Pest Megyei Hírlap, 1993. november (37. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-08 / 260. szám

8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. NOVEMBER 8., HÉTFŐ Madách és Csesztve Diákdalosok vetélkedője Egy régi udvarház történetéből A csesztvei udvarház ma múzeum A csesztvei birtok Madách el­ső, az egyetlen, az igazi saját otthona. Itt érik költővé, in­nen küldi tudósításait a Pesti Hírlapnak. Drámaírásra még nincs ideje. 1846-ban, a tiszt­újító megyegyűlésen Nógrád katonai főbiztosává választ­ják. Ide költözik a szép Fráter Erzsiké, aki nemcsak Ma­dách gondos felesége, de oly­kor „kacéran szenvedélyes szerelmi társ”, s ha kell —: bár ez a családi boldogság első éveiben ritkán fordul elő —, ha előjön félje régi „mell­betegsége”, figyelmes ápoló­nő lesz. Feleség és félj naple­mente után gyakran kiül a te­rebélyes nagy fa alá, háttal a kúriának, s órákig figyeli a szelíd tájat, a nádkucsmás há­zakat, a füstölgő kéményeket. Madách a csesztvei kúriá­ból élénk figyelemmel kíséri a nagyvilág eseményeit. A ba­lassagyarmati könyvkereske­dők ládaszám szállítják neki a frissen megjelent műveket. A szabadságeszme és a nem­zeti polgárosodás rajongó híve lesz. Amennyire egészsége en­gedi, részt vesz a forradalom és szabadságharc megyei ese­ményeiben. Katonai főbiztos­ként például az ő nevéhez fű­ződik a nemzetőrség fölfegy- verzése. A csesztvei kúria bé­kés világába is betörnek a tör­ténelem kiszámíthatatlan vi­harai, 1849. február 3-án régi jó ismerős, közeli rokon érke­zik Balassagyarmatra, csak éppen a császáriak, a barikád másik oldalán álló embere: báró Majthényi László. Ő a főispáni teendőket ellátó kirá­lyi biztos. A megyegyűlésen azt állítja, hogy mivel ezek a mostani fegyveres konfliktu­sok félreértéseken alapulnak, s nemsokára rendeződnek, a nógrádi tisztségviselőknek az alkotmányos rendre, tehát I. Ferenc Józsefre kell felesküd­niük. Egyhangúan fölesküsz­nek. Köztük Madách Imre is. Időközben a császári csa­patok kivonultak Balassa­gyarmatról, s helyüket a nemzetőrök foglalják el. Né- hányan a tisztségviselői kar árulásáról szavalnak. Csak hát kicsi hely ez a Nógrád, itt nem él meg, ki sokáig „árulózik”; a jó hivatalnokra pedig szükség van. Alig egy hét telik bele, és a Nógrád- ban felesketett, majd felfüg­gesztett és hazaárulónak nyil­vánított hivatalnoki kar — köztük Madách — újra ellát­ja hivatalát. Repetzky kor­mánybiztos meghirdeti a fegyveres felkelést, s ennek szervezőjeként újra Madách Imrét nevezik ki. A szabadságharc bukása után Madách fegyvert rejte­get birtokán, s hamis útleve­lekkel segíti a bujdosókat. A csesztvei udvarház mindig nyitva áll az üldözöttek előtt. így segíti Kossuth egy­kori titkárát, Rákóczy Jánost is búvóhelyhez és jó papírok­hoz. Amikor 1852-ben letartóz­tatják, s Pozsonyba szállít­ják, az első kihallgatások után már sejti, régóta szag­lászhatnak utána a császár emberei. Madách ügyesen védekezik: a Rákóczy-ügyet azonnal elismeri, de semmi más „titkos kapcsolatról” nem akar tudni. Madách el­len semmi tárgyi bizonyíték nincs, szerencsére a cseszt­vei kúrián tartott házkutatás előtt minden terhelő adatot sikerült eltüntetni. Amikor Madách a több mint egyévi távoliét után végre hazatérhet, más Cseszt- vét,- más Erzsikét talál, mint amilyet a börtönben elkép­zelt. Otthon pénzügyi bajok zilálták szét a családi életet. Erzsiké hisztérikusan sír, til­takozik, mert anyósa át akar­ja őket költöztetni Csesztvé- ről Alsósztregovára. Madách anyja, aki sohasem tűrte az ellentmondást, most úgy dön­tött, hogy Csesztvét Károly fiának adja lakóhelyül. Ta­lán arra gondolt, így jobban tudja majd segíteni a börtön­ből frissen szabadult fiát és menyét. Madách is sokat veszített: Csesztvén maradt a boldog házasélete, az első s egyben az utolsó saját otthona, s a lobogó szenvedély, amely élete egyetlen nagy szerelmé­hez fűzte. De Fráter Erzsiké mindenét otthagyta: az éle­tét, a boldogságát, a szerel­mét. Madách később talán vi­gasztalódhatott a sikerrel, a dicsőséggel. Fráter Erzsiké nem térhetett többé vissza Csesztvére. Madách még el­látogatott néhányszor. 1864-ben, egy nyár eleji napon Madách újra Csesztvé­re megy, de nem találja ott­hon Károly bátyját, ennek el­lenére elhatározza, hogy né­hány napot ott tölt. Megro­hanják az emlékek: Erzsiké, a nagy fa, a szelíd táj, a kucs- más házak, a kesernyés füst, az élete. Néhány nap múlva rosszul lesz, ágynak dől. Ok­tóber 5-én, éjjel egy órakor tér örök nyugalomra. Lipp Tamás Szent Imre-szobrot avattak Dányban A tisztaság, a hazaszeretet példája Az esős idő ellenére is sokan vettek részt az ünnepségen Vimola Károly felvétele Szombaton Dányban felavat­ták Benke Zoltán szobrász- művész alkotását, Szent Imre szobrát. Gódor András pol­gármesterrel akkor találkoz­tam, amikor a szobor érkezé­sét várták. — Miért éppen Szent Imre szobrát állítják fel a község­ben? — Dányban a templom és a községháza közötti tér Szent Imre nevét viseli. Az el­múlt évtizedekben a szent jel­zőt elhagyták, de most ismét használhatjuk. Tavasszal szentelte fel Keszthelyi Fe­renc megyéspüspök a Szent Imre Közösségi Házat, mely a tér közelében található. Ezek után határozta el a kép­viselőtestület a szobor felállí­tását. Úgy éreztük, fontos szá­munkra az az erkölcsi tarta­lom, melyet Szent Imre élete hordozott, a tisztaság, a haza- szeretet. Szeretnénk, ha fiatal­jainkra hatna a példája, s ez talán annál inkább megvaló­sulhat, mivel a szobor az isko­lával szemben áll majd. — Miért Benke Zoltán szobrászművészre esett a vá­lasztásuk? Milyennek találja az alkotását? — A Képzőművészeti Lek­torátus főmunkatársa javalla­tára kértük fel Benke Zoltánt a szobor elkészítésére. Az al­kotás minden fázisát követ­tem: hogyan bontakozik ki a mészkőből egy férfialak. Olyan volt ez a folyamat, mint egy álom. Ahogyan megjelent az arc, fejedelmi, mi több, királyi vonásokkal, tekintetében szelíd szomorú­sággal, ugyanakkor férfia­sán... Kifejezi Szent Imre egész életét, azt, hogy ké­szült a hatalomra, de mintha már a végzete is megjelenne rajta. Megcsodálhattam a kő- szobrászi bravúrokat, aho­gyan egy sodronying kőből elkészül... Benke Zoltán gon­dosan ügyelt a részletekre, például hogy a korona herce­gi korona legyen. A kézben- tartott liliomcsokor kinyílt és még csak bimbózó virágai is üzennek, értheti aki ismeri Szent Imre sorsát. A bimbó­ban bizonyára a meg nem élt évei rejlenek... Szombaton, november 5-ének, Szent Imre napjának másnapján a Túrái János plé­bános által celebrált mise után a Szent Imre téren a még lepellel borított szobrot körülvette az avatásra össze­gyűlt közönség, a falu népe. Ünnepi műsort a már a misén is közreműködő gödöllői Er­kel Ferenc Általános Iskola kórusa és a dányi Széchenyi István Általános Iskola tanu­lói adtak, utóbbiak Szent Imre életét elevenítették fel összeállításukban. A szobor felszentelését Deák Imre apátplébános vé­gezte. Az avatóbeszédet dr. Farkas Attila művészettörté­nész, érseki tanácsos mondta. Beszélt arról, hogy ez a szo­bor az örök isteni és az örök emberi értékek hordozója, mely nem szorul soha átérté­kelésre, nem következhetnek olyan történelmi fordulatok, melyek az eltávolítását szük­ségessé teszik. Az ünnepség véget érvén, a tömeg eloszlott, a kicsi té­ren, egy kicsi kődombon ott maradt magában a szobor. Ott állt hófehéren a zuhogó esőben, s ott fog állni, mikor hó takarja körülötte a teret, s hó borítja az ő vállát is. Az­tán elközeledik a tavasz, és majd jön a forró nyár. Tanúja lesz évszakok változásának, napok változásának, gyerme­kek felnövekvésének, életek elmúlásának, a változó világ­nak — bármi lesz is, ott áll most már mindörökké. Akik Dány községet hazájuknak mondják, ezentúl Szent Imre szobrát is hazájuk részeként őrizhetik magukban. Nádudvari Anna A magyar lélek tükre Diák népdalversenyt rendeztek szombaton dél­előtt a felsőgödi Németh László Általános Iskolá­ban. Az Észak-Pest megyei településekről érkezett hat-tizennégy éves énekesek változatos összeállítá­sai fényesen igazolták Kodály Zoltán azon vélemé­nyét, miszerint „százhangú orgona a magyar nép­dal és népzene, mindenre van hangja a szelíd tré­fától a tragédiáig”. A versenyzőket és felkészí­tő tanáraikat köszöntő Lu­kács Istvánná igazgató ki­emelve Vikár Béla, Ko­dály Zoltán és Bartók Béla érdemeit a népi dalla­mok megörökítésében, fel­hívta a gyerekek figyelmét arra, hogy zenei anyanyel­vűnk ápolására minden időben szükség van. Épp ezért kérte is őket, hogy felnőtt korukban se felejt­sék majd el a népdalokat, váljanak azok továbbadói- vá. Borbély Magdolna ének­tanár, a zsűri tagja Kodály Zoltán gondolatait idézte. A zeneszerző egy helyütt azt írta: „a magyar népdal az egész magyar lélek tük­re. Mint egy nagy gyűjtő­medencébe, századokon át belefolyt a magyar érzel­mi élet minden patakja, nyomot hagyott benne a magyarság minden lelki él­ménye bölcsőjétől fogva”. A különteremben zajlott alsó- és felsőtagozatos ver­seny után a zsűri kiválasz­totta azokat a gyerekeket, akik a megyei döntő részt­vevői lehetnek. Számukra a találkozó végén újabb le­hetőséget adtak a szerve­zők műsoruk bemutatásá­ra, hiszen a verseny során nem mindenki hallgathatta meg az összes' résztvevőt. A színvonalas népdal- verseny vidám hangulatú ebéddel, majd díjkiosztás­sal és Budai Ilona népdal­énekes rövid értékelésével zárult. (r. z.) Ifjú pedagógusok székfoglalója @ A nagykőrösi ön- kormányzat polgár- mesteri hivatala, valamint a helyi okr tatásvezetők szakmai kollé­giuma rendezésében no­vember 8-án, hétfőn dél­után 3 órai kezdettel tart­ják nyilvános székfoglaló előadásukat Nagykőrös pá­lyakezdő pedagógusai az Arany János Művelődési Központ dísztermében. A szép hagyományú és min­dig sok érdeklődőt vonzó rendezvényen idén hat ifjú tanító, illetve tanár mutat­kozik be a közönségnek. Debreceni János, az Arany János Református Gyakorló Általános Iskola tanára az Archaikus és né­pies hangnem Arany Toldi­jában címmel írt értekezé­sének ismertetésével veze­ti be a kultúrális délután előadássorozatát. Szűcs Mónika tanár, szintén az Arany-iskolából, a légköri elektromosságról írt vélhe­tően érdekes és értékes dol­gozatot, míg Acs Szilvia, a Petőfi-iskola tanítójának előadásában a római katoli­kus egyház története eleve­nedik meg nagykőrösi kite­kintésben, 1945-től napja­inkig. Bárczi Andrea, a Kos- suth-iskola ifjú tanítója a labdás ügyességfejlesztés­ről, Aszódiné Kovács Má­ria, az Arany-iskola tanító­ja a szentendrei skanzenről készítette most ismertetés­re kerülő szakdolgozatát. Pata Zsuzsanna, az Arany­iskola tanára pedig Mozart Varázsfuvola cimű operá­ját elemezve tart szakmai referendumot az ünnepé­lyes székfoglalón, amelyre most is mindenkit szeretet­tel várnak a rendezők. A torockói néprajzi magánmúzeum anyagát Kőműves Anna édesanyja. Géléi Károlyné gyűjtötte össze az 1920-as, 40-es években. A régi torockói háló és tisztaszoba berendezési tárgyait a letűnt rendszerben bújtatni kellett. Most viszont a magánmúzeum fenntartásához nincs elég pénz. Képünkön a tisztaszoba látható (MTI-felvétel)

Next

/
Oldalképek
Tartalom