Pest Megyei Hírlap, 1993. november (37. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-10 / 262. szám
JS PEST MEGYEI HÍRLAP GAZDASÁG 1993. NOVEMBER 10., SZERDA 7 Nem csak tisztán tart Mini Riskkel érkezik a természet Védjegyükön egy koronás zöld békán egy szintén koronás hercegkisasszony látható. A rajz hű tükre üzleti filozófiájuknak, hiszen az elsődleges szempont az ember és a környezet legteljesebb védelme. A finn Hackman cég Mini Risk tisztálkodási és' tisztítószereiből a környezetre káros vegyianyagok kiszorításával harcolta ki termékei számára a kozmetikai ipar piacának jelentős szeletét. A magyarországi forgalmazó Alfa Kereskedelmi Rt. sajtótájékoztatóján tegnap az is elhangzott, hogy nagy- és kiskereskedelmi egységeikben korlátlanul beszerezhető a termékcsalád. A Mini Risk-termékek — az elnevezés a minimális rizikóra, környezeti ártalomra utal — ára a középkategória felső harmadában foglal helyet. Lednyiczky Zsigmond, az Alfa elnök-vezérigazgatója szerint ez azt jelenti, hogy a nyugati mosó- és tisztálkodási szerek tömegáruinak áránál valamivel többe, míg a luxustermékeknél kevesebbe kerülnek a Mini Risk portékái. A vezérigazgató elmondta, hogy az elmúlt évek tudatos termék- és általában szolgáltatásfejlesztési stratégiája keretében kezdték meg a Mini Rick-termékek forgalmazását. Az is tudatos üzletpolitikai elgondolásuk volt, hogy nem kezdtek a környezetbarát áru dömpingszerű reklámhadjáratába. Ennek oka érthető: a hirdetési költségeket rá kellett volna terhelni az árura. Meggyőződése, hogy forradalmian új termékcsalád értékesítését kezdték meg. Tisztálkodási és mosószerből mindenfajta fellelhető a termékcsaládban, a foszfátok teljes mellőzése pedig minimálisra csökkenti a nemkívánatos mellékhatásokat. A Hackman cég magyarországi képviselője, Antero Luos- torinen szintén a környezetvédelmi szempontokat hangsúlyozta termékeikről szólva. A finn családi vállalkozás kétszáz esztendős múltra tekint vissza, világszerte háromezer-ötszáz al- kalmazottuk dolgozik. Termékeik hetven százaléka fogyasztási cikk. Maguk gyártják a flakonokat is, amelyek szintén környezetbarát anyagból készülnek. A magyarországi képviselő úgy ítéli meg, hogy a magyar piaci lehetőséget nézve bizakodhatnak, hiszen itt is mind többen mondanak nemet a környezetet szennyező termékekre. A Mini Risk-család mindegyik darabjára jellemző, hogy a bőrükre érzékenyek és az allergiára hajlamosak is nyugodtan használhatják. A skandináv országok allergia ellen küzdő szervezetei, tudósai is részt vettek a termékcsalád kikísérletezésében. A közvélemény-kutatás pedig igazolta a cég vezetőinek helyes útkijelölését. A vásárlók messze legtöbbje környezetbarátsága miatt vásárolja a Mini Risk valamelyikét, második helyen szerepel, hogy nem okoz allergiát, ezt követi az érzékeny bőrűek jó véleménye, végül ugyancsak jelentős számban vásárolják gyerekek számára. Ha kiürül egy Mini Risk-fla- kon és véletlenül tűzbe kerül, az égéstermék csupán víz és széndioxid. A védjegy zöld békája a természetre, a hercegkisasszony az emberi lényre, tehát mindnyájunkra vigyáz a Mini Risk dobozán. Olyannyira, hogy miként a Pest Megyei Hírlap kérdésére elhangzott, az úgynevezett természetbarát illatosító- és színezőanyagokat sem használják {el az előállításkor. Amíg ezeknek természetet nem károsító anyagai el nem készülnek, a Mini Risk-termékcsa- ládban nincs helyük. Németh Zsolt V alutaárfoly amok Pénznem Vételi árfolyam Eladási 1 egységre, forintban Angol font 145,57 148,37 Ausztrál dollár 65,57 66,81 Belga frank (100) 274,40 279,06 Dán korona 14,67 14,93 Finn márka 17,09 17,49 Francia frank 16,78 17,06 Görög drachma (100) 40,72 41,56 Holland forint 52,07 52,93 ír font 138,76 141,36 Japán yen (100) 9133 92,53 Kanadai dollár 75,80 77,20 Kuvaiti dinár 329,31 334,81 Német márka 58,41 59,37 Norvég korona 13,44 13,68 Olasz líra (1000) 59,79 61,07 Osztrák schilling (100) 830,59 844,19 Portugál escudo (100) 56,95 58,05 Spanyol peseta (100) 72,71 74,23 Svájci frank 66,27 67,35 Svéd korona 12,08 12,34 USA-doIlár 98,44 100,00 ECU (Közös Piac) 111,87 113,83 Res publica (magyarul: közügy) Hálátlan dolog nem szakember állampolgárnak a költségvetés dolgába beleszólni. S még háládanabb, ha nyugdíjas (köszönje meg, hogy nyudíjacskát kap, ne ártsa bele magát nem rá tartozó dolgokba). S még annál is hálátlanabb, ha író (minden lében kanál). S ha még mindehhez, nyugdíjas létére, környezetvédő szervezet vezetője, ez már több a soknál: hivatásos üzletrontó. Valamilyen messze galaxisból idesu- gárzott kozmikusán idegenszemlélet szerint az lenne jó, ha mennél több állampolgár gondolkodnék felelősen a köz ügyeiben (latinul: res publica) és segítene a képviselőknek (akik, természetesen, nem hon-mos- tohaatyák), valamint a minisztereknek, akiket kizárólag a köz ügye érdekel és foglalkoztat. De hát ez a mi Tejútrendszerünk, lefedve Szeszútrendszerekkel, s „békülj meg a realitásokkal, ha hosszú életű akarsz lenni a Földön”. A realitásokkal való megbékélés az ódiumok nyugodt vállalását jelenti. Semmi esetre sem az örök Botond pillanatnyi lemondása a buzogánycsapásról az örök Bizánc kapujára. Elgondolkodtató, hogy a jövőre tervezett költségvetési hiány megközelítőleg 330 milliárd forint, s ez ugyanannyi, mint az az energia- és egyéb közvetlen-közvetett támogatási összeg, amelyet az állam évente az abnormálisán alacsony árszint és a gazdaságtalan termelés fenntartására fordít. Ez az összeg a bruttó hazai termék — ama bizonyos GDP —- 10 százaléka. Ehhez tegyük hozzá, hogy csaknem ugyanennyi az úgynevezett „adósságszolgálat” (illetlenül durván: kamatrabszolgaság, ámbár hol van ez a durvaság a Kurír trágárságaitól, az ÉS „barom” jelzőjétől a minisztert illetőleg, és a „köztársasági elnök” rúgásnak beillő ultimátumától a kórházi ágyon fekvő miniszterelnökhöz): nos, ez már a bruttó hazai termék 20 százaléka. Egyötöde, látjátok, feleim, szömötökkel. Ezt egyébként minden bérből-fizetésből élő személyére „lebontva”, havonta érzékeli. Ehhez tegyük hozzá hogy az ország pénzügyi igazgatása még mindig az orosz medve emlőin felnövekedett pártállami struktúrában él, ami nem meglepő, ha meggondoljuk, hogy az országnak csak azok a pénzügyi szakemberek állnak rendelkezésére, akik ezt tanulták, ezt tudják, s akiktől életük derekán vagy azon túl nem lehet várni, hogy bejáratott neuronpályáik milliárdjait átállítsák, átszervezzék, kicseréljék. Áttanulmányozván a költségvetési tervezetet, meg merjük kockáztatni — a legnagyobb segítő jóindulattal, s véletlenül sem a szakemberek minden elismerésre méltó erőfeszítéseinek másoktól megszokott arrogáns leértékeléseképpen —, hogy ebből a szemléleti meghatározottságból következőleg szerkezeti, többletbevételi és kiadáscsökkentési lehetőségek nem használtattak ki. Nincs mód arra, hogy itt, egy megyei napilap hasábjain ezt teljes- körűen áttekintsük. Mindössze egy néhány megjegyzésre szorítkozunk, megkönnyítendő annak a 40 milliárd forintnak a kigazdálkodását, amellyel a kormány a lehetőségküszöbön átcsapó 358 milliárdos hiányt szándékszik csökkenteni, továbbá, bizonyos szempontokat kívánván adni az energiaárszint abszurditása következményeinek elhárításához. A bevételi oldalon többlethez lehetne jutni a vám- és importbefizetések, a légtérhasználati díj, valamint a használt gépkocsik behozatali díja terén, s a pénzintézeteket igazságosan meg lehetne adóztatni egy „dekonjunkturális adóval”. Ugyancsak be lehetne vezetni a csomagolóanyagok adóját. A kiadási oldalon csökkentést lehetne elérni az ÁVÜ tervezett költségeiben és a belföldi államadósság területén. Sőt: fogyasztásiadó-többlet is elérhető lenne a környezetszennyező üzemanyagok adóztatásával és az élvezeti cikkek fogyasztási adójának 20 százalék fölé emelésével. Külön megfontolást érdemelne az áfa-rendszer módosítása. Egyfelől a megnövelt vámbevételek hoznának áfa-többletet, másfelől az áfa alsó kulcsát 6%-ra kellene mérsékelni, a felső sávot pedig 29%-ra növelni (ez olcsóbbá tenné az infrastrukturális szolgáltatásokat, például a tömegközlekedést, és növelné az élelmiszer-gazdaság keresleti piacát). Sok olyan importáru érkezik az országba, amelyet a megrendelő úgy jelöl meg, mint amit tovább fog exportálni. Ezzel vámmentességet élvez — azután az árut az országban adja el. Az ilyen importnak legalább a fele húz ki jövedelmet az állam zsebéből. Ha az ellenőrzést szigorítanék és a büntetési díjakat fölemelnék, milliárdokra lehetne szert tenni. Ezek az intézkedések nemcsak a bevételt növelnék, hanem a munkahelyek számát is, sőt, a külföldi tőkét is vonza- nák. Az importból származó csomagolási termékek helyett gazdaságosabbá válnék a hazai előállítás. S miért élvez vámmentességet minden importált új személygépkocsi akkor is, ha belföldön adják el? Ez a magyar háttéripart hozza hátrányos helyzetbe, márpedig ebben tízszer annyi munkahely létesíthető, mint magában a Suzuki- gyárban vagy más gépkocsi-összeszerelő üzemben. A vámreformmal a tervezett 88 milliárdon túl legalább 10 milliárdnyi többletbevételt lehetne elérni. S nemcsak az új személyautókról van szó. Ésszerűen nem lehet indokolni, miért kell kedvezményekkel elősegíteni az ország elhasznált gépkocsiparkjának növelését. Ha a külföldről behozott használt gépkocsik behozatali díját növelnők — 3 évesnél idősebb kocsiknál 100 ezer forinttal, 4 évesnél idősebbek esetében 150 ezerrel, 5 évnél öregebbek esetében 200 ezerrel —, hozzávetőleges számítás szerint 4 és fél milliárd többletbevételhez lehetne hozzájutni, s még két további előnye is lenne: kedvezőbb helyzetbe kerülne a hazai gépkocsigyártás, és csökkenne a környezetszennyezés. Még mindig az importnál maradva: kikerült a költségvetés készítőinek látóteréből (vagy benne sem volt) a csomagolóanyagok kínálta lehetőség. Hatalmas mennyiségű egyszerhasználatos és természetes úton nem lebomló csomagolóanyag árad be az országba, s ez környezetszennyezést, továbbá rengeteg járulékos költséget okoz (az anyag megvásárlásának, majd eltávolításának kényszere, hulladékelhelyezés, hulladéktárolás, hulladékártalmatlanítás stb.). Ezeket a társadalmi költségeket meg kellene fizettetni az importőrrel. Ez föllendítené a hazai — környezetkímélő — csomagológanyag-gyár- tást, munkahelyeket teremtene, enyhítené a hulladékelhelyezés gondjait. S nem utolsósorban: ezzel 8-10 milliárdos többletbevételt lehetne teremteni. A költségvetés 5 milliárdot tervez légtérhasználati díjból. Csakhogy a magyar légi irányítási díj nemzetközi összehasonlításban méltatlanul alacsony: ha fölemelnők a német vagy osztrák szintre, további 2 milliárdnyi többletbevételre lehet szert tenni (a délszláv háború miatt erősen megnőtt a hazai légi forgalom). Ésszerű volna a pénzintézeteknek egyfajta „dekonjunkturális adóját” bevezetni. Ennek mértéke a negatív reálkamat 50%-a lehetne. Végtére is a betéti és kivéti kamatok között irreálisan nagy a különbség. Egyetlen merész művelettel egyszersmind meg lehetne szüntetni a forrásadót (kamatadót): ezzel kiesne ugyan egy 22 milliárdos tervezett bevétel, másik oldalon viszont megjelenne egy 10 milliárdos új bevétel. A kiesés ezzel 12 milliárdra csökken. Igen ám, de ez az intézkedés 40 milliárddal mérsékelné az inflációt, másfelől jelentősen bővülnének a lakossági megtakarítások. Ezek lehetővé tennék a költségvetési hiány finanszírozását és forrást teremtenének a vállalkozók hiteligényének kielégítéséhez. Összességében a bevétel bőven meghaladná az első pillanatban jelentkező 12 milliárdos kiesést. Több lehetőség van a kiadási oldalon is a megtakarításokra. Elég csak az Állami Vagyonügynökséget és a belföldi államadósságot említeni. Elképzelhetetlen, miért terheli az ÁVÜ működését és tevékenységét 27 milliárd forint. A működési költségek felérnek három hasonló létszámú minisztérium fenntartási költségeivel. Mi emeli meg a magánosítás előkészítésével és a garanciális kifizetésekkel ösz- szefiiggő kiadásokat ennyire jelentékenyen 1994-re? Ezt az előirányzatot minden valószínűség szerint 10 milliárddal — 17 milliárd forintra lehetne csökkenteni. Tételesen felül kellene vizsgálni a belföldi államadósság fejezet címeit (a tervezett kamatokat és jutalékokat csökkenő kamatláb mellett) s itt is le lehetne szorítani a 289 milliárdos szintet 279 milliárdra. Csak az itt felsoroltak 55 és fél milliárddal könnyítenének a terheken. Ami a 40 milliárdon felül van — 15 és fél milliárd —, részben vasútfejlesztésre, részben környezetvédelmi tevékenységek fedezésére lenne fordítható. Ám akárhogyan sakkozunk is a költségvetéssel, évről évre hurcoljuk magunkkal az energiafogyasztás közvetett támogatásának terhét. Mivel az energiaárak a német árszinthez képest kétszer-három- szorosan elmaradnak az újratermelésükhöz szükséges szinttől, az állam csak a villamos energia támogatására — 1992-es árakon — 150 milliárd forintot fordított. Nos, ezen nem apránkint kellene segíteni, hanem egyetlen intézkedéssel, már most föl kellene hozni az elektromos energia árszintjét az EK színvonalára. A termelői árak esetében a költségvetési kompenzációt csak a közszolgáltatási intézményeknek és a közszolgáltató gazdálkodó szerveknek kell megadni. Viszont ami a lakosságot illeti, a kompenzáció nem maradhat el. Ám ennek-hasznos, a későbbiekben energiamegtakarító kompenzációnak kell lennie. A Tungsram már gyártja a kompakt-fluoreszcens izzókat, melyek 10 éves élettartam mellett a hagyományos izzókhoz képest mindössze egyötödnyi energiát fogyasztanak. Ezek az izzók nagyon drágák: 500—700 forintba kerülnek. Egy háztartásnak ilyen energiatakarékos izzókkal való felszerelése legkevesebb 6000 forintba kerül (igaz, hogy tíz évre szól), de ezt az egyszeri beruházást aligha tudja vállalni egy család. Mármost ha a költségvetés 2 millió háztartás számára 12 milliárd forinttal vállalja az energiatakarékos világítási beruházást, ezzel tíz évre biztosítja a jelenlegi háztartási világítóáram-fogyasztás 20-30%-ra való csökkentését, s így a háztartások számára a jelentősen megemelt energiaár elviselhetősé- gét. Egy évtized múlva ezt a költségterhet már a háztartások maguk is fogják tudni vállalni. Mindez csak egy állampolgár szerény kísérlete bizonyos lehetőségek felvillantására hazája és magyar közössége érdekében. Elképzelései rokonok egy sokkal komplexebb munkával, melyet a Közgyűjteményi-Közművelődési Szakszervezettel együtt az egyik legjelentősebb környezetvédő szervezet, a Levegő Munkacsoport dolgozott ki, mintegy 200 milliárd forint ésszerűbb átcsoportosítására. Ebben olyanok működtek közre, mint Lukács András, Pavics Lázár, Bokori László, Síklaky István és mások. Érdemes tanulmányozni ezt a civil állampolgári javaslatot, ámbár mindennel nem lehet egyetérteni, amit tartalmaz. így például lehetetlen a honvédelmi költségvetés csökkentése és pénzelvonás az országról való tájékoztatási munkától. Ám jórészt ésszerű javaslatokat tartalmaz, és főképpen tekintettel van arra, ami a jelen költségvetési tervezetből kimaradt: a környezet megóvására és helyreállítására. Jó, ha megjegyzik, akik képviselői mandátummal és hivatali beosztásban szolgálnak: nemcsak annak adott észt az Isten, aki hivatalnokoktól hivatalt kapott, továbbá nincs demokrácia felelősen részt vevő polgárok nélkül, s a kiművelt emberfőkre nem féltékenynek kell lenni, hanem hallgatni kell rájuk.
