Pest Megyei Hírlap, 1993. november (37. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-15 / 266. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. NOVEMBER 15.. HÉTFŐ Az volt, amit a neve sugall Gróf Bánffy Miklósra emlékezik Farkas Ferenc zeneszerző' Gróf Bánffy Miklós születésének 120. évfordulója, valamint budapesti emléktáblájának közeljövőben történő leleplezése kapcsán kerestem fel Farkas Ferenc professzor urat budai otthonában. A kolozsvári évei alatt Bánffy gróffal szorosabb kapcsoaltba került neves zeneszerző készségesen adta az alábbi magnetofoninterjút. A felvétel 1993. április 23-án készült. Bánffy Miklós grófra emlékezem, és úgy gondolom, talán azzal kellene kezdeni, ami nem személyes élményem... Ő annak idején mint rendező, díszlettervező és festő az Operaháznak és a Nemzeti Színháznak volt az intendánsa Budapesten 1912-től 1918-ig, majd később külügyminiszter lett. Bartók A fából faragott királyfi című operájának bemutatása fűződik nevéhez. Ebben az időben ez igen nagy tett volt. A Bartók-művek előadását általában mély felháborodás követte, és nagy merészség kellett ahhoz, hogy ő az akkor még fiatal Bartók Bélát felfedezze, és műveit a Magyar Királyi Operaházban előadassa. Ő készítette a díszleteket, még egyszer hangsúlyozom, ez akkor igen nagy tett volt... 1926-ban visszatelepül Erdélybe, és ott az erdélyi magyar köz és kulturális életnek lesz a vezéralakja, többek közt az Erdélyi Helikon című folyóiratnak megindítása óta főszerkesztője. Illusztrációkat készített, amire én emlékszem, Tompa Lászlónak egy kötetéhez, Tamási Ábeljének első kiadásához. Ezekről tudok. Az élő Bánffyval találkozás, ugyan nem személyes találkozás, a Szegedi Szabadtéri Játékokon 1935-ben történt, ahol én jelen voltam Az ember tragédiáját rendezte Bánffy Miklós, és gyönyörködhettem az ő kitűnő rendezésében. Nagyon sokoldalú, mondhatnám, polihisztor volt, hallatlan műveltséggel, író, rendező, díszlettervező, illusztrátor, reneszánsz figurának mondható főúr, nem feltűnő, diszkrét eleganciával. Nos, azután a valódi személyes kapcsolatom 1941-ben. Kolozsvárra kerülésem kapcsán jön létre. A nagy úr című darabja ott előadásra került, amihez én írtam a kísérőzenét, Török Erzsébet énekelt a színfalak mögött, mert ha jól emlékszem, volt benne valami énekszám is. Attilát Szakács Miklós személyesítette meg. A darabot azután Budapesten is előadták a Nemzeti Színházban, talán 1944-ben, akkor ott Kiss Ferenc volt Attila megszemélyesítője. Itt is az én zenémmel került előadásra. A kísérőzene kottája egy példányban készült, az idők folyamán elveszett, nincs birtokomban. Őrzöm A nagy úrnak azt a nekem dedikált példányát, amiben az Ő rendezői húzásai és instrukciói is be vannak írva. Ő tervezte a kitűnő és korhű díszleteket, mert fantasztikusan tudta azt — nem úgy, mint a mai díszlettervezők —, hogy gondosan utána kell nézni mindennek. Bánffy Király utcai házában lakott Szécsi Ferenc Kolozsvárott, a színház főrendezője. Ha jól emlékszem, ő rendezte A nagy «rat, nála láttam a darabhoz Bánffy által készített kosztümterveket. A nagyúrral kapcsolatosan hadd mondjam jel meghiúsult tervemet. Én A nagy úrból operát szerettem volna írni. Ebben szerepel egy anya, aki a gyermekét keresi, és a nagy felfordulásban nem találja. Ehhez személyes élményt egy berlini látogatásomkor szereztem. Légitámadás után szálltam ki a vonatból és ott óvóhelyekről kibúvó kormos, rongyos embereket láttam, akik egy kofferrel menekültek és keresték hozzátartozójukat. Mi volt az oka, hogy ez meghiúsult? Dohnányi Ernő is meg akarta ezt zenésíteni. Bánffy Miklós nem örült ennek, mert azt mondta, hogy Dohnányi más zenét szánt a szereplő gotoknak, és mást a „barbár” hunoknak. Bánffy mondta, hogy ezek nem voltak barbárok, Attilánál diplomáciai ültetési sorrend volt. Nagyon tudta ezt a kort is, és nagyon ellenezte a Dohnányi-féle elképzelést. Dohnányi Ernőnek volt egy hangversenye Kolozsvárott, akitől az igazgatói kinevezésem függött. Ezért kerültem a találkozást. Viski Jánosnál — aki akkor konzervatóriumigazgató volt — letagadtattam magam arra az esetre, ha Dohnányi keres. Azonban Viski hívott telefonon, vettem a kagylót, és csak annyit mondott; „Itt van a Méltóságos úr, akar veled beszélni”. Nem volt mit tenni, este a koncert után találkoztunk a New Yorkban, és ő ott mondta, hogy A nagyú- rat meg akarja csinálni. Bánffy is ott volt a vendéglői asztalnál, és csak annyit mondott nekem: „Te áruló!” Szerettem volna, ha én csinálom meg. Hát nem tudtam. Aztán a Dohnányi- éból sem lett semmi. Nádasdy Kálmán ajánlatára szó volt a Nap- legenda című másik Bánffy-mű műsorra tűzéséről. Ennek is birtokomban van a dedikált, meghúzott, díszletalaprajzokkal ellátott példánya. Még Bánffy sokoldalúságára bizonyításképpen kitűnő regényét, az Erdélyi történet című trilógiát nem hagyhatom említés nélkül, amiről Móricz Zsigmondnak igen jó véleménye volt. Én azt hiszem, ezt a Puszták népéhez lehetne hasonlítani vagy Márai Egy polgár vallomásaihoz, habár Bánffy műve sokkal nagyobb szabású (...) Én 1941—44 között tevékenykedtem Kolozsvárt. Vaszy Viktor — akit a Kolozsvári Nemzeti Színház igazgatójává neveztek ki — vitt le, kinevezésemet ő javasolta. Miután a székesfővárosi Zeneiskolában hat éven keresztül nem sikerült kinevezésemet keresztül vinni, csak mint óradíjas tanár voltam alkalmazva, kapva kaptam az alkalmon, hogy a Kolozsvári Konzervatórium tanára és a Kolozsvári Nemzeti Színháznak operai karigazgatója legyek. Viski Pestre helyezésével a konzervatórium igazgatója lettem. Eltávozásomkor német katonai autóstoppal körülbelül egy hétig jöttem Kolozsvárról nevelt fiammal Budapestre. Kolozsvárt mindenem ott maradt. Lakásom a Bartha Miklós utcában volt, hajói emlékszem. 21. szám alatt. Nagy hibámnak rovom fel, és a mai napig lelkiismeret-furdalásom van amiatt, hogy Bánffy grófot végső budapesti tartózkodása idején nem látogattam meg. Akkoriban nagyon el voltam foglalva. Székesfehérvárt is éltem. Ezt ma sem tudom magamnak megbocsátani. Lejegyezte: Bartha László Hangverseny eló'tt Gödöllői muzsikusok A Gödöllői Petőfi Sándor Művelődési Központban november 21-én megtartandó hangversenyére készül a Gödöllői Városi Szimfonikus Zenekar. Műsorukon Rossini: Sevillai borbélyának nyitánya, Mendelssohn e-moll hegedűversenye, Schubert VIII. (h-moll) befejezetlen szimfóniája szerepel majd. Vezényel Farkas Pál, hegedűszólót játszik Ábrahám Márta. Ennyit közöl a műsorlap. De kik alkotják a Gödöllői Városi Szimfonikus Zenekart? Erről érdeklődtem Joó Ibolyától, a zenekar titkárától, akivel a gödöllői Chopin Zeneiskolában találkoztunk. Itt szokott próbálni a zenekar, próbáltak beszélgetésünk idején is, a zene hangjai átszűrődtek a falakon, muzsika áradt a folyosón, muzsikált talán az egész épület. — Elsősorban az itt tanító zenetanárokból áll a zenekarunk, kiegészülve még a város néhány zeneszerető polgárával — mondta Joó Ibolya. — Állandó tagjaink azok, akik vonós hangszeren játszanak. Amikor azonban olyan zenedarabot mutatunk be, melyben fúvós hangszerek is szerepelnek, a zenekar kibővül fúvósokkal. Ilyenkor harminc-negyven főre emelkedik a létszám. — Mióta létezik a zenekar? — ’81-ben alakítottunk zenekart, de még nem a mostani névvel szerepeltünk. Évekig játszottunk karmester nélkül. Tolmácsi László volt az első karmesterünk. ’86-tól került hozzánk Farkas Pál, aki Vácról jár ide és több zenekarral is dolgozik karmesterként. — Milyen gyakran hangversenyeznek? — Ez a felkérésektől is függ. Általában 10-15 hangversenyünk van évente. Nem csupán itthon lépünk fel, hanem más településeken is, például november 23-án Vácott megismételjük a 21-én Gödöllőn bemutatott hangversenyt. Vannak bérletsorozataink gyerekek számára, a Mesélő muzsika a 6—10 éveseknek, és a Barangolások a zeneirodalomban a nagyobbaknak. Egy- egy bérletsorozat 4-5 előadásból áll, legközelebb december 14-én a Mesélő muzsika egyik előadására kerül majd sor. A hétvégén meg a határon túl szerepeltek tanítványaikkal együtt a szlovákiai Rőce zeneiskolájában, testvériskolájukban, időt szakítva a 21-i bemutatóra készülés közben az ottani hangverseny próbáira is. Pedig mikor Joó Ibolyát arról kérdeztem, miért éppen ezt a három zeneművet, Rossini, Mendelssohn és Schubert műsorukra tűzött alkotásait választották, válasza ez volt: mert nehéz feladatot jelentenek. (nádudvari) Egy döntés háttere Márai ismét szilenciumon? Az irodalomkedvelőket megdöbbentette Márai Sándor unokaöccsének döntése, aki jogutódként szilenciumra akarja ítélni a Magyar Rádióban a két világháború között egyik legnépszerűbb magyar író műveit. Mint az elmúlt rendszerben, az ok ezúttal is politikai: a rádió szervezeti átalakítása nem nyerte el Jáky János tetszését. A döntését egyöntetű lelkesedéssel fogadó sajtóorgánumoktól eltért a Magyar Nemzet véleménye. Cikkük szerint Márai Sándor Vörösváry István könyvkiadót és feleségét hatalmazta fel, hogy valamennyi művének „kizárólagos szerzői jogával rendelkezzék”, és ők mesz- szemenőkig nem értenek egyet Jáky döntésével. Ezért a Magyar Rádió illetékeseitől, Fehérvári Győzőtől, az Irodalmi Főszerkesztőség vezetőjétől és Tábori Zoltán jogtanácsostól kérdeztük: műsorukon tartják-e továbbra is az író műveit? Egyetlen álláspontunk lehet: minden jó író szerepeljen műsorainkon — szögezte le Fehérvári Győző. — Jáky János döntése annál fájdalmasabban érintett bennünket, hiszen Márai művei csupán néhány éve szerepelhetnek újra műsorunkon. Beszéltem Vörösváry Istvánnal is, aki nem érti: hogyan képzelheti Jáky János, hogy durva beavatkozásával akadályozza a fiatalságot Márai életművének megismerésében. Az írásbeli letiltás miatt azonban a rádiónak meg kell várnia, amíg a feloldásról is döntés születik. A magunk részéről szeretnénk mielőbb intézkedni a közvetítés törvényes kereteinek megteremtéséről. A szerzői jogi törvények értelmében nem kellene figyelembe vennünk Jáky János döntését — mondta Tábori Zoltán. — Hiszen a jogutód csak kegyeleti jogokra hivatkozva tilthatja le az örökhagyó műveit: ha azokat rosszul feldolgozva, a művekre károsan ható tartalmi környezetben vagy torzítva közük. Amennyiben a művek sugárzása társadalmi érdekeket sért — ahogy Jáky véli —, csak bírói ítélettel tilthatja be közlésüket. Ennek ellenére Csúcs László, a rádió elnöki jogkörrel felhatalmazott alel- nöke azon a véleményen van, hogy a jogutód kérését a jogszabályoktól függetlenül tiszteletben kell tartani. Ezért a helyzet tisztázásáig nem sugározzuk Márai műveit. Elsőként tehát ki kellene vizsgálni, ki a törvényes felhasználó. Emellett, ha a rádió úgy érzi, hogy Jáky döntése miatt a társadalom károsodik, bírói pert indíthat, kérve Márai közlésének lehetővé tételét. Ezért az alelnök úr megbízott annak kivizsgálására: milyen következményei lehetnek a Márai-művek letiltásának, illetve, hogy a szerzői és polgári jogi törvénykezés milyen legális mozgásteret biztosít a rádiónak. (d. v. s.) PMH-Galéria * PMH-Galéria * PMH-Galéria Szekeres Erzsébet: Örök megújulás Szekeres Erzsébet Budapesten született, de — vallomása szerint — Gödölló't tartja szülővárosának, annak természeti szépsége ihlető forrása, békéje, nyugalma éltető háttere munkáinak. Mesterének mondhatja Remsey Jenőt, aki még a régi, legendás gödöllői művésztelep tagja volt. Szekeres Erzsébet varrott faliképeivel számos kiállításon szerepel bel- és külföldön egyaránt. Csodaszép meseszőnyegei, Az égigérő fa, a Kacor király és a többi nemrégen bélyegekre is rákerültek. Örök megújulás című faliképé gyönyörű vallomás a természethez, megjeleníti rajta annak gazdagságát, kimeríthetetlenségét, kifejezi hitét örökkévalóságában. (n-i)
