Pest Megyei Hírlap, 1993. november (37. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-08 / 260. szám
14 PEST MEGYEI HÍRLAP SPORT 1993. NOVEMBER 8.. HÉTFŐ Bécsi kitérővel — Pomázról Portugáliába Szerpentinek száguldó lovagja Klink János egyik trófeáját mutatja Leidinger Gyula pomázi sportköri elnöknek. Díjkiosztók, évzárók időszakát éli Klink János autóversenyző. Pomáz után Bécsbe, a hét végén Portugáliába volt hivatalos. Azt tervezték, hogy a pomázi összejövetelt gépkocsi-bemutatóval kötik össze, de végül csak a Ford Escort Cosworth szép színes fotóját láthatták a vendégek, s kaptak is a felvételekből. Serlegei viszont ott sorakoztak, idén is jócskán gyűjtött belőlük. Húsz trófeával gazdagodott a Pomázi ICO hegyi autósa. A magyar bajnokság mind az öt futamát megnyerte, a tíz versenyből álló Alpok Duna Kupa sorozaton harmadik, a hegyi EB abszolút sorrendjében pedig nyolcadik lett. Hogy milyen nehéz szerpentinen kellett kanyarognia, az andorrai verseny fotói is tanúsították. Ez volt egyébként a tizenkét EB-állomás közül az egyik. Egy 260-as Ikarus viszi piros Fordját. A busz első részében alakították ki a lakórészt. Idén ötvenezer kilométert tett meg. Ez is bizonyítja, sokfelé, összesen tizenkét országban járt Klink János, két segítője Pénzes Miklós és Szűcs Imre társaságában. Pénzessel már húsz éve dolgozik együtt. — Jó autó, megfelelő' reflexek, kitartás, adottság és sok gyakorlás, ezek a siker zálogai — vallotta. Nagy elismeréssel beszélt autójáról. A 320 lóerős, négykerék-meghajtású Fordot turbómotorja négy másodperc alatt száz kilométeres sebességre gyorsítja. — Huszonnégy éves autós pályafutásom legeredményesebb esztendeje volt az idei — mondotta —. Tizenegy első, három második és öt harmadik helyet szereztem. Négy éve képviselem a Pomázi ICO színeit. A Spectrum Holding Kft. a fő szponzorom. Jövőre tehát negyedszázados autós pályafutását köszöntheti a most 51 éves versenyző'. A sportot viszont már jóval korábban kezdte. Tizenöt évesen öltötte először magára az Újpesti Dózsa jégkorongozóinak nem éppen vékony ruházatát. Az I. osztályban húsz évig játszott, s az örökös bajnoki címet is kiérdemelte. Tizenegy éven át volt válogatott. A lila-fehér időszak után a pomázi csapat játékosa lett, s társaival együtt gyakran vezette arany- éremtiez az OB II-ben Pest megyei együttest. A közelgő újabb jegesidényben azonban már nem lesz ott. — A korongozást februárban abbahagytam, elég nekem az autózás. Szeretném, ha ismét rendeznének Visegrádon autós-hegyi versenyeket, márcsak azért is, mert a sportág hazai bölcsője itt a Pilisben volt. Klink János szakmája gépjárműtechnikus. Ez is segíti autós pályafutását, no meg az állóképesség-megőrző testmozgás, így a tenisz, a gimnasztika és az úszás. Klink János sportszerete- tét édesapjától örökölte, aki kerékpáros és tornász volt. Fia gyermekkora óta a focinak hódolt. A Vasas játékosa volt, de abbahagyta. Kép és szöveg Reitter László Négy arany Atlantic City bői Pesuth világbajnok Remek eredményeket hozott az Egyesült Álla- mok-beli Atlantic Cityben rendezett kick-box karate világbajnokság. A semi contact és light contact szabályrendszerben sorra kerülő küzdelmekben a magyar válogatott négy aranyérmet szerzett. A Szigetszent- miklós-Tököl SE színeiben versenyző Európa- bajnoki ezüstérmes Pesuth Rita az 50 kilogrammosok mezőnyében egy arany (light) és egy bronzérmet (sémi) nyert, a férfiak 84 kilogrammos kategóriájában Szűcs Zoltán (light) szintén világbajnok lett, akárcsak az 57 kilós Lantos Gvula (light) és a 74 kilós Hu gyetz Lajos (semi). A hölgyek 65 kg-os súlycsoportjában Kocsis Tünde mindkét kategóriában bronzérmes lett, az 55 kilós Hegyi Marianna (light) és a 69 kilós Tóth István (semi) is a harmadik helyen végzett. A 89 kilós férfiak mezőnyében az inkább aranyérmekhez szokott Katona Barnabás ezúttal a második helyen fejezte be a sémi szabályrendszer versenyét. Két pengőért tanult meg úszni,, napszámban kapált Markovitsot tartotta a legtöbbre Ha végignézünk a magyar sport aranykönyvének lapjain, se szeri, se száma azoknak a korábbi nagy bajnokoknak, akikről válogatás nélkül lehet írni, méghozzá a majdnem biztos siker reményében. Egyszerűen azért, mert a hangos világsikereket kiharcolt magyar kiválóságoknak annyi pozitívuma van a „számlájukon”, hogy elég csak a nevüket felemlíteni, s az olvasó máris kíváncsivá lesz. Még olyan írásokkal is sikert lehet aratni, amelyek nem feltétlenül ötcsillagos szinten megírtak, egyszerűen azért, mert akiről szól, az már a nevén keresztül érdekessé válik. Könnyű lenne itt Papp Lacit, a háromszoros ökölvívó olimpiai bajnokot, Balczó Andrást, az olimpiai- és ötszörös egyéni világbajnok öttusázót, a hatszoros olimpiai bajnok kardforgatót. Kárpáti Rudolfot és még számos, más kitűnőséget szóbahoz- ni — a lista — hála Istennek — valóban terjedelmes. Persze a szinte folyamatosan reflektor- fényben lévők mellett sokak vannak olyanok is, akik majdnem ugyanannyit nyomnak a latba (vagy éppen alkalmasint többet is), mint a visszatérően publicitást élvező kortársaik. A figyelem azonban valahogy őket elkerülte — talán azért érdekesebb az, amit ők mondanak el, amit róluk lehet leírni!? Ez alkalommal az 1956-os, melboume-i olimpián aranyérmet nyert magyar vízilabda-válogatott tagjával, a kemény hátvéddel, Hevesi Istvánnal beszélgettem. — Egerben születtem, 1931-ben — „vallotta be” a világ legtermészetesebb hangján a már nyugdíjas sportember, aki nem szégyelli, hogy nyugdíj-kiegészítésként naponta taxizik néhány órát Budapesten. — Egri származásom akkoriban egyenlő volt a vízi-sportokhoz, konkrétabban az úszáshoz és a vízilabdához előbb utóbb közöm lesz, mint minden valamirevaló helyi srácnak. Akkoriban még egészen másként mentek a dolgok a híres egri uszodában: vízforgató nem volt, viszont a források hozama megengedte a gyakori és teljes vízcserét. A kondíció fejlesztéséhez sem kellett órákat a tornateremben eltölteni; mi ugyanis napszámban jártunk kapálni, edzésre pedig autó helyett biciklivel mentünk, s máris kegyetlenül erősek voltunk. Hevesi István két pengőért tanult meg úszni, hogy azután Bakó Jenő kezei alatt keményebb leckéket is vegyen. Az agilis edző rábeszélte a szülőket, hogy „csóróságuk” dacára írassák be őt a kereskedelmibe, így azután ott is érettségizett. — 1948-ban úsztam az első országos csúcsomat, méghozzá egykori nagy nevek társaságában: a Válent Gyula, Svéd Gyula, Kádas Géza és Hevesi István összetételű váltóval, a 4x200 méteres gyorsúszásban iratkoztunk fel a csúcslistára. Közben persze állandóan dolgozott bennem is a vízipóló csábítása. Bár még 1952-ben is nyertem például Balaton-átúszó bajnokságot, szép lassan a póló került az előtérbe. Az egri fiatalemberre felfigyeltek a fővárosban is, így azután 1952-ben a Budapesti Honvédba vitt az útja, ahol 1963-ig standard játékos volt, miközben elvégezte a szakedzői tagozatot is. — Rengeteg, nagy csatában vettem részt, azt hiszem, ezt aligha kell bizonygatnom. A jugoszláv Cipci, a szovjet Msveni- eradze és a többiek közül különösen emlékezetes számomra az olasz Pedersoli, aki azóta abszolút világhírnévre tett szert: ő a Piedone-filmsorozat főszereplője, ugyanis időközben színész lett belőle... Természetesen a legjobb magyarok is szóba kerültek, így elsősorban Markovits Kálmán, Kárpáti György és dr. Mayer Mihály. — A legtöbbre Markovitsot tartottam, akinek szó szerint volt feje ehhez a játékhoz. Ha egy ilyen, vagy hasonló észjárású válogatott feltűnik egyszer ismét a magyar nemzeti együttesben, úgy azonnal ismét a világ legjobbja lehet a magyar pólóválogatott. Hevesi István megteheti, hogy minősít, elvégre van ösz- szehasonlítási alapja. Tele van élményekkel, emlékekkel, amelyek között — érthető módon — az 1956-os olimpiai bajnoksággal kapcsolatos események a legkedvesebbek. — Öt nap alatt értünk ki Melboume-be, ahol minden szempontból nagyon jól éreztem magamat, ha az októberi forradalmat követő események, a bizonytalanság, a kósza hírek nem izgattak volna mindenkit halálra. Az utolsó napon nyertünk mi, másnap már indultunk vissza. Az Észak-ausztráliai Darwinban, az első leszálláskor számolták össze, mennyien maradtunk a magyar küldöttségből. Néha sajnáltam, hogy nem maradtam ki, ha viszont már hazajöttem, egy hét múlva meg is nősültem. Ma is az első feleségemmel élek, miután négy évre elvesztettem a fejemet és másodszor is megnősültem... Hevesi István búcsúzóul elmondta, hogy jó egészségnek örvend, rendszeresen kijár a meccsekre, meghívottként pedig részt vehetett az idei, sheffieldi Európa-bajnoksá- gon is. Jocha Károly Adelaide^ben a búgyú jegyében Senna: Prost hiányozni fog! A Forma—1-es autós gyorsasági világbajnokság utolsó, adelai- de-i futamán nem a világbajnoki címért folyt a küzdelem, mert az már Portugáliában eldőlt. Az immáron négyszeres világbajnok Alain Prost és a háromszoros világelső Ayrton Senna számára — más-más szempontból — ez a verseny a búcsút jelentette. Prost pilótaként utoljára ült versenyautóba, míg Senna utoljára vezette a McLa- ren-istálló kocsiját. Mint már ismert, jövőre az idén világbajnokságot nyert Williams-Renault csapatát erősíti majd. Ők ketten örök riválisok voltak, s nem ritkán gyűlölettel viseltettek egymás iránt. Senna és Prost... 1988-ban és 1989-ben csapattársakként és még 1990-ben is felnőtt ember létükre úgy viselkedtek, mintha gyerekek lettek volna. Ha az egyik nem hagyta előzni a másikat, akkor hónapokig kölcsönös volt a sértődés. Az idei zárófutamot ennek az „ősi” ellentétnek tudatában minden Forma—1-et kedvelő nagy izgalommal várta. A tét nagy volt! Mindketten bizonyítani akartak önmaguknak és a nagyvilágnak. Az Ausztrál GP tisztességes versengést hozott. A 62. alkalommal az első rajtkockájából rajtolt Senna biztosan nyerte meg pályafutása 41. nagydíját. Az eredetileg 81 körösre tervezett verseny rajtját kétszer is meg kellett ismételni, mert az első startnál Martin Brundle, míg a másodiknál Eddie Irvine és Ukyo Katayama autója nem indult el. A harmadik rajt után Senna azonnal az élre állt, s csak a kerékcseréknél engedte át öt kör erejéig helyét Prost- nak. A többiek nem nagyon tudtak labdába rúgni. A németek és a Benetton-Ford nagy reménysége, Michael Schumacher nem tudta befejezni az idei utolsó futamot. Egyedül Damon Hill okozott némi izgalmat a 68. körben, amikor utolérte csapattársát, Prostot, s elérkezettnek találta a pillanatot előzésre. Izgalmában egy kissé elszámította magát, s azonnal megperdült. A kicsúszás okozta visszaesés ellenére helyét megőrizve harmadikként futott célba. Az Ausztrál Nagydíj végeredménye: 1. Ayrton Senna (brazil, McLaren-Ford) 1:43:27.476 ó; 2. Alain Pros (francia, Williams-Renault) 9.259 mp hátrány; 3. Damon Hill (brit, Williams-Renault) 33.902 mp h.; 4. Jean Alesi (francia, Ferrari) 1 kör hátrány; 5. Gerhard Berger (osztrák, Ferrari) 1 kör h.; 6. Martin Brundle(brit, Ligier-Renault) 1 kör h. A világbajnokság végeredménye, pilóták: 1. Alain Prost 99 pont; 2. Ayrton Senna 73; 3. Damon Hill 69; 4. Michael Schumacher (német, Benetton- Ford) 52; 5. Riccardo Patrese (olasz, Benetton-Ford) 20; 6. Jean Alesi 16. Konstruktőrök: 1. Williams-Renault 168 pont; 2. McLaren-Ford 84; 3. Benetton-Ford 84; 4. Ferrari 28; 5. Ligier-Renault 23; 6. Lotus-Ford és Sauber 12-12. Csodák csodájára Senna bará- tian üdvözölte búcsúzó nagy riválisát, Prostot. őszinte mosolyok és gesztusok közepette mindketten elismerően nyilatkoztak egymásról. — A megnyert díjak nem számítanak. Mindketten imádjuk a Forma—1-et, s ez az, ami a lényeg. Mindketten világbajnokok vagyunk, s az elmúlt nehéz pillanataink ellenére nagy nap volt a mai. Sajnos, nagy űrt hagy maga után Alain. Hiányozni fog... — ismerte el a sokak által szidott vagy dicsőített Ayrton Senna da Silva. — Sok szép napot töltöttünk együtt Ayrtonnal 1988-ban a McLarennél, és ezt a kellemes emléket őrzöm meg róla — mondta a búcsúzó Alain Prost. Prost távozása ellenére sem akar elszakadni a sportágtól. Valószínűleg kommentátorként lesz jelen egy darabig, s ha minden összejön, akkor istállóvezetőként szeretné folytatni a munkáját. Ayrton Senna új rekordot állított fel csapatának. Megdöntve a Ferrari rekordját (103) megszerezte a McLaren-autók 104. futamgyőzelmét. Csiholják vagy lobbantsák? Alaposan felizzottak az indulatok a februári téli olimpia lángja körül. A kérdés az, vajon kié a híres lángnyelv meggyújtásának joga? Az már bizonyos, hogy két fáklya is jelképezi majd a lillehammeri téli játékokat. A tradíciónak megfelelően a görögök az ősi Olümpi- ában a nap sugarait összegyűjtve lobbantják fel a szerintük egyetlen, olimpiainak titulálható lángot, amely az ötkarikás versenyek kezdetére Németországon és a skandináv országokon keresztül Norvégiába érkezik. Ugyanekkor a norvégok november 27-én a modern sísport szülőatyjának, Sond- re Norheimnek a szülőházánál gyújtják meg a legősibb módszerrel, csiholással a tüzet. A tűzcsiholás jogáért országos vetélkedő indult, amelynek döntőjét a múlt héten rendezték. Egy 58 éves múzeumőrt, Olav Bekként érte a megtiszteltetés, nemes küzdelemben övé a „Norvégia legjobb tűzgyújtója” cím. A fáklyát magát Martha Louise norvég hercegnő lobbantja fel, s a féltve őrzött ereklyét 75 napos váltóval juttatják el Morde- gal városába. „Senki sem vitatja, hogy a görögök lángját kell olimpiainak nevezni, mindezt a váltófutás résztvevőiben, szervezőiben is tudatosítottuk. Ennek ellenére semmi akadályát nem látom annak, hogy február 4-én Oslóban egyesítsük a két fáklyát” — jelentette ki Odd Ustad, a lillehammeri szervezőbizottság (LOOC) szóvivője. „Mi gyújtjuk meg az egyedüli olimpiai lángot. Csak egyetlen fáklya létezik, mégpedig az, amely Görögországban lobban fel. A lángokat nem lehet felcserélni, ösz- szekeverni. Ezzel a jelképpel nem szabad játszadozni” — fakadt ki a Görög Olimpiai Bizottság alelnöke, Martin Simitsek a „fúzió” ötletére.
