Pest Megyei Hírlap, 1993. november (37. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-09 / 261. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. NOVEMBER 9., KEDD Díjak Párizsban Párizsban tegnap átadták a francia irodalmi élet legtekintélyesebb elismerését, a Gon- court-díjat. Ezt még a század elején hozták létre, az elmúlt évad legkiemelkedőbb, francia kiadásban megjelent regényeinek díjazására. Idén három esélyes — Michel Brau- deau, Angelo Rinaldi és Amin Maaluf — pályázott a címre: az első műve egy apa és fia kapcsolatát boncolgatja, a második egy történelmi jellegű regény, a harmadik szerző írása pedig egy libanoni kis falu mindennapjairól szól. A díjat végül Maaluf regénye, a „Tanioszi szikla” szerezte meg. A Goncourt-díj nyertese — híven a hagyományokhoz — csak jelképes, 50 frankos összeget kap oklevelével. Ám az így szerzett hírnév később meghozza az anyagi elismerést is: egy-egy szerző ugyanis legalább 200 ezer példány eladására számíthat művéből. Ezzel egy időben osztották ki Párizsban a Renaudot-díjat is, amellyel az írók „tehetségét és eredetiségét” tüntetik ki. Ezt az elismerést Nicolas Brehal kapta, „Égitestek” című regényéért. Franciaországban egyébként a mostani hét teljes egészében a különböző irodalmi díjak jegyében telik, s az odaítélő szervezetek között heves harc folyik az elsőségért: amelyik előbb adja hírül nyertesének nevét, az nagyobb publicitásra számíthat. Általában a Goncourt volt az első a sorban, de éppen az előbbi ok miatt idén megelőzte őt a nők által odaítélt Femina-díj. Könnyezve köszöntötték karnagyukat Megszólalt a Rigók kórusa Kik azok a „rigók” ■teM&ft Gödöllőn, akik a nagyszünetben ének- próbát tartanak?A történet huszonnyolc esztendős. — Miután újra vegyes iskolává vált a Petőfi, 1965. október 26-án összehívtam a jelölteket, elénekeltünk néhány 3-4 szólamú kánont — emlékezik vissza a 76 éves Winkler Nándor tanár, karnagy. — A kiválasztott húsz kislány és négy fiú maga is meglepődött, hogy milyen szépen, csengőn szól a hangjuk. Ekkor mondtam el a kamarakórusra vonatkozó terveimet. Szívesen, örömmel vállalták, hogy énekelnek a kis kórusban, hogy naponta részt vesznek a nagyszünetekben tartandó próbákon. Másnap Kodály Zoltán Rigók dala című biciniumával kezdtük a felkészülést. Ez a kórusmű úgy hatott, hogy Rigók kórusa lett a nevünk. A gödöllői Petőfi-iskola vegyes kórusa ezután 18 évig működött. Több mint ezerötszáz próbát tartottak, kétszáz dalból állt a repertoáruk, s közel 380 fellépést tartottak, még a Pozsonyi Rádió magyar adásában is szerepeltek. S hogy erre a csodálatos műhelyre ismét fény villanhatott, az a Gödöllői Akadémiának köszönhető. E helytörténeti szabadegyetem legutóbbi foglalkozásán Winkler Nándor volt az előadó. A házigazda Joshi Judit Mária mellett — aki szintén „rigó” volt — eljöttek a kamarakórus tagjai közül vagy negyvenen. Néhány nappal korábban próbát is tartottak, de arra nem készülhettek fel, hogy az előadáson a könnyük is kicsordul, amikor sorban állva, egyenként, virággal köszöntötték kedves tanárukat, aki a művelődési központ színháztermében a szépszámú érdeklődő (férjek, feleségek) körében is úgy érezte magát, mint egykor, a tanodában. Balázs Gusztáv A megelevenedett helytörténet: fél emberöltő után ismét énekeltek a „rigók” A szerző felvétele Fabatka és társai Tudjuk, hogy a font az angolok fizetőeszköze, a dollár több ország pénze, a líra az olaszoké, mi, magyarok valamikor pengővel, koronával fizettünk, most viszont a koronát a svédek, csehek, szlovákok használják. Azt már kevesebben tudják, hogy milyen pénz volt valamikor a fabatka. Az értéktelenség kifejezésére van ugyanis egy érdekes szólásunk: fabatkát sem ér — mondjuk a kivihetetlen ötletre, az ócska használati tárgyra. A batka, vagy ahogyan régebben írták: babka a valaha forgalomban lévő pénzek közt is a legértéktelenebbek sorába tartozott. A batkát II. Lajos király verette először, a 16. és a 17. században volt érvényes fizetési eszköz. Egy 1548- ban megjelent törvénycikk szerint három batka ért egy krajcárt, de arról is van írásos emlék, hogy Lőcsén még annyit sem adtak érte. Ábból, hogy a szólás batka helyett fabatkát mond, nem kel! arra gondolni, hogy a batkát fából verték. A fabatka nem valódi pénz, csak az értéktelenség hangsúlyozására tette a nyelvhasználat a fa jelzőt a batka szó elé. Közmondásaink, szólásaink sokasága századokkal ezelőtt, a régmúltban keletkezett, így számos bennük lévő szó, kifejezés már érthetetlen a ma élő ember számára. A nyelv megőrizte a kifejezés érdekességét, viszont a történelmi, társadalmi háttér elfelejtődött. A kipellengérez szót ma is gyakran használjuk, de nem mindenki tudja, hogy az alapszó, a pellengér a középkorban a büntetés egyik eszköze volt. Ha kellő megfontoltság nélkül, elhamarkodva lát valaki munkához, azt mondjuk róla, hogy hűbele- balázs módjára kezdett valamibe. Ki volt ez a sokat emlegetett Hűbele Balázs? Élő személy, vagy irodalmi alkotás hőse, főszereplője? Arany László A délibábok hőse című verses elbeszélésének a főszereplőjét, a kapitalizálódó világban helyét nem találó, életcél nélkül csellengő magyar nemest Hűbele Balázsnak keresztelte el. A múlt század első évtizedeiben a szólásgyűjtő Szirmay Antal azt jegyezte fel, hogy a „Balázs szeleburdi embert jelent”. Nyelvészek bizonyítják, hogy régebbi szólásainkban a Balázs név „esetlen, bolond ember" jelentéssel szerepelt. Példa rá az a mondás, hogy beszélj neki, Balázs a neve! Régebbi szólásaink között olyan változat is található, amely arra biztat, hogy hű, bele, Balázs, lovat ád az Isten! A tapasztalat viszont azt mutatta, hogy azok az emberek, akik azzal kezdtek valamibe, hogy majd csak megsegíti őket az Isten, meggondolatlanul cselekedtek. így lett ez a mondás az elhamarkodottan cselekvő emberek jelszava, így tapadt a Balázs névhez a sze- leburdiság fogalma. Ha valakiről nem tudjuk, hogy hol van, hol tartózkodik, tréfásan azt válaszoljuk, hogy az illető elment Kukutyinba zabot hegyezni. Felmerül a kérdés: hol van egyáltalán Kukutyin, és milyen munka az a bizonyos zabhegyezés? Kukutyin nem kitalált helységnév, hanem puszta a régi Torontál vármegye északi részén, Deszk és Kiszombor között. A zabhegyezés pedig kényszeraratás. Akkor végezték, amikor a Maros árja aratás idején elöntötte a gabonaföldeket. Mivel a vízben álló gabonát nem lehetett kaszával aratni, csónakról vagy vízben állva lehegyezték a zabot, a búzát, az árpát, azaz kézzel gyűjtötték ösz- sze a termést. Még számos olyan személy- és helynevet rögzítő szólásunk van, amelynek már nem ismerjük az eredetét. Ki volt Deákné, akinek a vászna még ma is fontos értékmérő, hiszen ha valakit, valamit ócsárolni akarunk, azt mondjuk róla,' hogy ő sem különb a Deákné vásznánál. Hasonló titok fedi Samut, akiről tudjuk, hogy egy állapotban van a nadrágja, vagy Domokost, akinek azt tanácsolják, hogy most legyen okos. Hasonló a gond a Hevesen élő Marcival, a miskolci kocsonyában pislogó békával, mármint hogy miért Miskolcon pislog, miért nem Alsódabason, és miért pont a tordai kos okos, a többi meg nem. A mondások szereplői elfelejtődtek, viszont a róluk szóló közmondások, szólások, szállóigék nyelvünk kifejezéstárát gazdagítják, stilisztikai nyomaté- kukkal, színességükkel szebbé, gazdagabbá varázsolják gondolatainkat, beszédünket. Kiss György Mihály Gyógyító művészet Művészet mint terápia címmel nyílt meg Sirpa Suh- ner-Sinimaa svájci képzőművész kiállítása vasárnap Gödöllőn a művelődési központban. A pasztellszínű képek alatt feliratok igazítanak el. Például: Genezis — Olyan személyeknél alkalmazzuk, akiknek tartásra és folyamatosságra van szükségük. Olyan személyeknél, akik céltalanok és már nincs éntudatuk. Vagy: Erős János — A gyógyító mese. A kiállítást megnyitó dr. Mesterházi Zsuzsa, a gyógypedagógiai főiskola tanszék- vezető tanára arról beszélt, hogy az ember számára esztétikai élményt a természet, vagy a művészet nyújthat. Mai világunk természettől eltávolodott embere egyre inkább a művészetben találja meg az elveszett harmóniát. A svájci művésznő — akinek gödöllői kiállítása létrejöttét a tössi Szent Erzsébet Alapítvány támogatta — elsősorban olyan gyermekeknek kíván segíteni, akik valamilyen okból akadályozott életet élnek. A kiállításmegnyitó után, mintegy a terápiát kipróbálandó, agyagból formázhattak a résztvevők. Kedden délután három órai kezdettel ugyancsak foglalkozást tartanak a kiállítóteremben. Sirpa Suhner-Sinimaa bemutatja tárlatát az érdeklődőknek, majd formázás, eu- ritmia következik. (n-i) 185 éve született Egressy Gábor / Emlékünnepség Ocsán Emléknapot tartottak tegnap Ocsán, a magyar színjátszás nagy úttörője, Egressy Gábor 185. születésnapja alkalmából. A megemlékezés az önkormányzat, a helyi művelődési ház és a Bolyai János Gimnázium közös rendezvénye volt. Búza Attila polgármester megnyitóbeszédében elmondta, a község lakossága mindig is élénken érdeklődött a magyar színjátszás történelme iránt, tehát nem véletlen, hogy a művelődési ház Egressy Gábor nevét vette fel. Egressy Gábor Mátyás király szerepében (Hugo Károly: Egy magyar király). Barabás Miklós kőrajza A névadó a Nemzeti Színház alapító tagja volt, korának legműveltebb magyar színésze, a színészet első magyar elméletírója. Sha- kespeare-alakításaival ő indította el a Shakespeare-kul- tuszt Magyarországon, emellett a nagy angol drámaíró több művét is lefordította. A klasszikus szerepeken túl ő alakította elsőnek Szigligeti történelmi drámáinak hőseit, legnagyobb sikereit a francia romantikus színművekben aratta. Beszédét követően Búza Attila megnyitotta az Egressy munkásságát bemutató fotókiállítást, majd színre léptek a Bolyai Gimnázium diákjai. Egressy vallomásai címen részletek hangzottak el a színész emlékirataiból, valamint olyan prózai és lírai művek, melyekben Vörösmarty, Petőfi, Arany és Szigligeti állítottak örök emléket a nagy magyar színésznek. (gyé)
