Pest Megyei Hírlap, 1993. november (37. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-01 / 254. szám

14 PEST MEGYEI HÍRLAP SPORT 1993. NOVEMBER 1.. HÉTFŐ Jó kapcsolat az érdi sporttagozatokkal Tárnokon kihasználják a lehetőségeket Tárnokon öt évvel ezelőtt adták át azt a tornatermet, ami azóta is a II. Rákóczi Ferenc Általá­nos Iskola egyik legnépszerűbb létesítménye. Méreteinél fogva ugyan nem alkalmas nagyobb sportrendezvények lebonyolítá­sára, ám a heti húsz testnevelés­óra céljára, azaz az egészséges testmozgáshoz és a sportágak megkedveltetéséhez igazán jó feltételeket biztosít. Ehhez szükség van két olyan lelkes testnevelő tanárra, mint Érdi Antal és Pintér Imre, akik elmondták, a komolyabb foglal­kozások inkább az ötödik osz­tálytól kezdődnek, s a kicsik­nek, azaz az alsósoknak inkább a játékosság dominál. A felsőta­gozatosak két legtöbbet „nyüs­tölt” sportága a kézilabda és a foci, amelyeket a jó idő bekö­szöntővel az 1991-ben épített szabadtéri bitumenes kispályán is űzhetnek. Természetesen a többi sport­ág sem szorul háttérbe a labda­játékokkal szemben, s ehhez nagy segítséget ad a szomszé­dos város, Érd. Az ottani 4. szá­mú általános iskola sporttagoza­tos jellegénél fogva külön edzés­lehetőség biztosításával, vala­mint testnevelő tanári szakmai munkájával járul hozzá a tárno­kiak sportéletének kiszélesítésé­hez. így szerette meg nagyon sok diák a focin és a kézilabdán kívül az atlétikát, köszönhetően az érdi edzőnek, Szalai Tibor­nak is, akinek tanítványai kö­zött már országos bajnok is sze­repel. Télen azonban továbbra is a foci vezet a népszerűségi listán. Minden évben Diósdon rende­zik az Eötvös Kupa teremlabda­rúgó tornát. A legutóbbi két via­dalon a II. Rákóczi Ferenc Álta­lános Iskola csapata nyerte el a serleget, s természetesen mi más lehetene a cél, mint har­madszor is diadalmaskodni. Emellett a lehetőségekhez ké­pest kihasználják a többi sport­ág különböző rendezvényein, versenyein való részvételt, bár egyre nehezebb megteremteni a lehetőségeket, főképpen az anyagiakat, hogy kimozdulja­nak Tárnokról. Elsősorban az utazási költsé­gek okozzák a legtöbb problé­mát, hiszen ha folytami akaiják például az immár hagyományos­sá váló úszsásoktatást, akkor bi­zony útra kell kelni. S mivel Százhalombatta viszonylag elér­hető távolságra van, így az el­múlt években ezt a lehetőséget használták ki a legtöbbször. A másik, még elérhető távolságra lévő uszoda Nagytétényben talál­ható, s bár az általános iskolá­ban nem panaszkodnak a költ­ségvetésre, de hasonlóan a többi oktatási intézményhez még len­nének ötletek a pénz elköltésére. Az iskolán kívül Tárnokon a labdarúgó-szakosztály vonzza a legtöbb fiatalt. A felnőtt csapa­ton kívül két serdülő és egy ifjú­sági gárdát tartanak nyilván, szá­mítva arra is, hogy minél több helyi tehetség kerül az egyesület­hez, többek közt a H. Rákóczi Ferenc Általános Iskola diákjai közül is. (O. GY.) Dallos siker A Dunakeszin élő Dallos Gyu­la Aktion nevű lovával harma­dik helyen végzett a stuttgarti Díjlovagló Nagydíjon. A ma­gyar lovast csak két német ve- télytársa tudta megelőzni (Klaus Balkenhol és Nicole Uphoff). Dallos 1607 pontot teljesített, ami kiemelkedő eredménynek számít. Malloy igaza A 16 éves amerikai Dallas Malloy élete első ökölvívó mérkőzését egy 21 éves bok- szolóval vívja majd Seattle- ben. A hír nem jelentene ak­kora szenzációt, ha Malloy férfi lenne. De a szóban for­gó ökölvívó egy fiatal lány, akit hosszú viták után enged­tek csak ringbe szállni a nála öt évvel idősebb férfi ellen. Az Egyesült Államok ökölví­vó szövetsége eddig szigorú­an tiltotta a női bokszot, s most is csak azután adta meg az engedélyt, hogy Malloy bí­róság elé vitte az ügyet, ahol igazat adtak neki. Az „elkeveredett” közlöny tói a rágalomhadjáratig Gagyi István még mindig szereti a focit Nemrégen terjedelmes írásban foglalkoztunk a Délegyházi SE me­gyei II. osztályban játszó labdarúgó-csapatával. Az Északi csoport­ban szerepló' futballisták az elmúlt bajnoki idényben hathatósan befolyásolták a bajnokság végkimenetelének alakulását, s a felidé­zett történetben Gendur László, az együttes harminchárom éves kapusa, az egyesület volt elnökét nem a leghízelgőbb kijelentések­kel illette. Pontosabban azt állította, hogy Gagyi István egyszerűen tönkretette a délegyházi együttest Az elhangzottakra természetesen az érintett a volt elnök is reagált, s az érem másik oldalaként, anél­kül, hogy bármelyik fél igazát is alátámasztani igyekeznénk, az alábbiakban Gagyi István vélemé­nyét közöljük a viharos ügyről. — Amikor 1991. júniusában át­vettem az egyesületet, nem volt a Délegyházi SE-nek egyetlen fillér­je sem. Sőt, az előző elnökség csak 1992. januáijában adta át a pénztárkönyvet, s mivel az elszá­molásig az önkormányzattól nem kaphattunk semmiféle támoga­tást, nekem zsebből kellett kifizet­nem a nevezési díjat, a játékoso­kat, és természetesen az idegenbe­li meccsekre az utazási költséget. Az 1992—93-as szezonban — mivel az előtte levő évben egyet­len vereséggel nyertük a ráckevei körzeti bajnokságot, s feljutot­tunk a megyei II. osztályba — a PLSZ rendelkezése szerint már három együttest, serdülő, ifi és felnőtt csapatot is versenyeztet­nünk kellett. Ezeknek összes költ­sége rám szakadt. így a Gendur által említett négy játékos közül Darázs Józsefnek a játékjogát pél­dául saját magam vettem meg a BKV-tól, így azt teljes joggal ad­hattam el saját zsebemre nyáron a Kiskunlacháza szponzorának, a Reebok cég magyarországi képvi­selőjének. Ami a többi vitatott já­tékost illeti: Haraszti Dániel köl- csönjátékos volt, így az ő engedé­lyével a Volán rendelkezett. Vagyis, az engem megrágalma­zok ennyire nem voltak tisztában a játékengedélyekkel, az egész csak arra ment ki, hogy engem be­feketítsenek. Jabronka Tibornak, az együttes akkori edzője, az azó­ta szintén távozott Balázs Béla szerzett munkalehetőséget, így a játékos a trénernek volt elkötelez­ve. Balázs Béla hozta Délegyhá­zára, méghozzá ingyen, ő is vitte el, így nem is kérhettünk Jabron- káért egyetlen fillért sem. Ami­ben talán tíz százalékban igazuk van az engem rágalmazóknak, az az, hogy Szalai Kálmánért talán kaphatott volna az egyesület egy kis pénzt, s hiba volt őt ingyen el­engednem Kiskunlacházára. Az igazsághoz azonban hozzátarto­zik, hogy Szalai semmiképpen sem akart maradni. Két dudás Gendurék azonban nem említet­ték Soós István nevét, aki a dél­egyházi csapat egyik legjobb já­tékosa volt, és kulcsszereplője a felemlegetett szövevényes tör­ténetnek — folytatta Gagyi Ist­ván. — Soós 1991-ben a sziget- szentmiklósi NB lll-as csapat­ból jött, teljesen ingyen, az én kifejezett kérésemre. Amikor pedig az idei őszi szezon elkez­dődött, az új vezetés egyszerű­en nem engedte őt játszani. A dolog háttere az, hogy még az elmúlt bajnokság tavaszi sze­zonjában személyes ellentét ala­kult ki Gendur László és Soós István között a Kuckó söröző üzemeltetése fölött, s viszo­nyuk olyannyira elmérgesedett, hogy Gendur egyszerűen kije­lentette: addig nem hajlandó a kapuba állni, amíg Soós is ját­szik. Felelősségem tudatában ki­jelenthetem, hogy a Kuckó sö­röző és a pályán lévő büfé üze­meltetésének vitája miatt úszott el tavasszal a bajnoki aranyér­münk. Míg ez nem volt napiren­den, addig kifejezetten egysé­ges csapattal rendelkeztünk, ezt bizonyítja az őszi szezon, amelynek zárásakor még az első helyen álltunk. Végül az edző, Balázs Béla felkérésére, nekem kellett eldöntenem a Gendur által felvetett kérdést, s végül úgy határoztam, hogy Soós Istvánnak is maradnia kell, mert együttesünk egyik legjobb mezőnyjátékosa. Ettől a döntéstől persze a két futbal­lista közötti ellentét nem szűnt meg... Tetemrehívás És akkor következett az a bizo­nyos rendkívül vitatott Délegy­háza—Taksony mérkőzés. Rög­tön le kell szögeznem, hogy a sárga lapokról nem én vezet­tem a könyvelést, hanem az együttes intézője, Molnár Ist­ván. De az edzőnek és magá­nak a játékosnak is tudnia kel­lett, hány sárga lapot kapott az utóbbi időben. A Pest Megyei Labdarúgó Szövetség közlönye ugyan nekem járt, de ezt is min­dig átadtam az intézőnknek. Az a bizonyos huszonnégyes szá­mú közlöny szőrén-szálán el­tűnt, hiába kerestük, nem lett meg, így aztán tényleg nem tud­tuk, hogy két játékosunk sárga lapok miatti automatikus eltil­tás okán, nem játszhat a Tak­sony ellen. Maga a közlöny a meccs után pár nappal került elő, amikor is harmadmagam- mal mentem be a szertárba, s az elveszettnek hitt irat, szinte tökéletesen az asztal közepén feküdt. Egyébként én olyannyi­ra bajnokságot akartam nyerni, hogy a saját zsebemből még pluszprémiumot is felajánlot­tam a játékosaimnak. A bajnokság vége előtt két- három héttel én már jeleztem az önkormányzatnak, hogy nem vállalom tovább az elnök­séget. Hogy a munka mégis fo­lyamatos legyen, már felvettem a kapcsolatot az új edzővel, a Dunavarsányból Délegyházára szerződött Pirisi Sándorral, mi­vel biztos volt, hogy az idény végén Balázs Béla elmegy tő­lünk. Ezért június 8-án, a dél­egyházi kultúrházban megtar­tott sportegyesületi taggyű­lésen, az én év végi beszámo­lóm mellett, az új vezetőség vá­lasztása is programba került. Ebben az év végi beszámoló­ban mondtam el, hogy négy já­tékos elment a Kiskunlacházá- hoz, de az ötödiket, Soós Ist­vánt, már az új vezetőség adta ki, karakteres módon, ingyen és szintén a Kiskunlacházának. A beszámoló elhangzása után töb­ben szót kértek, köztük Gendur László, aki nekem szögezte a kérdést: miért engedtem el in­gyen és megbeszélés nélkül a fent említett játékosokat. S mel­lesleg meggyanúsított, hogy a közlöny elkeveredésében is ben­ne van a kezem. Jegyzői igazolás Ekkor „lépett a képbe” a Pest Megyei Labdarúgó Szövetség, amely „közlönyügyben" arra az álláspontra helyezkedett, hogy a sárga lapok megszámlálásá­ban a meccsek jegyzőkönyve a perdöntő, nem pedig a kiadott közlöny. A meccsjegyzőköny­veket én sohasem láttam, azok mindig automatikusan az inté­zőhöz kerültek. Megszavazták az új elnökséget, dr. Riebl An­tal lett az elnök, s a gazdasági átadásra az önkormányzat szék­házában, a polgármester és a jegyzőasszony jelenlétében ke­rült sor. Ezzel én lezártnak teki- tentettem az ügyet, s amikor egyszer bementem a polgármes­teri hivatalba, meglepetéssel hallottam, hogy Riebl Antiék az önkormányzatnál és a PLSZ-nél is rágalmakkal illet­tek a hátam mögött. Sőt, a PLSZ a jegyzőasszonytól, Vö­rös Benőnétől kért „igazolást”, hogy a játékosok kiadásakor jogszerűen jártam-e el, vagy sem. A jegyzőasszony jelezte a PLSZ-nek: még megválasztott elnökként intézkedtem. Sőt, a dolgokat magával Riebl Antal­lal és Gendur Lászlóval is tisz­táztam, s Balázs Bélával, egy bajnokság előtti megbeszélésen rendeztük az ügyet: Kiskunlac­házára távozott volt edzőnk, egy komplett csapatszerelést ajánlott fel a Délegyházának, hogy végre legyen vége a huza­vonának. Egyszer-kétszer. merő fociszeretetből még kinn is voltam a pályán, s ezért aztán mondanom sem kell, derült ég­ből villámcsapásként ért, mi­lyen vádakkal illetett Gendur, a nemrég megjelent cikkben — fejezte be tájékoztatását Gagyi István, a Délegyházi SE volt el­nöke. Németh Andrea Az Elektromos ennél többre is képes Parádé Veszprémben Az Elektromos 19 góljából hetet a labdával, sötét felsőben látható Blagojevics szerzett. Jobbról Kertész (10) beavat­kozásra kész Akik látták a hétvégi kézi­labda európai kupák közül az Elektromos és a Fotex SE Veszprém első mérkőzé­sét a legjobb nyolc közé ju­tásért az EHF Kupában, il­letve a BEK-ben, azok pon­tosan tudják, miről is van szó, miért járnak sokan olyan nagy lelkesedéssel a kézilabda-mérkőzésekre. Az ok prózaian egyszerű: ez a rendkívül dinamikus, férfi­as keménységet is igénylő sportág kitűnő produkciók­kal ajándékozza meg szurko­lóit. Nem véletlenül mondta valaki Veszprémben: ha ilyen meccseket játszanának élvonalbeli labdarúgóink, hát nem múlna el hétvégéje az illetőnek focimeccs nél­kül. Néhány szót azért konkré­tabban is ejtsünk a két, ki­emelkedő összecsapásról. Szombaton a Népfürdő utcá­ban a francia Montpellier gár­dája vendégszerepeit. A négy­szeres magyar bajnok Elekt­romos újjászervezett csapatá­val villámrajtot vett, már 8-3-ra is vezetett, de ekkor ki­maradt egy hétméteres. En­nek ellenére 11-6-os félidő­vel vonulhatott szünetre a Tromos. A második játékrészben az Ivanov—Kertész 2, Szotyori 2, Kovács M. 1, Kovács T. 2, Kotormán 4, Kiss 1, csere: - Heath, Becskereki, Blagoje­vics 7, összetételű bordó-sár­ga gárda szép lassan eladta az előnyt, a végére pedig már az is kérdésessé lett, hogy si­kerül-e kiharcolni hazai pá­lyán a győzelmet. Igazi lövőe­rőt ugyanis csak a légiós Bla­gojevics képviselt, Kotormán inkább csak felvillantotta ké­pességeit: Ivanov kapus 40 perc táján elfáradt, a többiek pedig az egész meccs folya­mán nagy hibaszázalékkal ját­szottak. Ha egy kicsit jobban koncentrálnak a visszavágón, hát idegenben is nyerhetnek a 19-17 (11 -6)-os első menet után. Két sztár, mindketten kilenc mellette Dusebajev Összesítésben ugyanez a vég­konklúzió a Fotex Veszprém SE és a spanyol TÉKA San­tander csatáját illetően. Veszprémben óriási érdeklő­dés, vagy két és fél ezer szur­koló izgulhatta végig a kézi­labdázás kitűnő reklámjának bizonyult 60 percet. Pedig az első tíz percben minden ma­gyarban megfagyott a vér, a spanyolok 7-2-es vezetéssel, magabiztos játékkal mutat­koztak be. Ekkor azonban alighanem túl magasról kezd­ték figyelni az eseményeket, a „leeresztést” követően pe­dig a veszprémiek pillanatok alatt vérszemet kaptak, s első­sorban a két szélső. Török és Zubjuk, valamint az egyetlen, igazi átlövő, Éles lövéseivel gólt lőttek. Balról Éles József, 8-8-nál már utol is érték a vi­lágklasszisokkal „megpa­kolt” vendégeket. S ekkor még csak 17 perc telt el! A hátralévő 43 percben veszprémi támadásözön, se­regnyi lerohanás következett, amelyekből legtöbbször gól is született. A másik oldalról a két exszovjet, Dusebajev és Jakimovics tartották némi­képp a lépést, 9, illetve 7 gól­jukkal. A 29-26 (14-1 l)-es veszprémi siker nagy bravúr, a szombati, santanderi revans pedig ha lehet, még a mosta­ninál is nagyobb csatát ígér. Ezúttal Perger, Török, Zsig- mond, Éles és Zubjuk emelke­dett ki társai közül. Kép és szöveg: Jocha Károly

Next

/
Oldalképek
Tartalom