Pest Megyei Hírlap, 1993. november (37. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-19 / 270. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. NOVEMBER 19.. PENTEK Még az idén átutalják a pénzt Ahogy Kulin Sándor képviseld látta Van vevő' négy megyei vállalatra (Folytatás az 1. oldalról) Részletfizetés esetén azonban nem az ÁVÜ utalja a pénzt; hanem az a kereskedelmi bank, amelyiknél a vevő az E-hitelt igénybe vette. A kárpótlási jegyeket pedig a Budapest Bank Értékpapír és Befektetési Rt. adja át az ön- kormányzatnak. — A többi pénzt viszont az AVÜ közvetlenül fogja átutalni. Erre mikor fog sor kerülni? — Bízom benne, hogy még ebben az évben megjelennek ezek az összegek Pest megye számláján. Ugyanis amint az AVÜ-höz megérkezik a pénz, egy-két hónapon belül átutaljuk. Az ÁVÜ a privatizációs kötelezettséget előte sorolja és semmi nem indokolná, hogy ezeket a pénzeket hosszabb ideig magunknál tartsuk. — Adminisztratív hiba miatt azonban akár az is elképzelhető', hogy az átutalás késni fog. Mi történik akkor, ha a megyei önkormányzat kamatostul kéri a pénzét? — A törvény kötelez minket, hogy a pénzt átutaljuk, viszont nem tartalmaz határidőt arra vonatkozóan, hogy mikortól kell ezt a kötelezettségünket teljesíteni. így Pest Megye Önkormányzata — úgy vélem — nem tudná ezt az igényét érvényesíteni. — Az előprivatizációk során befolyt kárpótlási jegyeket az önök korábbi tájékoztatása szerint a Budapest Bank Értékpapír és Befektetési Rt. őrzi. Ugyanakkor az rt. vezetői azt állítják, hogy még nem történt meg a megegyezés az ÁVÜ-vei. — Ez valóban így van, de várhatóan egy-két héten belül megszületik a megállapodás, így az önkormányzat rövid időn belül hozzáférhet a kárpótlási jegyekhez. — Négy vállalatnál felszámolás, illetve végelszámolás folyik. Várható-e, hogy ezekben az esetekben is bevételhez jut Pest megye? — Nem tartom valószínűnek, ugyanis felszámolásra abban az esetben kerül sor, ha a vállalatnak nagyobb a tartozása, mint amennyit a cég maga ér. Esetleg a végelszámolásnál fordulhat elő, hogy minimális bevételhez jut az önkormányzat. — A Vácon található Pest Megyei Nyomdaipari Kft.-t külföldi vevőnek eladták. A Pest megyei önkormányzat azonban nem kapta meg az alapítói részét. — Ez nem felel meg a valóságnak, ugyanis a nyomda vagyonából a megyei önkormányzat 2 470 000 forint értékű üzletrészt kapott, erről pedig értesítettük az önkormányzatot és a cégbíróságot is. — Pest megye főjegyzője Csépi Lajoshoz írt levelében sürgette a pénzügyi elszámolást az AVÜ-vei. Erre mikor kerülhet sor? — A privatizáció egy folyamat, amikor a pénzek befolynak hozzánk, csak akkor tudunk utalni. Elszámolásra az ÁVÜ és Pest Megye Önkormányzata között csak akkor kerülhet sor, ha a privatizáció befejeződik. Egyébként a törvény nem írja elő, hogy a cégeket mennyi idő alatt kell értékesítenünk, viszont az a gyakorlat alakult ki az ÁVÜ- nél, hogy egy éven belül általában be szoktuk fejezni az egyes cégek privatizációját. Halász Csilla Nem lehet a főváros szeméttelepe Dunakeszi ötszázmilliót kér A dunakeszi önkormányzat legutóbbi ülésén újabb viharos vita támadt a szemét miatt. Érthetők az indítékok, mert senki sem szereti saját portáján látni a más kacatját. Különösen akkor, ha van oka félteni a környezetét, elsősorban az ivóvizét. A kisvárosok önérzetének tipikus megnyilatkozása volt ez a metropolissal szemben, még akkor is, ha időnként egymásnak feszültek a képviselők indulatai. A dolog azzal kezdődött, hogy a Fővárosi Polgármesteri Hivatal úgynevezett közmű ügyosztálya levélben kereste meg a dunakeszi önkormányzatot. Úgy gondolták, hogy a XV. kerületben működő hulladékhasznosító mű, füstgáztisztító berendezésének a megépítése után, az égetéskor keletkező salakot és más maradékot a kisváros külterületén működő szemétbányájukba szállítanák ki. Gyanúsak a szállítmányok A szállítás útvonala Foton át húzódna, s ez a 2-es főútvonal elterelő szakaszának kiépítése után szervizútként szolgálna. A salakot egyébként is Dunakeszin rakják már le, de a képviselők ezt sem szívesen veszik tudomásul. Az meg különösen felidegesítette őket, hogy valamiféle, füstgáztisztítási maradékról is szó lenne a jövőben. Az anyagok összetételét, az alkalmazott technológiát nem ismerik. Ezért úgy vélik, vizsgálatot kell indítani, s annak befejeztéig mindezt veszélyes anyagnak kell tekinteni. A vállalkozási és gazdálkodási, valamint a környezetvédelmi bizottság az önkormányzati ülést megelőzően tárgyalt erről a kérdésről és úgy döntött; megállapodásban rögzített feltéttelek mellett engedélyezi a szemét odaszállítását. Örményi László polgármester. Hajas István jegyző és Németh Lászlóné ügyosztályvezető aláírásával napirendre is került a megállapodás tervezete, melyben az is szerepelt: Ezért a bányahasználatért fizessen a főváros a keletkezett károk miatt évente 500 millió forintot. El a kezekkel Kindler József professzor-képviselőt nem ragadta magával a pénz bűvölete, amikor azt mondta: Ne legyünk balekok. Ne a laikusok döntsenek erről. Szakértőket kell bevonni, hatásvizsgálatot kell végezni a környék hidrogeológiai viszonyai miatt. Ezzel arra utalt, amit a téma kapcsán lapunkban is sokszor leírtunk: A terep itt a Duna felé lejt, földalatti erecskék futnak a folyam irányába, melyek szállíthatják a mérgezett talajvizet is. Hámor József képviselő, a városvédő egyesület elnöke Dunakeszi ivóvizét féltette, Kliment Géza kereken kimondta: attól tart, hogy ide rákkeltő anyagok is kerülhetnek. Indítványozta, hogy egyáltalán ne engedjék be a főváros szemetét. Németh István alpolgármester hangulatát úgy felborzolta ez a kérdés, hogy így fogalmazott: — Én nem mondom, hogy semmit ne szállítsanak ide, csak azt, hogy még annál is kevesebbet. Varga Lajos lényegében ugyanezt kívánta, s azon is morfondírozott egy keveset, hogy aki vételezi a vizet, azt megbüntetik, ha nem megfelelő az összetétele, de aki szennyezi, azt nem. Kovács László, aki korábban képviselő volt, de lemondott, s most csak polgárként foglalt helyet a vendégeknek fenntartott széksorban, nem bírta cérnával és közbeszólt: — El a kezekkel Dunakeszitől! Ha ezt nem teszi meg a főváros, én népszavazást kezdeményezek a bánya betiltására. — A szemét, az csak szemét — vette vissza a szót Németh István. Most fizessenek ötszáz- milliót az eddigi károkért, aztán döntsünk, hogy ne a mi rovásunkra működjön a szamét- bánya, ami tönkre teheti a vizünket, a termőtalajt, s tönkre teszik kocsijaikkal az utakat. Fizessenek és távozzanak A polgármester szünetet rendelt el, a határozati javaslatot átfogalmazták. Néhányan megfontolásra ajánlották a folyosói beszélgetás, cigarettázás közben: — Kellene valamiféle fokozatosság. Ha rövid határidőt szabunk és elviszik a gépeket, nem tudjuk saját erőből pótolni. Pedig a mi szemetünket csak oda tudjuk kiszállítani. A határozat a szünet után megszületett. A jövő év január elsejétől csak Dunakeszi városa használhatja a szeméttelepet. Az eddigi használatért viszont kérik az 500 millió forintot. A részletekre a decemberi ülésen még visszatérnek. Kovács T. István A németeknek sem könnyű az átalakulás § Kulin Sándor, Pest megye 16-os választókerületének országgyűlési képviselője az Interparlamentáris Unióban, vagyis a demokratikus országok parlamentjei között működó' baráti szervezet csoportjai közül kettőnek is részt vesz a munkájában. Tagja a finn—magyar és a német—magyar csoportnak, mely utóbbival nemrég Németországban járt. Úti tapasztalatait a képviselő lapunkkal is megosztotta. — A német politikusok hivatalos vagy magánemberként tett nyilatkozataiból azt érzékeljük, hogy roppant nagyra értékelik hazánkban a demokratikus átalakulást, és hálásak például azért, amit a keletnémet menekültek érdekében tett annak idején az ország. Vajon ez az erkölcsi tőke — teszi fel a kérdést a magyar ember — átváltozik márkára is? — Nos, a németek akár otthon, akár nálunk, mindig leírják a nagy tiszteletkört a magyar nemzet előtt, de ebből természetesen nem lehet a gazdasági oldalra nézvést is következtetéseket levonni. A nemzeti sorscsapásoknak, a magyar hősiességnek van erkölcsi értéke, de ezen túl nem nagyon érdekli a mi bajunk a világot. A pénztől, a tőkétől, a gazdasági megfontolásoktól idegen az érzelem. Mindemellett az tény, hogy Németország az egyik legnagyobb befektető hazánkban, tehát a német tőke fontos tényező az ország talpra állása szempontjából. — A volt NDK visszacsatolásakor azt jósolták, Németország legalább tíz évig önmagával lesz elfoglalva. Ez mintegy szemléltetése annak a hatalmas tehernek, amit jó darabig cipelniük kell a nyugati tartományoknak. Az átlag német polgár hogyan érzékeli most e történelmi eseményt? — Nem mindenki örül az átcsatolásnak, hiszen rendkívül sokba kerül. A keleti tartományokba eddig 150 milliárd márka áramlott. Elsőként a kereskedelmet, a szolgáltatói szférát privatizálták, s közel 10 ezer üzemet, a közepes nagyságúaknak csaknem 70 százalékát. Ráadásul a gazdasági recesszió Németországban is éppen most jelentkezett, a világháború befejezése óta csak tavaly nem növekedett a GDP, vagyis a nemzeti össztermék értéke. Lényegében a gazdaság átalakításában ugyanaz a folyamat megy végbe a volt NDK területén, mint nálunk. Azzal a különbséggel, hogy nekünk mindent magunknak kell úgymond kiizzadni, és míg nálunk a privatizáció bevételt hoz az államnak, a németeknél ez fordított. — A márkamilliárdok beáramlása mindenesetre sokkal könnyebbé teszi az átmenetet a keleti tartományokban élőknek. Nálunk erről nem lehet szó... — A beolvadással tulajdonképpen átvették az egykori NSZK törvényeit. Ezen körülmény, a gazdasági átalakítást kísérő mintegy 14 százalékos munkanélküliség, a foglalkoztatás nagyarányú csökkenése miatt pszichikailag nehezen élik meg az átcsatolást a keletiek. Az egységesítés tehát valahol mindenki számára teher. Érdekesség például az is, hogy Berlinben nem örülnek a fővárosi státusnak, amelyről, mint ismeretes, döntés született. A kormányhivatalnokok pedig Bonnt, ezt a nyugalmas várost sajnálják otthagyni. Másrészt a költözés is tetemes pénzbe kerül, de hogy pontosan menynyibe, azt talán most még senki nem tudja pontosan. Beszélnek 500 milliárd márkáról, de állítólag egy, ebben a kérdésben szakértő cég szerint 70 milliárdból is futja. Ám e hatalmas pénzek is eltörpülnek amellett, amit a környezetvédelemre kell fordítania a német államnak. A szovjet csapatok utáni helyre- állítás a szakértők szerint legalább 25 évet vesz igénybe. — Külföldi útjáról az ember rendszerint hazahoz olyan apró emlékeket is, amelyek a más élmények mellett eltörpülnek, mégis mindenkinek elmeséli. Hallhatnánk ilyet öntől is? — Szokás mondani, az ember nem tudhatja, hol, kivel fut össze. Bonnban, valamelyik este egy átlagosnak tűnő pincevendéglőben vacsoráztunk. Mellettünk egy négytagú asztaltársaság telepedett le: Kohl kancellár és családja. Apróságnak tűnik, de fontos esemény volt, hogy sikerült személyesen is kapcsolatba kerülni az akkor orvosi kezelésen kint lévő Antall József miniszterelnökkel. így közvetlenül tőle kaphattunk elsőként értesülést a gyógyítás eredményességéről, egészségi állapotáról. M. J. Számítanak az értelmiségiekre is Egységesülés után a A közelmúltban any- -'*T' ä nyi széthúzás és zá- \1fzjfi tonyra futott egyesiVící^rl^t után tési kísérlet után létrejött az Egyesült Történelmi Kisgazda és Polgári Párt. Voltaképpen a ceglédi kisgazdaszervezet — tudtuk meg Petrányi Ferenc ügyvezetőtől — az elmúlt három esztendőben igen kiegyensúlyozott politikai erőként tevékenykedett a városban,tagságának többsége hasonló elveket vallott. Az országos egyesítő nagygyűlés után megtartott helybéli összejövetelen többen jelentek meg a szokásosnál. A kisgazdatagokon kívül olyan érdeklődők is részt vettek a taggyűlésen, akik eddig — a sok huzavona és a Torgyén-féle vezetés miatt — ódzkodtak a belépéstől. A tagság úgy határozott, hogy a vezetés alakuljon át ügyvivő testületté. S egy-két hónap múlva új vezetőséget választanak majd. Sajnálattal értesültek arról, hogy egy kisebbségben lévő csoport kivált. Természetesen ez némiképp beárnyékolja a szervezet egyesülés utáni megnyugvását és örömét. Ugyanakkor ez elősegítette a megtisztulást is. Az ügyvezető szerint kár, hogy két kisgazda- párt lesz. Ez alighanem kihat a választási eredményre is. Az egyesült pártnak elkészült az ideiglenes alkotmánya — amit menetközben még lehet csiszolni —, amely megfelel a korszerűsített kisgazdaeszméknek és követelményeknek. Az Egyesült Történelmi Kisgazda és Polgári Párt ceglédi tagsága ehhez tartja magát. Bíznak abban, hogy a parasztszármazású értelmiségiek — és persze mások, akik a korábbiakban távol maradtak — csatlakoznak. Erre máris akadt néhány példa. Mindenesetre ezt a többséget akarják megnyerni maguknak. A városi szervezet a korábbiakban is komolyan gondolta azt, hogy a kárpótlással és kisgazdák a földtulajdon-rendezéssel kapcsolatban ne csupán beszéljen, szép szólamokat hangoztasson, hanem tevőlegesen is segítse az új és leendő tulajdonosokat. Ezután sem feledkeznek meg róluk. Annál is inkább, mert sokan vannak még, akik kárpótlási ügyük elintézésénél felvilágosításra szorulnak. Végezetül Petrányi Ferenc elmondta, nem kívánják felelőtlen ígéretekkel megtéveszteni és elkápráztatni az embereket. Megvalósítható elképzeléseket hirdetnek meg a programjukban. Továbbra is nyugodt, megfontolt politikai erőként óhajtanak tevékenykedni. Ezután sem hangoskodnak. S nem akarnak más pártokra tiporva felfelé kapaszkodni, népszerűséget kicsikarni. A korszerűsített eszmékre alapozzák a jövő terveit. S ezek kiteljesítésében számítanak a jól képzett, tájékozott, a parasztsághoz hű értelmiségiekre is. F. F.
