 4) Németország 58,89 4. ( 1) Brazília 58,50 5. ( 2) Norvégia 57,89 6. (5) Dánia 57,16 7. ( 7) Spanyolorsz. 57,13 8. (10) Anglia 56,38 9. ( 9) Argentína és (13) Svájc 55,18—55,18 .. .50. (49) Magyarország 34,65 Megyei úszócsapat-bajnokság Öt váci elsőség Vácott rendezték a Pest Me­gyei Úszó CSB IV. forduló­ját. Az időjárási viszonyok ellenére népes küldöttségek érkeztek a megyei úszócent­rumokból. (Százhalombat­ta, Kerepestarcsa, Vác). A jól sikerült versenyen a házi­gazdák úszói szerepeltek a legjobbban. Eredmények: 50 méter férfi pillangó: (77-78) 1. Hertel András Váci VSE 0:29,60; 2. Szabó Gábor Váci VSE 0:30,60; 3. Cső­vári Csaba Váci VSE 0:31,44; 50 méter leány, mell: (86-87) 1. Szabó Kata­lin Váci VSE 0:54,94; 2. Ba­logh Rozi Százhalombatta 0:55,20; 3. Remek Nikolett Váci VSE 0:56,81; 50 mé­ter fiú mell (86-87): 1. Schenk Ádám Váci VSE 1:02,36; 2. Lafkó Gergely Váci VSE 1:05,19; 3. Hal­mos Gergely Váci VSE 1:05,19; 200 méter leány, vegyes (84-85-ös születésű­ek): 1. Hutkai Barbara Váci VSE 3:08,50; 2. Ferenczy Orsolya Váci VSE 3:09,19; 3. Vogel Katalin Váci VSE 3:18,41; 50 méter fiú gyors (84-85): 1. Majer Ferenc Váci VSE 0:37,40; 2. Bak- sza Attila Váci VSE 0:37,49; 3. Péczi Miklós Százhalombatta 0:39,58; 100 méter leány, gyors (82-83): 1. Károly Anna Százhalombatta 1:13,31; 2. Sáska Melinda Százhalom­batta 1:16,88; 3. Márta Me­linda Kerepestarcsai UK 1:17,47; 100 méter fiú, gyors (82—83): 1. Balogh László Száhalombatta 1:16,73; 2. Királyi Balázs Százhalombatta 1:16,80; 3. Kleinger Viktor Váci VSE 1:17,40. 100 méter fiú, gyors (80—81): Bilics Ró­bert Százhalombatta 1:06,44, 2. Tamáskovics Fe­renc Százhalombatta 1:09,88; 3. Mészáros Bence Váci VSE 1:10,64. Kiss G. Női 4x100 m gyorsváltó (82—83): 1. Sz.bátta I. 2. Kerepestarcsa 1. 3. Vác I. 4. Kerepestarcsa II. A románok felhábordtak a zaklatás miatt Többen is meghalhattak volna Kiállított ifista a pályán Botrány A cardiffi tragédia újabb rész­letei váltak ismertté. A Wales—Románia labdarúgó VB-selejtező lefújását követő­en egy rakéta kioltotta a 67 éves John Francis Hill életét. Az idős ember azonnal meg­halt, noha mellette ül6 fia két­ségbeesetten megpróbált segí­teni rajta. — Minden csupa vér volt... Apám a kezeim között halt meg — mondta el ifjabb Hill az újságíróknak. — A rakéta kilövése, maga a szándék, felér egy gyilkossági kísérlettel — som­mázott az esetet vizsgáló walesi rendőrtiszt, Phil Jo­nes, aki közölte, két 30 és 34 év közötti férfit vettek őrizet­be. A két személy hamarosan bíróság elé áll. Jones elmondta, egy német gyártmányú rakétáról van szó, amelynek hossza 15, vas­tagsága öt centiméter. Szak­értők szerint óriási szerencse, hogy több ember életét nem oltotta ki a két felelőtlen lö­völdöző. A tűzijátékokon használatos Parachute típusú rakétát a Hillékkel szemben lévő lelátószektorból lőtték ki. A gyilkos Parachute a já­téktér fölött röpült át, és csa­pott le Hillre. Terry Yorath, a walesi7 fut­ballválogatott szövetsági ka­pitánya kétszeresen is szomo­rú. — Nem elég, hogy kikap­tunk, és ezzel nem jutottunk ki a jövő nyári VB-döntőbe, még itt van ez a tragédia is. Hadd fejezzem ki Hill úr csa­ládjának részvétemet, ame­lyet ezúton a teljes válogatott nevében fogalmazok meg — nyilatkozta Yorath. — Azt hi­szem, Hill halála jobban le­tört engem, mint a kiesés té­nye. A ritka sportszerű nyilatko­zat ellenére várhatóan ke­mény büntetéssel számolhat a walesi szövetség. Alun Evans, a walesi labdarúgó szövetség titkára így véleke­dett: — Az lenne a csoda, ha nem tiltanák be az Arms Par­kot. A Nemzetközi Labdarú­gó Szövetség (FIFA) aligha „kegyelmez meg” nekünk. S mindezt két meggondolatlan fiatalember miatt kell elszen­vednünk. A román lapok többsége felháborodva kommentálta, hogy a walesi rendőrség több órán át visszatartotta a Cardiffból haza tartó román szurkolókat és játékosokat. Sőt, egyenként le is fényké­pezte őket azt követően, hogy a walesi rendőrség, amely a halálesetet a gyil­kossági ügyek nyomozási rendje szerint vizsgálta ki, 900 szurkolót hallgatott ki abból a szektorból, ahonnan a rakétát kilőtték. A rendőr­ség hivatalos fax-üzenetben mondott köszönetét a román szurkolók együttműködésé­ért. Ettől függetlenül a ro­mán lapokat megtöltik az el­járásnak alávetett szurkolók méltatlankodó beszámolói. E késedelem miatt a bukares­ti Otopeni repülőtéren órá­kon át virrasztóit a fagyban a győztes labdarúgók fogadá­sára összegyűlt tízezres tö­meg. Mákvirágok, Sziszifuszék A Magyar Árutőzsde Kupa országos kispályás labdarú­gótornán a tét: utazás az 1994. évi labdarúgó VB-re. Megyénkben tizenkét együt­tes jelentkezett a küzdelem­re, s a csapatok képviselőit november 25-én 17 órára várják a PLSZ helyiségébe a tennivalók megbeszélésé­re. Egyebek között a mérkő­zések időpontját is tisztáz­zák. A Komárom megyéből nevezett Broiler SE Bábol­na mellett szűkebb pátrián­kat jó néhány nem éppen szokványos nevű együttes képviseli. Érdről a Desire és a Kutyaütők, Túráról a Sziszifusz, Dabasról a Mák­virág FC jelentkezett. A Püspökhatvan, az Üröm, a Gödöllő, a Sóskúti Törek­vés mellett a váci Heptabau és a Col 93 egészíti ki a me­zőnyt. A Sülysáp is nevezett, de jelentkezését nem fogadták el, mert késve küldték el ké­relmüket. A korán beköszöntött télies időjárás miatt elmaradt leg­utóbb a megyei labdarúgó­forduló. Kivétel is akadt, a megyei II. osztályban há­rom találkozót lejátszottak. Közülük azonban csak ket­tő ért véget. A Tápió- szele—Hernád-mérkőzés ugyanis 1-0-ás szelei veze­téssel félbeszakadt. No, nem a rossz pályaviszonyok miatt... — Mivel az előjáték, az ifik összecsapása sorra ke­rült, így a felnőtt találkozót is elkezdtük mintegy 30 cen­tis havon — emlékezett visz- sza Szacsky Zoltán játékve­zető. — A vendég Hernád három játékosa nem érke­zett meg, s így ifikkel kiegé­szítve csupán tíz labdarúgó­val álltak ki. Láthatóan arra törekedtek, hogy kizökkent­sék a hazaiakat. — A 20. percben Bezzeg István szelei játékos meg­ütötte ellenfelét, ezért kiállí­tottam. A labdarúgó megsér­a hóban tett, le akart köpni, s ezért lefújtam a mérkőzést. A szándék nem számít tettnek, s a meglehetősen el­lentmondásos ügyben eny­he ítélet született. A kiállí­tott labdarúgót két hétre el­tiltották, emellett a mérkő­zés újrajátszását rendelték el. A PLSZ fegyelmi bízott-* sága ezenkívül egy óvási ügyet is tárgyalt. A döntetle­nül végződött Hévízgyörk— Budakalász ifimérkőzést megóvták a kalásziak arra hivatakozva, hogy az ellen­félnél az egyik labdarúgó jo­gosulatlanul játszott. Helyt adtak a beadványnak, a két pontot 3-0-ás gólkülönbség­gel a Budakalász kapta, Mrkva Istvánt pedig öt hét­re eltiltották. Eredetileg há­romhetes kényszerpihenőt szabtak ki rá, de mivel jogo­sulatlanul lépett pályára, újabb két héttel megtoldot- ták büntetését. R. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom