Pest Megyei Hírlap, 1993. november (37. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-17 / 268. szám

LEVELÜNK JÖTT PEST MEGYEI HÍRLAP 1993. NOVEMBER 17., SZERDA 13 Országos dohányzásmentes nap # Rágyújtasz? Nem, köszönöm. Már rég abbahagytam. Szerencsés ember vagy. Én nem tudok, de nem is akarok leszokni a dohányzásról. Nekem nem árt. Hallgatom e párbeszé­det és arra gondolok, hogy az egészség elleni harc az egész világon ered­ményesen folyik. Például a fiatalok körében cigaret­tát kínálni általánosan el­terjedt udvarias, barátsá­gos gesztus. Politikusok, sikeres em­berek még mindig igen so­kan szorongatják ujjaik kö­zött a füstrudat, rossz pél­dát mutatva az ókét köve­tőknek. Eltúlozzuk a nemzetgaz­dasági szempontból fon­tos dohányzás hátrányait, pedig csak az egészségnek árt — gondolják a dohány- termékeken meggazdago- dók, az egészséget felelőt­lenül lekicsinylők és mé­lyen hallgatnak arról, hogy úgyszólván minden egyes szervre károsan hat a dohányfüst, (pl. a szív­re, a medencére és a láb­szárerekre, a hörgőkre és a tüdőre), de a dohányfüst összefüggésbe hozható az ajak, arc, nyelv, gége, nye­lőcső, torok-garat, vese, hólyag, húgycső és has­nyálmirigy rákos megbete­gedéseivel is. Szerencsére csodás alko­tás az emberi szervezet, .mert önpusztító gazdája el­lenére is harcol az egészsé­gért. A légutakat, a tüdőt bélelő apró csillószőrök éj­jel, amikor a cigerettázás szünetel nekilátnak és se­rényen takarítják az előző nap belélegzett mérgező anyagokat. Éppen ezért reggel a legerősebb a lera­kódásokat eltávolító köhö­gés. A dohányos ember szer­vezete még más utakat, módokat is talál a mérge­zés megakadályozására. Elsősorban a méregtelení­tő szerveknek, a májnak és a vesének jut ebben fon­tos szerep. Sajnos, a niko­tin az erősebb és a dohány­zás okozta károsodás hosz- szú évek alatt lassan és alattomosan kifejlődik. Minden dohányos bízik az egészségben és lelemé­nyes, nemegyszer strucc­politikát folytat. Például: Conny Cord, a népszerű amerikai színész 1967- ben így nyilatkozott a hollywoodi Picture című képeslapnak: Annyi ijesz­tő cikket olvastam a do­hányzás tüdőrákkeltő hatá­sáról, hogy elhatároztam, abbahagyom az újságolva­sást. A demokrácia, a szabad­ság kiteljesedése felé hala­dunk, de ugyanakkor még nagyon sokan a dohány­zás függőségében élnek. Nálunk még a közfelfo­gás közömbösen elnéző a dohányzással szemben. Nem mindig, és világvi­szonylatban sem minden­hol volt -ez így. Például az 1850-es évek­ben még sokhelyütt meg­volt az a régi tilalom, hogy a falvakban nem sza­bad dohányozni. Deák Fe­renc Zalának olyan vidé­kén utazgatva, ahol már rég nem járt, egy falu szé­lén leszól a kocsiból egy parasztemberhez: — Ugyan mondja csak, atyámfia, szabad ebben a községben dohányozni? — Szabad kérem, de tisz­tességes ember nem teszi. Deák restelkedve tüntette el égő szivarját. Egészség- védelmi célunk a szemlé­letváltás kialakítása, hogy a nemdohányzás, mint kí­vánatos magatartás előtér­be kerüljön. Arra törek­szünk, hogy az ezredfordu­lóig a dohányosok száma a jelenlegi négymillióról kétmillióra csökkenjen ha­zánkban. November 17-én, az or­szágos dohányzásmentes napon a különböző rendez­vényeken azt is hangsú­lyozzuk, hogy a dohányo­sok a családban és a mun­kahelyen figyelmesen óv­ják, és ne mérgezzék pasz- szív dohányzással ember­társaikat. Dietz Ferenc Szentendre A rend őre(i) Mi, állampolgárok nagy fi­gyelemmel kísértük az or­szág házában folyó vitát a rendőrségi törvényről. Egy olyan fontos törvény meg­hozatalát vártuk, amely tiszta helyzetet teremt az állam, a polgár és a rendőr­ség viszonyában. Egy olyan törvény meghozata­lát vártuk, amely elfogadá­sa és jogerőre emelkedése után rendőrségünk — a már megváltozott viszo­nyok közt — egyértelműen felelősséggel, a törvények szigorú betartása mellett, gyorsan és hathatósan lesz képes intézkedni. Mert saj­nos a jelenlegi — egyes vo­natkozásokban — tisztázat­lan jogi helyzetek miatt el­bizonytalanodás, egyes ese­tekben túlkapás, vagy ép­HISTÓRIA Háromszék telepedési története I A székelyek őstörténeté­nek egyik nagyon fon- • tos és sokat vitatott kér­dése: mikor és hogyan tele­pedtek meg a székelyek a ró­luk nevezett (Terra Siculorum — Székelyek földje) földre. Úgy gondolom, hogy a kér­dés megoldásához közelebb jutunk, hogyha először össze­állítjuk a Székelyföld telepe­dési történetét a legrégibb időktől a székelyek megjele­néséig, ez azután világossá­got fog deríteni megtelepedé­sük körülményeire is. Nagy baj, hogy a Székely­föld régészetileg még nincs eléggé átkutatva. Imitt-amott találtak a történet előtti kor­szakokból leleteket, de egy pár helyet leszámítva nem vé­geztek rendszeres kutatásokat. Tanulmányaink folyamán arról győződtünk meg, hogy a Székelyföldön Háromszék megye területéről van a legré­gibb időktől kezdve a legtöbb adatunk, ezért jelen dolgoza­tunkban e megye telepedési történetével foglalkozunk. Mi­vel azonban Háromszék me­gye földje és székelysége tör­ténetét nem lehet egészen kü­lönválasztani, azt az egész székelység őstörténetével együtt fogjuk tárgyalni. Erdély keleti és déli részén hét medence van: a gyergyói, csíki, háromszéki, barcasági, fogarasi, petrozsényi és hát­szegi, ezek között a legna­gyobb a háromszéki. Négy­szög alakú térszínileg nagy, kettős udvarhoz hasonlít, me­lyet a keleti Kárpátok havasai választanak el Moldovától. Az udvarba északon Csík me­gyéből 2 kapun jutunk, egyi­ket a Kászon vize nyitja, mási­kat az Olt. Moldovából is 2 kapu nyílik, egyik keleten az Ojtozi, másik délen a bodzai- szoros. A két udvar közül a nyugati keskenyebb. Ez a Sep- siszentgyörgy vidékén az Olt folyótól szegélyezett Szépme­ző, mely a barcasági-meden- ce felé nyitva van; a másik, a keleti szélesebb a Feketeügy mindkét partján Bereczkig hú­zódik. Az Olt Bükszád felett lép Háromszék földjére. Bo- doknál kezdődik a Szépmező. A Feketeügy, a megye belföl­di folyója, végighaladván Kézdi és Orbai székeken, Al- dobolynál ömlik az Oltba, mely eddigi folyását megvál­toztatva előbb nyugati, majd ismét déli irányt vesz Erdővi­déken átfolyva, hagyja el a megyét. A folyók és patakok mentén, a hegyek alján, a völ­gyek ölén, századok folya­mán 113 község helyezkedett el. Legrégibbek a folyó és pa­takmenti települések; a he­gyek lábánál valók későbbiek s időnkint változtatták helyü­ket. A leletekből, melyek ed­dig felszínre kerültek, azt kö­vetkeztethetjük, hogy Három­szék területén a történelem előtti idő csaknem minden szakában laktak telepesek. A Székely Nemzeti Múze­um régiségtárában vannak el­helyezve azon fegyverek, szerszámok és házieszközök, melyeket az ősember készí­tett. Mi tárgyunkhoz képest csak összefoglalólag emléke­zünk meg róluk s célunknak megfelelőleg inkább a lelőhe­lyeket soroljuk fel, mert mint látni fogjuk, ezek voltak szé­kely őseinknek is telepedési központjaik. Már a csiszolatlan kőkor- szakból (paleolit) szórványo­san kerültek elő durva kőesz­közök és szerszámok. Te- utsch Gyula, a Barcasági mú­zeum igazgatója Szita- és Ma­gyarbodza környékén végzett ásatásai folyamán talált tűz­kő, jáspis és kvarcból készült vakarákat, fúrókat, árvésőket stb. Még dúsabb eredményeket ért el a tragikus körülmények közt (1925.) meghalt dr. Lász­ló Ferenc Székely Mikó-Kol- légiumi tanár és múzeumi igazgatóőr, ki Erősdön, Ok­szerűen s más helyeken folyta­tott rendszeres ásatásokat. Ezek az újkőkorszakbó\ (ne­olit) való leletek, miket a fá­radhatatlan szorgalmú kutató felszínre hozott, arról győz­nek meg, hogy ezelőtt szinte 4000 évvel Háromszék terüle­tén rendesen megtelepedett nép lakott. A lelőhelyek száma 20. Ezek közül 12 az Olt mellett fekszik: 1. Bükszád—Vápa vára, 2. Oltszem—Vármege, 3. Oltszem—Leánykavár, 4. Oltszem özv. Sánta Gyuláné telke, 5. Málnás—Füvenyes tető, 6. Málnástól 4 km. fek­vő domb, 7. étfalvi: Templom­domb, 8. sepsiszentgyörgyi: Gémvára, 9. illyefalvi: Forrás­domb, 10. Erősd: Tyiszk- hegy, 11. Bodok, 12. Arapa­tak: Csulakaré. A Feketeügy mellett fekszik 3 telep: 1. a ré­tyi: Dobolykadomb, 2. Nagy- borosnyó és Léczfalva közt: Várhegy. 3-ik Lisznyó. A töb­bi patakmenti telep: 1. Altor- ja: Csobot J. telke, 2. Alsó- csemáton: Templomdomb, 3. Kézdimárkosfalva, 4. Egerpa- tak: Oláhülés, 5. Kisboros- nyó: Borzvára. Kik voltak az őslakók? Ho­gyan éltek, milyen szokásaik voltak, volt-e vallásuk stb? Ezekről a leletek alapján érde­kes képet rajzol Roska Már­ton dr. A rézkorszakból múzeu­munkban a fennemlített telep­helyek közül csak 1. az erős- di: Tyiszk hegyről, 2. Kisbo- rosnyóról a Borz várából, 3. Kézdimárkosfalvából, 4. a lisznyói Csulakkaréból van­nak leleteink. Ezekhez mint új lelőhelyek csatlakoznak: Sepsiszentgyörgy: Őrkő és Kézdikővár. Szórványos lele­tek vannak még Bereczkből. A bronzkort képviselő lelő­helyek az Olt jobb partján: I. Mikóújfalu, 2. Málnás: Füvé- nyestető, 3. Étfalva-Zoltán, 4. Az Olt bal partján még Sepsi­szentgyörgy, 5. Sepsi-Bese- nyő, 5. Komolló, 7. a Fekete­ügy mellett Nagyborosnyó, 8. Rétye, végül 9. Kézdiszentlé- leken a Táncospatak (vasút) melletti Umatemető. A vaskorszakkal kezdődik a történeti idő. Területünkről írott feljegyzéseink nincse­nek. Azonban Erdélynek és benne a legnagyobb medencé­nek fekvése természeti kin­csekben való gazdagsága és természetes védművei alapján feltételezhetjük, hogy az a pen túlzott elnézés tapasz­talható a rendőrség részé­ről. Ez a bizonytalanság a rendőrségi törvény elfoga­dásával vélhetően megszű­nik. Éppen ezért érthetet­len, hogy az országgyűlés miért napolta el a törvény tárgyalását?! Netán nem eléggé gondosan kidolgo­zott törvényjavaslat került a T. Ház elé? Vagy netán a tisztelt ellenzék nem talál­ta a javaslatot eléggé libe­rálisnak? Vagy éppen az önkormányzati rendőrség gondolatának felvetése az oka? A felsoroltak közül bármi legyen is az ok, az nem elég arra, hogy egy ilyen fontos törvényt csak úgy félretegyen a T. Ház! Az a véleményem, hogy egy egységes politikától, pártoktól független, de a mindenkori kormányhoz lo­jális rendőrség kell, a Bel­ügyminisztérium aláren­deltségében, az országos rendőr-főkapitány irányítá­sával. Olyan rendőrségre van szükség, ahol nincs he­lye a belső pártvitáknak, ahol a mérce a tudás, a szakmai felkészültség, a bűnözés elleni könyörte­len, kíméletlen, harc lehet. Olyan rendőröket akarunk látni, akik az intézkedésük során nem esnek szerepté­vesztésbe. Nem mindegy az sem, hogy a rendőr, az intézkedés során milyen vándorló népeknek rövidebb ideig pihenő, sőt telepedő he­lyül szolgált. Görög források szerint Krisztus előtt a VII. és VI. századokban a Dunától északra szkíták laktak. A kö­vetkező századokban (V. IV.) folyt le a nagy kelta vándor­lás, mely szintén érintette a te­rületünket. Múzeumunkban a vaskorszakból is vannak érté­kes leletek. Lelőhelyek: 1. Al- bodoly, 2. Alsócsemáton, 3. Besenyő, 4. Bikszád, 5. Gidó- falva, 6. Illyefalva, 7. Olt­szem, 8. Szemerja, 9. Nagybo­magatartást tanúsít az ál­lampolgárral szemben, mert hiszen a rendőr akár intézkedik, akár nem, állan­dóan reflektorfényben van, és ennek következtében in­tézkedései során naponta vizsgázik a nyilvánosság előtt. Ennek ellenére meg­győződéssel lehet állítani, hogy az állampolgárok ne­vében annak a rendőrnek van tekintélye, aki megjele­nésével nem riaszt, hanem bizalmat, megértést, segíte­ni akarást tanúsít, ugyanak­kor határozott, fegyelme­zett és igényes önmagával szemben is. Örömmel ta­pasztaljuk, hogy egyre töb­ben vannak és feltehetően még többen lesznek azok a rendőrök, akik megfelel­nek az elvárásoknak. Akik képesek lesznek teljes mér­tékben azonosulni a meg­változott körülményekhez. Azért kellene tehát a tör­vény tárgyalását minél gyorsabban újból elkezde­ni, s minél hamarabb kon­szenzusra jutni a pártok­nak, mert az idő sürget, és mindannyiunk érdeke, hogy az új rendőrségi tör­vény szellemében magabiz­tosan tudjanak intézkedni rendőrségeink a közrend, a közbiztonság, mindannyi­unk élete és testi épsége ér­dekében. Pusztai József Tápiószecsó' rosnyó, 10. Erősd, 11. Várpa­tak, 12. Herec, 13. Zabola. Keltáktól származó leletek ke­rületek elő a torjai Bálványos­várból, Gidófalváról, Árapa- takról. Régmúlt időknek beszédes emlékei a várak. Ezek közül sok már a történelem előtti időben keletkezett, de az az ál­talános felfogás, hogy a várak képviselik az átmenetet a tör­ténelem előtti időből a történe­ti időbe. (Folytatjuk) Erőss József A vármegyei iskolatanács ülése A népoktatási törvény értelmében létrehozott iskolataná­csok közül a Pest megyében megalakult 1869. szeptem­ber 2-án ült össze első alkalommal, a tényleges munkát azonban csak november 17-én kezdte meg. A tanács meg­állapította, hogy az iskolaügy legnagyobb gondja a me­gyében a rendetlen iskoláztatás, a gyermekek a várme­gye területén mind a községi, mind az egyházi iskolákba csak rendszertelenül járnak. A törvény tanévenként 8 hó­napban szabta meg az iskolai év időtartamát, de ezt az is­kolák tekintélyes része, pontosabban a gyermekek nem tartják be, „csak a 3-4 téli hónap alatt látogatják az isko­lát s akkor is rendetlenül’: Hiányoznak az ismétlőiskolák is, kevés helyen működik ilyen intézmény. A bajok orvos­lására az iskolatanács Szász Károly tanfelügyelő indítvá­nyára a megyéhez fordult segítségért. A feliratban az is­kolatanács felkérte a megyei bizottmányt, méltóztassék még jelen együttüléséból oly hatályos intézkedéseket tenni, hogy a községi elöljárók a népoktatási törvény illető szaka­szainak szoros végrehajtását, a népoktatási törvény végre­hajtása tárgyában a községek számára kiadott miniszteri utasítás idevonatkozó 1. és 2. §-aiban megjelölt módon el­engedhetetlen kötelességüknek ismerjék s arra feleletteher alatt köteleztessenek.”Gyors hatása nem volt a kérelem­nek, ugyanis a tanfelügyelő a következő évben is kényte­len volt megállapítani: októberben az iskolákban még alig talált tanulókat, azok a gazdasági munkában segítet­tek. Pogány György

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom