Pest Megyei Hírlap, 1993. november (37. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-19 / 270. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP GAZDAKOROK 1993. NOVEMBER 19., PÉNTEK Hazánkban sem ismeretlen a Raiffeisen-szövetkezés A tagok érdekeinek szolgálatában A magyar parasztság az elmúlt esztendőikben az önálló vagy a közös gazdaságok tulajdonosává vált. A kiépülői új mezőgazdasági vállalkozói szerkezet meríthet a Nyugaton bevált működési-termelési formációkból, s a hazai adottságok, tapasztalatok alapján sajátos magyar szövetkezetek alakulhatnak ki. Sok a gesztenye, kevés a vásárló így november tájékán országszerte'egyre több gesztenyesü- tó' állítja fel „kemencéjét”. Minap az egyik fővárosi körúton járva vettük észre, hogy a sütöde felirata fennen hirdeti, az illatozó csemege nem más, mint nagymarosi gesztenye. Nosza rajta, irány a nagyközség, a „gesztenye Mekkája”. INNEN— — A Pest Megyei Gazdakörök Szövetsége nyolcvan darab kahyb vágósertést kínált százhárom forintos kilogrammonkénti áron. * — A megyei szövetség igen kedvező, ezeregyszáz forintos mázsánkénti áron műtrágyát szállíttat a megye bármely településére. A vasúton történő szállításból fakadóan, legalább kétszázötven mázsára (egy vagon) kell a rendelést feladni. * — Akácméz európai piacokra történő értékesítéséhez nyújt segítséget a megyei szövetség, kilogrammonként 1,92 márka áron. Várják a termelők jelentkezését. * — Takarmány értékesítő üzlet működtetéséhez vállalkozókat keresnek kedvező feltételekkel. Érdeklődni a Pest Megyei Gazdakörök Szövetségénél lehet. — Broyler bérhízlalási lehetőséget tud ajánlani személyes megkeresés útján a megyei szövetség irodája. ♦ — „Mini Gél” kézi vetőgép rendelhető a megyei szövetségnél vagy a Vetéstechnikai Vállalatnál (Gödöllő, Korvin körút). A gép az apró szemű magvakat kocsonyába ágyazva, egyenként adagolja a barázdába. * — Erdőtulajdonosoknak segít az erdőgazdálkodással foglalkozó Erdőszöv. Vállalkoznak teljes körű erdőkezelésre, részmunkákra, szaktanácsadásra. Tevékenységükről, ajánlataikról bővebbet a megyei irodán kaphatnak az érdeklődők. * — A Pest Megyei Gazdakörök Szövetsége felhívja a gazdák figyelmét, hogy a Magyarországi Gazdakörök Országos Szövetsége által kezdeményezett beszerzési akció (traktorok és ezekhez csatlakoztatható segédgépek) folyamatos, tehát továbbra is várják a pályázók jelentkezését. Készítéséhez segítséget nyújt a megyei szövetség. A kiválasztott gépek teljes árának kifizetéséhez 30 százalék saját erő készpénzben, 20 százalék banki hitel, továbbá 50 százalék Mezőgazda- sági Fejlesztési Alap kamatmentes hitel szükséges. * — Egykor saját ingatlannal rendelkező gazdaköröknek nyújt segítséget a megyei szövetség. Amennyiben szeretnék visszaigényelni régi épületeiket, a dokumentumokkal együtt keressék meg a szövetség szakembereit, akik segítenek. —ONNAN A figyelembe vehető példákért nem kell messzire menni: a német és osztrák Raiffei- sen-szövetkezeti mozgalom évszázados hagyományokkal rendelkezik. A kizárólagosan magánföldtulajdonra alapozott mezőgazdasági termelésszövetkezés iránt Magyarországon, s Pest megyében is van érdeklődés. Bátori Lóránttól, a magyar Raiffeisen iroda vezetőjével erről beszélgettünk. Kiszolgáltatottság ellen — A német és osztrák szövetkezetekről közismert, hogy az önsegély, az önigazgatás és a felelősségvállalás elvén működnek. Hogyan indultak, mi húzódik meg az elvek mögött? — Elöljárójában tegyük hozzá: a Raiffeisen-szövetke- zet a falu, a vidék minden tevékenységében részt vállaló szerveződés. Ami nem véletlen, hisz egy Rajna-parti német község polgármestere, Friedrich Raiffeisen „találta ki” a múlt század első felében lezajlott agrárreform után. Abban az időben megszűntek a feudális nagybirtokok, a föld a parasztság tulajdonába került. Nekik nem volt tőkéjük, sem eszközeik, sem ismereteik a föld megműveléséhez. A bankok uzsorakamattal nyújtottak számukra hitelt. Termékeiket a kereskedelem alacsony áron vette át, miközben drágán adott nekik eszközöket. A nyomorult helyzetet súlyosbította a több éven át tartó aszály. Raiffeisen felismerte, átérezte ezt a kiszolgáltatottságot, s a megoldást az összefogásban, önsegélyben látta. Hamarosan megalakította az első kölcsönpénztárt. Vagyis a szabad pénzeszközöket önsegélyező pénztárba gyűjtötték, s a gazdálkodó segítésére fordították. Közösen végezték a beszerzést, az értékesítést. Nemsokára kiderült, hogy egy-egy szövetkezet sem elég erős. Ezért létrehozták a regionális szövetkezeti tömörüléseket. Kialakultak a közös beszerzési, értékesítési vállalatok, regionális bankok. Erre a hálózatra épültek rá az országos központok. A lényeg, azaz a tagcentrikusság azonban megmaradt: itt minden a tag szolgálatában áll. E szövetkezetek közvetlen termelőtevékenységet nem folytatnak, de sok irányú szolgáltatásaikkal segítik az egyénileg termelőket. A haszon a tagok alaptevékenységéhez kerül vissza, így ott kedvezőbb feltételek alakulnak ki az olcsóbb termeléshez. — Hogyan néz ki mindez a napi gyakorlatban? — Kövessük végig a gazdasági folyamatot. Ősszel szántani kell: a szövetkezet elvégzi, vagy gépet kölcsönöz hozzá. Ekkor még nincs bevétel, ezért hitelt nyújt a tagnak. Hasonló módon segíti a vetőmag beszerzését. Megveszik a tavaszi műtrágyát, amit a szövetkezet tárol, s nem a gyár vagy a kereskedő. így olcsóbb. Terménybetakarításnál szintén a szövetkezet kölcsönöz nagy teljesítményű gépeket. Az értékesítésnél befolyik a pénz a szövetkezeti bankhoz, a gazda számlájára. Ezt a pénzintézet forgatja, hasznosítja, miközben a pénz kamatozik. Ismétlem: a gazda számláján. Többnek is tagja lehet — Milyen formái vannak a raiffeiseni szövetkezetnek? — A német, belga, holland szövetkezetek univerzálisak: egy jogi személy foglalkozik a beszerzéssel, áruértékesítéssel. Valamennyi ágazat a banktevékenységhez kapcsolódik. Az osztrákoknál a speciális szövetkezetek terjedtek el: ötvenkét fajta működik, valamennyi önálló jogi személy. Van pénzintézeti, tej-, szőlő- és borgazdasági, fakitermelő- és feldolgozó, méhész, vetőmagtermelő — s még lehetne sorolni — szövetkezet. Egy-egy gazda többnek is tagja lehet. A struktúra alapja a községekben működő általános és szakágazati szövetkezetek. Ezek alkotják a tartományi szövetségeket. Ugyanígy épül fel az országos érdekképviselet és az országos ágazati szövetségi tömörülés is. Magyar tradíciók — A Nyugaton bevált modell hazai megvalósulásának van-e reális esélye a mi adottságaink, hagyományaink között? — A raiffeiseni szövetkezésnek tradíciói alakultak ki nálunk: a második világháború előtti szövetkezetek szinte mind ilyen minta alapján működtek. Magam is tudom ezt tanúsítani, mivel 1942 óta foglalkozom a kérdéssel, nagyszüle- im pedig egy ilyen szövetkezet igazgatósági tagjai voltak. A Raiffeisen-alapszabályt először magyar nyelvre fordították le. Az egykori Osztrák—Magyar Monarchiában az első raiffeiseni szövetkezet Burgenlandban alakult, ami akkor Magyarországhoz tartozott. A mostani helyzetünkben kétféle módon jöhet létre ilyen szövetkezet. Az egyik az egyéni gazdák szövetkezése révén. A másik a meglévő szövetkezetekből, amelyek átalakultak, s alkalmazkodniuk kell a jövőhöz. A két szerveződés között később eltűnnek a különbségek. A régi-új szövetkezeteknek mielőbb beszerző, értékesítő tevékenységre kell átváltaniuk, mérsékelve a termelő karaktert. Amiből kiléphet a tag, de önálló gazdálkodóként visszakapcsolódhat hozzá. Ilyen törekvést tapasztalni például Tápiószentmártonban, ahol egy faluszövetkezet kialakításán gondolkodnak, s ahol a nyáron járt az osztrák Reiffei- sen-szövetség küldöttsége. Szintén Pest megyéből, Szódáról a helyi önkormányzat vezetői kerestek meg, mert a tsz megszűnt, s magukra maradtak a gazdák. Azt tanácsoltam nekik, hogy fogjanak össze. Először ez az elhatározás kell. Ösz- szeállnak, s elképzelhető, hogy tudnak valamilyen jelzálog-biztosítékot adni, amire már kapnak hitelt, alapító tőkét. Segíts magadon! — ez a lényeg. Vagy: ha van átmenetileg felesleges pénze az önkormányzatnak, ha van épülete, akkor azzal is segíthet. Jól tudom persze, hogy a szövetkezés szó nálunk még keserű szájízzel jár, ám nem az előítéletekből kell kiindulni, hanem a közös érdekekből. Jó példa erre az osztrák hegyvidéki elektromos szövetkezetek léte: az elektromos központokból nagy távolságra vezetni az áramot drága mulatság. A gazdák összefogtak, s ők maguk helyben — legalábbis közelebb — fejlesztenek áramot, felhasználva a vízi energiát. Száz-százötven gazdaságot lát el egy ilyen központ. Ugyanez a helyzet a bekötőutak építésével és a feldolgozóüzemekkel, például a vágóhidakkal. Az állatvágás csak nagyüzemekben gazdaságos, mert a Közös Piac higiéniai feltételeinek az tud megfelelni. Az más kérdés, hogy a késztermék-feldolgozást viszont a fogyasztó közelében érdemes végezni. Megint más mondjuk a kis sörfőzdék helyzete. A gazdaság nem viseli el az egyszínűséget, az egy kaptafára való építkezést — mondta Bátori Lóránt, a magyar Raiffeisen iroda vezetője. Az iroda egyébként a Magyar Raiffeisen Alapítvány nevében még a nyáron pályázatot hirdetett meg a Raiffeisen típusú szövetkezetek Magyarországon való szélesebb körű elterjedésének elősegítésére. A pályázat benyújtásának határideje november végén jár le. Tóth Ferenc A Dunakanyar egyik legszebb helyén fekvő településen — mint megtudtuk — a gesztenyetermesztés évszázadokra visszanyúló hagyományokkal rendelkezik. Beszélgetőtársaim közül Nigreisz Józsefné elmesélte, hogy a legenda szerint még Mátyás király Itáliából származó felesége, Beatrix királyné hozatta az első gesztenyefákat, s akkor honosodott meg a maróni-féle gesztenyetermesztés kultúrája Nagymaroson. Szinte minden családnak ki- sebb-nagyobb földje van, a falu hegyek felé eső területén: a Diófa utca környékén, az „Elsővölgyben” vagy a Fehérhegyen. Ilyenkor — október, november tájékán — általában az idősebbek, szinte mindennap — de legfőképpen akkor, mikor az eső vagy a szél leveri a gesztenyét — feljárnak a hegyre, s összeszedik a lehullott termést — mondta Nigreiszné. A fákra ugyanis felmászni nem lehet, hiszen némelyikük több száz éves, s akkorára nőtt, hogy törzsébe akár egy ember is belebújhat. A fiatalabbak inkább a hétvégéken segédkeznek, mivel hétközben munkába járnak, vagy éppen már nem is tartják szívügyüknek ezt az egykor az egész falut megmozgató tevékenységet. Az idősek közül sokan éppen ezért, vagy mert már nem képesek feljárni a hegyre, azon gondolkodnak, hogy bérbe adják, esetleg eladják a földjüket. Az igazsághoz az is hozzátartozik — szólal meg Zoller Józsefné —, hogy igen sok munkával jár a gesztenye termesztése. Már a szemek hullása előtt meg kell tisztítani a területet a magas fűtől, a gazoktól, hogy a lehullott szemek el ne keveredjenek. Hulláskor több héten keresztül, szinte reggeltől estig kint kell lenni, s szedni a gesztenyét. Erre azért is szükség van, mivel a gesztenyefák nincsenek elkerítve, s az arra járó kirándulók gyakran megdézsmálják a termést. Pedig ki van írva: Magánterület. A helybeliekkel nincsen baj — folytatta Zollerné —, itt mindenki tudja, hogy mi a sajátja és mi a másé. Az íratlan szokások mélyen beleivódtak a helybéliek zsigereibe, így a hegyre feljárók egy szemet sem vesznek el a máséból. Gondot okoz az is — mondta Zollerné —, hogy a több má- zsányi termést le is kell szállítani a hegyről, ami szintén nem kis erőfeszítésébe kerül az idősebbeknek. Végül a gesztenyét — lehetőleg sutában (a szemeket borító szúrós burokban) — a pincékbe teszik, hogy ki ne száradjon, majd nagyság szerint szétválogatják. Kérdésünkre, hogy honnan tudják az emberek, mikor kell megnézni: hull-e már a gesztenye? — beszélgetőtársaim elmondták, hogy az öregek szerint a nagymarosi búcsú után (Mária-napkor) fel kell már menni a fákhoz megnézni azt, egyáltalán milyen termés is várható. De menjünk el Jung Fe- rencékhez, ők biztosan érdekes dolgokat tudnak mesélni — mondják búcsúzáskor. A nyolcvanegy éves Feri bácsi és hetvenöt éves felesége, IIus néni éppen a pincéből bújtak elő (természetesen a gesztenyét vizsgálgatták), mikor beléptünk az egykor kocsibejáróul is szolgáló hatalmas kapun. — Édesapám — a két világháború között — a falu egyik legnagyobb gyümölcskereskedője volt — meséli Feri bácsi. Egykor — ilyentájt — egymásnak adták a kilincset a cukrászok, piacosok, sütősök, akik a felvásárolt gesztenyéből pürét készítettek, süteményeket, tortákat sütöttek, vagy egyszerűen sülve árusították. A nagymarosi gesztenyéről ugyanis tudni kell. hogy ezen az északi fekvésű, agyagos talajú területen sokkal édesebb, zamatosabb a gesztenye, mint Zalában, vagy éppen Sopron környékén. Bár azok olcsóbbak — teszi hozzá Feri bácsi —, de nem olyan jó minőségűek, mint az itteni fajták. Korábban minden évben visz- szajáró „kuncsaftjaink'’ voltak — veszi át a szót Ilus néni —, idén viszont csak egy vevő jelentkezett. Pedig hála az esős időnek — bár egy kicsit későn jött —, jó termés van gesztenyéből, igaz. eléggé apró szemű. Gondot jelent az is, hogy megszüntették az Erdei Termék Vállalat helyi üzemét, ahol korábban fölvásárolták a gesztenyét, idén viszont már ez a lehetőség is megszűnt. Szedlacsek Henrik Pest Megyei Gazdakörök Szövetsége, Podmaniczky Béla elnök Budapest, Városház út 7. 1052. II. emelet 244. telefon 118-011I/367-es mellék. Eladatlanul halmozódik az egykori kereskedőház tornácán a messze földön híres nagymarosi édes gesztenye. A Raiffeisen-szövetkezés az értékesítésben segíthetne? A századeleji hirdetőcédula német nyelvű szövege — mely a gyümölcskivitelben érintett városok nevét, illetve a magyar települések által adományozott díjakat is feltünteti — jól példázza Nagymaros egykori életében a gyümölcskereskedelem fontosságát A szerző felvétele
