Pest Megyei Hírlap, 1993. november (37. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-09 / 261. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1993. NOVEMBER 9.. KEDD 5 Helybeli kereskedők ritkán kopogtatnak Mesterfogásait a konkurencia figyeli © Azt hihetnénk, hogy valahol a technika magaslatain szokás csak szakmai titkokat ellesni, mert az alatt minden más közönséges, érdektelen. Rosszul gondoljuk. Az „ipari kémkedés” nemigen ismer határokat, dívik az még a kisiparosok, kisvállalkozások körében is. Persze a szakmák kíváncsijai nem valamiféle mikrofilmes apparáttal felszerelkezett álarcos „hírszerzőket” küldözgetnek a konkurencia portájára. Ennél rafináltabb módon is kifürkészhetik mások pénzt fialó ötleteinek, újításainak nyitját. Például oly módon, hogy szemfüles alkalmazottukat „tanulmányútra” küldik, aki nemsokára praktikus tudnivalókkal örvendezteti meg főnökét. Aztán némi módosítás a receptúrán, hogy szó ne nagyon érhesse a ház elejét, és már mehet is az „új” termék a piacra... Fejlődésből fejlesztés Nos, Trunk Zoltán nagykőrösi cukorkakészítő voltaképpen elismerésként könyvelhetné el, hogy készítményei nemcsak a vevőket érdeklik, de a szakmabelieket is. Ám, ebbéli észrevételei fölött, érthető okból, nem nagyon örvendezett. Azóta szőkébben méri a szót, ha a cukorkakészítés apróbb részleteiről érdeklődik valaki. — Sajnos, a műhelytitkok elterjedése ellen nem sokat lehet tenni, bár szerintem nem igazán titkok azok, amik a mi szakterületünkön történnek — mondja. — Én például sosem tiltottam meg, ha valaki szét akar nézni a műhelyben. Igazából nem is az mérgesít, ha mások is olyan terméket kezdenek gyártani, ami nálam már régebben fut, hiszen én sem foglalkozom valamiféle különleges dolgokkal. Inkább az bánt, hogy a másiknak nem telik önálló ötletre. Ez végül oda vezet, hogy egymás piacát rontjuk. Természetesen e szakmának is vannak nagystílű képviselői. Tudok milliárdos cukorkakészítőről Pest megyében is, de hát ők valóban egy-egy speciális készítménnyel értek el sikert, amelynek technológiáját hét lakat alatt őrzik. — Ezek szerint ön úgy gondolja, mindeddig elszalasztottá azokat a lehetőségeket, amit e sajátos szakterület kínál. — Sohasem álmodoztam arról, hogy nagymenők közé kerüljek, de úgy gondolom, az elmúlt négy év alatt többé-kevésbé úgy alakultak a dolgok, ahogy elképzeltem. Pedig a rendszerváltás évében, amikor indultunk, jóformán, hogy úgy mondjam, csak az egyéni kezdeményezéseknek a szabadságát érzékeltük az egész gazdaságból. Távlatokat bizony nem nagyon láttunk. Szinte a semmiből indultunk, kizárólag önmagunk erejében bíztunk, remélve, hogy lassacskán sikerül megerősödnünk. Ma ott tartunk, hogy 4-5 alkalmazottal a tisztességes jövedelem mellett fejlesztésekre is futja. A jövő tavasszal hozzálátunk egy új, korszerűbb műhely építéséhez... Helybeliek rossz szokása — Kezdetben különösen éles bírálatok érték a hazai gazdaságpolitikát a vállalkozók részéről. Ön szerint azóta változott-e a gazdaságirányítás megítélése? — Ami a közgazdasági feltételeket illeti, azok lényegében nem változtak. A jövedelemnek jó 60 százalékát most is elvonják a vállalkozóktól, ami kétségkívül sok, de számos tényezőtől függ az, hogy ki mennyire tudja elviselni. Úgy vélem, a vállalkozók többsége mára megtapasztalta azt, hogy az ismert, és a többé- kevésbé kiszámítható feltételek mellett voltaképpen minden szakmában, vállalkozásban meglelhető az a gazdasági alap, amelyre építhetnek. Aztán, hogy mennyire jól sikerült építkezniük, az elsősorban tőlük függ... — Háza tájáról milyen példát mondana erről? — Egy vállalkozás „be- lendítésének” legnehezebb fejezete többnyire a piac megszerzése. Kezdetben nagyon sokat törtem magam azon, hogy időről időre vevőt találjak a portékára. Rakodtam, utaztam, terítettem. Mostanára kialakultak az üzleti kapcsolatok, a nagykereskedők jönnek hozzám, ami azt jelenti, megismerték, megszerették az itt gyártott termékeket. Sajnos, helyben még mindig kevés édességet sikerül eladni, néhány áfészbolt rendel csupán. Itt Kőrösön kialakult egy rossz szokás, inkább a messziről jött kereskedőktől vesznek, pedig nem üres szólam, amikor arról beszélünk, hogy egy település gazdaságának fellendülése ott kezdődik, amikor lakói mindenekelőtt egymásra utalva igyekeznek termelni, kereskedni. Nápolyi után karamella — Ön miben lát manapság üzletet? — Eleinte sokféle édességet gyártottunk, ma már inkább csak a dianás cukorka, a téli fagyi megy. A nápolyi nem kifizetődő, helyette a zselés gumicukorkákkal próbálkozunk, rövidesen pedig a kedvelt, de kevés helyen gyártott tejkaramella gyártását is megkezdjük. Persze jól jönne valami igazi újdonság is, olyan, ami egyszerre kis befektetést kíván, minden korosztály fogyasztja, és más nem csinálja. Csak hát ilyesmit kitalálni nem egyszerű, főleg amikor hazánkban jóformán Európa minden édessége kapható. M. J. Ésszerű munkára szerveződtek Az acsai gazdáknak sem sikerült még rendezni a föld tulajdonjogát. Ezért, hogy a bérleményeken megkezdhessék az őszi munkákat, tizenhatan szövetkeztek. Néhány munkagépet a talajművelésre, vetésre, majd a jövő évi termények betakarítására közösen használnak. A szövetkezők élére egy nyugalmazott agrárszakember, Jakus László állt,aki irányítja a munkákat. Képünk Ácsa határában készült Vimola Károly felvétele Kapós a vetőmag Pest megyében — Nógrád és Heves megyékhez hasonlóan — a kukorica termésátlaga nem éri el a hektáronkénti két tonnás hozamot — állapítja meg egyebek között a szaktárca illetékesének legfrissebb összegzése. Ugyanakkor a nyugati megyékben és Hajdú-Biharban 4-4,5 tonna kukoricát „törtek le” hektáronként. A betakarítás egyébként a vetésterület 80 százalékán megtörtént. Ugyanez a mutató a cukorrépánál 65 százalékos, míg a burgonya mindenütt a tárolókba került. Az őszi vetésű növények talaj-előkészítési munkái 90 százalékosak, a tavaszi vetésűek talaj-előkészítése több mint egyharmados készültségű. Kedvező időjárás esetén a napokban befejeződhetnek az őszi vetési munkák az őszi búza esetében. Több megyéből jelezték, hogy nőtt a fémzárolt vetőmag iránti kereslet. Ebben az is benne van, hogy egyre több magángazdálkodó veszi igénybe a kalászos gabonák termesztéséhez nyújtott vetési támogatást. Van kiút a válságból Kertészek együttműködése Az intenzív, korai zöldség- termesztést megalapozó fóliás technológia 25—30 évvel ezelőtti elterjedése után hosszú ideig úgy tűnt, a fejlődésnek nincsenek kilátásai ebben az ágazatban. A növekvő energiaárak rendkívül költségessé tették a fűtött felületeken a termesztést. így az olaj-, a széntüzelés egyre inkább csak a palántanevelő házakra korlátozódott, míg a növénynevelés további szakaszában kizárólag ä nap melegét csapdába ejtő „hidegházak” alkalmazásával lehetett a primőrök előállításával foglalkozó kertészeteket jövedelmezően fenntartani. A természetes és a vásárolt energiaforrásoknak ez a kombinálása volt tulajdonképpen az első lépése a korai zöldségtermesztés komplex fejlesztésének. Az energiaköltségek csökkentésének ugyanis csak a termesztés más tényezőivel ösz- szefüggésben van értelme. Az utóbbi 8—10 év során a nagy légterű fóliaházak alkalmazásával a termesztőrendszerek hatásfokát sikerült jelentős mértékben javítani. Egyes zöldségnövények esetében megtalálták azokat a fajtákat is, amelyek mind a korai, mind pedig a szabadföldi termesztést kiegészítő kései termesztésre alkalmasak. A technológiai fejlesztés újabb mozzanata a csepegtető öntözőrendszerek fóliaházi alkalmazása volt, amely a közvetlen gazdasági előnyökön túl, a növény- védelem szempontjából is számottevő előnnyel járt. Nagykőrösön a Kása-kertészetben és még néhány magángazdaságban folytatott többéves kísérletezés eredménye egyértelműen mutatja, hogy az intenzív fóliás kertgazdálkodást milyen technikai, technológiai feltételekkel lehet és érdemes megalapozni, vagy továbbfejleszteni. Azt talán mondani sem kell, hogy a nagyméretű, csepegtető öntözővel is felszerelt fóliás létesítmények meglehetősen költségesek. Ám a szakemberek az eddigi tapasztalatok és a jelenlegi közgazdasági, piaci feltételek figyelembevételével a beruházások viszonylag gyors megtérülését prognosztizálják. A helyi Toldi Szövetkezet majdnem 20 millió forint, úgynevezett reorganizációs hitellel próbálja most lerongyolódott kertészetét feltámasztani, pontosabban az említett korszerű szisztémák szerint átalakítani. Csupán az 50 darab, egyenként 400 négyzetméteres fóliaház felállításának költsége meghaladja a 13 millió forintot. Ebből 46 ház lesz a termelő. A fekvőkemencékkel is ellátott fólia alatt pedig a fiatal palántákat nevelik. Nemrégen készült el a két blokkból álló 310 négyzetméteres' hűtőtároló, amely a kertészet terményeinek időleges elhelyezése, vagyis naprakész értékesíthetőség szempontjából nélkülözhetetlen kiegészítője a termelésnek. — Az egész kertészeti egység felújítását várhatóan novemberben befejezzük. Sürget az idő, mert jövőre meg kell kezdeni a hitel törlesztését, tehát decemberben a salátával, tavasszal pedig a többi zöldségnövénnyel teljes mértékben hasznosítanunk kell a területet. Az idei nyáron az elsőként elkészült 12 ágyban már paradicsomot és uborkát termeltünk. A kezdeti eredmények biztatóak — mondja Szabó Balázs, a kertészet vezetője. — Jövőre milyen zöldségnövények termesztését látják a legcélszerűbbnek? — Az említetteken kívül lényegében a saláta és a paprika jöhet még korai fóliás termesztésre szóba. Elaprózni nem érdemes sokféle zöldséggel a területet, ennyi viszont feltétlenül szükséges a termelési biztonság érdekében, hiszen a hozamok, a minőség évenként minden növénynél változó, még a belterjes gazdaságokban is. — Tulajdonképpen hol szándékoznak piacra lépni? Külföldön, vagy megelégszenek a hazai értékesítéssel? — Egy ilyen nagy értékű, és korszerűnek mondható kertészeti telepen nem lehet fontosabb cél, mint extra minőségű terményt előállítani. Tudomásul kell venni, hogy idehaza, de kiváltképpen külföldörícsak a kiváló portéka adható el. Ma már az ilyen kis helyi hetipiacon is, mint a körösi, csak az a termelő tud érvényesülni, aki megfelelő technológiával, jól megválasztott fajtákat termel. Nyár óta meglehetősen sok kereskedelmi cég érdeklődött a felvásárlásról, ebből gondolom, hogy az értékesítéssel nem lesz különösebb probléma jövőre sem. Természetesen arra törekszünk, hogy később magunk fogjuk kézbe a kereskedést is. Önálló export bonyolítására azonban kevés még ekkora kertészetnek a termelése, éppen ezért a jövőben szeretnénk majd azokkal a magángazdálkodókkal együttműködni, akik hajlandók egyöntetű, jó minőségű árut felkínálva a szövetkezettel közösen kereskedni. Úgy vélem, a jövőben más oldalról is kialakul majd együttműködés a környékbeli kertészekkel, hiszen a hűtőtárolás vagy a palántanevelés olyan tevékenységek, amelyeket üzleti alapon azok is kihasználhatnak, akiknek most még nincs pénzük az ilyen beruházásokra, vagy eleve célszerűbb, gazdaságosabb ezeknek a részlegeknek szolgáltatásait készpénzért igénybe venniük. (miklay)
