Pest Megyei Hírlap, 1993. november (37. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-20 / 271. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. NOVEMBER 20.. SZOMBAT Walesa rendet akar Elég a színjátékból! Itt az ideje, hogy rendet teremtsünk a lengyel politika színpadán — mondotta Lech Walesa lengyel államfő a PAP hírügynökségnek adott interjújában. — Az elmúlt négy év a politikai harc, a reform irányáért folytatott küzdelem korszaka volt. Még Hanna Suchocka kormánya is erősen politikai jellegű volt. Megosztott és vitatkozó volt parlamentünk. Ez mind rendkívül szükséges volt, de már döntöttünk számos kérdésben, elég már ebből a játékból, most már jobban kell mind jogilag, mind strukturálisan szabályozni a dolgokat. A jelenlegi szejm- nek lehetősége van az ilyen rendteremtésre — fejtette ki az elnök. Megismételte azt a korábbi kijelentését, hogy kész nemcsak támogatni a jobboldalt, de szükség esetén képviselni is, miután az kiszorult a parlamentből. Ugyanakkor megjegyezte, hogy a posztkommunista társadalmakat nem lehet elsősorban jobb- és baloldalra osztani. Ennél fontosabb felosztás az aktív és a passzív emberek csoportja, s ezen belül az aktívak besorolása jobban és kevésbé jól felkészültekre. Walesa közölte, hogy jövő év vége előtt dönt arról, indul-e a következő elnökválasztáson. Ha az országban rend és nyugalom lesz, s Lengyelországot nem fenyegeti veszély, akkor nem fog újból pályázni az államfői posztra — jelentette ki. Szlovák nem a tervezetre? A CTK cseh hírügynökség — hitelt érdemlő forrásra hivatkozva — csütörtök este azt jelentette Pozsonyból, hogy Szlovákiának szándékában áll elutasítani a Közép-európai Kezdeményezés (KeK) készülő kisebbségvédelmi tervezetét. Az állítólagos szlovák elutasítási szándékkal kapcsolatban a CTK nem csupán a névtelen forrástól származó információt tette közzé. Ismertette Daniela Rozgonovának, a szlovák külügyminisztérium sajtóosztálya vezetőjének a kijelentését is, miszerint Szlovákia arra törekszik, hogy a tervezett KeK- dokumentumban a kisebbségi jogvédelem az egyéni jogok védelmének elvéből induljon ki. Pozsony elveti a kisebbségek kollektív jogainak a védelmét. Megmérettünk és könnyűnek találtattunk! Könnyűnek? A „nehezék” rá sem tétetett ama képzeletbeli serpenyőre. Mert egyesek könnyebbnek találták a méricskélést e számukra elhanyagolható tény megjelenítése nélkül. De tehették, s még igazolva is láthatják abbéli szorgoskodásukat, mely szerint, elég, ha csak az egyik fél hallgattatik meg. Hiszen az úgyis igazat mond. Tényekkel bizonyít és érvel. Ez pedig a pártatlan nyugati sajtó némelyikében — elegendő. Elegendő ahhoz, hogy egy ország belpolitikai helyzetét elemezve kiderítsék: Magyarország igenis fajgyűlölettől fertőzött. Ha bizony ez az alapállás, akkor valóban könnyűnek találtathatott cseperedő demokráciánk. Hetekig harangozták a Super Channel-en a riportfilmet. A pár másodpercnyi képpergésről nem derült ki, mit látunk majd, mire derít fényt a közép-európai sötétségben az „elfogulatlan” oknyomozás. Csak azt lehetett látni naponta többször, hogy két zöld-fehér zászlóba burkolózott fiatal „Heil Hitler”-re lendített karral üvöltözik valamit. Aztán eljött a nagy nap késő éjszakája, a riportfilm bemutatása. Kö- zép-Európa országhatárokat szabdalt térképét pontozza ki a filmkocka, országnevekkel. Egyszer csak kifényesül Magyarország 93 ezer négyzetkilométere a képernyőn — hát itthon vagyunk. Annyira itthon, hogy rögvest Budapest Franzstadt-jában, a Fradi-pálya lelátóján téblábolunk feszengve, mert ott bizony az a két fiatalember hosszasan, s tüntetőén a megvetett náci köszöntést „gyakorolja”. Zsidóznak is, cigányoznak is rendesen a fiúk — drukkolnak a Fradikénak. A zöld-fehér zászló-sokadalomban föltűnik egy fekete halálfejes is, a kamera el-elszenderedik rajta, hogy aztán kábulatából fölriadva, újra a „lengető” fiúkon időzzék el, mint történelmi fontosságú eseményen. Bizony nem is intézhető el mindez egyetlen karlendítéses legyintéssel, mondom meggyőződéssel én; mi más lenne ez, mint a fasizmus zászlóbontása Magyarországon — sugallja a film. Pedig hol van még a vége! Látjuk hamarost az utcára rettent kétegyházi cigányokat, amint sírva, indulattól fűtve Izetbegovic kőnél keményebb Nem mondanak le Boszniáról A bosnyák elnök kétértelmű nyilatkozatban reagált a csütörtöki genfi megállapodásra, amelyben a háborúzó felek vállalták, hogy a segélyszállítmányok célba juttatásának érdekében a köztársaság egész területén felfüggesztik az ellenségeskedéseket. A muzulmán vezető — aki maga helyett Haris Si- lajdzi miniszterelnököt küldte tárgyalni Genfbe — a szarajevói rádiónak adott nyilatkozatában kifejtette ugyan, hogy Boszniában a horvát és szerb támadásoknál most jóval nagyobb veSzociális feszültségek Elégedetlen románok Az 1989 novembere óta lezajlott legnagyobb tömeg- megmozdulásként jellemzik a tegnapi román lapok a CNSLR-Fratia szakszervezeti központ által szervezett csütörtöki tömeggyűlést. Az Evenimentul Zilei, a legnagyobb példányszámú román napilap százezres tömegről ír. Vezércikkében Ion Cristo- iu főszerkesztő kiemeli, hogy több jel mutatja: nő a szociális feszültség. szélyt jelent az éhezés. Mégis szükségesnek tartotta leszögezni: ha nincs más mód, erővel is felszabadítják majd az elfoglalt területeket, s nem mondanak le az egységes Boszniáról. Izetbegovic így ellentmondásba került saját korábbi nyilatkozatával. A hét elején ugyanis azt mondta, hogy a közös boszniai állam és kormány már nem valósítható meg, mert az egyik fél csetnikeket, a másik usztasákat küldene a vezetésbe. A harcias nyilatkozatoknak és a szembenállás politiMegértést és segítséget vár Ukrajna a külvilágtól a csütörtökön ratifikált START —I. szerződés végrehajtásához — jelentette ki Anatolij Zlenko ukrán külügyminiszter tegnap az Interfax Ukrai- na hírügynökségnek adott nyilatkozatában. A kijevi diplomácia irányítója egyben azzal vádolta meg az atomhatalmakat, hogy nem mutattak megfelelő kompromisszumos készséget a leszerelési tárgyalásokon, ezért kellett az ukrán parókájának azonban nem kedvez ez az időszak: Közép- Boszniában másfél millió embert fenyeget a téli fagy és az éhezés. Haris Silajdzic boszniai miniszterelnök — aki a múlt hónapban került a szarajevói kormány élére — már inkább a kompromisszumok útját keresi. Genfben csütörtökön megbeszélést folytatott Radovan Karadzic boszniai szerb elnökkel. Mint a szarajevói rádió megerősítette, nem csupán humanitárius problémákról tárgyaltak, hanem politikai kérdésekről is, és a konzultációkat rövidesen folytatják. mentnek feltételeket szabnia a ratifikálás elé. Zlenko véleménye feltehetően megegyezik az egész ukrán vezetés álláspontjával, noha a kiszivárgott hírek szerint abban nem volt egység, hogy mennyi rakétát tartson meg az ország. Végül is a törvényhozás döntése értelmében Ukrajna ratifikálta a START—I. szerződést, de kijelentette, hogy 46 darab SS—24-es atomrakétát megtart, s azokat csak később vonják ki. A nagyvilág hírei * Jávorszky Béla, a Magyar Köztársaság helsinki nagykövete körutat tett a három balti országban. Fogadta őt Gentis Ulmanis lett, Algirdas Brazauskas litván és Lennart Meri észt köztá- sasági elnök. *A Vatikán az ENSZ- ben síkraszállt a nemzeti kisebbségek problémáinak megoldásáért, valamint a vallásszabadság szavatolásáért. Minden nép számára biztosítani kell azt az elvi lehetőséget, hogy független államban szerveződhessen, még akkor is, ha ez gyakran nem lehetséges vagy nem hasznos — mondotta a minap Jean- Louis Tauran érsek, vatikáni külügyminiszter New Yorkban, a világ- szervezet székhelyén elhangzott felszólalásában. Egyhetes sztrájkot hirdetett december 1 -jétől a vorkutai bányászok független szakszervezete. A bányászok mindenekelőtt gazdasági követeléseket támasztanak, így a korábbi bértarifamegállapodások betartását és a bérek időbeni kifizetését követelik. Rakéta-vita szomszédunkban Ukrán magyarázkodás VÉLEMÉNY Szívesség Grósz elvtársnak magyarázzák, hogy felgyújtották a házukat. Rémséges valóban a kiégett, elüszkösödött épület — láttuk már számtalanszor a Magyar Televízió jóvoltából. Aztán Túrára ránt bennünket Kétegyházáról a képsor: temetnek. Jajveszékelő emberek borulnak a koporsóra, idegölő fájdalom csorog le a képernyőről a szobába. Húzza a cigányzenekar szívet hasogatón az utolsó nótát. Senki sem kételkedhet a szenvedés láttán: dráma zajlik a lelkekben. Dehát miről is szól a történet? Nem árt néhány magyar- országi, s nem magyarországi „szakértőt” is megszólaltatni. Nosza, nyilatkozzék a nemzeti ifjak néhány hangadója, s egyik vezére, de hallgattassák meg a másik fél is: szót kap Horváth Aladár SZDSZ-es képviselő, s befejezésül — „politikai” (?) súlyának megfelelően — Georg Soros, a „mi”. Soros Györgyünk Amerikából — világosítja föl Európát a hazai áldatlan állapotokról. A „nemzetiek” amerikai megoldást emlegetnek a cigány- kérdés rendezésére — rezervátumba velük!—, a zsidóknak pedig van hazájuk; a liberális pártember elnyomatásról, terrorról beszél , Soros György pedig csurkázik. Aki Európa-szerte látta ezt a filmet, megdöbbenten kapcsolja ki a készüléket, s a náci hatalomátvétel előtti Németország rémséges képe dereng föl lelki szemei előtt. S nem csodálom. A messzi idegen mi másra gondolhatna? Grósz Károly pártfőtitkár fehér terrorral fenyegetett arra az eshetőségre, ha megbukik a rendszer. Ezzel szemben — politikai okokból — egyetlen pofon sem csattant el az átmenet ideje, majd az új hatalom három és fél éve alatt. Ha nem, akkor mi majd mutatunk olyan képet Magyarországról, amely minden képzeletet felülmúl — csiholták az el- zsarátnokolt hitet magukban a mindenben hitetlenek. Ami szívességet Grósz elvtársnak nem tett meg ez a nép, mi varázsolunk olyan légkört e kicsi hazáról a csupa báránylélek békességű Nyugatnak — ahonnét ártatlanok ellen elkövetett robbantásos merényletek, török vendégmunkások üzleteit betörő, házait fölgyújtó esetek sokaságáról számolnak be a hírek —, hogy attól kódulunk! Szánalmas ez az egész. De ha csak szánalmas lenne. Ám nem az! Nagyon súlyos vétség egy ország ilyetén kiszolgáltatása itthoni valóságunkat nem ismerő, vagy abban alig járatos külföldieknek. Mert nem az a baj, hogy beszélünk a filmben bemutatott, s teljes mértékben elítélendő szélsőséges megnyilvánulásokról, esetekről. A baj az, hogy egy egész népet öntudatában megsértve, a tények minden szeletének, az ok-okozat elemeinek számbavétele könnyed mellőzésével rajzolnak az ország homlokára olyan ördögi képet, amelytől joggal megretten, s visszahőköl mindenki. S ütnek ily formán olyan stigmát ránk, amitől bizony nagyon nehéz megszabadulni. A film ugyanis nem arról szól, hogy — mint minden polgári demokráciában — sajnálatos módon nálunk is vannak szélsőségesek. De nem szól arról sem, hogy a kétegyházi- ak házát azért gyújtották föl, mert a falut már hosszú évek óta rettegésben tartotta egy cigánycsalád. A mezőőr Túra határában pedig azért lőtt, mert meglopták a rábízott gyümölcsöst. Egyik esetben sem volt semmi köze a politikához a történteknek, amelyeket — nem lehet eléggé hangsúlyozni — mélységesen elítélünk. De a film arról sem szól, hogy Magyarország nem a félelem országa, nem a nácizmus, a fajgyűlölet sarjadzó szigete a háborúzó Balkán szomszédságában. A film teljesen egyoldalú. A „pártatlan, objektív” nyugati médiát magyar „szakértőink” igencsak elvitték az erdőbe. Az azonban fölfoghatatlan a számomra, hogy miért nem jutott eszébe e stábnak megkérdezni, „felelősségre vonni” a kormányzatot: mi folyik itt Magyarországon? Hogyan engedhetik meg, hogy az idegengyűlölet tobzódjon egy olyan országban, amely európainak nevezi magát? Ha megkérdezték volna, tisztábban láttak volna. Szégyellem magam, hogy megtörténtek ezek a tragédiák. De méginkább szégyellem magam, hogy honfitársaim némelyike olykor, s nem is kevésszer megfeledkezik magáról. Ezek után csak az erős keresztényi szeretet munkálhat bennem, hogy ne gondoljak rájuk haraggal. Haragudjanak csak ők saját magukra, ha nem öleli őket mindenki — fenntartás nélkül — a keblére. OjjJT'O (Banos János)
