Pest Megyei Hírlap, 1993. november (37. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-01 / 254. szám
14 PEST MEGYEI HÍRLAP SPORT 1993. NOVEMBER 1.. HÉTFŐ Jó kapcsolat az érdi sporttagozatokkal Tárnokon kihasználják a lehetőségeket Tárnokon öt évvel ezelőtt adták át azt a tornatermet, ami azóta is a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola egyik legnépszerűbb létesítménye. Méreteinél fogva ugyan nem alkalmas nagyobb sportrendezvények lebonyolítására, ám a heti húsz testnevelésóra céljára, azaz az egészséges testmozgáshoz és a sportágak megkedveltetéséhez igazán jó feltételeket biztosít. Ehhez szükség van két olyan lelkes testnevelő tanárra, mint Érdi Antal és Pintér Imre, akik elmondták, a komolyabb foglalkozások inkább az ötödik osztálytól kezdődnek, s a kicsiknek, azaz az alsósoknak inkább a játékosság dominál. A felsőtagozatosak két legtöbbet „nyüstölt” sportága a kézilabda és a foci, amelyeket a jó idő beköszöntővel az 1991-ben épített szabadtéri bitumenes kispályán is űzhetnek. Természetesen a többi sportág sem szorul háttérbe a labdajátékokkal szemben, s ehhez nagy segítséget ad a szomszédos város, Érd. Az ottani 4. számú általános iskola sporttagozatos jellegénél fogva külön edzéslehetőség biztosításával, valamint testnevelő tanári szakmai munkájával járul hozzá a tárnokiak sportéletének kiszélesítéséhez. így szerette meg nagyon sok diák a focin és a kézilabdán kívül az atlétikát, köszönhetően az érdi edzőnek, Szalai Tibornak is, akinek tanítványai között már országos bajnok is szerepel. Télen azonban továbbra is a foci vezet a népszerűségi listán. Minden évben Diósdon rendezik az Eötvös Kupa teremlabdarúgó tornát. A legutóbbi két viadalon a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola csapata nyerte el a serleget, s természetesen mi más lehetene a cél, mint harmadszor is diadalmaskodni. Emellett a lehetőségekhez képest kihasználják a többi sportág különböző rendezvényein, versenyein való részvételt, bár egyre nehezebb megteremteni a lehetőségeket, főképpen az anyagiakat, hogy kimozduljanak Tárnokról. Elsősorban az utazási költségek okozzák a legtöbb problémát, hiszen ha folytami akaiják például az immár hagyományossá váló úszsásoktatást, akkor bizony útra kell kelni. S mivel Százhalombatta viszonylag elérhető távolságra van, így az elmúlt években ezt a lehetőséget használták ki a legtöbbször. A másik, még elérhető távolságra lévő uszoda Nagytétényben található, s bár az általános iskolában nem panaszkodnak a költségvetésre, de hasonlóan a többi oktatási intézményhez még lennének ötletek a pénz elköltésére. Az iskolán kívül Tárnokon a labdarúgó-szakosztály vonzza a legtöbb fiatalt. A felnőtt csapaton kívül két serdülő és egy ifjúsági gárdát tartanak nyilván, számítva arra is, hogy minél több helyi tehetség kerül az egyesülethez, többek közt a H. Rákóczi Ferenc Általános Iskola diákjai közül is. (O. GY.) Dallos siker A Dunakeszin élő Dallos Gyula Aktion nevű lovával harmadik helyen végzett a stuttgarti Díjlovagló Nagydíjon. A magyar lovast csak két német ve- télytársa tudta megelőzni (Klaus Balkenhol és Nicole Uphoff). Dallos 1607 pontot teljesített, ami kiemelkedő eredménynek számít. Malloy igaza A 16 éves amerikai Dallas Malloy élete első ökölvívó mérkőzését egy 21 éves bok- szolóval vívja majd Seattle- ben. A hír nem jelentene akkora szenzációt, ha Malloy férfi lenne. De a szóban forgó ökölvívó egy fiatal lány, akit hosszú viták után engedtek csak ringbe szállni a nála öt évvel idősebb férfi ellen. Az Egyesült Államok ökölvívó szövetsége eddig szigorúan tiltotta a női bokszot, s most is csak azután adta meg az engedélyt, hogy Malloy bíróság elé vitte az ügyet, ahol igazat adtak neki. Az „elkeveredett” közlöny tói a rágalomhadjáratig Gagyi István még mindig szereti a focit Nemrégen terjedelmes írásban foglalkoztunk a Délegyházi SE megyei II. osztályban játszó labdarúgó-csapatával. Az Északi csoportban szerepló' futballisták az elmúlt bajnoki idényben hathatósan befolyásolták a bajnokság végkimenetelének alakulását, s a felidézett történetben Gendur László, az együttes harminchárom éves kapusa, az egyesület volt elnökét nem a leghízelgőbb kijelentésekkel illette. Pontosabban azt állította, hogy Gagyi István egyszerűen tönkretette a délegyházi együttest Az elhangzottakra természetesen az érintett a volt elnök is reagált, s az érem másik oldalaként, anélkül, hogy bármelyik fél igazát is alátámasztani igyekeznénk, az alábbiakban Gagyi István véleményét közöljük a viharos ügyről. — Amikor 1991. júniusában átvettem az egyesületet, nem volt a Délegyházi SE-nek egyetlen fillérje sem. Sőt, az előző elnökség csak 1992. januáijában adta át a pénztárkönyvet, s mivel az elszámolásig az önkormányzattól nem kaphattunk semmiféle támogatást, nekem zsebből kellett kifizetnem a nevezési díjat, a játékosokat, és természetesen az idegenbeli meccsekre az utazási költséget. Az 1992—93-as szezonban — mivel az előtte levő évben egyetlen vereséggel nyertük a ráckevei körzeti bajnokságot, s feljutottunk a megyei II. osztályba — a PLSZ rendelkezése szerint már három együttest, serdülő, ifi és felnőtt csapatot is versenyeztetnünk kellett. Ezeknek összes költsége rám szakadt. így a Gendur által említett négy játékos közül Darázs Józsefnek a játékjogát például saját magam vettem meg a BKV-tól, így azt teljes joggal adhattam el saját zsebemre nyáron a Kiskunlacháza szponzorának, a Reebok cég magyarországi képviselőjének. Ami a többi vitatott játékost illeti: Haraszti Dániel köl- csönjátékos volt, így az ő engedélyével a Volán rendelkezett. Vagyis, az engem megrágalmazok ennyire nem voltak tisztában a játékengedélyekkel, az egész csak arra ment ki, hogy engem befeketítsenek. Jabronka Tibornak, az együttes akkori edzője, az azóta szintén távozott Balázs Béla szerzett munkalehetőséget, így a játékos a trénernek volt elkötelezve. Balázs Béla hozta Délegyházára, méghozzá ingyen, ő is vitte el, így nem is kérhettünk Jabron- káért egyetlen fillért sem. Amiben talán tíz százalékban igazuk van az engem rágalmazóknak, az az, hogy Szalai Kálmánért talán kaphatott volna az egyesület egy kis pénzt, s hiba volt őt ingyen elengednem Kiskunlacházára. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy Szalai semmiképpen sem akart maradni. Két dudás Gendurék azonban nem említették Soós István nevét, aki a délegyházi csapat egyik legjobb játékosa volt, és kulcsszereplője a felemlegetett szövevényes történetnek — folytatta Gagyi István. — Soós 1991-ben a sziget- szentmiklósi NB lll-as csapatból jött, teljesen ingyen, az én kifejezett kérésemre. Amikor pedig az idei őszi szezon elkezdődött, az új vezetés egyszerűen nem engedte őt játszani. A dolog háttere az, hogy még az elmúlt bajnokság tavaszi szezonjában személyes ellentét alakult ki Gendur László és Soós István között a Kuckó söröző üzemeltetése fölött, s viszonyuk olyannyira elmérgesedett, hogy Gendur egyszerűen kijelentette: addig nem hajlandó a kapuba állni, amíg Soós is játszik. Felelősségem tudatában kijelenthetem, hogy a Kuckó söröző és a pályán lévő büfé üzemeltetésének vitája miatt úszott el tavasszal a bajnoki aranyérmünk. Míg ez nem volt napirenden, addig kifejezetten egységes csapattal rendelkeztünk, ezt bizonyítja az őszi szezon, amelynek zárásakor még az első helyen álltunk. Végül az edző, Balázs Béla felkérésére, nekem kellett eldöntenem a Gendur által felvetett kérdést, s végül úgy határoztam, hogy Soós Istvánnak is maradnia kell, mert együttesünk egyik legjobb mezőnyjátékosa. Ettől a döntéstől persze a két futballista közötti ellentét nem szűnt meg... Tetemrehívás És akkor következett az a bizonyos rendkívül vitatott Délegyháza—Taksony mérkőzés. Rögtön le kell szögeznem, hogy a sárga lapokról nem én vezettem a könyvelést, hanem az együttes intézője, Molnár István. De az edzőnek és magának a játékosnak is tudnia kellett, hány sárga lapot kapott az utóbbi időben. A Pest Megyei Labdarúgó Szövetség közlönye ugyan nekem járt, de ezt is mindig átadtam az intézőnknek. Az a bizonyos huszonnégyes számú közlöny szőrén-szálán eltűnt, hiába kerestük, nem lett meg, így aztán tényleg nem tudtuk, hogy két játékosunk sárga lapok miatti automatikus eltiltás okán, nem játszhat a Taksony ellen. Maga a közlöny a meccs után pár nappal került elő, amikor is harmadmagam- mal mentem be a szertárba, s az elveszettnek hitt irat, szinte tökéletesen az asztal közepén feküdt. Egyébként én olyannyira bajnokságot akartam nyerni, hogy a saját zsebemből még pluszprémiumot is felajánlottam a játékosaimnak. A bajnokság vége előtt két- három héttel én már jeleztem az önkormányzatnak, hogy nem vállalom tovább az elnökséget. Hogy a munka mégis folyamatos legyen, már felvettem a kapcsolatot az új edzővel, a Dunavarsányból Délegyházára szerződött Pirisi Sándorral, mivel biztos volt, hogy az idény végén Balázs Béla elmegy tőlünk. Ezért június 8-án, a délegyházi kultúrházban megtartott sportegyesületi taggyűlésen, az én év végi beszámolóm mellett, az új vezetőség választása is programba került. Ebben az év végi beszámolóban mondtam el, hogy négy játékos elment a Kiskunlacházá- hoz, de az ötödiket, Soós Istvánt, már az új vezetőség adta ki, karakteres módon, ingyen és szintén a Kiskunlacházának. A beszámoló elhangzása után többen szót kértek, köztük Gendur László, aki nekem szögezte a kérdést: miért engedtem el ingyen és megbeszélés nélkül a fent említett játékosokat. S mellesleg meggyanúsított, hogy a közlöny elkeveredésében is benne van a kezem. Jegyzői igazolás Ekkor „lépett a képbe” a Pest Megyei Labdarúgó Szövetség, amely „közlönyügyben" arra az álláspontra helyezkedett, hogy a sárga lapok megszámlálásában a meccsek jegyzőkönyve a perdöntő, nem pedig a kiadott közlöny. A meccsjegyzőkönyveket én sohasem láttam, azok mindig automatikusan az intézőhöz kerültek. Megszavazták az új elnökséget, dr. Riebl Antal lett az elnök, s a gazdasági átadásra az önkormányzat székházában, a polgármester és a jegyzőasszony jelenlétében került sor. Ezzel én lezártnak teki- tentettem az ügyet, s amikor egyszer bementem a polgármesteri hivatalba, meglepetéssel hallottam, hogy Riebl Antiék az önkormányzatnál és a PLSZ-nél is rágalmakkal illettek a hátam mögött. Sőt, a PLSZ a jegyzőasszonytól, Vörös Benőnétől kért „igazolást”, hogy a játékosok kiadásakor jogszerűen jártam-e el, vagy sem. A jegyzőasszony jelezte a PLSZ-nek: még megválasztott elnökként intézkedtem. Sőt, a dolgokat magával Riebl Antallal és Gendur Lászlóval is tisztáztam, s Balázs Bélával, egy bajnokság előtti megbeszélésen rendeztük az ügyet: Kiskunlacházára távozott volt edzőnk, egy komplett csapatszerelést ajánlott fel a Délegyházának, hogy végre legyen vége a huzavonának. Egyszer-kétszer. merő fociszeretetből még kinn is voltam a pályán, s ezért aztán mondanom sem kell, derült égből villámcsapásként ért, milyen vádakkal illetett Gendur, a nemrég megjelent cikkben — fejezte be tájékoztatását Gagyi István, a Délegyházi SE volt elnöke. Németh Andrea Az Elektromos ennél többre is képes Parádé Veszprémben Az Elektromos 19 góljából hetet a labdával, sötét felsőben látható Blagojevics szerzett. Jobbról Kertész (10) beavatkozásra kész Akik látták a hétvégi kézilabda európai kupák közül az Elektromos és a Fotex SE Veszprém első mérkőzését a legjobb nyolc közé jutásért az EHF Kupában, illetve a BEK-ben, azok pontosan tudják, miről is van szó, miért járnak sokan olyan nagy lelkesedéssel a kézilabda-mérkőzésekre. Az ok prózaian egyszerű: ez a rendkívül dinamikus, férfias keménységet is igénylő sportág kitűnő produkciókkal ajándékozza meg szurkolóit. Nem véletlenül mondta valaki Veszprémben: ha ilyen meccseket játszanának élvonalbeli labdarúgóink, hát nem múlna el hétvégéje az illetőnek focimeccs nélkül. Néhány szót azért konkrétabban is ejtsünk a két, kiemelkedő összecsapásról. Szombaton a Népfürdő utcában a francia Montpellier gárdája vendégszerepeit. A négyszeres magyar bajnok Elektromos újjászervezett csapatával villámrajtot vett, már 8-3-ra is vezetett, de ekkor kimaradt egy hétméteres. Ennek ellenére 11-6-os félidővel vonulhatott szünetre a Tromos. A második játékrészben az Ivanov—Kertész 2, Szotyori 2, Kovács M. 1, Kovács T. 2, Kotormán 4, Kiss 1, csere: - Heath, Becskereki, Blagojevics 7, összetételű bordó-sárga gárda szép lassan eladta az előnyt, a végére pedig már az is kérdésessé lett, hogy sikerül-e kiharcolni hazai pályán a győzelmet. Igazi lövőerőt ugyanis csak a légiós Blagojevics képviselt, Kotormán inkább csak felvillantotta képességeit: Ivanov kapus 40 perc táján elfáradt, a többiek pedig az egész meccs folyamán nagy hibaszázalékkal játszottak. Ha egy kicsit jobban koncentrálnak a visszavágón, hát idegenben is nyerhetnek a 19-17 (11 -6)-os első menet után. Két sztár, mindketten kilenc mellette Dusebajev Összesítésben ugyanez a végkonklúzió a Fotex Veszprém SE és a spanyol TÉKA Santander csatáját illetően. Veszprémben óriási érdeklődés, vagy két és fél ezer szurkoló izgulhatta végig a kézilabdázás kitűnő reklámjának bizonyult 60 percet. Pedig az első tíz percben minden magyarban megfagyott a vér, a spanyolok 7-2-es vezetéssel, magabiztos játékkal mutatkoztak be. Ekkor azonban alighanem túl magasról kezdték figyelni az eseményeket, a „leeresztést” követően pedig a veszprémiek pillanatok alatt vérszemet kaptak, s elsősorban a két szélső. Török és Zubjuk, valamint az egyetlen, igazi átlövő, Éles lövéseivel gólt lőttek. Balról Éles József, 8-8-nál már utol is érték a világklasszisokkal „megpakolt” vendégeket. S ekkor még csak 17 perc telt el! A hátralévő 43 percben veszprémi támadásözön, seregnyi lerohanás következett, amelyekből legtöbbször gól is született. A másik oldalról a két exszovjet, Dusebajev és Jakimovics tartották némiképp a lépést, 9, illetve 7 góljukkal. A 29-26 (14-1 l)-es veszprémi siker nagy bravúr, a szombati, santanderi revans pedig ha lehet, még a mostaninál is nagyobb csatát ígér. Ezúttal Perger, Török, Zsig- mond, Éles és Zubjuk emelkedett ki társai közül. Kép és szöveg: Jocha Károly
